Technológiai váltások

Szerző: Amir Taaki (genjix)

Háromféle technológiai váltást ismerünk, úgy mint az újítót (innovatív), a bomlasztót (diszruptív) és a felforgatót (szubverzív). Bármilyen technológiai váltás ennek a három típusnak egy bizonyos arányú keverékéből áll össze.

Fenntartható innováció

Az innováció a meglévő technológiák folyamatos, fokozatos fejlesztése és javítása; ilyen például egy jobb, gyorsabb, hatékonyabb, költségkímélőbb gyártási eljárás. A processzorok folyamatos gyorsulását is az egyre hatékonyabb gyártási eljárásoknak köszönhetjük, amelyek révén a gyárakban egyre közelebb tudják telepíteni egymáshoz a chipek komponenseit a lapkákon, hogy minél kisebb távolságot kelljen bejárniuk az elektronoknak az áramkörökben. Ez a fejlődési folyamat már jó ideje zajlik az egyre hatékonyabb megoldásoknak és az emberi leleményességnek köszönhetően.

Diszruptív

A bomlasztó technológia forradalmi váltást hoz magával, alapjaiban rengetve meg azt az iparágat, amelyben megjelenik. Olyan újdonság ez, amely hirtelen kvantumugrást jelent az addigi eljárásokhoz és megoldásokhoz képest és/vagy drámaian csökkenti a költségeket. A hidraulikus exkavátorok például azonnal megásták a kábeles exkavátorok sírját, mivel jóval gyorsabbak, kezelhetőbbek és költségkímélőbbek is voltak azoknál.

A bomlasztó technológia éveken át is “lappanghat”, mielőtt teljesen kiforrna – amikor azonban már teljes dicsőségében lép színre, az iparnak a még mindig a régi módszerekre és eljárásokra alapozó résztvevőinek már nem lesz rá elég idejük, hogy alkalmazkodhassanak hozzá; elkéstek. Ez pedig azért van így, mert az ilyen újdonságok előnyei nem mindig nyilvánvalóak első pillantásra a régiekkel szemben. Az első digitális fényképezőgépek például nem hogy nem voltak jobbak filmes testvéreiknél, de még sokkal rosszabbak is; több másodpercen át kellett nyitva tartaniuk a zárukat, a képeik szemcsések és rossz minőségűek voltak, és csak úgy zabálták az áramot, ezért az elemeiket is folyamatosan cserélgetni kellett.

Az ilyen technológiák, az ilyen termékek tehát a piac alsóbb végét célozzák meg (a “hosszú farkat”), amelynek a vásárlói általában hajlandóak elfogadni a rosszabb minőséget, ha kevesebbet is kell fizetniük érte.

Ahogy azonban az új technológia is fejlődik, úgy zárkózik fel fokozatosan a már meglévőkhöz minőségben – majd pedig le is hagyja azokat, drámai hirtelenséggel lépve a helyükbe. A digitális fényképezőgépek esetében az olcsóság a filmelőhívási folyamat teljes mellőzésével elért idő-, pénz- és energiabeli megtakarításban rejlett; az emberek ezt elég jó vásárnak ítélték akkor is, ha cserébe eleinte gyengébb minőséggel is kellett beérniük. A digitális fényképészet egyre szélesebb körű elterjedésével azonban a technológia is egyre gyorsabb fejlődésnek indult, egyre több tudás és tapasztalat halmozódott fel, míg végül a digitális fényképezőgépek előbb méltó vetélytársaivá váltak a filmeseknek, majd pedig feleslegessé is tették azokat, amikor már egyenesen felülmúlták a lehetőségeiket.

Szubverzív

A felforgató technológia nem csak egy iparág, de az egész társadalom szerkezetét forgatja fel alapjaiban, megváltoztatva az emberek viselkedését is. Az iparosodás számtalan ilyen technológiát hozott. A felforgató technológiák azért terjednek el, mert rendkívüli lehetőségeket kínálnak – és ezzel együtt teljes paradigmaváltást is hoznak.

Felforgató technológiák:

* Az első kerék elgördülése
* Az első puskaporos robbantás
* Az első rakéta-kilövés
* Hargreaves mozgókocsis fonógépe (“Spinning Jenny”)
* Gutenberg nyomdája
* Watt gőzforradalma
* Marconi első rádiós üzenete
* Rutherford atombontása

Az új technológiák tehát minden olyan esetben átvehetik a régiek helyét, ha egy már meglévő modellt fejlesztenek még jobbá, hatékonyabbá (innováció), új piaci szegmenst céloznak meg (diszruptív) vagy teljesen új lehetőségeket kínálnak (szubverzív).

Jobb ≠ elfogadott

Ez azonban nincs mindig így; rengeteg példát találhatunk a történelemben arra is, hogy hiába állnak rendelkezésre a meglévőknél jobb technológiák, mégsem használják azokat. James Burke megfogalmazása szerint “a technológiák elterjedését legnagyobbrészt nem a tényleges erényeik, hanem inkább a társadalmi elfogadhatóságuk határozza meg” – amivel pedig a hálózati hatásra utal. Vagyis arra, hogy az egyes technológiák legfontosabb hajtóerejét értelemszerűen annak a felhasználói jelentik (lásd telefon, web, közösségi hálók).

Az internetnek is megvannak a maga bajai és a hatásfoka sem a legjobb. Ez annak tudható be, hogy az egész alapvetően egy kísérleti projektnek indult. Az internet első tervezői csak egy prototípust raktak össze, és a legkevésbé sem számítottak arra, hogy az ennyire el fog terjedni. Az egyes számítógépek kibertérbeli elérhetőségét kódoló IP-címekből például egyszerűen túl kevés van ahhoz, hogy elláthassák a világ összes netfelhasználójának igényeit, és már szinte mind el is fogytak, ezért folyamatosan trükközni kell és újrahasznosítani az IP-címeket, amivel azonban a net alapjait veszélyeztetjük.

Az Internet 2 megoldja ezeket a problémákat; tanulva az első internet tapasztalataiból, ezt eleve arra tervezték, hogy biztonságosan és megbízhatóan ki tudja szolgálni az egész bolygót. Ez a rendszer azonban mégsem terjedt el, mivel mindenki az eredeti, első netet használja. Ugyanezért van vajmi kevés esélye a sikerre az alternatív Bitcoin-láncoknak, az alternatív közösségi hálóknak és az alternatív domainregisztereknek is: ugyanazon a piacon nem tudják közvetlenül felvenni a versenyt a náluk sokkal nagyobb, régebbi és bejáratottabb vetélytársakkal.

Meghatározza továbbá a technológiák elterjedését az azokkal kapcsolatos ismeretek felhalmozóda is. Az atomerőműveket például világszerte aktív biztonsági rendszerekkel építik; ez azt jelenti, hogy vészhelyzet esetén tevőleges emberi beavatkozást igényelnek. Ennek az ellenkezője a passzív biztonsági rendszer, amely vészhelyzet esetén a fizikai törvények kiszámíthatóságára alapozva, emberi beavatkozás nélkül, önműködően lassítja le a nukleáris reakciókat.

Mérnöki szemszögből a passzív biztonsági rendszer összehasonlíthatatlanul jobb az aktívnál, de ennek ellenére csak egy maroknyi kísérleti reaktorban alkalmazzák világszerte, és az újabb atomerőműveket is mindig aktív biztonsági rendszerekkel építik. Ez pedig azért van így, mert az 1960-as évek óta óriási tudásanyag halmozódott már fel az aktív biztonsági rendszerű reaktorok építésével, kezelésével és karbantartásával kapcsolatban, a passzív biztonsági rendszerű reaktorokra való átállás pedig óriási induló befektetést igényelne. Mivel azonban az aktív biztonsági rendszerek is elég jók, ezért egyszerűen nem érné meg a költségeket a váltás.

Bitcoin

A Bitcoin egyszerre diszruptív és szubverzív. A fentiek fényében tehát ahhoz, hogy valóban befuthasson, új piaci szegmensekre kell összpontosítania és új lehetőségeket kell kínálnia. Zsákutca lenne a már meglévő, kiépített szegmensekkel, így például az online boltokkal vetélkedni. A Bitcoinnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy új piacokat teremthessen magának. Az alacsony díjai és a gyors tranzakciói olyan új piacok kialakítását teszik lehetővé, amelyek a hagyományos rendszerekben egyáltalán nem is működhetnének, így eleve a Bitcoin rendszere válhat a természetes közegükké.

Persze a Bitcoin is csak egy azok közül az új kibertérbeli technológiák közül, amelyek újratervezik az emberi interakciók alapjait. Lesznek még újabb módjai is a vagyoncsere kodifikálásának. Képzeld csak el, milyen lesz az, amikor Skype-on keresztül kérhetsz majd technikai segítséget egy szakembertől mindössze néhány dollárért ahelyett, hogy felkeresnél egy fizikai műhelyt vagy szervízt és több száz dollárt fizetnél. Az ilyen helyzetekben csillogtathatja meg majd csak igazán a dicsőségét a Bitcoin.

A fejlődés és terjedés pedig természetesen nem áll meg – és így el fog jönni az a nap is, amikor már arra ébredünk majd, hogy jé, a Bitcoin már a hagyományos piacokat (így például a netes boltokat) is meghódította. Most azonban még naív ostobaság lenne velük versenyezni. Most még nem elég érett ehhez a rendszer.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.