Újabb fejezet a Satoshi-aktában

Szerző: Adam L. Penenberg

Joshua Davis a New Yorkertől nemrégiben utánajárt Satoshi Nakamotónak, a Bitcoin rejtélyes alapítójának, azonban láthatólag melléfogott. Ennek nyomán magam is kutakodtam kicsit – részletesen be is mutatom, hogy hogyan – és nem csak egy, de rögtön három lehetséges jelöltet is találtam.

David is rámutatott, hogy Nakamoto “hibátlan angolsággal” írta nem csak a Bitcoin rendszerét felvázoló 2008-as dolgozatát, de több száz fórumhozzászólását is – egészen az áprilisban megejtett utolsó megjegyzéséig, mely szerint “továbblépett a Bitcointól, és már más dolgok foglalkoztatják.” Ezzel el is tűnt, és azóta sem hallott róla senki – azonban a nyomai ott vannak mindenütt. Davis átböngészte Nakamoto teljes online “hagyatékát”, mind a 80.000 szót, és nyomokat keresett. Mint megjegyezte, Nakamoto rendkívül letisztult stílusban ír, nagyon kevés elgépeléssel, és az amerikai angol helyesírással írt első bejegyzésén kívül az összes többit angol angollal írta. Mi több, még a Bitcoin kódjába is elrejtett egy utalást a Times of London egy 2009. január 3-i szalagcímére, miszerint a brit kormány rövidesen folyósítja a második mentőcsomagot az ország bankjainak. Davis eztán meginterjúvolt egy vezető számítógép-biztonságtechnikust is, aki átnézte a Bitcoin kódját, és egyetlen hibát sem talált benne. Elmondása szerint Nakamoto “világklasszis programozó” kell legyen, aki “rendkívüli jártassággal” rendelkezik a C++-ban, a kriptográfiában, a P2P-hálózatokban és a gazdaság terén is.

Davis így arra a következtetésre jutott, hogy Nakamoto feltehetőleg brit nemzetiségű, és el is látogatott a Santa Barbara-n megrendezett Crypto 2011 konferenciára abban a reményben, hogy ott majd megtalálja. Így jutott el a 23 éves Michael Clearhez, a dublini Trinity College növendékéhez, aki dolgozott már egy banknak, társszerzője egy P2P-témájú dolgozatnak, természetesen szintén brit helyesírással ír, és nem mellesleg 2008-ban a Trinity College legjobb informatikusának választották. Amikor Davis először kérdezett rá nála, hogy ő-e Nakamoto, Clear csak nevetett, másodjára pedig azt felelte, hogy nem ő az, és még ha ő is lenne, akkor sem vallaná be.

Davis cikke természetesen nagy nyilvánosságot kapott, Clear pedig rövidesen nyilvánosan is tagadni kényszerült a “vádat”. Mint mondta, az utolsó megjegyzését viccnek szánta, de ezek szerint nem ment át a humora. Azt azonban így is mulatságosnak találta, hogy Davis feltételezte róla, hogy ő lenne Nakamoto – de ezt a feltevést ő mindig is tagadta (az egyetlen, viccesnek szánt megjegyzésétől eltekintve), mivel nem tartaná helyénvalónak, hogy teljesen érdemtelenül, mások munkájáért és kreativitásáért arassa le az elismerés akár csak egy kis részét is.

No és itt jövök be én a képbe. Davishez hasonlóan én is próbáltam felkutatni Nakamotót, és elég sok közvetett bizonyítékot is gyűjtöttem össze – köszönhetően részben néhány egészen hihetetlen és hajmeresztő véletlennek is -, amelyeket egybevetve úgy gondolom, hogy Clearnek nagy valószínűséggel valóban semmi köze nincs a Bitcoin megalkotásához, és valaki egészen mást kell keresnünk a rendszer mögött. Eltűnődtem például azon is, hogy nem szándékos megtévesztés-e az angol helyesírás és a Bitcoin kódjába beszúrt angol újságcikk-hivatkozás, épp a hozzánk hasonló kíváncsiskodók félrevezetésére? Elvégre az első bejegyzését Nakamoto mégiscsak amerikai angollal írta. Márpedig egy olyan zseninek, mint amilyen ő a jelek szerint, nyilván nem esik nehezére megtervezni és lebonyolítani maga körül egy kis dezinformáló hadjáratot.

Megerősíteni azonban nem tudtam a feltevéseimet. A Bitcoin alkotója (vagy alkotói) egyértelműen végleg el akart tűnni, és hacsak meg nem gondolná magát és úgy nem döntene, hogy mégis beszélne, úgy soha nem is deríthetem ki teljes bizonyossággal, hogy ki is ő valójában. Ellentétben például az “Ál-Steve Jobs”-szal, Dan Lyons-szal, aki megerősítette, hogy valóban ő működik ezen az álnéven, amikor végül egyenesen nekiszegezték a kérdést, Nakamoto nagy valószínűséggel még akkor sem működne együtt, ha garantálnám neki a teljes névtelenséget a továbbiakban is. Így hát hónapokig csak ültem az eredményeimen – egészen addig, amíg meg nem jelent Davis cikke.

Az alábbiakban foglalom össze tehát a saját eredményeimet – egyben jelezve is azonban, hogy ezek a valószínűtlen véletlenek lehetnek valóban csupán véletlenek még akkor is, ha a saját bizonyítékaimat még sokkal meggyőzőbbnek is ítélem, mint Davis-ét (akit és akinek a munkásságát ettől függetlenül is tisztelek/tisztelem).

Először is, abban a feltevésben nagyjából mindenki egyetérteni látszik, hogy a “Satoshi Nakamoto” egy kitalált név, és hogy egy olyan tanult ember, mint a Bitcoin alkotója, jó eséllyel olyan álnevet választ magának, ami valamilyen mélyebb jelentéssel is bír. Japánul a “Satoshi” annyit tesz, hogy “bölcs, elmés, letisztult gondolkodású”; a “Naka” jelentheti azt is, hogy “valamin belül, bent”, vagy azt is, hogy “kapcsolat”, míg a “moto” az “eredet, ok, alap” jelentéseknek feleltethető meg. Amit tehát értelmezhetünk úgy is, hogy “letisztult gondolkodás alkotja az alapot”. Misztikus, nemde?

Kezdésként meglehetősen amatőr szövegelemzést végeztem Nakamoto Bitcoin-dolgozatán, találomra másolva ki és keresve rá belőle egyes kifejezésekre a Google-ön, hogy kiderítsem, szerepelnek-e ugyanazok a kifejezések másutt is. Abból a feltevésből indultam ki, hogy az ember hajlamos ismételni önmagát, ezért kellően egyedinek hangzó kifejezéseket kerestem, szigorúan idézőjelek között, így csak néhány találatot kaptam, amiket gyorsan át lehetett futni. Az első néhányat rögtön szanálhattam is, mivel azok csak magában a dolgozatban szerepeltek, plusz egy teljesen irreleváns linkben. Aztán rákerestem a “computationally impractical to reverse” (kb. = számítástechnikailag nem praktikus a visszafordítása/visszafejtése) kifejezésre, ami rögtön 26 találatot hozott, bár persze ezeknek is nagy része a dolgozattal vagy magával a Bitcoinnal volt kapcsolatos – kivéve az utolsók egyikét, egy kódkulcsfejlesztéssel és elosztással kapcsolatos szabadalmi kérelmet, amiben szintén szerepelt ez a kifejezés.

A kérelem egy “biztonságos kommunikációt biztosító rendszert és módszert” ír le, a következő szavakkal: “[Először is,] egy csereprotokollal, így például egy jelszóval hitelesített kulcscsere-protokollal létrehozunk egy megosztott titkot, a megosztott titokból pedig két kulcsot: egy használt és egy tárolt kulcsot. A használt kulccsal kódoljuk a csomópontok közti üzeneteket. Ha pedig a biztonság megőrzése érdekében le kell cserélni a használt kulcsot, úgy a tárolt kulccsal kódolt üzenetekkel hozunk létre és osztunk szét egy újabb megosztott titkot, amiből aztán ismét generálhatunk egy új használt és egy új tárolt kulcsot. Ez a folyamat akárhányszor megismételhető a biztonság megőrzése érdekében.”

Miután ezt elolvastam, elgondolkodtam rajta, hogy ennek vajon lehet-e köze a Bitcoin technikájához. Elvégre mi más egy bitcoin, ha nem egy megosztott titok? A kódolás kulcsszerepet játszik a Bitcoinban, és nem hiányzik a dinamika sem. Így hát megnéztem a szabadalmi kérelem bejegyzési dátumát: 2008. augusztus 15. Ezt követően megnéztem a bitcoin.org domainnév regisztrációs dátumát: 2008. augusztus 18. Érdekes egybeesés. Mennyi az esélye egy ilyen véletlennek akkor, ha a kettőnek egyáltalán semmi köze nincs egymáshoz, és két teljesen különböző ember is áll mögöttük? Az időbeli közelség miatt eltűnődtem rajta, hogy vajon a szabadalmi kérelemben szereplő három ember egyike – vagy akár mindhárom – nem ugyanarra a kutatásra építette-e a Bitcoint is, mint amelynek nyomán ezt a kérelmet beadták. A kérelem bizonyos Neal King-et, Vladimir Oksman-t és Charles Bry-t említ, és mindhárman jegyeztettek be számos más szabadalmi kérelmet is az évek során.

Neal King (úgy is, mint Neal J. King Münchenből) neve egyebek mellett olyan szabadalmi kérelmekben szerepel, mint például “kódkulcsok frissítése és elosztása” (#20100042841), vagy épp “versengő hozzáférés egy kommunikációs hálózat kommunikációs eszközeihez” (#20090196306); nekem mindkettő elég Bitcoin-közelinek tűnik.

A szintén müncheni illetőségű Charles Bry szabadalmainak jelentős hányada kapcsolódik hálózatokhoz és hálózati csomópontokhoz, és hasonló helyzet az USA-ban élő Vladimir Oksman szabadalmaival is.

Két hónappal a bitcoin.org domainnév regisztrálását megelőzően került bejegyzésre hármójuk egy másik közös szabadalmi kérelme is, ami pedig “kommunikációs hálózatok kulcsainak kezelésével” foglalkozik. Bővebben: “[…] jelen találmány egy kommunikációs hálózat kulcskezelésével kapcsolatos. Ez az eljárás nyilvános kulcsú hitelesítéssel alakít ki többségi NSC-kulcsokat egy biztonsági vezérlő és a hálózat csomópontjainak többsége között. Az NSC-kulcsok értelemszerűen a többségi csomópontokhoz kötődnek, garantálva a biztonságos kommunikációt a szóban forgó csomópontok és a biztonsági vezérlő között.”

Lehet köze ennek a Bitcoinhoz?

Aztán, egy újabb érdekes véletlen: a bitcoin.org domainnevet egy helsinki-i székhelyű finn szolgáltatónál regisztrálták, Charles Bry pedig Finnországba utazott hat hónappal a regisztrálást megelőzően. Bry mellesleg rangidős rendszermérnök, beszél angolul, németül, franciául és olaszul, főiskolára Párizsban járt, és egy bizonyos Lantiq nevezetű cégnek dolgozik.

Hasonló különlegességek találhatóak Neal J. King körül is. Van ugyan a Facebookon egy bizonyos Neal J. King, minimális mennyiségű személyes adattal, de ha csak úgy beírod a nevét a Facebook keresődobozába, akkor nem adja ki magától a profilját. Az üzenőfalán bőven posztolt a Wall Street-i tiltakozásokról, a bankrendszerről és a Patriot Act-tel (az USA-beli lehallgatási és megfigyelési lehetőségeket kiterjesztő törvény – a ford.) kapcsolatos kritikákról. Like-olja a blau.de német mobiltelefon sim-kártya-oldalt, kiművelt irodalmár és könyvrajongó, 46 könyvről értekezett az Amazonon, köztük csillagászati, biológiai, kriptográfiai, nyelvészeti, irodalmi, matematikai, filozófiai és fizikai témájúakról. Tökéletes, letisztult stílussal, elgépelések nélkül, elegáns mondatokkal ír, tömören és lényegretörően, felesleges szavak nélkül. Erősen emlékeztet Nakamoto fórumhozzászólásaira az angol helyesírás nélkül (ami azonban, amint arra utaltam is, véleményem szerint amúgy is csak félrevezetés).

Végül ránéztem Vladimir Oksman LinkedIn-profiljára is. Vannak ott többen is ezen a néven, de könnyű volt megtalálni konkrétan őt. Szoftvermérnök a Samsungnál, Androidos okostelefonok integrációját és forgalmazását vezeti, amellett pedig igen széleskörű technikai háttérrel rendelkezik, érintve egyebek mellett a Linuxot, a Microsoftot és másokat is. New Jersey-ben él.

Aztán itt egy újabb érdekesség, amit nem tudok mire vélni: ha rákeresel a Google-be arra, hogy “Vladimir Oksman bitcoin”, akkor kapsz ugyan számos találatot, köztük a LinkedIn-profilját is, egy szabadalmi kérelmet, ahol ő szerepel feltalálóként, valamint az önéletrajzát, de a “bitcoin” kifejezés egyikben sem szerepel ezek közül, csak – ezen oldalaknak a Google-nél tárolt változatainak közlése szerint – más, ezekre mutató oldalak linkjeiben.

Tehát más oldalaknak az előbbi oldalakra mutató linkjeiben szerepel a “bitcoin” kifejezés? De miért? Főleg, hogy a “Neal King Bitcoin” csak két hasznavehetetlen találatot hozott, és egyikre sem mutat olyan link, amelyikben szerepelne a “bitcoin”. A “Charles Bry Bitcoin” pedig egyetlen találatot sem hoz.

Végső soron tehát mindhármukat csak közvetetten hozhatjuk összefüggésbe a Bitcoinnal, az annak a rendszerét felvázoló dolgozat egy eléggé ködös kifejezése alapján felfedezett, hasonló témájú technikát boncolgató, ugyanabban az évben bejegyzett szabadalmi kérelmen keresztül, amelynek a bejegyzése után három nappal regisztrálták a bitcoin.org domainnevet is. A három feltaláló láthatólag rendelkezik a megfelelő szakértelemmel, King írásmódja és érdeklődési körei pedig sokban hasonlítanak Nakamotóéra.

De hogy valóban ők-e Satoshi Nakamoto? Számos számítógép-biztonságtechnikusnak megmutattam az eredményeimet, köztük a szabadalmi kérelmeket is, kriptográfusoknak és hálózatelemző specialistáknak egyaránt, és igen eltérő véleményeket kaptam. Mindeközben Charles Bry tagadja, hogy akár neki, akár a feltalálótársainak bármi köze is lenne a Bitcoinhoz: “Remélem, nem okozok túl nagy csalódást, amikor azt mondom, hogy nem én vagyok Satoshi Nakamoto, és egyáltalán semmi közöm sincs sem hozzá, sem pedig a Bitcoinhoz. És azt hiszem, teljes bizonyossággal kijelenthetem ugyanezt a kriptográfiai szabadalmaink társfeltalálóiról is.” Írtam Vladimir Oksmannak is a LinkedInen, aki pedig mindösszesen annyit válaszolt, hogy “Téves.”

Neal J. King adta a legrészletesebb választ. Elmondása szerint a szabadalmi kérelmében lefedett témakörök “nagyban különböznek” a Bitcointól, “leszámítva azt a tényt, hogy mindkettőnek van valami köze a hitelesítéshez.” Állítása szerint egészen addig nem is hallott a Bitcoinról, amíg ez a kérdés fel nem merült, majd, mint mondta, miután utánaolvasott a Bitcoinnak a Wikipédián, arra a következtetésre jutott, hogy az “Nem egy különösebben kiváló ötlet; Nakamoto algoritmusa egy problémára váró megoldás.” Hibának véli azt is, hogy semmi nem garantálja az egyes bitcoinok értékét, mondván, hogy “tehet úgy az ember, mintha lenne értéke a bitcoinnak, de ha valaki nem akarja elfogadni, akkor nem is kényszerítheti rá senki, hogy elfogadja – és nem is lenne bölcs dolog elfogadnia.” Hozzáteszi továbbá, hogy bár ezzel szemben például az amerikai dollárnak “sincs saját, belső értéke”, de mivel az ember mégis befizetheti vele az adóját, ezért más tartozásokat is lehet rendezni vele. “Ha azonban az amerikai kormány valamilyen oknál fogva többé nem tudná rákényszeríteni az emberekre a dollár elfogadását, úgy az sem érne többet a papírnál, amire nyomtatták.”

Végül a következőképpen summázza a meglátásait: “Szóval, akár ámulatba ejtettelek a bölcsességemmel, akár megbotránkoztattalak az ostobaságommal, azt hiszem, abban mindenféleképpen egyetértünk, hogy aki az általam az előbbiekben megfogalmazott álláspontot képviseli, az semmiféleképpen nem áldozott volna annyi időt és energiát a Bitcoin kidolgozására, mint Nakamoto.”

Amely érvelést azonban a magam részéről legalábbis nem találom túl meggyőzőnek. Először is, legalábbis erősen kétségesnek tartom azt, hogy egy kriptográfiai szabadalmakat bejegyző feltaláló tőlem hallott volna életében először a Bitcoinról. Ez nagyjából olyan lenne, mintha egy újságíró állítaná azt, hogy még soha nem hallott a Twitterről. Az pedig, hogy egy kormány elfogad egy pénznemet adóbefizetési eszközként, még nem jelenti azt, hogy ettől azt már az állampolgárok is értékesnek fogják tekinteni. Ha egy pénznem hiperinflációba zuhan – mint ahogyan történt az például Zimbabwében is -, úgy az emberek egyszerűen átállnak más pénzekre, például a dollárra vagy az euróra. És ne feledjük, hogy eleinte az 1990-es évek közepei irodalmi rejtélykönyv, A nemzet színe-java “Névtelen” szerzője, Joe Klein is tagadta, hogy ő lenne az író.

Mindemellett természetesen én sem állítom azt, hogy megtaláltam volna Satoshi Nakamotót. Csak azt akartam szemléltetni, hogy a közvetett bizonyítékok – amilyenekre Davis is alapozta a következtetéseit – nem azonosak az igazsággal. Kétlem, hogy Davis jelöltje lenne Nakamoto, és hiszem, hogy bár a mi bizonyítékaink jóval meggyőzőbbek ugyan, de ennek ellenére valószínűleg mi is melléfogtunk. Mi több, lehet, hogy csak nagyon sokára derül majd ki Nakamoto valódi személyazonossága, ha kiderül egyáltalán, és akkor talán már nem is lesz jelentősége az egésznek.

Végeredményben tehát Nakamoto legnagyobb, legfeltörhetetlenebb kódja épp a saját személyazonossága lehet. Davis a cikkében megjegyzi a Bitcoin kódjának feltörhetetlensége kapcsán, hogy a szakértő, akivel átvizsgáltatta azt, több olyan pontot is talált ugyan a kódban, amiről elsőre azt hitte, hogy az egy kiaknázható biztonsági rés, de kivétel nélkül mindegyik ilyen pontnál talált egy gúnyos megjegyzést is Nakamotótól, miszerint igen, ez valóban egy rés volt, de már be lett foltozva. Davis elmondása szerint ez olyan érzés volt, mintha a bank alatti alagútját ásó bankrabló egyszercsak szilárd betonfalba ütközött volna, rajta egy cetlivel, ami nyersen hazazavarja.

Davis-hez hasonlóan tehát én is találtam egy sor olyan információt, ami elvezetett bizonyos emberekhez, de végül én is falba ütköztem, bár csak jóval enyhébb tagadások közepette.

Ez is jellemzően Nakamotós.

Adam L. Penenberg a New York-i Egyetem zsurnalisztika-professzora és a Fast Company cikkírója. Twitteren itt követhető.

Forrás: Fast Company

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.