Bitcoin vs arany

Szerző: Vitalik Buterin

Dacára annak, hogy az aranyhoz hasonlóan a bitcoint is főként libertariánus és osztrák gazdasági elvek mentén propagálják, az arany pénzként való használatának hívei mégis jelentős ellenszenvvel viseltetnek a bitcoin irányában. Sok esetben azonban ez kizárólag abból fakad, hogy félreértelmezik az olyan gazdasági elveket, mint például az érték szubjektív elmélete, vagy épp a pénz mibenléte. Vegyük hát szemügyre egy-két, a bitcoin ellen felhozott érvüket:

Tartok tőle, hogy ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogyan is keletkeznek a csereeszközök egy szabad piacon. Csereeszköz abból válhat, aminek már a csereeszközzé válása előtt is volt anyagi értéke/haszna a piacon – más szóval abból, amit előzőleg szintén elcseréltek más árukért és szolgáltatásokért. Az évszázadok során az arany és az ezüst bizonyult a két leginkább előnyben részesített csereeszköznek; mivel pedig az arany ritkább, mint az ezüst, ezért a kettő közül is az válhatott az elsődlegessé.

Ez tehát a “nem lett volna szabad megtörténnie, tehát nem is történt meg” érvelési hiba esete: más pénzek alapját az eredeti értékük képezi és onnan fejlődnek tovább pénzzé, viszont a bitcoinnak már most is van értéke és haszna, így nem szorul rá erre a szükségmegoldásra. Ha pedig egy pénznek egyszer már kialakult az értéke, akkor semmi nem indokolja, hogy a szóban forgó pénz múltjának miért kellene bármiféle hatással is lennie annak a jelenjére.

Rejlik itt azonban a pénz működési elvének egy mélyebb félreértése is a háttérben. Hadd idézzem egyik korábbi írásomat ebben a témában:

Ha egy kereskedő 5 BTC értékben vásárol élelmiszert egy másiktól, belépve így a játékba, majd szintén 5 BTC értékben elad valakinek valamennyit a saját termékéből, visszanyerve így a pénzét, akkor is jól jár, mivel ő maga nem tud élelmiszert előállítani, így többre is értékeli azt a saját termékénél, amiből eladható felesleggel rendelkezik. Még ha a két csere között eltelt időben 2%-kal csökken is a bitcoin értéke, a kereskedő jó eséllyel akkor is többre értékel 4,9 BTC-nyi élelmiszert, mint 5 BTC-nyit a saját termékéből, így a 2%-os veszteség dacára is nettó nyereséget könyvelhet el. Ezért tehát a Bitcoin “piramisjátéka” bármeddig folytatható, és egy spekulációs lufival ellentétben az árfolyam visszaesését is túléli.

Bármely adott pénz felfogható piramisjátékként – elvégre csak azért van értéke, mert arra számítunk, hogy a jövőben is lesz értéke – azzal a különbséggel, hogy örökké játszható, mivel a gyarapodás alapját itt maga a kereskedelem adja, nem pedig a pénzt használók számának folyamatos bővülése. Ez tehát egy zárt hurok: a pénz értéke nem attól függ, hogy maga a pénz mennyit ér önálló áruként, hanem kizárólag attól, hogy pénzként mennyit ér. Ebből a szempontból pedig teljesen érdektelen az is, hogy mi zárta be a hurkot; egyedül az az érdekes, hogy bezárult, és hogy a mai napig is zárva van. Ezért tehát a pénznek nincs szüksége saját, belső értékre. Mi több, az érték szubjektív elmélete szerint a belső érték fogalma eleve értelmetlen. A Wikipédia leírásával élve “egyetlen árunak vagy szolgáltatásnak sincs semmilyen ‘rendes’ ára azon kívül, amennyit egy szabad piacon fizetnek érte”.

Itt hullanak szét tehát azok az érvek is, melyek szerint a bitcoinnak azért nincs értéke, mert csak puszta bitekből áll: ezeknek a biteknek az értékét pont az adja, hogy az emberek hajlandóak fizetni értük. Ugyanilyen fontos azonban a kereslet és kínálat képletének a “kínálat” oldala is: a bitcoinok értékállóságát a ritkaságuk adja – elvégre senkinek és semminek nem áll hatalmában újabb bitcoinok tetszés szerinti előállítása. Ezért jobb az arany a papírpénznél: ez utóbbit ugyanis teljes joggal tekintik “értéktelennek” amiatt, hogy az azt kibocsátó központi szervezet tetszés szerint szabályozhatja az abból rendelkezésre álló mennyiséget.

No de lássunk egy másik kritikát is:

És mi ez a “rögzített” mennyiség? Ki határozta meg a “megfelelő” mennyiséget? Egy programozó? Csak a szabad piac határozhatja meg azt, hogy egy adott piacon adott időkereten belül pontosan mennyire is van szükség egy valós csereeszközből.

Itt az író gyakorlatilag fordítva nézi a képet: ez ugyanis nem hátránya a Bitcoin rendszerének, hanem ami azt illeti, a legnagyobb előnye. A végtelen feloszthatóságának köszönhetően ugyanis teljesen mindegy, hogy végül összesen 21 millió bitcoin lesz-e forgalomban, vagy teszem azt 4.000. Minden csak attól függ, hogy hova tesszük a tizedesvesszőt – így pedig a 21 milliós limit sem több puszta közmegegyezésnél. Ha a szabad piacnak 21 milliárdra van szüksége, akkor 21 milliárdot is fogunk használni, csak épp akkor nem bitcoinokról, hanem millibitcoinokról (vagy egyszerűen csak “millikről”) beszélünk majd. Ugyanez a helyzet az arannyal is. Ahogy azt már Rothbard is megfogalmazta, bármely társadalom mindig pontosan annyi pénzzel rendelkezik, amennyire szüksége van.. Az arannyal azonban van két probléma:

Először is, az aranynak van egy természetes árpadlója. Ha a szabad piac úgy dönt, hogy túl sok arany áll rendelkezésre, akkor csökkenni kezd ugyan az értéke, de egy bizonyos szintnél – az arany használati értékénél – lejjebb semmiképpen sem mehet, mivel ebben az esetben csak mesterségesen megnövelt értéken lehetne tovább használni pénzként, és így már nem a szabad piac határozná meg az arany (mint pénz) értékét. Ha pedig az arany (mint pénz) értéke túl magasra szökik, akkor azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy vele együtt az ipari célra felhasználandó arany is túl drágává válik – ezért tehát az arany pénzként való használata egyenesen káros is lenne a gazdaság egyes szektoraira nézve. Ezzel szemben a bitcoin “tiszta” pénz (csak és kizárólag az, és semmi más), ezért az árfolyama (bárhogyan alakul is) egyetlen ipart sem akadályoz a rendes működésben.

Másodszor, az aranybányászat termelése jóval rendszertelenebb a bitcoin-bányászaténál. A 17. században például a spanyol hódítók rengeteg aranyat hoztak el Amerikából, jelentősen inflálva így annak az értékét. Ugyanígy nincs semmi garanciánk arra sem, hogy nem bővül-e majd valamikor a jövőben is újra jelentős mértékben a rendelkezésre álló aranykészlet. Míg ezzel szemben a bitcoin esetében szinte abszolút pontossággal tudhatjuk előre, hogy mikor mennyi áll majd rendelkezésre belőle.

Számos olyan támadás is éri a bitcoint, melynek a megfogalmazói nem veszik észre, hogy amit a bitcoinnak felrónak, azt ugyanúgy felróhatnák az aranynak is:

Most olvastam a GYIKjüket, és továbbra is teljesen abszurdnak találom azt a felfogásukat, miszerint az a legalkalmasabb a pénzkibocsátásra, aki a legojbb hashfejtő szoftvert írja és a leggyorsabb a gépe.

Az arany esetében ugyanígy abszurdnak találhatnánk, hogy “az a legalkalmasabb a pénzkibocsátásra, aki a legjobb bányászfelszereléssel dolgozik a leggazdagabb bányában. Számos kifogást hoznak fel ugyan a bitcoinbányászattal szemben, de ezek közül azokat, amelyeknek még van is valamennyi alapjuk, ugyíngy felhozhatnák az aranybányászattal szemben is.

Az arany és a bitcoin tehát nem kényszerül rá, hogy versenyezzen egymással, mivel két külön kategóriát képviselnek, saját erősségekkel és gyengékkel – viszont egy szabad társadalomban minden további nélkül együttműködhetnek. Az arany kiváló eszköz fizikai tranzakciókhoz, mivel évezredeken át megőrizte az értékét – a bitcoin pedig még ennél is kényelmesebb online tranzakcióhoz, és egyéb előnyökkel is rendelkezik, így például a viszonylagos névtelenség lehetőségével. Semmi szükség ellenségeskedésre a kettő között – főleg, hogy azt azért sok aranypárti is elismeri, hogy ha a bitcoin befut, akkor éppen olyan legitim pénzzé válhat, mint az arany. Legjobb tehát az, hogy az arany és a bitcoin hívei együttműködnek az igazi, közös ellenség – jelesül az államilag ránk kényszerített papírpénz – ellen.

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.