Bitcoin Beat: Ideje privatizálni a pénzt?

Szerző: Matthew DeBord

Kisbenedek Attila / AFP/Getty Images - Árfolyam-információ-frissítés egy budapesti pénzváltó előtt aug. 8-án. A svájci frank erős maradt a dollárral szemben, 0,7594:1 arányban.

Korábban is írtam már a Bitcoinról, a kommentelőktől érkezett visszajelzések alapján pedig még mélyebbre ástam magam a kriptopénzekben. Így jutottam el legújabban David Barkernek a Cypress Times-ban megjelent írásához, mely szerint egy, a Bitcoinhoz hasonló magánpénz idővel felválthatná az állami fedezetű pénzeket, vagy legalábbis érdemben versenyezhetne azokkal.

Történelmi és tudományos szempontból a következőképpen vázolja a dolgokat:

Fredrick Hayek Nobel-díjas közgazdász már 1978-ben a pénzkészlet privatizálása mellett szállt síkra. Barry Eichengreen, a nemzetközi pénzügyek széles körben tisztelt és elismert, mainstreambeli tudósa nemrégiben úgy fogalmazott, hogy “talán a Tea Party jobban tenné, ha az aranyfedezet helyett inkább a bitcoinhoz hasonló magánpénzekben keresné a monetáris megváltást”. Randall Kroszner, a Szövetségi Tartalék korábbi elnöke Tyler Cowennel, a népszerű bloggerrel közösen írt egy könyvet még 1994-ben “a pénz és a bankrendszer teljes deregulációjának potenciális következményeiről”. Még a szélsőségesen status quo-párti Economic Literature is lehozta George Selgin ama írását, amely a “Hogyan kezelné a pénzt a láthatatlan kéz?” címet viselte. Más közgazdászok pedig olyan történelmi korszakokat tanulmányoznak, ahol magánúton kezelt pénzt használtak – és tették ezt általában igen jó eredményekkel.

Ügyes érvelési trükk. Veszi először a Tea Party aranyfedezethez való visszatérést szorgalmazó követelését – amit ugyebár még Nixon alatt hagyott el az USA, elvileg előnyére -, majd csavar rajta egyet, elutasítva ezt a nosztalgiát és előterjesztve helyette a magánpénzek még radikálisabb ötletét.

Kisvártatva aztán tesz rá még egy lapáttal, és megpróbál együttérzést kelteni a Szövetségi Tartalék és annak illetékesei iránt:

A Szövetségi Tartalék közgazdászai értelmes és jószándékú emberek, de lehetetlen feladatot varrtak a nyakukba. Éppúgy, ahogyan a szovjet gazdaságtervezők sem tudták hatékonyan működtetni a gazdaságukat, a FED tervközgazdászai sem tudják olyan hatékonyan kezelni a pénzkészletet, ahogyan a szabadpiac kezelné azt magában. Éppúgy, ahogyan az államilag monopolizált posta, vasút és városi közlekedési szolgáltatások is igen gyenge színvonalúak, az államilag monopolizált pénz is gyenge és low-tech, hajlamos az időszakos értékelési válságokra és rombolja a bankrendszer hatékony működését. A versenyalapú pénzrendszer minden szempontból előrelépést jelentene – és sokkal jobb megoldást is egyben az aranyfedezetnél.

A nevezett illetékesek kétségkívül meglepődnének, ha megtudnák, hogy az USA pénzrendszerét felügyelő intézmény éppen olyan tehetetlen, mint a senki által nem keresett termékeket tömegtermelő szovjet gyárak gyártósorainak nyersanyag-ellátását szervező apparatcsikok. És még jobban megdöbbennének annak hallatán, hogy éppen olyan rosszul végzik a munkájukat, mint a posta. A FED szemszögéből az emberei ragyogóan teljesítenek, mivel mindeddig sikeresen megóvták az USÁt a második nagy gazdasági világválság káoszától, és a munkájuk még messze nem is ért véget.

E tekintetben tehát Barker lényegében a gazdag tech-vállalkozó, Vivek Ranadive mellé áll, aki azt vallja, hogy a FED-et egy számítógépes programra kellene lecserélni (amely valós időben tudja állítani a kamatlábakat a legfrissebb adatok szerint, ellentétben a döntéseiket mindig már elavult információk alapján, szükségszerűen lemaradva és megkésetten meghozó emberekkel).

Saját meglátásom szerint mindkét elképzelés katasztrofális következményekkel járna a gazdaságra nézve. Folyamatban van azonban egy másik kísérlet is, amelynek a Bitcoin áll a középpontjában; továbbra is töretlenül zajlik a bányászat és a kereskedelem, az egyik kommentelő pedig ragyogóan megfogalmazta, hogy miért is jár a Bitcoin fejlettség tekintetében már most jóval a hagyományos pénzek előtt:

Eleinte az USD értékét aranyfedezettel biztosították, majd idővel ezt a fedezetet fokozatosan eltávolították. Ma már más adja az USD értékét, jelesül a törvényes fizetőeszköz-státusza egyrészt, valamint másrészt az USA katonai fenyegetése mindazokra, akik USD-n kívül bármi másért merészelnék értékesíteni a nyersolajat (történtek erre kísérletek Irakban, meg Irán is gondolkodik ilyesmin…). Lényegében tehát mondhatnánk azt is, hogy 1971 óta az USD-t az olaj fedezi.

Az a tény, hogy a bitcoin minden ilyesféle erőteljes háttértámogatás és fedezet nélkül is ennyire értékessé tudott válni pusztán azáltal, hogy bárki szabadon használhatja és adhatja-veheti a hagyományos pénzek ellenében, több, mint bámulatos.

A Bitcoint és a Bitcoin kultúráját – avagy szubkultúráját – egy ideje immár tanulmányozva egyre jobban lenyűgöz a Bitcoin rugalmassága és ellenállóképessége. Még így is lehet persze, hogy végül nem ez lesz majd az a kiberpénz, amelyik kiüti a nyeregből a Mindenható Dollárt, de ha a dollár végül valaha mégis összeomlana, úgy kétségtelen, hogy ahhoz a Bitcoinnak is lesz majd köze.

Forrás: 89.3KPCC

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.