Rick Falkvinge a bankokról

Szerző: Amir Taaki

Éljen a kalózpárt! Hacker-etikát a Parlamentbe!

Elmondhatatlanul, szenvedélyesen meggyűlöltem a bankokat, amióta üzemeltetjük az Intersango-t. Amíg nem kénytelen az ember rendszeresen érintkezni velük, addig nem ismeri meg a gyűlölet igazi mélységeit, legfeljebb csak enyhe ellenszenvvel viseltet irántuk, még ha azt is hiszi, hogy ennél jobban már nem is utálhatná őket. A mi bankunk például több ezer fontnyi potenciális bevételünket nyelte el több száz munkaóránkkal együtt, és súlyos csorbát ejtett a hírnevünkön azáltal, hogy ránk is kiterjesztette a saját működési zavarait.

Falkvinge az előadását Gutenberg sajtójával kezdi, amely fordulópontot hozott az elmaradott Európa történetébe: a könyvek egyszeriben megszűntek a gazdagok és hatalmasok kiváltságának lenni, és hirtelenjében a közönséges emberek is könnyedén juthattak olvasnivalóhoz. Íme egy gyöngyszem egy korabeli püspöktől: “A sajtó teljesen bele fogja bolondítani az olvasásba azokat az embereket is, akiknek egyébként semmi közük sem lenne a könyvekhez!”. Nohát, micsoda botrány! Napi 3600 oldalas sebességgel Európa sajtói az 1500-as évre már 20 milliónál is több könyvet nyomtattak! A tömegkommunikáció visszavonhatatlanul megváltoztatta a társadalom szerkezetét; beindította az eszmék – országhatárokon is átívelő – áramlását, megnyitotta a kaput egy új, művelt középosztály felemelkedése előtt, egyre komolyabban fenyegetve a vallási és a politikai elitet… és, ami a legfontosabb mind közül, lehetővé tette a reneszánszt, robbanásszerű gyarapodást indítva be a kultúra, a tudomány, a technológia és a művészetek terén is.

Nem meglepő tehát, hogy ez a fantasztikus és szó szerint korszakalkotó technológia Gutenberg életében még messze nem tett szert jelentősebb népszerűségre; egy teljes évszázadba telt, mire valóban elterjedhetett. Maga Gutenberg pedig egy bírósági ügy miatt koldusszegényen halt meg – a sírja is elveszett az idők során.

A mesterséges hiányteremtés csak egy újabb céltalan erőlködés bizonyos érdekcsoportok részéről az információ áramlásának korlátozására és önkényes szabályozására. Gyomorforgatónak tartom a mesterséges hiányteremtésnek még a gondolatát is – annál is inkább, hogy az információ természeténél fogva maga a bőség: mindenkinek ott lehetne a farzsebében akár az Alexandriai Nagykönyvtár teljes tudásanyaga is. Többmilliárd dollárnyi tudás és ismeret.

Ha bármely művet kizárólag egyetlen szerzőnek tulajdonítunk, azzal megtagadjuk mindazt az előzetes tudásanyagot, amire a szóban forgó szerző műve épült. Ha bármely szerző valóban méltányosan meg akarná fizetni a megfelelő illetményt minden elődjének, akinek a munkásságára alapozta a saját művét, úgy a végén egyetlen fityingje sem maradna. Nem véletlenül mondta Newton is: “Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam”.

Falkvinge korábbi technológiai váltásokat, így például a postát és az emailt veti össze és állítja párhuzamba a bitcoin és a bankok esetével. Eleinte a posta nagyrészt teljesen figyelmen kívül hagyta az emailt, mivel egyszerűen nem tekintette vetélytársának; elvégre az egy olyan piaci szegmenst foglalt el, amelyhez a postai levélkézbesítésnek egyáltalán semmi köze sem volt. Ahogy azonban az a bomlasztó technológiákkal általában lenni szokott, az email felhasználói is hajlandóak voltak időt és energiát áldozni a bonyolult számítógépes technológia kiismerésére és a használatának elsajátítására annak érdekében, hogy aztán olcsón küldhessenek emaileket. Ez volt az alsó vége annak a bizonyos hosszú faroknak, amivel a posta nem foglalkozott. Ahogy aztán az email egyre népszerűbbé vált, egyre gyorsabban is fejlődött, míg végül teljes egészében leváltotta a szülőpiacát. Ez egy kifejezetten gyakori minta a különböző iparágakban, és ugyanígy lejátszódott a filmes és a digitális fényképezőgépekkel, valamint a hidraulikus és a kábeles emelőkkel is. Ugyanígy meg kell találnunk a bitcoin szegmensét is, és addig fejlesztgetni ezt a frissen indult pénzrendszert, amíg már készen nem áll arra, hogy szemtől-szembe kihívást intézhessen a pénzügyi iparhoz.

Párhuzamokat von továbbá Falkvinge a technológiák elterjedésének idővonalai között is. Az általános elképzelés szerint egy technológia onnantól válhat valóban mainstreammé, ha az első felhasználói elérnek egy kritikus tömeget; ez a normál görbének úgy a 10%-ánál van. Innentől kezdve a technológia villámgyorsan elterjed a köztudatban, pillanatok alatt legyűrve minden súrlódást és ellenállást a népszerűsítés és a hálózati hatás nyomán (lásd pl. Facebook). Más hasonló jellegű projektekből, így például a Linuxból, a Wikipédiából és a Firefoxból kiindulva feltételezhetjük, hogy a Bitcoinnak is beletelhet akár egy évtizedébe is, mire valóban érdemi mértékben el tud terjedni.

Utal továbbá a közvetítőket kiiktató új, egyenlősítő technológiák korára is.

Rendelkezésünkre áll minden eszközök egyik leghatalmasabbika, jelesül a számítástechnika; egy számítógép és internet-hozzáférés birtokában mindenkinek rendelkezésére áll a net minden tudása, ismerete, adata és információja – márpedig az információ és a tudás hatalom. Kereskedelmi vagy poltikai hatalom. Hatalom a dolgok megváltoztatására. Ezt a hatalmat pedig ellenünk is fordíthatják, ha túlságosan is elkényelmesedünk a babérjainkon.

Gutenberg után aztán eljött az iparosodás kora, az atomkor, majd az űrkorszak. Jelenleg is egy új kor hajnalán állunk, amely talán minden eddiginél forradalmibb lesz. Ha a kultúra és a tudás megosztásának első forradalmát Johann Gutenberg indította be a 15. században a sajtóval, úgy a másodikat most hozhatja el az információ kora. Az információ egy olyan árucikk, amelyen mindannyian osztozunk – és minél jobban megosztjuk egymás között, annál értékesebbé válik. A gondolatok és elképzelések soha nem kopnak el, örökké másolhatóak, megoszthatóak és sokszorosíthatóak.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.