Tinik és Bitcoin

Szerző: Vitalik Buterin

Minden más, nagyban a hálózati hatásra alapozó termékhez hasonlóan a Bitcoinnak is túl kell jutnia bizonyos fejlődési fázisokon ahhoz, hogy végül valóban mainstreammé válhasson. Ez a fejlődés alapvetően két irányban haladhat. Az egyik lehetőség az, ha a termék gyorsan meghódít egy viszonylag zárt kiinduló csoportot (melynek tagjai azonban nagyon is interaktívak egymás között), majd ezt bővíti apránként további zárt csoportokkal; a termék így mindvégig, a fejlődés ütemétől vagy tényétől függetlenül is értékes marad, mivel a meglévő felhasználók folyamatosan élnek is vele. Így terjedt ki például a Facebook először a harvardi diákok zárt köréből a diákok globális, de még mindig zárt körén át az egész világra.

A másik lehetőség az, ha a termék konkrét csoportok megcélzása nélkül terjed tovább a kiinduló felhasználók szűk körétől. E kiinduló (a terméket általában ideológiai okokból preferáló) felhasználókat a termék szubjektív kiválósága bőven kárpótolja a hálózati hatás hiányáért, míg a későbbi felhasználók már bizonyos konkrét célokra való felhasználhatósága és/vagy számukra különösen hangsúlyos előnyei miatt kezdik használni. Ezt az irányt követte a Google a Google+-szal, a műszaki közösség szűk köréből indulva ki, majd onnan terjeszkedve tovább különösebb válogatás nélkül.

A Google+-hoz hasonlóan a Bitcoin is ezt a második modellt követi, mostanra pedig már nagyrészt össze is szedte a saját kiinduló felhasználóit; a Bitcoint ideológiai okokból preferálók (a magánszféra hívei, geekek, libertariánusok) mostanra már nagyjából mind hallottak róla, és vígan eljátszadoztak vele a növekedéséből profitálni kívánó befektetők is (árfelhajtás, krach). Az előző modell azonban a Bitcoin esetében egyáltalán nem jöhet szóba, mivel a gazdaság csak izolált törzsek, helyi közösségek és autokrata nemzetállamok esetében közelíti meg a viszonylagos “zártság” állapotát. Élelmiszerre például még a netes közösségnek is szüksége van. Jelenleg nem létezik – illetve csak tervezés alatt áll – olyan zárt, de mégis teljes gazdaság, amely önkéntes alapon, teljes egészében átállhatna bitcoinra.

A kérdés tehát adott: kiket hódíthat meg a Bitcoin a második körben? Kézenfekvő válasznak tűnik az online, digitális áruk és a mikrofizetések piaca – elvégre hitelkártyával igencsak problémás 2$-os játékokat vásárolni, és forgalmazói oldalról is lényegesen egyszerűbb a Bitcoinos fizetéselfogadás. Ezt a problémát azonban közvetítők útján részben orvosolta a jelenlegi pénzrendszer is: feltölti az ember az iTunes-, Steam- vagy más hasonló-egyenlegét valamennyi pénzzel, eztán pedig már bármit, bármekkora értékben megvehet egyetlen kattintással, hatékonyan. Van azonban még egy olyan, a netes gazdaságot részben lefedő társadalmi réteg, amelyet nem elégítettek ki kellőképpen, és amelynek viszont tökéletes lehet a Bitcoin: a tizenévesek.

A tizenévesek szempontjából ugyanis a netes gazdaság legfőbb problémája az, hogy számukra a hitelkártya-használat rendkívül nehézkes, mivel ehhez általában mindig a szüleikét kell elkunyerálniuk. Egy tizenéves alapvetően kétféleképpen költ pénzt (általában egy adott keretből): vagy nyíltan vásárol valamit, vagy titokban (legalábbis a szülei elől titkolva). Ez utóbbi nem feltétlenül jelent illegális ügyleteket; lehet szó szimpla különcködésről vagy egyszerűen csak a magánszféra megőrzésének vágyáról. Értelmes szülő talán nem is látna semmi kivetnivalót az ilyen vásárlások nagy részében.

A hitelkártyák azonban egyik esetben sem megfelelőek, mivel nem lehet “költési keretet” meghatározni rajtuk, és azt szükség esetén könnyen és gyorsan feltölteni – a számlán pedig nyoma marad minden egyes megvásárolt tételnek. Saját hitelkártyát sem lehet bízni bármelyik tizenévesre, hisz’ ki tudja, mekkora adósságot halmozna fel vele. A Bitcoin azonban egy csapásra megoldja mindkét problémát, mivel könnyen és biztonságosan meghatározható rajta (és gyorsan feltölthető) bármekkora költési keret, a költekezések nyomait pedig elég könnyen el lehet maszatolni annyira, hogy az egyszeri szülő már ne tudjon utánajárni, így gond nélkül megőrizhető a magánszféra is.

Egyesek erre talán azt mondanák, hogy a titkos vásárlás ilyetén leegszerűsítése nagyban korlátozza a szülők felügyeleti lehetőségeit, és ezért nem kívánatos – erre a vélekedésre azonban rögtön három ellenérv is adja magát:

Először is, az már jó ideje nyilvánvaló, hogy a Bitcoin lehetőségei nemkívánatos elemeket is vonzanak, de az általánosan elfogadott közmegyezés mégis az, hogy a szabadság megéri ezt a kockázatot.

Másodszor, a neten jóval kevesebb valóban ártalmas holmit tud csak vásárolni az ember, mint a fizikai valóságban – ez utóbbi tartalmazza például az alkoholt, a cigarettát és a drogokat is. A netes drogvásárlás lehetősége pedig azért nem számít, mert drogot leginkább csak az olyan gyerekek akarnak vásárolni, akiket egyes iskolatársai vittek bele ebbe – és ennek megfelelően tőlük jó eséllyel még könnyebben is szerezheti be “az anyagot”, mint a netről. A titkos vásárlás legfőbb indítéka tehát a magánszféra megőrzése, nem pedig valami objektíven “rossz” dolog beszerzése.

Végül, a keretmeghatározás lehetősége bőven kompenzálja a felügyeleti lehetőség beszűkülését. A hitelkártyákkal ellentétben ugyanis a Bitcoin már a legelső pillanattól kezdve a pénz felelősségteljes kezelésére neveli a gyereket – vagyis arra, hogy nem költhet többet annál, amennyije ténylegesen van. Mi több, kifejezett mértékletességre és takarékosságra ösztönöz, mivel a tárca csökkenő egyenlege folyamatosan, látványosan és fájóan emlékeztet minden egyes elköltött centre.

Így ha a konkrét megvásárolt holmikat és szolgáltatásokat nem is, de a költés mértékét nagyon is pontosan nyomon követheti, elkerülve így a készpénz esetében még megjátszható trükköket (20$ kunyi erre, 20$ kunyi arra, 100$ ételpénz, amiből 65$ egészen másra kell, stb.). A hitelkártyákhoz viszonyítva pedig még szembetűnőbb ez az előny, mivel hitelkártyás vásárlásnál az ember még csak nem is érzékeli az ujjai közül kifolyó pénzt, így jóval könnyebben is költekezheti túl magát; ezzel szemben a Bitcoin nem felügyelet útján nevel felelősségre, hanem egyszerűen az “annyit költhetsz, amennyid van” elvének kőkemény és következetes érvényesítésével.

A tizenévesek különösen fontos célcsoportját képezik a digitális tartalomforgalmazó gazdaságnak, mivel mindenki másnál több idejük, viszont jóval kevesebb lehetőségük van az abban való részvételre, így általuk sokat nyerhet mind a digitális tartalomforgalmazás, mind pedig maga a Bitcoin. A nyugati iskolák mindeddig nem tudták hathatósan belenevelni a gyerekekbe a pénz felelősségteljes kezelését, és ennek a következményeit egyaránt jól láthatjuk a mai kultúránkban és gazdasági helyzetünkben is. A modern társadalomban a gyerekek egyre kevesebbet tanulnak az iskolában, és egyre többet a neten; utóbbi szerves részeként a Bitcoin igen hathatósan taníthatná a pénz felelősségteljes kezelését is.

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.