Önállóság, leleményesség, bürokrácia és bitcoin

Szerző: Jon Matonis

Ha betiltanák az egyeseket és a nullákat, csak a törvényen kívüliek használnának egyeseket és nullákat.

A kriptográfiának mindig meglesz a maga helye a digitális jövőnk – és főleg a digitális vagyonunk – védelmében. A fejlett nyilvános kulcsú kódolóeljárásokat már nem lehet újra visszavenni az emberektől vagy eltiltani őket azoknak a használatától; a szellem már kiszabadult a palackból, és az egész emberiség jól járt vele. A Bitcoin és az ahhoz hasonló más decentralizált kriptopénzek szabályozása és/vagy a használatuk korlátozása leginkább csak azt eredményezné, hogy egyrészt hivatalosan is “elismernék” annak a pénz jellegét, másrészt pedig nagyrészt a törvényen kívüli zónába terelnék a használatát.

A törvényen kívüli zóna azonban, amint arra Robert Neuwirth is rámutat zseniális, a Foreign Policynak (= Külpolitika) írt, a The Shadow Superpower (= Az árnyék-szuperhatalom) c. cikkében, ma már talán nem is olyan rossz hely. A globális feketepiac összesített értékét ma mintegy tízezermilliárd dollárra becsülik, amivel ez így a világ második legnagyobb gazdaságának számít, közvetlenül az Egyesült Államoké után – és igen gyorsan növekedik is. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) előrejelzése szerint 2020-ra a világ dolgozóinak már kereken a 2/3-a tevékenykedik majd ebben az árnyékgazdaságban, avagy “System D”-ben. Amint azt Neuwirth is kifejti, ez magában foglalja az adózatlan, engedélyezetlen és szabályozatlan készpénz-alapú gazdaság teljes egészét:

A “System D” egy, a franciaajkú Afrikából és a karibi-térségből kölcsönzött szlengszó, melynek egy, a különösen hatékony, lelkes és motivált emberekre használt francia kifejezés, a débrouillard adja az alapját. Aki débrouillard, az ötletes, találékony és leleményes. Az egykori francia kolóniák pedig a saját társadalmi és gazdasági valóságuk képére formálták ezt a kifejezést: az ő szóhasználatukban az önáló, regisztrálatlan, a bürokráciát és a szabályozást elkerülő, találékony, kezdeményezőkész, vállalkozó kedvű, általában adót sem fizető kereskedők alkotják a “l’economie de la débrouillardise“-t – avagy, utcai használat céljára leegyszerűsítve, a “Systeme D“-t. Röviden tehát ezt úgy fordíthatnánk le, mint a leleményesség, az improvizálás és az önállóság csináld-magad gazdaságát.

És itt lép be a képbe a Bitcoin. Ez az élénk informális gazdaság a legkülönbözőbb gazdasági tevékenységeket foglalja magába, egyes területeken pedig a helyi GDP akár 20-60%-át is kiteheti – és minden gazdaságnak szüksége van valamilyen pénzre. A Bitcoin lényegében a pénzek “System D”-je: globális, decentralizált és államilag nem szentesített. Még mindig a korai fázisában tart, de mivel a hagyományos banki és pénzügyi kereteken kívül működik, ezért éppen annyira kívül esik a hivatalos szférán, mint a System D egésze. A System D létét tagadni annyi, mint azt a tényt tagadni, hogy a gazdaság résztvevői hosszan tartó nehéz körülmények között is megtalálják a túlélés módjait. Ez pedig Neuwirth meglátása szerint “egy fontos igazságot erősít meg: a világ regisztrálatlan piacainak és útszéli bódéinak működése nem egyszerűen véletlenszerű és esetleges, hanem az emberi értelem, rugalmasság, önszervezés és csoportszolidaritás terméke.”

Elképzelni se igen lehet, hogyan élhetnének túl a fejletlen országok és az eurozóna fejlett országai az egyre mélyülő, és a jegybankok erőszakos üzletciklus-indukálása által csak még tovább súlyosbított válságok közepette a System D-tevékenység nélkül. Az informális gazdaság az egyre hízó forgalmi adók (mint például az ÁFA) ellenére is képes segíteni az embereken a különböző üzletei és bazárjai révén. Az amerikaiaknak is szükségük lesz a feketepiacokra a túléléshez. A System D a jövő.

Jelenleg az árnyékgazdaság tranzakcióit szemtől-szembe kell lebonyolítani, de egy elektronikus System D-pénz megnyitná az utat a távoli, sőt, még a határokon átívelő tranzakciók előtt is, jelentősen kitolva így az egész informális ökoszisztéma határait, megnyitva a fogyasztók előtt az egész világot, és a kereskedők is számtalan új ajánlattevő közül válogathatnák össze a szállítóikat. Még csak számítógép sem feltétlenül szükséges minden bitcoin-tranzakcióhoz; ha a mobilfizetés piacának előrejelzői jól látják a dolgokat, úgy rövidesen a Bitcoin Androidhoz hasonló mobilos alkalmazásokról bonyolíthatják le majd a bitcoin-tranzakciók többségét. A készpénzellenes David Wolman elméletével ellentétben a banknélküliek és a System D kereskedői csak akkor fogják feladni a készpénzt, ha olyasvalamit találnak helyette, ami legalább olyan jó adatvédelmi adottságokkal rendelkezik, mint az.

A Bitcoin még alig múlt három éves. Eleinte minden új pénznek meg kell küzdenie azzal a tyúk-vagy tojás helyzettel, hogy a sikerhez széles körben el kell terjednie, de ahhoz meg már sikeresnek kellene lennie… A Bitcoin kritikusai rendszeresen rá is mutatnak arra, hogy egyelőre nem túl sok kereskedő fogadja el azt fizetségként. Ez aznban változni fog. Továbbá rámutatnak arra is, hogy erősen korlátozott a Bitcoin rendelkezésére álló piac is. Ó, hogy ezzel mekkorát tévednek! A Bitcoin első potenciális óriáspiaca ugyanis merő véletlenségből a világ második legnagyobb gazdasága – ebben a szférában pedig az egyetlen vetélytársa a folyamatosan értéktelenedő állami pénz. Kezdődjék hát a játszma.

Forrás: Forbes

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.