Bitcoin a Kínai Nagy Tűzfal mögött 2/2

Szerző: Nefario

Az egyik legjobb dolog a bitcoin használatában az, ahogyan folyamatosan figyelemmel kísérhetjük az értékének a növekedését – amint egyre jobban maga mögé utasítja a dollárt. Érdekes időket élünk, és valóban nagyszerű érzés követni ezt az egyre feljebb ívelő grafikont. Jó látni, hogy egyre jobban erősödik a bitcoin csereértéke, mivel így gyakorlati és pszichológiai értelemben is egyre könnyebb használni.

Ugyanez az oka azonban annak is, hogy Kínában csak sokkal lassabban és egészen más alapokon terjedhet majd el a bitcoin, mint a Nyugaton. Nézzünk szembe a tényekkel: a bitcoin Amerika-, de legalábbis Nyugat-központú. A legnagyobb váltók és a legnagyobb bitcoin-készletek gazdái egyaránt az USÁban vagy Európában élnek – kínai szemszögből tehát mind idegenek.

Egy kezemen meg tudom számolni a kínai bitcoin-felhasználókat – és ha ezt a számot megduplázom, akkor azt is tudom, hányan hallottak róla itt egyáltalán valaha is (a felhasználók párjai). Nincsenek kínai bitcoin-bányászok, nem kínálnak kínai árukat bitcoinért, és saját magamat leszámítva kínai váltók sincsenek – és ami azt illeti, az én váltóskodásom is leginkább csak egy merő kudarcként jellemezhető.

Nézzünk szembe egy másik ténnyel is: kínai váltók csak hosszú idővel azután jöhetnek majd létre nagyobb számban, ha már kialakult és megerősödött egy jelentősebb kínai bitcoin-gazdaság. Ennek két fő oka van:

1.) A legtöbb – szinte az összes – rendelkezésre álló, felhasználható bitcoin Kínán kívül található, idegenek – nem-kínaiak – kezében.
2.) A bitcoinnal rendelkező idegeneknek semmi okuk nincs rá, hogy jüant vegyenek – elvégre ugyan ki akarna becserélni egy deflálódó valutát egy inflálódóra?

Kína tehát csak jelentős késéssel léphet majd a bitcoin-gazdaság porondjára – ha belép egyáltalán. Gyakorlatilag borítékolható, hogy kínai bányászok ezután sem igen lesznek – az a hajó már elment. És a nyugati bitcoinosok sem vevők a jüanra. Akkor hogyan juthatnak bitcoinhoz a kínaiak?

Természetesen termékek és szolgáltatások útján.

Ha bárhol kínálkozik alkalom pénzszerzésre bitcoin ellenében kínált áruk és szolgáltatások útján (márpedig a világ váltóinak folyamatos működése garandálja, hogy fog kínálkozni), akkor kétségkívül fog is majd élni vele valaki. Legalábbis eleinte azonban elsősorban az ily módon szerezhető USD miatt látnak majd neki, nem magáért a BTC-ért. A kínaiakat egyelőre gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkoztatja a magánszféra és a pénz jóltervezettségének kérdése – ők egyszerűen csak kemény valutát akarnak. Ezért is fogják az első adandó alkalommal USD-ra váltani a bitcoin-bevételeiket és átutaltatni azt egy kínai bankszámlára.

És ezzel be is zárul a kör: jüanból áru, az áruból BTC, a BTC-ből USD, az USD-ből pedig jüan. Ez pedig ugyanaz, amit a világ minden más, BTC-t elfogadó kereskedőjének is végig kell járnia – elvégre a BTC-t előbb vagy utóbb át kell váltani egy másik valutára ahhoz, hogy újabb árut lehessen venni rajta (hacsak az áru eredeti termelője/előállítója nem fogad el maga is bitcoint az áruért cserébe).

Ugyanezzel a tyúk vagy tojás-kérdéssel néz szembe a Bitcoin egész gazdasága is – a kör megtöréséhez pedig értelemszerűen az kell, hogy minél több termelő és előállító kínálja bitcoinért (is) a portékáját. Amíg nem alakul ki egy ilyen bázis, addig mindig vissza kell májd váltani a bitcoint hagyományos pénzre a további kereskedéshez, az újabb áruk vagy áru-alkotóelemek megvásárlásához, kulcsfontosságú gazdasági tényezővé léptetve így elő a váltókat.

Mivel azonban Kínában ugyebár nem állnak rendelkezésre váltók, ezért a helyi valuta -> áru -> bitcoin folyamat sokkal inkább nevezhető befektetésnek, semmint kereskedelemnek. Ez így csak egy hiánypótló megoldás a helyi valuta BTC-re váltására, amelyben az áruk csupán a szükséges közvetítő szerepét töltik be – és mivel ez a kerülőút költségesebbé is teszi az eljrást, ezért az (tekintélyes helyi kezdőtőke hiányában) még csak nem is folytatható sokáig. Számoljuk még hozzá ehhez az USD jüanra váltásának költségeit, és máris láthatjuk, milyen hátrányban vannak a kínai bitcoin-kereskedők az amerikaiakkal vagy az európaiakkal szemben.

Végül ne feledkezzünk meg a szállítási és/vagy postaköltségről sem – ami a fentiekkel együtt azt eredményezi, hogy igazán nyereségesnek csak az olyan áruk forgalmazása bizonyulhat, amelyeknél a kínaiak jelentős árelőnyt (és talán alacsonyabb adókat) tudnak biztosítani – ezeknél pedig semmiképpen sem a minőség a legfontosabb tényező.

Kína tehát csak jelentős késéssel léphet majd a bitcoin-gazdaság porondjára – ha belép egyáltalán.

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.