Vesztésre áll az USA a Bitcoin-versenyben

Szerző: Jim

Sokat beszélnek az USA politikusai a Kínába áramló pénzről – és munkahelyekről, köszönhetően az ottani alacsonyabb költségek csábításának. Az USA egykori ipari termelésének nagy részét már jó ideje kiszervezték Kínába, Vietnámba, Dél-Koreába és más ázsiai országokba.

Emellett pedig egy másik csatornán is áramlik ki a pénz az országból, ami azonban a jelek szerint legalábbis egyelőre nem igazán tűnik még fel az illetékes hatóságoknak. A banki, pénzintézeti és minden egyéb pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos munkahelyek is kezdik már elhagyni az USA-t. És bár az amerikai dollár értéke egyelőre jól tartja magát más pénzekhez képest, ez már nem lesz így sokáig.

Az USA-ban egyszerűen túl van szabályozva a pénzáramoltatás, ennek következtében pedig a hatékonysága is tragikus. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az USA feltűnően szegény sikeres bitcoinos vállalatokban – szemben például a japán illetőségű MtGox-szal, vagy épp a szingapúri/kínai Bitcoinicával, amelyek mára a Bitcoin piacának megkerülhetetlen óriásaivá nőtték ki magukat. Az USA belülről pusztítja el saját magát a túlburjánzó szabályozásaival.

Más rendszerekhez képest az amerikai bankok, hitelkártya-vállalatok és persze a PayPal igen magas díjakat számítanak fel – akár 2-3% értékben, akár 10$ alatti összegű vásárlások esetén is. Egyesek azt állítják, hogy ezek a díjak teszik lehetővé a visszatérítést és ezáltal a fogyasztók védelmét a csaló kereskedőktől. Kínába tekintve azonban egy teljesen másmilyen képet láthatunk: az ottani bankrendszer ugyanis a kereskedőt részesíti előnyben a fogyasztóval szemben. Kínában a legtöbb tranzakció visszafordíthatatlan. A legnépszerűbb fizetőrendszerük, az Alipay, több százmilliónyi aktív felhasználót mondhat a magáénak. Zhoutong, a Bitcoinica alapítójának szavaival:

…az egész visszafordíthatósági dolog az amerikai Visa/MasterCard hitelkártya-rendszerében gyökerezik. A kínai bankrendszer azonban teljesen másképp működik. Belföldi vásárlásokhoz a kínaiak egyáltalán nem használnak Visát vagy MasterCardot. Az online fizetések rendkívül biztonságosak, a bankok általában nem vonhatóak felelősségre azért, ha valaki elveszti a pénzét, stb. Szóval minden nagyon bitcoin-szerűen, visszafordíthatatlanul működik. Az Alipay tranzakcióinak több, mint a felét teszik ki a zálogos ügyletek.

A kínai rendszerben az ember tehát csak azért fizet, amire ő maga igényt tart, és amit ténylegesen használ is. Ha valamilyen oknál fogva úgy gondolják, hogy zálogszolgáltatásra van szükségük, akkor erre is megvan a lehetőségük, de nem kötelesek minden vásárlásukat így intézni – ellentétben az USÁval, ahol a hitelkártyavállalatok még egy McDonald’s-os Happy Meal vásárlása esetén is rákényszerítik az embereket a zálogszolgáltatásuk használatára és ezzel együtt természetesen annak a díjainak a megfizetésére is. Ez pedig színtiszta pazarlása az ügyfeleik pénzének: veszít rajta maga a fogyasztó és a kereskedő is, és csak a hitelkártya-vállalatok járnak jól vele. A Visa/Mastercard hitelkártya-rendszere rendkívül rossz hatásfokkal működik a kínaiakhoz képest.

Akkor hát miért használják az amerikaiak továbbra is a Visát és a MasterCardot, ha azok gyakorlatilag folyamatosan lopják a pénzüket? Azért, mert a nagy bankok és a hitelkártya-vállalatok kongresszusi és állami lobbizás útján hozatnak olyan törvényeket és szabályozásokat, amelyek egyre nehezebbé teszik az indulást a kis, frissen induló, potenciális vetélytársaiknak. Bármely olyan új vállalkozásnak, amely ebbe a fába vágná a fejszéjét, méregdrága ügyvédeket kellene fogadnia a szövetségi, valamint az 50 állam saját, különböző szabályozásainak és törvényeinek nyomon követésére, hogy mindenben megfelelhessenek mindegyiknek. Márpedig az amerikai vállalkozók általában igencsak félnek a törvényszegéstől, a súlyos büntetési tételektől, és persze a börtöntől. Ez az általános félelem és rettegés pedig valósággal megdermesztette az innovációt a pénzügyi szektorban.

A Money Transmission Act (MTA) ügyében a kaliforniai kormányzattal a bajszát összeakasztott FaceCash alapítója, Aaron Greenspan például több, mint hét hónapon át folytatott postai levelezést kormányzati hatóságokkal az MTA ügyében – azonban még maguknak az illetékeseknek sem volt róla halvány fogalmuk, hogy pontosan hogyan is kellene betartatni az MTA rendelkezéseit a gyakorlatban. Ugyanezen idő alatt a Bitcoinica és az MtGox a nulláról indulva mára oda fejlődtek, hogy több tízmillió dollár értékű bitcoinos ügyleteket bonyolítanak le nap mint nap.

Egy másik kis vállalat, a BitInstant pedig kénytelen elköltözni New York City-ből New Hampshire-be pusztán azért, mert nem engedhetik meg maguknak annyi ügyvéd foglalkoztatását, amennyire ahhoz lenne szükségük, hogy elintézzék az összes szükséges jogi papírmunkát. Erik Voorhes, a BitInstant kommunikációs igazgatójának elmondása szerint:

Még egy teljes éve sem vagyunk az üzletben, de már több tízezer dollárt kellett költenünk ügyvédi tanácsadásra azt illetően, hogy milyen engedélyeket kell beszereznünk mely államokban, és, ami még fontosabb, hogy melyik üzleti területeket kell elkerülnünk (mivel az azokba való belépés még súlyosabb elvárásokat és még irgalmatlanabb költségeket támasztana). Sajnálatos módon a gyakorlatban ez egyben azt is jelentette, hogy rengeteg remek ötletünket dobhattuk már eleve a kukába – nem azért, mert illegálisak lettek volna, hanem mert az ügyvédeink azt mondták, hogy a kivitelezésükhöz több százezer dollárt kellett volna leszurkolnunk a különböző engedélyekre, és persze még több ügyvédi munkaórára is lett volna szükségünk.

Voorhees a továbbiakban kitér még arra is, hogy “Túlságosan is csekély az árrésünk és túlságosan is nagyok a kockázatok ahhoz, hogy mindenáron igyekezzünk megfelelni az egyre terhesebbé váló szabályozásoknak; nincs más választásunk, mint hogy vagy szétesünk vagy elköltözünk.”

A túlszabályozás tehát egyre jobban lerombolja az amerikai dominanciát egy újabb szektorban; az USA el fogja veszíteni a bitcoin-versenyt, mivel a határain kívüli vállalatok fogják felhalmozni a legtöbb bitcoint. Mi több, nem csak az ázsiai vállalatoknak lesz több bitcoinjuk, mint az amerikaiaknak, de például kínai magánszemélyeknek is. Miért? Egyszerűen azért, mert a kínaiak minden további nélkül vásárolhatnak maguknak bitcoint az Alipay-jel, míg az amerikaiak nem tehetik meg ugyanezt a PayPallel. A PayPalen kívül ráadásul a MasterCardnak, a Visának, de még a Google Checkoutnak is vannak olyan szabályai, amelyek ellehetetlenítik a bitcoin-kereskedelmet. Egyszerűen nevetséges, hogy a kínaiak szabadabban vásárolhatnak bitcoint, mint az USA lakosai, akik ezt csak “nem szabványos” módszerekkel tehetik meg a túlburjánzó törvények és szabályozások miatt.

Az USA határain túl egyre jobban felgyorsul a pénzügyi innováció, míg magát az USÁt egyre jobban maga alá temeti az elavult törvényeinek, bürokráciájának, tragikus hatásfokú kormányzatának, valamint a törvényhozók és a szabályozók technikai analfabetizmusának roppant hegyekké tornyosuló tömege. Mennyi virtuális aranyat enged kifolyni a zsebéből az USA még ezután is?

Forrás: Bitcoin Blogger

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.