A Bitcoin és az osztrák közgazdasági iskola

Szerző: Jon Matonis

Nemrégiben adta ki az első hivatalos jegybanki tanulmányt a Bitcoinról az Európai Jegybank (ECB). Hagyjuk most egy pillanatra figyelmen kívül azt a tényt, hogy a tanulmány egyébként meglehetősen leereszkedő és pejoratív hangnemben beszél “virtuális pénzekről”, és összpontosítsunk inkább arra, amivel viszont mégis nagyot alkotott:

A tanulmányban ugyanis az osztrák közgazdaságtan szellemi örököseként említik a Bitcoint, és ezzel végelegesen és visszavonhatatlanul, úgymond hivatalosan is összekapcsolták azt Menger, Mises és Hayek büszke gazdasági örökségével éppúgy, ahogyan az gazdasági ciklusok osztrák elméletével is. Közvetlen emléket állítottak ezzel továbbá Friedrich von Hayek pénzelméleti munkásságának is, akinek az 1976-ban kiadott Denationalisation of Money (A pénz elnemzetietlenítése) c. alkotása a mai napig is sokaknak jelent erőteljes ihletforrást.

A Bitcoin tökéletes megtestesítője az elnemzetietlenített pénznek, mivel nincs szüksége semmiféle központi felügyelő hatóságra sem a fennmaradáshoz, sem pedig a működéshez, és a legkevésbé sincs tekintettel a politikai határokra sem. Ahogy arra a tanulmány is igen helyesen rátapint, hívei szerint a Bitcoin “egy jó kiindulópont a jegybankok pénzkibocsátási monopóliumának felszámolása felé”, amelyet “az egykori aranyfedezet koncepciója ihletett”.

A 19. és a közép-20. századi közgazdászokkal szemben még lehetünk elnézőek, elvégre az ő esetükben eléggé érthető, hogy nyilván nem számíthattak az internetre és az elosztott P2P-architektúra szövevényes, összekapcsolt digitális világára – ugyanezt azonban már nem mondhatjuk el a modern közgazdászokról, akik (köztük az ECB-vel is egyben) a jelek szerint – a saját következtetéseikből (lásd 48. oldal) kiindulva – láthatólag még mindig nem értenek számos fontos részletet (teljesen tévesen említve egy kategóriában a Bitcoint és a Linden Dollárokat is):

1. Az ECB következtetése szerint a bitcoin mindaddig nem veszélyezteti az árstabilitást, amíg a pénzkibocsátás mértéke alacsony marad. Ez a megállapítás kétszeresen is téves. Először is, a bitcoin-kibocsátásnak van – és közismert a – felső határa: 21 millió BTC. Mivel azonban minden egyes bitcoin – jelenleg – nyolc tizedesjegyig osztható, ezért sokkal inkább valós használat és elfogadás, semmint nagyarányú kibocsátás útján terjed. Másodszor, az aranyhoz, ezüsthöz és más, pénzügyi összetevővel is rendelkező árucikkekhez hasonlóan az árstabilitás biztosítása a piac feladata, nem pedig egyes központi tervezőké.

2. Az ECB szerint a bitcoin már csak az alacsony volumene és a valós gazdasághoz fűződő gyér kapcsolatai miatt sem veszélyeztetheti különösebben a pénzügyi stabilitást. Ami azt illeti, a bitcoin csak épp hogy egyre jobban erősíti majd a pénzügyi stabilitást és az általános piaci racionalitást. A “valós” gazdasághoz fűződő kapcsolatok gyér jellege leginkább csak a szabályozott és megadóztatott gazdaság híveit aggasztja; a Bitcoin akár teljesen függetlenül, önmagában is felvirágozhat egy 10 ezermilliárd dolláros árnyék- avagy “eredeti” gazdaságban. Mi több, senki és semmi nem veszélyeztette még jobban a pénzügyi stabilitást épp magának az ECB-nek a folyamatos piaci manipulációinál.

3. Az ECB megállapítja, hogy a bitcoint jelenleg egyetlen hivatalos szerv sem szabályozza vagy felügyeli. Pontosabb lenne azonban azt mondani, hogy a P2P-alapú, elosztott számítási rendszer természeténél fogva eleve felesleges és abszolút irreleváns is lenne bármiféle állami szabályozás. Szerencsére azonban ez pont egy olyan állítás, ami még igaz is, és őszintén bízom benne, hogy a jövőben is igaz marad majd.

4. Az ECB szerint a jogi bizonytalanság és az illegális tevékenységek végzésére nyújtott lehetősége miatt a bitcoin kihívást jelenthet az illetékes hivatalok számára. Bár a hivataloknak valóban és vitathatatlanul nagy kihívást jelenthet egy olyan pénzegység bevezetése, amelyet sem politikai, sem egyéb célok végett nem lehet önkényesen manipulálni, a bitcoin egyes esetekben mégis olyan nyomkövetési lehetőségeket biztosít, amelyek messze meghaladják a nemzeti pénzek vagy egyéb pénzhelyettesítő eszközök lehetőségeit. A leginkább azonban kétségkívül az fogja zavarni benne a hatóságokat, hogy az egyének és az üzletek közti pénzáramlást így többé már nem lehet majd felhasználni a korlátlan személyazonosítás, megfigyelés más alkotmányellenes akciók céljaira.

5. Az ECB következtetése szerint amennyiben a bitcoin és más hasonló rendszerek jobban elterjednek, és sor kerül valamiféle, nagyobb sajtónyilvánosságot is kapó botrányra, úgy azzal besározhatják a jegybankok hírét, mivel a nyilvánosság így könnyen hiheti azt, hogy a botrányt valamelyik illetékes jegybank idézte elő rosszul végzett, felelőtlen munkával. Ezzel a kérkedő kijelentéssel az ECB nem kevesebbet állít, mint hogy a széles nyilvánosság fizetésügyi védelmezőinek szerepében tetszelgő jegybankok hírneve szenvedhet csorbát egy esetleges bitcoinos biztonsági baleset következtében. Nos, először is, ez nem egy rájuk delegált felelősség, hanem egy általuk önkényesen magukra vállalt, másrészt pedig, a hírnév kérdését teljesen zárójelbe téve, jómagam inkább a lex mercatoriára hagyatkoznék.

6. Az ECB megállapítja, hogy a bitcoin kezelése ill. felügyelete igenis a jegybankok felelősségi körébe tartozik, mivel az is rendelkezik a fizetőrendszerek főbb jellegzetességeivel. Ami természetesen teljes melléfogás. A jegybankok központosított gazdasági tervezőhivatalok, így a kinyilvánított “felelősségeik” már az első pillanattól fogva gyanúsak. A bitcoin ezzel szemben egy kézzelfoghatatlan matematikai rejtvény, melynek léte kizárólag a felhő-alapú nyilvános tranzakciónaplóban végrehajtható utalási jogok függvénye. Felügyeleti szempontból sokkal inkább hasonlít a léggitárokra, mint bármilyen hagyományos fizetőrendszerre.

Mindent egybevetve tehát az ECB szépen megerősítette a bitcoin erényeit a pénzügyi innováció terén, és szintén rátapintott arra is, hogy miért is érzik majd egyre inkább fenyegetve tőle – vagyis egy decentralizált, politikamentes monetáris egységtől – magukat a hagyományos nemzeti pénzek pazarló kibocsátói. A jelentés a következőket ismeri el a bitcoin kapcsán: (a) “nagyobb fokú anonimitást biztosít, mint más fizetőeszközök”, (b) “alacsonyabbak a tranzakciós költségei, mint a hagyományos fizetőrendszerekéi” és (c) a közvetítőmentességének köszönhetően “közvetlenebbül és gyorsabban is rendezi a tranzakciókat.”

A jelentés végéhez közeledve egyre tapinthatóbbá válik a pénzurak félelme, ami végül abban csúcsosodik ki, hogy a bitcoin további alapos megfigyelésére és felügyeletére tesznek ígéretet. Prognosztizálnak továbbá egy lehetséges megoldást is a globális jogi és szabályozói kihívásra:

Egy lehetséges megoldást jelenthet erre a helyzetre az, ha a virtuális és a valós gazdaságot összekötő szálakra összpontosítunk (vagyis a banki és a virtuális környezet közti átjárókra), és így kaphatunk némi mennyiségi információt is a virtuális pénzrendszereken keresztül áramoltatott összegekről. Elvégre a virtuális egyenlegeket vagy hitel- vagy bankkártyás, vagy pedig PayPales utalás útján kell feltölteni, így kikérhetjük az erre vonatkozó információkat a banki és hitelintézetektől éppúgy, ahogyan a PayPaltől is.

Ahogy azonban arra Michael Pasons, a dubaji Emirates Bank, a Moscow Narodny Bank és a KPMG Moscow volt vezére is rámutat, “a bitcoint csak a felhasználói és a matematika ‘szabályozzák’, és nem is hasonlítható össze a hagyományos pénzekkel. Ez egy értékátviteli rendszer, amelynek kizárólag a felhasználói adnak értéket. Attól tehát, hogy ‘virtuális pénz’-nek nevezik, még nem fog felügyeleti jogot kapni fölötte sem az ECB, sem a FED, sem senki más. Ha megpróbálják szabályozni, akkor egyszerűen lemegy ‘a föld alá’. A bitcoin olyan, mint a levegő vagy a fény; bárki által szabadon használható. Tulajdonosai és kibocsátói kizárólag a felhasználói – az emberek -, NEM pedig az állam!”

Mindebből arra következtethetünk, hogy a jegybankárok a jelek szerint úgy látják a helyzetet, hogy ők üldögélnek a biztonságos partszakaszon, és feléjük tartó, fenyegetően egyre magasabbra tornyosuló, veszedelmes és feltartóztathatatlan árhullámként látják a virtuális pénzek áradatát – holott valójában épp fordítva áll a helyzet: ők imbolyognak bizonytalanul a tenger közepén egy ladikban. Ahogy azt már James Turk is megfogalmazta a bitcoin analóg unokaöccse kapcsán, “ha egy csónakban állva nézünk a partra, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy nem a part (az arany) imbolyog ide-oda és bukdácsol fel-alá, hanem a csónak (a pénzek).”

A Twitteren itt követheted a szerzőt.

Forrás: Forbes

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.