Bányászatról kezdőknek és haladóknak

Szerző: Ogashi Tukafoto

A be nem avatottak számára bizony meglehetősen zavarbaejtő lehet a bitcoin, ez az újonnan felkapott digitális pénz, ami… csak úgy terem az ember számítógépén? Befektetési eszközként még leginkább talán az aranyhoz hasonlítható, de egyébként… hogy is van ez…?

Zavaros egy örvény, de nagyjából így működik: első lépésben csak legyintesz rá, másodikban poénból kipróbálod, harmadikban azt gondolod, hogy ez úgyse működhet, de hátha mégis, negyedikben pedig magad is bitcoinossá válsz.

A bitcoinok lényegében számítógépes fájlok formájában léteznek. Hasonlóan a készpénzhez, ha a fájl törlődik, úgy vele együtt a pénz is odaveszik. A tranzakciók közelítik a névtelenséget, de nem feltétlenül érik el.

A bitcoinokat tárolhatod a saját számítógépeden, egy virtuális tárcában, vagy egy online szolgáltatónál. Egyes szakértők azt tanácsolják, hogy soha ne tárold őket a saját gépeden, mert megtámadnak a hackerek, és oda a pénzed, mások pedig azt, hogy soha ne tárold őket online szolgáltatóknál, mert megtámadják őket a hackerek, és oda a pénzed.

Bitcoint szerezhetsz vásárlás útján, elfogadhatod őket fizetségként árukért vagy szolgáltatásokért, kunyerálhatsz vagy lophatsz másoktól, vagy magad is előállíthatod őket úgynevezett “bányászat” útján, ami sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, mint gondolnád (nem is értem, miért nem inkább a “pénzverés” kifejezés terjedt el helyette).

Hogyan is zajlik a bányászat?

A bitcoin-bányászat annyiból áll, hogy az új bitcoinok előállításához szükséges matematikai problémák megoldásának szenteled a géped számítókapacitását (amivel egyben folyamatosan naplózod is a Bitcoin hálózatának tranzakcióit, rögzítve, hogy kihez mennyi pénz tartozik). A rendszert úgy kódolták, hogy a közös hálózati tranzakciónapló legújabb blokkját elsőként összeállító gép tulajdonosát egy kupac új bitcoinnal jutalmazza. Átlagosan minden tizedik percben készül el egy új blokk.

Az évek során ez a – jelenleg 50 bitcoinos – blokkonkénti jutalom egyre jobban lecsökken, míg végül a bányászat jutalmát már nem friss érmék jelentik majd, hanem az éppen aktuálisan elkészült blokkba lekönyvelt tranzakciókból begyűjtött csekély tranzakciós díjak összesége. A tranzakciók ilyetén ellenőrzése egyben a hálózat egészének biztonságát is szavatolja. Idővel a blokkok elkészítéséhez megoldandó matematikai probléma nehézségét (erre, egylőre nem teljesen tisztázott okok miatt “nehézségi szint”-ként hivatkoznak; annak idején ez 1-ről indult, most pedig 1,89 milliónál tart) a rendszer úgy módosítja, hogy a hálózathoz időközben csatlakozó új gépek plusz számítókapacitása ellenére is megmaradjon a tízpercenkénti blokklekönyvelési ütem.

Eleinte így a bányászok bármilyen hétköznapi számítógéppel is könnyen megoldhatták a szóban forgó matematikai problémákat; az alacsony nehézségi szint miatt nem volt szokatlan az sem, ha az ember gépe akár több száz vagy több ezer új bitcoint is termelt hetente – bár persze ekkor egy bitcoin még egy penny-nél is kevesebbet ért. E viszonylagos értéktelenségük miatt tulajdonosaik könnyen is szórták a bitcoinokat akár borravalóként is, és lelkesen kísérletezgettek velük. 2010 májusában például egy bányásznak jó egy napi erőfeszítésébe került, hogy 10.000 bitcoin ellenében (amely összeg akkor 40$-t ért) rendelhessen magának egy pizzát. Ma, a jelenlegi, átlagosan 9$/BTC árfolyammal számolva ugyanez az összeg 90.000$-t érne.

Nem is csoda hát, hogy az EK-k (Első Kriptográfusok – OC – Original Cryptographers) egy jelentős hányada a mai napig is a kezdeti időkben összebányászott vagyonán ül, amiből rendszeresen vásárolgat magának mindenfélét (fel is jegyezhetünk tehát tíz pontot a bitcoinok leszivárgását taglaló elméletnek) – míg mások időnek előtte megunták az egészet, újraformázták a gépüket, kiszórva így az ablakon sok száz bitcoint, most pedig verik a falba a fejüket. A bitcoinnak híre ment egy kriptográfiai levlistán, és jól meg is dobogtatta számos libertariánus szívét. Sokan váltak időközben a hálózatba elsőként belépők közül a Bitcoin fejlesztőcsapatának aktív tagjaivá, és azóta is szorgosan munkálkodnak a rendszer sikerre vitelén.

Ha most arra gondolsz, hogy bányászatra rendeled a géped éjjelre, amíg alszol, felejtsd el. Ennyi idő alatt már akkor is szerencsésnek mondhatod magad, ha egyezred bitcoint össze tudsz szedni; ennél még többet is szerezhetsz ingyen különböző oldalakról.

A jelenlegi nehézségi szinten csak akkor számíthatsz érdemi nyereségre, ha a legújabb generációs – és ennek megfelelően legdrágább – videókártyákat használod. Már egyetlen kártyás GPU-bányászattal is százszor több bitcoint szerezhetsz, mint egy közönséges CPU-val – amely keresetre bizony szükséged is lesz a villanyszámlád fedezéséhez.

A jó hír az, hogy egyáltalán nem kell matematikusnak vagy problémamegoldó géniusznak lenned ahhoz, hogy elkezdhess bányászni. Csak aukciós weboldal-böngészési-, valamint pénzköltési szenvedélyre lesz szükséged a megfelelő hardverek összevadászásához.

Egy bányászgép összeállításakor az ember videókártyákra és tápegységekre költi a legtöbb pénzt, processzorra, alaplapra, memóriára, merevlemezre és személyes higiéniára pedig a lehető legkevesebbet. Ha a géped lényegi alkatrészei kevesebbet érnek 700$-nál, akkor az eredmény nem bányászgép lesz, hanem vicc. Ha viszont többet, akkor arra már a szüleid is fel fognak figyelni (tessék…? Azt mondod, külön élsz, és emellett még futja lakbérre is…?). Olyan vad gépalakzatokat állíthatsz össze magadnak, amilyet akarsz, csak arra figyelj oda mindig, hogy legyen hova elvezetni a munka közben termelődő iszonyatos hőt.

Egy valóban komoly bányászgép.

A bányászok úgy tesznek, mintha először csak megszoknák, aztán pedig már kifejezetten élveznék is a hőséget, valamint a gépeik vuvuzela-szerű zsongását. Ha elmegy az áram, amikor épp lefekvéshez készülődnek, úgy arról fognak rémálmodni, hogy épp most törlődött véletlenül a tárcafájljuk.

A hullámzó piac

Ha úgy érzik, hogy a többiek nem tesznek meg minden tőlük telhetőt a bitcoinok értékének növelése érdekében, úgy a bitcoin-bányászok gyakran kezdenek másfele nézelődni. Idén tavasszal spekulánsok egész hada szállt be a rendszerbe fullextrás gépekkel a gyors haszon reményében; nem is kellett csalódniuk, mivel a februári 1$-ról júniusra 30$-ra tornászták fel az árfolyamot.

Ennek persze csak örülnek a bitcoin-felhalmozók is, hiszen így az ő befektetéseik is jobban megtérülnek. Egyesek elindítják az első weboldalukat, mások szorgosan adnak-vesznek a tőzsdéken, követve az árfolyam változásait – vagy épp írnak maguknak egy botot, ami elvégzi ezt helyettük. Megint mások üzleti tippeket adnak maguknál tehetségesebb embereknek, akik nem restek sokat dolgozni azért a bevételért, aminek a nagyobbik részét az ötletadó követeli majd magának. A bitcoin-spekuláció igazi szépsége abban rejlik, hogy az ember maga választhatja meg, hogy kék- vagy fehérgalléros dolgozó akar-e lenni – elvégre éppúgy fejben zajlik az egész, ahogy a bitcoin értéke is fejben dől el.

Most azonban a bányászok kénytelenek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Mivel a verseny az egekbe tolta a nehézségi szintet, ezért a bányászok elsöprő többsége úgynevezett “bányásztársulásokba” tömörült, melyek révén azok minden tagja folyamatosan szerezhet kisebb összegeket (a gépük számítóteljesítménye arányában) ahelyett, hogy továbbra is magányosan próbálkoznának, hónapokat vagy akár éveket is várva egyetlen saját blokkra, és az azért járó teljes összegre. Ez talán leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor úgy döntesz, hogy inkább éves részletekben veszed át a lottófőnyereményt ahelyett, hogy egyszerre ömleszttetnéd magadra az egészet – a különbség csak annyi, hogy a lottón valódi pénzt nyersz.

Egyes bányászok azzal is megpróbálkoztak, hogy a bitcoin.org fórumain szervezkedve megpróbálják megcinkelni a váltókat és mesterségesen rögzíteni a bitcoin árát. Egyesek még “sztrájkba” is kezdtek, vagyis adott ideig egyszerűen nem adták el a frissen bányászott bitcoinjaikat (hogy megvédjék azokat a spekulánsoktól).

Előbb vagy utóbb persze ezek a szervezedések mind szétestek, mivel a bányászok képtelenek megbízni egymásban, a társulásokban (attól tartva, hogy mi lesz, ha valamelyik akkorára nő, hogy egymagában kiteszi a teljes hálózat felét), a főfejlesztőkben, a váltókban, az online tárcákban, de még magában a Bitcoin alkotójában, Satoshi Nakamotóban sem (aki a tavalyi év végén egyszerűen fogta a kalapját, és kisétált az egészből).

A bányászat veszélyei

Persze nem alaptalanul aggódnak a bányászok. A hackerek valóban fejlesztettek ki tárcalopó programokat; a harmadik legnagyobb váltó pedig – a Bitomat – véletlenül letörölte a saját, mintegy 250.000$-nak megfelelő BTC-t érő tárcáját, miután eltárolta azt és a biztonsági másolatait az Amazon felhőjén; a mybitcoin.com gazdája pedig hűnek bizonyult az oldala nevéhez, mivel a jelek szerint meglépett a felhasználók pénzével (itt is több százezer USD-nek megfelelő értékről van szó) (Az oldal saját közleménye szerint megtámadták őket – a ford.). És bár azt még a bitcoin ellenzői is elismerik, hogy önmagában a Bitcoin rendszere valóban nagyon biztonságos, a közösség mégis túl gyakran dobja sutba az elemi elővigyázatosság alapszabályait.

Érthető az általános paranoia is. Az Australian Broadcasting Company egyik alkalmazottját például kirúgták céges erőforrások bitorlásáért, miután az üresjáratban működő gépeket bitcoin-bányászhálózattá kapcsolta össze. Nincsenek biztonságban azonban az otthoni bányászgépek sem, mivel a hatóságok szemszögéből a hőtermelésük és az áramfogyasztásuk túlságosan is hasonlít a házi marihuánaültetvényekére. Voltak már emiatt razziák – és jól meg is lepődtek a kiszálló rendőrök, amikor csak számítógépeket és sajtos rágcsát találtak a helyszínen, viszont levezetésképp jól fel is számították a kiszállás díjukat a szerencsétlen bányásznak egy több ezer (valós) dolláros bírság formájában.

Neheztelnek a bányászokra a szintén egyedi gépeket összeállító játékosok is, mondván, hogy a bányászok elfecsérlik a kiváló hardvereik kapacitását, ahelyett, hogy rendeltetésszerűen játszanának azokkal. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy egy aktív bányászgépen teljes rendszerösszeomlást idézne elő egy olyan játék elindítása, ami ilyen fejlett videókártyá(ka)t igényel – bár például aknakeresőzni még biztonságosan lehet rajta, és ez sok bányász egyik kedvenc elfoglaltsága is. Sokan azonban egyszerűen ki is kötik a monitort a bányászgépeikből, miután beállították és munkára fogták őket.

És persze egymásért sem rajongananak a bányászok: az egyszeri bitcoin-felhasználókkal semmi gond nincs, ők mindig jöhetnek, hisz’ belőlük minden újabb csak plusz keresletet jelent, és tovább erősíti a gazdaságot, de bányászból minden újabb csak plusz konkurenciát és egyre fokozódó nehézséget jelent. Márpedig minél többen vannak, annál kevesebb jut mindenkinek. Így tehát az új bányászokat nem feltétlenül fogadják mindig kitörő örömmel, sőt…

Megvannak továbbá a bányászatnak a maga egészségügyi kockázatai is, amint azt folyamatosan dokumentálja a Bitcoin Mining Accidents is. Talán a legsúlyosabb eset egy, a hő által előidézett agysérülés volt, de rendszeresen futnak be jelentések szúrásokról, vágásokról, égési sérülésekről és füstölésről is. Ahogy azt már korábban is javasoltam, bányászgép-összeállításhoz és üzemeltetéshez érdemes poroltóval és tűzálló ruhával készülni, valamint alaposan ellenőrizni minden elektromos szigetelést.

Ha még ezek után is azt fontolgatod, hogy bányászatra adnád a fejed (még ha csak a már munkálkodó bányászokat akarod is heccelni), akkor mindig nagyon jól válogasd meg, hogy kire bízod rá a pénzed – és sose feledd, hogy a legnagyobb hagyományos pénz->bitcoin váltó mindig az áramszolgáltató marad. És soha ne hagyd ki a bitcoin-címedet egyetlen netes beírásod vagy hozzászólásod aláírásából sem – elvégre sohasem tudhatod, mikor jár arra valaki, aki esetleg adakozni szeretne neked!

Forrás: Slacktory

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.