Jó ebédhez cseng a bitcoin

2011-09-04

Szerző: Erik Voorhes

Bár a mainstreamtől még mindig viszonylag messze jár a Bitcoin, a rendszeres internetezők azért már egyre gyakrabban hallhatnak róla – mint egy amolyan fura, titkosított P2P-pénzről, amire sokan egészséges kétkedéssel tekintenek. Mi fedezi ezt a pénzt? Mire használják? Megbízható? Csupa jó kérdés.

És bár a kétkedés valahol érthető, a szabadság és a kereskedelem (redundáns fogalmak) híveit nagyon is izgatja ez az új lehetőség. Mindazok számára, akik úgy vélik, hogy a szabad piaci versenyben éppúgy meg kell mérettetniük a pénzeknek is, ahogy minden más árucikknek, a Bitcoin egy olyan fantasztikus dolog, amit akár egy sci-fi regény mesterséges intelligenciája is alkothatott volna. A Bitcoin azonban nem fantázia és jövő, hanem valóság és jelen: már most itt van és működik.

Méghozzá nem is akárhogyan: idén nyáron (meglepően hamar) átvészelte már a negatív publicitás viharait, céges botrányokat és komoly árfolyamingadozásokat – valamint az első apró, fókuszált, nemzetközi konferenciáját is Manhattenben, augusztus közepén. Ezen az eseményen jómagamnak is volt szerencsém részt venni, így személyesen találkozhattam a rendszer számos jelentősebb alakjával. Az izgalmas új üzleti vállalkozások, technikai tanulmányok és műhelymunkák, valamint a FED meghódítására szőtt alkoholgőzös tervek dacára személy szerint engem a legjobban mégis egyszerűen a szombati ebéd fogott meg. Ennek is egész pontosan a vásárlási folyamata.

Hogy miért? Azért, mert beszélhetünk mi annyit, amennyit csak akarunk pénzelméletről, kormányzati szabályozásról és szabadságról, mélyreható technikai újításokról és biztonsági aggályokról, a hétköznapi embert mindez a legkevésbé sem érdekli – csak az, hogy tud-e kaját venni a pénzén. Nos, a szombati ebédidő alkalmával nekem pontosan erre nyílt lehetőségem. Kis lépés volt ez az éhségnek, de óriási ugrás az emberiségnek.

Erre a történelmi eseményre Manhattan szívében, a Meze Grillben került sor; odamentem a pénztárhoz az ebéddemmel, mondtam, hogy bitcoinban szeretnék fizetni, a pénztáros pedig elmosolyodott, lenézett a pénztárgépre és azt felelte: “Rendben, akkor 0,87 lesz, kérem.” Hát nem hangzik gyönyörűen a 0,87 egy ebéd áráért? Utoljára talán nagyszüleink ifjúkorában voltak ilyen árak, és valóban sokkal ésszerűbbek is voltak.

Elővettem hát az Androidos mobilomat, beszkenneltem vele a pénztárgépen megjelenő QR-kódot, beütöttem a 0,87-et és megnyomtam a “Send” gombot. A BTC-egyenlegem visszaesett 4,03-ra 4,90-ről (a mobilom a pénztárcám), a jel pedig elillant a legközelebbi toronyhoz, onnan egy műholdra, majd szerte a világba, hálózati magáncsomópontok sokaságába Oroszországtól Ausztrálián és Omahán át egészen Abu Dhabiig – az egész hálózat tanúsította, hogy fizettem. Mindössze két másodperccel később pedig a pénztáros megköszönte a fizetést, és már mehettem is enni. Saját tapasztalat alapján tanúsíthatom tehát, hogy FED-szósz nélkül minden sokkal finomabb.

No persze félreértés ne essék, nincs nekem semmi bajom az arannyal és az ezüsttel sem, csak épp egy rúddal sokkal nehezebb lett volna kifizetni ezt az ebédet. Senki nem rajong az ötletért, hogy súlyos fémérméket cipeljen magával mindenhova, és ez teljesen érthető is. Az ebédem ára nagyjából 1/4 uncia ezüstöt tett ki, de ez nem pontos érték, így valaki – vagy én, vagy az étterem – mindenképpen veszített volna az üzleten. Tarthatnánk persze mindannyian a bankban az ezüstünket és fizethetnénk az azzal fedezett bankkártyáinkkal, amelyek tökéletesen pontos összegekkel dolgoznak, de akkor megint bejönne a képbe a bank – ami ráadásul blokkolhatná is a fizetést, ha kifogásolja az ebédemet. És persze ki akar ezért még fizetni is a banknak?

A bitcoin esetében nincs ilyen probléma, lévén nincs harmadik fél. Minden tranzakció privát és személyes; ez a fizetés is csak rám és az étteremre tartozott, és egyetlen szervezet, legyen bármily’ hatalmas is, sem szólhatott bele és nem is gátolhatta volna meg az utalást semmi módon, hacsak fizikailag le nem fogja a kezemet, hogy ne nyomhassam meg a “Send” gombot. Félig-meddig vártam is a rajtaütésszerűen rám rontó kommandósokat – de persze a tranzakciómról nem is tudhatott senki mindaddig, amíg jelen cikkben be nem számoltam róla ország-világ előtt. Elvégre a pénz az én magán-Bitcoin-fiókomból nyilegyenesen a Meze Grill magán-Bitcoin-fiókjába vándorolt. Már majdnem olyan volt az egész, mintha tényleg szabad lenne a piac. Ami a jelek szerint valóban működőképes felállás lenne.

Vessük ezt most össze akkor egy szokványos hitelkártyás tranzakcióval, ahol mind a kereskedőnek, mind pedig a vásárlónak jó előre azonosítania kell magát a bank előtt, megadni a személyes adatait, hogy aztán azokhoz bármikor hozzáférhessen egy vállalkozóbb kedvű hacker, vagy, ami még rosszabb, az állam. A tranzakciók is precízen rögzítésre kerülnek az elsőtől az utolsóig, a bank pedig (vagy rajta keresztül a FED) bármikor élhet az erkölcstelen tranzakcióblokkoló hatalmával. Nem csoda, hogy már a Wikileaks is elfogad bitcoin-adományokat.

Szóval, bár mesélhetnék még sokáig a Bitcoin világának izgalmas fejleményeiről (például egy nyílt forráskódú fizetőrendszerről, amit szabadidejében fejlesztett ki egy srác; a világszerte egymást érő új váltókról, piacokról, kaszinókról vagy épp a Global Bitcoin Stock Exchange-ről, esetleg a BitcoinDeals milliós árukínálatáról), amelyek mind nagyon szépek és jók, de én személy szerint ezzel a szimpla ebédvásárlással estem szerelembe.

Kétkedni persze bárki kétkedhet így is, elvégre a rendszer még mindig új, és sokaknak még mindig furcsa – de ahhoz már egyenesen alvajárónak kell lennie az embernek, hogy ne vegye észre az ember a benne rejlő forradalmi lehetőségeket. Az ebédpénzemet rá, hogy Bernanke bá’, a FED elnöke bizony nem lesz boldog, ha elterjed ez a rendszer.

Erik Voorhes szabadságrajongó vállalkozó, akinek az írása megtalálható a Lewrockwell.com-on. Részese a Free State Projectnek, cikkíróként is aktívan tevékenykedik, és a Twitteren ( @ErikVoorhes ) sem fukarkodik lényeglátó észrevételeivel és megjegyzéseivel.

Forrás: Silver Circle Underground

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.