A Bitcoin visszatér, retteghet a Western Union?

Szerző: Timothy B. Lee

Amikor legutóbb írtunk a Bitcoinról – októberben -, még meglehetősen rosszak voltak kilátásai. Biztonsági balesetek és botrányok követték egymást, óriási negatív publicitást gerjesztve és aláásva így a széles nyilvánosságnak a Bitcoinba vetett bizalmát; a júniusi csúcs óta több, mint 90%-ot vesztett az értékéből a dollárral szemben.

Akkor még azt hittük, hogy ez az összeomlási folyamat a továbbiakban is folytatódni fog, ám erre legalábbis eddig mégsem került sor. Ehelyett az árfolyam visszapattant a 2$-os mélypontról, decemberre 3$ fölé emelkedett, hétfőn pedig két hónap óta először újra meghaladta a 4$-t is. Lehetetlen megjósolni, hogy ezután merre haladnak majd tovább a dolgok, de ha mást nem is, azt már mindenképp bizton állíthatjuk, hogy a Bitcoin bizony itt lesz még jövőre is.

Amely tény pedig legalábbis zavarba ejti egy kissé a Bitcoin szkeptikusait. A júniusi csúcsot és az azt követő mélyrepülést persze könnyen meg lehet magyarázni spekulációs lufiként majd annak a kipukkanását követő leeresztésként. Ha azonban valóban csak ennyi lett volna az egész történet, akkor az eresztésnek egészen addig kellett volna folytatódnia, amíg teljesen ki nem ábrándul mindenki a rendszerből. Erre azonban nem került sor.

bitcoincharts.com

Persze bármikor elkezdhet újra ereszkedni az árfolyam, de az elmúlt hónap során tanúsított látszólagos stabilitása mégis arra ösztönzött minket, hogy vegyük szemügyre újra. Hogyan halmozhat fel magának egy kézzelfoghatatlan pénz bármiféle nagy intézményi támogatás nélkül 30 millió dollárra rúgó értéket (jelenleg ugyanis nagyjából ennyit ér a forgalomban lévő összes bitcoin)? Rövid távon persze bármiből lehet spekulációs lufit fújni, de a hosszútávú fennmaradáshoz már objektív értéket biztosító, szilárd alapok is kellenek.

A dollár például azért értékes, mert az USA összesen 14 ezermilliárd dollárra rúgó gazdaságának hivatalos fizetőeszköze – és hasonló a helyzet az euróval és a jennel is. A bitcoin hívei gyakran hangoztatják, hogy a bitcoin jó alternatívája lehet ezek mindegyikének. Saját meglátásunk szerint azonban a bitcoin nem annyira alternatív pénz, mint inkább egy “metapénz”, ami olcsón és rugalmasan biztosítja a pénz nemzetközi áramlását. Más szavakkal, a bitcoin legfőbb vetélytársai nem a hagyományos pénzek, hanem az olyan nemzetközi átutalásokat lebonyolító vállalatok, mint például a Western Union.

A bitcoin rossz pénz

A hagyományos bitcoinos érvelés, amint azt már az előbb is említettük, a hagyományos pénzek, így például a dollár, az euró és a jen alternatívájaként állítja be a bitcoint, mondván, hogy két fő előnye is van azokkal szemben: a stabil árszintje és az alacsony tranzakciós díjai. Ahogy azonban azt rövidesen látni fogjuk, a hétköznapi felhasználókra e két tényező egyike sem gyakorol túl nagy vonzerőt.

A stabil árszintre vonatkozó érvelés az aranyfedezetet propagáló érveket tükrözi. Az elmúlt évszázad során a dollár 95%-ot veszített az értékéből – a Bitcoin protokollját azonban eleve úgy tervezték, hogy 21 milliónál több bitcoint soha ne hozhasson forgalomba. A rendszer hívei szerint ez a tény garantálja a bitcoin hosszútávú értékállóságát.

A nyilvánvaló probléma ezzel az érveléssel csak az, hogy ehhez képest mégis veszített a bitcoin is az értékéből több, mint 90%-ot mindössze öt hónap alatt. Meglehetős ostobaságra vallana bárkitől, aki a dollár évi 3%-os inflációja miatt aggódik, ha ahelyett egy ilyen vadul ingadozó pénzbe fektetné minden megtakarítását.

A Bitcoin hívei megfeledkeznek róla, hogy egy pénz értékét a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg. A dollár iránti keresletet folyamatosan biztosítja az USA óriási gazdasága, ami nem is változik túl sokat évről évre. A bitcoin iránti keresletet azonban elsősorban spekulánsok biztosítják, amely tény pedig egyáltalán nem tekinthető az árfolyamstabilitás garanciájának.

Ami pedig a bitcoin másik gyakran hangoztatott előnyét, az alacsony tranzakciós díjakat illeti, a bankok valóban takaros bevételre tesznek szert a kereskedők rovására a hitel- és bankkártyás tranzakciók lebonyolításáért felszámított díjaik révén, megemelve így a termékek és szolgáltatások árát a fogyasztók számára. Ezzel szemben kínálna tehát állítólag egy olcsó alternatívát a bitcoinos fizetés.

Ez az érvelés azonban figyelmen kívül hagyja azokat az előnyöket, amelyeket a hitel- és bankkártyák biztosítanak a fogyasztók számára a kereskedőknek felszámított díjakért cserébe: ha kártyával vásárolsz valamit és átvernek, úgy visszafordíttathatod a kifizetést és visszakaphatod a pénzed – ám a bitcoin esetében ilyesmire nincs lehetőséged. Ha bitcoinnal fizetsz valakinek, aki aztán átver (vagy ha valaki meghackeli a gépedet és ellopja a pénzedet), akkor így jártál.

Külső szolgáltatók persze építhetnek olyan saját rendszereket a Bitcoinra, amelynek keretein belül hasonlóképp biztosítják számodra a csalásvédelmet és a visszatérítés lehetőségét, ám ezt már nyilván nem ingyen és puszta szívjóságból kínálják: ennek meglesz az ára – vagyis a díja. És nincs különösebb okunk azt gondolni, hogy hosszú távon a bitcoinos banki szolgáltatások lényegesen olcsóbbak lennének a hagyományosaknál.

Bitcoinos fizetés esetén további kényelmetlenséget jelent a folyamatos árfolyam-ingadozás. Mert míg hagyományos, készpénzes vagy kártyás vásárlás esetén mindig teljesen egyértelműek az árak, addig bitcoinos vásárlásnál folyamatosan át kell számítgatni az árat a bitcoin és a dollár között – következésképp pedig soha senkinek nem lehet egy nyugodt pillanata sem az árfolyamingadozások miatt. Ez szintén nem egy vonzó kilátás a legtöbbek számára.

A bitcoin tehát nem kínálja túl vonzó alternatíváját a hagyományos pénzeknek. És bár valóban akad ugyan néhány elszigetelt példa arra, hogy egyes hagyományos üzletek is elfogadnak bitcoinos fizetést, ezeket láthatólag inkább a rendszer puszta újszerűsége és érdekessége motiválja, semmint az általa biztosított technikai vagy gazdasági előnyök.

A bitcoin mint metapénz

Habár a bitcoin nem lenne túl jó hétköznapi pénznek, “metapénzként”, a világ pénzei közti váltást megkönnyítő, felgyorsító és gazdaságosabbá tevő eszközként azonban már annál nagyobb lehetőségek rejlenek benne. E téren pedig olyannyira megerősödhet, hogy még az olyan nemzetközi átutaló-szolgáltatásokat is komolyan megszorongathatja, mint amilyen például a Western Union.

A nemzetközi átutalásokat bonyolító szolgáltatók ugyanis már sokkal kevésbé fogyasztóbarátok, mint a kártyakezelők; sokkal magasabbak a díjaik, miközben nem igazán kínálnak értük cserébe semmit. Ami azt illeti, caslásvédelmi rendszereik még gyengébbek is, mint a kártyakezelők hálózatáé.

Mi több, a nemzetközi pénzforgalom súlyos szabályozói terhek alatt görnyedezik. A kormányok folyamatosan figyelik a pénzáramlást annak érdekében, hogy elejét vehessék az általuk nem kedvelt szervezetek támogatásának. Az USA például főként a terroristákra, az adócsalókra, a szerencsejátékosokra és a drogkereskedőkre összpontosít. (Hasonlóan garantált módja a kormányzati figyelem felkeltésének például az is, ha valaki egy bőröndben próbál átvinni valamennyi készpénzt a határon.)

A bitcoin azonban mindezt kikerüli. Bitcoinnal így bármely, az USÁban dolgozó bevándorló küldhet pénzt az otthoniaknak minden eddiginél könnyebben és gyorsabban. Ha az otthoniak is meg tudják oldani a bitcoin visszaváltását a helyi pénzükre, akkor valóban tökéletes ez a megoldás, és minden tekintetben olcsóbb, gyorsabb és hatékonyabb, mint a hagyományos nemzetközi utalások.

Ezt a decentralizált rendszert továbbá a kormányok is csak sokkal nehezebben szabályozhatják, mint a hagyományos, központosított vállalatokat. Ez a tény pedig igencsak idegesíteni is fogja őket, mivel ugyanezzel a rendszerrel akár egy, az USÁban ténykedő drogkereskedő is könnyen elküldheti a bevételeit a latin-amerikai partnereinek.

Hiába idegeskednek azonban emiatt a kormányok, tenni nem sokat tehetnek ellene. Megpróbálhatnak például jelentési kötelezettséget előírni minden egyes bitcoinos tranzakcióra, ám az mindmáig nyitott kérdés, hogy ezt a kötelezettséget pontosan hogyan is tarttatnák be, mivel a bitcoinos tranzakciók viszonylag könnyen elleplezhetőek. Végső kétségbeesésükben akár be is tilthatnák a bitcoin és a hagyományos pénzek közti váltást, ám ezzel sem tudnák felszámolni az egész rendszert, csak illegalitásba helyeznék – de attól az ott még mindig vígan működne és virágozna tovább.

Ha pedig a bitcoin árfolyama valóban stabilizálódik, úgy arra is lehetőséget biztosíthat, hogy az ember biztonságba helyezze a vagyonát bármely kormány enyves kezeitől. Míg ugyanis az arany és a készpénz ormótlan, nehezen cipelhető, viszont annál könnyebben lefoglalható, addig a kódolt bitcoin-tárcák a világ bármely pontján elhelyezkedő szervereken biztonságba helyezhetőek. Ez pedig mindenki számára vonzóvá teheti a bitcoint, aki ilyen vagy olyan okok miatt biztonságban akarja tudni a pénzét a törvénytől: a korrupt politikus vagy hivatalnok számára éppúgy, ahogyan a megtakarításai miatt aggódó, politikai okokból üldözött menekült és a hagyományos bankok esetleges fizetésképtelenné válásától tartó hétköznapi ember számára is.

A bitcoin vagyontároló és -mozgató szerepe teljességgel független attól, hogy emellett széles körben használják-e kereskedelmi célokra is vagy sem. Ahhoz, hogy hatékony “metapénzként” működhessen, mindössze a közte és a hagyományos pénzek közti folyamatos likviditást kell biztosítani. Ez pedig egyre több pénznem viszonylatában adott már most is.

Tyúk és tojás

Persze van ennek az érvelésnek egy bizonyos körkörössége, mivel a bitcoin vagyontároló és -mozgató potenciálja attól is függ, hogy mennyire stabil az árfolyama a hagyományos pénzekhez képest – míg az árfolyam stabilitása azon múlik, hogy milyen széles körben használják a rendszert nem-spekulatív célokra. Ha azonban a bitcoin sikeresen megőrzi az értékét az elkövetkező hónapok során is (hangsúly a “ha” szón), úgy az azt mutatná, hogy sikeresen megoldották a tyúk és tojás problémáját. És minél hosszabb időn át marad köztünk a Bitcoin, annál inkább meg fognak győződni róla az emberek, hogy a jövőben is számíthatnak rá.

2010-ben a Western Union mintegy 70 milliárd dollárt áramoltatott át a határokon, és ebből megközelítőleg egymilliárd dollár tiszta haszont könyvelhetett el. Konkrét Bitcoin-vállalat ugyan nincs, ami közvetlenül szembeszállhatna vele, azonban a bitcoin-felhasználókra gondolhatunk úgy, mint a Western Union decentralizált alternatívájának részvényeseire. Ha a Bitcoin hálózata el tudja harapni a Western Union pénzforgalmának akár csak egy csekélyebb szeletét is, úgy olyan új magaslatokba törhet, amelyhez képest a jelenlegi 30 millió dolláros “piaci tőkésítettsége” egyenesen jelentéktelennek tűnik majd.

Forrás: Ars Technica

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.