Ripple, Bitcoin és P2P-pénz
2012-01-25Szerző: Eli Gothill
Hogyan egészíthetné ki egymást a Ripple és a Bitcoin? 1971-ig a nemzetközi pénzrendszer is az egymást kiegészítő aranytartalékokra és az egyes államok kormányai által kibocsátott papírpénzekre épült. A papírbankókat igény esetén aranyra váltották, bár változó arányban – és néha ideiglenesen fel is függesztették a váltást. Ez a rendszer központi tervezés vagy felügyeleti szervek nélkül alakult ki és működött egészen a világháború végén megrendezett Bretton Woods-i konferenciáig; ez idő alatt volt a legalacsonyabb az infláció szintje Nagy-Britannia 18-19. századi történelmében, és a nemzetközi kereskedelem is számottevően bővült.
Hasonló felállást alakíthatna ki egymással a Bitcoin és a Ripple is. A Bitcoin egy speciális árupénz, hasonló az aranyhoz. 21 milliónál több soha nem lesz belőle, és ebből eddig már több, mint 8,1 milliót ki is bányásztak. Ahogy az aranynál, úgy a bitcoinnál sincs partnerkockázat: senkiben nem kell megbíznia az embernek ahhoz, hogy bitcoint birtokolhasson. A bitcoinos tranzakciók emellett visszafordíthatatlanok is, és semmiféle központi hatóságra sincs szükség a feljegyzésükhöz és hitelesítésükhöz. Ha a bitek egyszer már gazdát cseréltek, akkor úgy is maradnak. És bár a Bitcoin is keresztülment egy – többé-kevésbé elkerülhetetlen – spekulációs lufi-krach fázison, a média is nagy hangon számolt be róla, a kritikusai pedig eleve elhibázottnak minősítették, a rendszer mégis mindmáig él és virul, a bitcoinok árfolyama pedig jelen cikk írásának idején is hat dollár körül mozog.
Ehhez képest a Ripple egy kissé másfajta rendszer: egy P2P-hitelhálózat kiépítésére irányuló kísérlet, amelyben bárki létrehozhat saját pénzt adóslevelek formájában, amelyeket tetszés szerint fogadhatnak el mások. Ezek az adóslevelek mindaddig minden gond nélkül használhatóak pénzként, amíg az emberek töretlenül bíznak abban, hogy azoknak a kibocsátói a későbbiekben valóban hajlandóak lesznek majd különböző árukat átadni és szolgáltatásokat nyújtani azokért cserébe. Mi több, a Ripple felhasználói fizethetnek olyanoknak is, akik (még) nem bíznak meg az adósleveleikben oly módon, ha más felhasználókon keresztül közvetítik azokat, akik viszont megbíznak bennük. Ha tehát Alice szeretne fizetni Paulnak, aki viszont nem ismeri őt, akkor Alice még mindig küldhet neki adóslevelet Johnon keresztül, akiben viszont mindketten megbíznak. Erre az alapelképzelésre épülhetne tehát egy potenciális digitális, P2P-hitelrendszer. A Ripple így nem egyszerűen csak arra adna lehetőséget, hogy bankok nélkül kölcsönözhessünk egymásnak régi pénzt, hanem egyenesen arra, hogy létrehozhassuk a saját pénzünket.
Ami a Bitcoint illeti, az épp most jár a harmadik évében, és bár a média már kellőképpen felfigyelt rá, a felhasználóbázisát legnagyobbrészt még mindig csak elszánt hackerek és libertariánusok alkotják; a mainstreamet továbbra sem sikerült különösebben megragadnia (ennek több oka is van, úgy mint kezelhetőség, ritkaság, ködös jogi környezet és a bitcoinért kapható áruk és szolgáltatások még mindig túl csekély száma. Határozottan érdekes azonban, hogy a rendszer mindennek ellenére sem omlott össze: épp ellenkezőleg, továbbra is simán és zökkenőmentesen működik, folyamatosan bizonyítva a stabilitását, rugalmasságát és megbízhatóságát.
Nem sikerült azonban eddig a Ripple-nek sem elérnie egy olyan szintű elterjedtségét, amelytől kezdve már valódi fizetőeszközként lehetne használni, így még mindig nem több csupán egy haverok és ismerősök adósleveleinek egymás közti csereberélésének nyomon követésére alkalmas eszköznél. Ennek oka részben az, hogy a hálózata csak egy bizonyos méret és sűrűség után válik igazán hasznossá, viszont ezt a méretet éppen azért nehéz elérnie, mert addig az emberek sem látnak rá túl sok okot, hogy csatlakozzanak hozzá. És hiába van jelen a rendszerben a barátaid egy része, ha ők egyszerűen nem olyasmivel foglalkoznak, amire éppen szükséged lenne. Személytelen tranzakciókat pedig egyáltalán nem is lehet lebonyolítani benne mindaddig, amíg nem nő elég nagyra a felhasználói bázisa.
Elképzelhető azonban, hogy a Bitcoin és a Ripple segíthetne egymásnak, hasonlóan az aranyfedezet 1971-es összeomlásáig fennállott, egymást kiegészítő arany-papír rendszerhez – ám ezúttal már minden teljesen P2P lenne, egészen az alapoktól kezdve. A Ripple és a Bitcoin együttese egy valóban nagyon kifinomult pénzrendszert hozhatna létne, ami ráadásul továbbra is töretlenül és változatlanul kívül maradna mindenféle állami és vállalati befolyás hatáskörén. Egy ilyen rendszer stabil likviditást biztosíthatna az embereknek és a vállalatoknak is világszerte mindenütt anélkül, hogy ehhez az egyes államok monetáris politikája vagy a bankok hitelezési szokásai miatt kellene aggódniuk.
És hogy ez pontosan hogy is működne?
A Bitcoin mint tartalékpénz
Kézenfekvő kiindulási pontnak tekinthetjük egy valóban teljesen decentralizált technológiára épülő P2P-hitelhálózat kiépítését. Ez a hálózat, a Bitcoinhoz hasonlóan, teljesen P2P-alapon, bármiféle központi könyvelő nélkül dolgozná és jegyezné fel a benne indított tranzakciókat. A Ripple esetében azonban nem lenne bányászat; ehelyett mindenki tetszés szerint bocsáthatná ki a saját, pénzként használatos adósleveleit. A decentralizáltságból következően a hálózat minden csomópontja folyamatos bizalmi kapcsolatban állna az összes többivel, a szoftver pedig, az emailhez hasonlóan, nem hosztolt szolgáltatásként, hanem protokollként működne.
A Ripple-t pontosan ebben az irányban is tervezik továbbfejleszteni az illetékesei a későbbiekben – ami azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne még tovább bővíteni és polírozni a koncepciót addig is. Érdekes lenne például, ha a bitcoint tennénk meg a Ripple nemzetközi könyvelési egységévé. A középkorban is igen elterjedt gyakorlatnak számított a saját kibocsátású pénzek értékének arany- vagy ezüstrudakban való mérése; az esetek többségében a bankjegyeket megfelelő értékű árukra vagy szolgáltatásokra váltották be, mivel az aranyat és az ezüstöt a templomokban és monostorokban őrizték, és csak nagyon ritkán cseréltek gazdát ténylegesen (általában különösen nagy értékű számlák rendezése esetén). Hasonló alapon tette lehetővé a nemzetközi kereskedelem kibontakozását a későbbiekben kialakult aranyfedezeti rendszer is: a pénzeket adott aranymennyiségekhez kötötték ugyan, de általában különböző termékekre vagy szolgáltatásokra váltották be. Tényleges arany csak akkor cserélt gazdát, ha egyes országoknak kellett rendezniük egymás között a számláikat. Ami pedig egyben igen hathatósan is nevelte őket pénzügyi fegyelemre, a bevételi és a kiadási oldaluk egyensúlyban tartására.
Hasonló lehetőségei lennének egy decentralizált Ripple-hálózatnak is: a felhasználók “tartalékfiókokban” tarthatnának bitcoint, és folyamatosan nyilvános lenne a bitcointartalékaik és a kibocsátott hitelük aránya, biztosítva a felhasználók egymással szembeni átláthatóságát. Így az ember nyugodtan elfogadhatna hitelt olyan személyektől is, akiknek a termékeire vagy szolgáltatásaira egyébként nem tart igényt, pusztán azért, mert tudja, hogy azt a hitelt bármikor beválthatja bitcoinra is. A bitcoin így lényegesen biztonságosabbá és megbízhatóbbá tenné a hitelrendszert – éppúgy, ahogyan biztosította ugyanez az alapelképzelés az arany és az ahhoz kötött bankók megbízhatóságát is évszázadokon át.
Nincs azonban semmi gond azzal sem, ha egyesek több hitelt bocsátanak ki, mint amennyi bitcointartalékkal rendelkeznek; mert bár a hitel könyvelési egysége a bitcoin, attól az még természetesen továbbra is beváltható mindenféle áruk és szolgáltatások formájában is – a tényleges bitcoin mellett. A lényeg csak az, hogy az emberek mindenféleképpen megbízhassanak egymás hitelében, teljesen függetlenül attól, hogy azt épp bitcoin formájában szeretnék-e beváltani vagy sem. A bitcoinfedezetű hitelkibocsátás lehetőségével felvértezett felhasználókat pedig már a bitcoin-készlet mesterséges korlátozottsága sem köti többé; mert bár a hitelek bővülhetnek vagy szűkülhetnek a bizalom éppen aktuális szintjének megfelelően, de mindenféleképpen hiteles határokon belül fognak maradni.
Átlátható hírnév
E hibrid modell utolsó összetevője egy bizalommérő megoldás, melynek segítségével a felhasználók megoszthatják egymással az egymásba vetett bizalmuk fokát. Az informális ajándékgazdaságban a hírnévkönyvelés fék-ellensúly-rendszere teszi lehetővé a potyautasok kiszűrését és a tisztességes partnerek egyre gyarapodó tisztelet- és bizalomállományát. Hasonlóképp biztosítja egy jó bizalommérő megoldás a valóban hiteles felhasználók pozitív kiemelését, tovább bővítve a pénzkibocsátási lehetőségeiket – és persze a tisztességtelenek negatív megbélyegzését, távol tartva tőlük a hálózat többi tagjait.
Alapvetően ugyanígy működik a legtöbb másik bizalommérő rendszer is: az eBay is összesíti az egyes felhasználókra leadott értékeléseket, és ez alapján méri azoknak a megbízhatóságát. Mi több, az eBay teljes egészében erre a minősítőrendszerre épül, mivel ez egymást nem ismerő emberek között is lehetővé teszi a bizalom azonnali kialakulását és az erre épülő kereskedelmet azáltal, hogy mindenkiről megmutatja, ki mennyire bizonyult megbízhatónak eddig. Enélkül könnyű lenne csalni és hazudni, így azonban – a hírnév alapján – már valódi bizalom jöhet létre és maradhat is fenn biztonságban.
Egy pénzrendszer esetében azonban szinte bizonyosan történnének visszaélések egy ilyen jellegű minősítő modellel (mi több, bizonyos mértékben már az eBay is szenved az ilyesfajta trükközésektől). Hogyan tervezhetünk meg hát egy kijátszhatatlan minősítőrendszert? Lehetetlen feladatnak tűnik, de mégis van rá több elképzelés is.
Mérhetjük például a bizalomszintet perspektivikusan is, Bayes-i megközelítéssel. Ha Alice megbízik Bobban, Bob pedig Jane-ben, akkor nagy valószínűséggel valamennyire Alice is hajlamos lesz megbízni Jane-ben, még ha nem is annyira, mint Bobban. Ez a dinamika, még ha csak informálisan is, de már most is működik a közösségi hálókon. Semmiféle “bizalmi pontszám” nem lebeg Jane feje felett – ehelyett ki-ki a hozzá fűződő kapcsolata függvényében, eltérő mértékben bízik benne. Ugyanígy működhetne egy Ripple-ös bizalommérő is.
Amikor az ember csatlakozik a Ripple hálózatához, kinyilvánít egy hitelkerettel kifejezett, számszerűsíthető bizalmi kapcsolatot. Ha Jane 50 BTC-t is hajlandó rábízni Bobra, Adamre pedig 25-öt, akkor ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy kétszer annyira bízik Bob hitelében, mint Adamében, és így tovább. Az ilyen döntések – pl. Bob és Adam döntései – alapján aztán már hamar megállapítható súlyozott számításokkal az is, hogy Jane még kiben bízhat meg rajtuk kívül. Nem kizárt, hogy a Ripple-nek épp egy ilyesféle perspektivikus bizalommérő megoldásra lenne szüksége ahhoz, hogy túlterjedhessen a személyes ismeretség által korlátozott bizalmi körökön, és ezáltal valóban univerzálisan használhatóvá váljon.
És ez valóban meg is valósítható?
Egy sikeres pénzrendszer létrehozásának talán éppen az a kulcsa, ami már a múltban is bizonyított: az árucikkek és az ígéretek kombinációja. A Ripple a hitelkibocsátás lehetőségeivel erősíthetné a Bitcoin ritkaságát. Már most is rendelkezésünkre áll minden szükséges technológia egy ilyen hibrid modell megalkotásához, így már talán valóban cask idő kérdése, amíg valaki ténylegesen előrukkol vele.
Kapcsolódó posztok
Bibliográfia
Philip Coggan, Paper Promises (2011), 3. fejezet: “Going for Gold”
Ryan Fugger, Money as IOUs in Social Trust Networks & A Proposal for a Decentralized Currency Network protokoll (2004)
Satoshi Nakamoto, Bitcoin: A P2P-alapú elektronikus pénz rendszere (2009)
Forrás: Webisteme
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.
