Valódi konkurense lehet a BTC a hagyományos pénzeknek?

2011-10-29

Szerző: Heidi Duran

Hét hónappal ezelőtt, a rádióból hallottam először a Bitcoinról. Annyit értettem, hogy ez valamilyen alternatív, online “pénz”, de akkoriban még egy kissé túl ezoterikusnak hatott számomra. Egy-két hónappal később aztán újra hallottam róla – és ezúttal már azt is megtudhattam, hogy a Bitcoin valódi pénz, amin valódi termékeket vásárolnak (még ha ebben a hírben épp egy illegalitásban működő oldalról volt is szó).

A Bitcoin megalkotása szervesen illeszkedik korunk közhangulatába, a kormányokkal, a vállalatokkal és a bankokkal szembeni, egyre fokozódó bizalmatlanságba (amit jól mutatnak az Occupy-tüntetések is). Azelőtt a neten leginkább csak a bankokon vagy valamilyen központosított fizetéskezelőn keresztül lehetett fizetni bármiért is. Mivel azonban ezen intézmények számára az ügyfeleik érdekei messze nem élveznek kiemelt prioritást, ezért nem csoda, hogy viszonylag hamar igen népszerűvé válhatott ez a decentralizált, közvetítők nélküli P2P pénzrendszer.

A Bitcoin alapelveit 2008-ban vázolta fel először egy bizonyos, a Satoshi Nakamoto álnéven futó hacker. Egy teljesen új, kézzelfogható bankjegyek helyett digitális információra alapozott pénzrendszert vázolt fel, melyben az ember számítógépe afféle digitális “tárcaként” tárolja a bitcoinjait. Az új bitcoinok kibocsátása egy igen számítókapacitás-igényes folyamat, ún. bányászat útján történik. A legtöbben inkább egyszerűen online váltókon vesznek vagy adnak el bitcoint – bitcoinon pedig aztán már bármit vásárolhatnak a bitcoint (is) elfogadó árusoktól, amit csak szeretnének. A bitcoin-utalás egyszerű és gyors, egy pillanat alatt lezajlik. Egyelőre leginkább technológiai jellegű dolgokat árulnak bitcoinért, így például webhostingot, virtuális hálózatokat és más online szolgáltatásokat.

Számos erős érv szól a “digitális” érmék mellett. A bankokkal ellentétben például, amelyek bármikor becsődölhetnek, a Bitcoin rendszerének netalapú decentralizáltságából következően például gyakorlatilag kizárt, hogy bármikor is teljes egészében összeomoljon az egész rendszer – amely ráadásul rendkívül biztonságos is egyben, mivel a bitcoinokat fejlett kriptográfiai technológia védi. Az egyik Bitcoinos weboldal szavaival élve, “[M]inden egyes érme a vásárló digitális aláírásával kerül kódolásra, így rendkívül nehéz lenne meghamisítani bármelyiküket is. Az aláírásod a saját, személyes kulcsod, így az elköltésükkel lényegében az eladó tárcájába iratod át őket.”

A rendszert úgy tervezték, hogy soha ne hozhasson létre 21 milliónál több bitcoint – ennek a 21 milliónak azonban mindegyike gyakorlatilag végtelen sok részre osztható (ami alacsony árfolyam esetén persze kevéssé lényeges, ám magasabban annál inkább). A bitcoin-tranzakciók igen egyszerűek – egy kattintás az egész -, és az esetek nagy részében teljesen ingyenesek és rejtett költségektől mentesek; tranzakciós díjak ritkán merülnek fel, és akkor is csak meglehetősen mikroszkopikusak. És bár az összes tranzakció nyilvános, viszont lényegileg névtelen is egyben, így nem egyszerű összekötni bárkinek is a Bitcoin-címét (főleg, hogy mindenki annyi címet generálhat magának, amennyit csak akar) a valós személyazonosságával – tehát adott az akár teljes névtelenség lehetősége is.

Az érmék száma tehát korlátozott – a bitcoinok értéke pedig a felhasználói közösség természetéből fakadóan erősen ingadozik. A közösség nyitott és még nem teljesen a stabil, a tagság is folyamatosan alakul és változik – következésképp a bitcoin értékének sincsenek leszögözhető fixpontjai. Sokan vásárolnak fel sok érmét alacsony árfolyamon abban a reményben, hogy majd magasabban adhatják el azokat – de türelmetlenségükben sokan túl hamar adnak túl a készleteiken, és persze ezzel is hatást gyakorolnak az árfolyamra. 2011 január 1-jén egy BTC 30 centet ért, júniusban 29,55$-t, most pedig épp 3,6$-t. A lufi tehát láthatólag kipukkadt, viszont bármikor újra elindulhat felfelé az árfolyam, amint újra feltámad az érdeklődés.

Sokan kérdőjelezték meg a bitcoin-tárcák biztonságosságát is, mivel azokat eleinte mindennemű kódolás nélkül tárolta a rendszer a felhasználók gépein (az újabb kliens-verziókban már pótolták ezt a hiányosságot). Mivel pedig a bitcoin-utalások visszafordíthatatlanok, ezért egy sikeres tárcalopás esetén az elkövető annak a teljes összegét visszavonhatatlanul zsebre tehette. Idén júniusban volt is egy ilyen eset: nem kevesebb, mint 25.000 bitcoint lopott el egy hacker, akkori árfolyam szerint közel 500.000$ értékben. És bár az ilyen esetek meglehetősen ritkák voltak, mégis a rendszer Achilles-sarkának számítottak. Egyesek aggódnak az illegális felhasználási lehetőségek miatt is, mivel a bitcoin-utalásokat lényegesen nehezebb lenyomozni, mint a hagyományos bankiakat.

A Bitcoin népszerűségének növekedésével idén augusztusban New Yorkban megrendezésre került az első Bitcoin-konferencia, amelyre valamivel több, mint 50 résztvevő érkezett, hogy megvitassák a Bitcoin jövőjét – és egyben terveztek újabb konferenciákat is. Ettől függetlenül pedig november végén Prágában is lesz majd egy európai Bitcoin-konferencia. A Bitcoin-kísérlet valóban olyan, mint egy frissen indított vállalat, és azokhoz hasonlóan számos akadályt is kell leküzdenie, mielőtt nagyra nőhetne. Azonban egyre többen szereznek tudomást róla, egyre többen látják meg az előnyeit egyre inkább digitalizálódó társadalmunkban. Ahogy pedig egyre többen ábrándulnak ki a jelenleg fennálló rendszerekből és kezdenek újabbak után kutatni, úgy találja meg a helyét egyre jobban a világunkban a Bitcoin, és így a végén még akár valóban hozzá is járulhat a világ tényleges megváltoztatásához.

Forrás: Patexia

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.