Léggitárok és Bitcoin-szabályozás

Szerző: Jon Matonis

Valójában senki nem küld vagy fogad bitcoinokat; a felhasználók egyszerűen csak a hálózatban lebegő blokklánc bizonyos részeire vonatkozó, jól körülhatárolt tulajdon- és ellenőrzési jogokat adnak át egymásnak. Az egyes bitcoinok tehát olyanok, mint a léggitár: pusztán azért léteznek, mert mindannyian azt mondjuk, hogy léteznek.

Ugyanez a helyzet a bitcoin csereértékével is: azért van értéke, mert mindannyian azt mondjuk, hogy van értéke. Ez egyszerre az egyik legnagyobb zsenialitása és az egyik legfőbb gyengéje is a rendszernek. A kézzelfoghatatlanságából fakadóan lefoglalni sem lehet. No, hol is vannak a bitcoinjai, tisztelt anarchista uraság? Hát ott ni, halomba ömlesztve az új léggitárom mellett. Tessék? Hogy nem látja? Hát pedig esküszöm magának, hogy ott vannak. Nem hinném, hogy bármelyik kormány valaha is kijelentené, hogy igen, ő is látja a bitcoinokat! Ha ugyanis látnák, azzal máris óriási jogi pénzértékkel ruháznák fel, ezt pedig nem akarják. Minél hiteltelenebbé akarják tenni a bitcoint, nem pedig megerősíteni.

Ami azonban a váltókat illeti… nos, azokra már le lehet sújtani törvényekkel és szabályozással, mivel a jelenlegi bitcoin-felhasználás jellegéből és természetéből fakadóan még mindig nagy szükség van rájuk. Idővel persze egyre jelentéktelenebbé válnak majd, ahogy egyre több bitcoin-érték marad meg a rendszerben a napi tranzakciók zökkenőmentes lebonyolításának biztosításához. Addig azonban bőven jut hely a szabályozásnak ezen a területen, mivel a váltók működéséhez elengedhetetlenül szükséges valamennyi jogi jelenlét és központosítás. Az eBay-en lebonyolított léggitárkereskedelemhez hasonlóan a váltókat is csak azért célozhatják be a szabályozók, mert ezek centralizáltak, kézzelfoghatóak. Hogy pontosan mit is váltanak, az már szinte csak részletkérdés.

A Bitcoin-közösség egyes tagjainak részrehajlása a szabályozás iránt

“Együttműködünk a kormánnyal annak érdekében, hogy a törvény hosszú karja mindenféleképpen elérhesse a Bitcoint.”

– Jeff Garzik, Bitcoin-fejlesztő

“A törvényi szabályozás lehetővé tenné az illetékes hatóságok számára a Bitcoint illegális célokra felhasználó egyének és szervezetek felkutatását és vád alá helyezését.”

– Amir Taaki, a Bitcoin Consultancy társalapítója

“Norman el akarja téríteni a Bitcoint a gyökereitől, és minél hasonlatosabbá tenni azt a hagyományos pénzekhez; kapcsolatot keres a szabályozókkal, igyekszik törvényesíteni a rendszer működését.

A CNBC David Normanről, a Bitcoin Consultancy társalapítójáról

Íme a Bitcoin közösségének három legfőbb szabályozáspárti alakja – és kétségkívül sokan vélekednek még hasonlóan a közösségen kívül is. Lássuk, össze tudom-e foglalni röviden az okfejtésüket, mivel ezek az idézetek nem egyszeri elszólások csupán, és nem is teljesen más jellegű szövegkörnyezetből lettek kiragadva. Úgy tűnik, itt alapvetően két dologról van szó: egyrészt a szárnyait bontogató új pénzt befeketítő illegális tevékenységekre adott válaszról, másrészt pedig arról a hiszemről, miszerint a törvényi jóváhagyás megerősítené a váltók pozícióját, biztosítva a felhasználók számára a zökkenőmentes váltást a bitcoin és a hagyományos pénzek között.

Sajnos azonban e két megfontolás közül egyik sem célravezető, főleg nem egy decentralizált P2P-pénz beindításánál. A Bitcoint kezdettől fogva a centralizált hatósági beavatkozás megkerülésére tervezték. A rendszer tervezője(/-i) számított(ak) szabályozói fellépésre, beavatkozásra és befagyasztási-lefoglalási szándékra, mivel a Bitcoin közvetlen fenyegetést jelent az állami pénzmonopóliumra. Nem arra tervezte(-ték), hogy bármilyen politikai vagy gazdasági szemléletet vagy eszmeiséget testesítsen meg, hanem egyszerűen arra, hogy túléljen, fennmaradjon és működjön. Az azonban már rendkívüli naivitásra vallana, ha bárki is azt feltételezné, hogy a kormányok nem fognak rövid időn belül törvényi úton fellépni a névtelen és lenyomozhatatlan tranzakciók ellehetetlenítése érdekében. Mi több, amit a kormány szabályoz, azt általában meg is adóztatja, így a törvényileg szentesített és “engedélyezett” bitcoin rövid úton teljesen feleslegessé és hasznavehetetlenné válna.

A bitcoin-váltók a világ minden táján folyamatos támadás alatt állnak; a törvényeket még részleges szabályozottság esetén is bármikor könnyen módosíthatják az állam céljainak keresztülvitele érdekében. Megoldást tehát kizárólag a decentralizált váltók és üzletmodellek jelenthetnek, valamint az olyan zárt hurkú paradigmák, amelyek esetében teljesen érdektelen bármilyen éppen aktuális intézményi-szabályozói keret. Eleve kudarcra ítélt minden olyan kísérlet, amely apróbb jogi diadalokra törekszik egy önkényes, szubjektív bírói rendszer keretein belül.

A “Bitcoin és agorizmus” c. cikkhez írt kommentjében James Westlock szépen összefoglalja a különbséget a programozók és a vásárlók/kereskedők büntethetőségétől való félelem között:

Itt mindenki tisztában van azzal, hogy egy bitcoin-váltónak egyáltalán semmi köze nincs a Bitcoin-kliensekhez és a forráskódhoz. Mindenki, akinek akár csak egyetlen működőképes agysejtje is van, messzire elkerüli azokat a félkegyelműeket, akik képesek Bitcoin-váltókat üzemeltetni olyan rendőrállamokban, mint például az USA, és így automatikusan a szabad(abb) országok váltói arathatják le a babérokat. A kliens felhasználási módjai miatt egyetlen fejlesztő sem vonható felelősségre összeesküvés vádjával, mivel maga a kliens éppúgy semleges, ahogyan a böngészők is semlegesek. Egy böngészővel is el lehet ugyan követni bűnöket, de az ezek miatti felelősséget senki, sehogyan és semmiképpen sem háríthatja át vagy terjesztheti ki a böngésző programozóira, legyenek bár azok a Mozilla, a Google vagy épp az Apple emberei.

David Normannek és Amir Taakinak rengeteg egyéb szabályozáspárti megnyilvánulása is olvasható a weboldalukon.

Taaki például rádióinterjút ad az amerikai Katherine Albrecht Show-nak, Stephen Foley pedig az Independent hasábjain idézi David Norman okfejtését a legnagyobb bitcoin-váltót térdre kényszerítő hackertámadással kapcsolatban:

Az Egyesült Királyságban a Bitcoin támogatói sürgetik a Pénzügyi Szolgáltatások Hivatalát (FSA), hogy mihamarabb szabályozza a legnagyobb londoni váltó működését az emberek megnyugtatása és a bitcoin-használat biztonságossága felőli meggyőzése érdekében. Donald Norman, a Britcoin társalapítója szerint “Bár a szabályozatlan üzletek általában nem követelik hangosan a mielőbbi szabályozásukat, de mivel a mi esetünk különleges, és mégiscsak az emberek pénzét kezeljük, és mivel annyi ijesztő történet forog közszájon a Bitcoinról, ezért semmit nem szeretnénk jobban, mint a működésünk állami felügyeletét – főleg most.”

A decentralizált és a felhasználói által meghatározható szintű névtelenséget biztosító P2P kriptopénz legitimizálása érdekében az etatista apologéták kezüket-lábukat törik, hogy tiszta és világos irányelveket alkosson nekik az állam arra vonatkozóan, hogy mi engedélyezhető bitcoin-használat terén, és mi nem. Nos, lehet, hogy rövidesen meg is kapják a vágyuk tárgyát.

Az Egyesült Királyság Pénzügyi Szolgáltatások Hivatala a Bitcoin szabályozásáról

Jó egy hónapja felbukkant a Bitcoin fórumán egy állítólag az FSA-tól származó válasz. Az alaposan meghivatkozott szövegből egyértelműen kiderül, hogy bár magát a bitcoint nem lehet pénzként szabályozni, a váltókat azonban be lehet sorolni az FSA szabályozási irányelvei alá, mivel befizetéseket fogadnak és egyenlegeket vezetnek a nemzeti valutában a bitcoinra váltást megelőzően és azt követően is. Ebből következően tehát egy olyan oldal, mint például a bitcoin-otc, ami egyszerűen csak összehozza egymással a potenciális vevőket és eladókat, teljesen rájuk bízva a megállapodást és az adásvétel lebonyolítását, már egyáltalán nem eshet e szabályozás alá.

Ez pedig azért különösen fontos, mert egyes pletykák szerint az EU pénzügyi intézményei összejátszanak a bitcoin-váltókhoz köthető bankszámlák befagyasztása vagy minél kártékonyabb gáncsolása érdekében. 2011. augusztusában a francia CIC bank befagyasztotta az MtGox egyenlegét és lezárta a számlájukat, jogi útra terelve az ügyet. A végső döntés 2011. október 18-án született meg, amire az MtGox három nappal később a következő közleménnyel reagált:

Bár ez a döntés egyelőre nem érinti közvetlenül az európai szintű bitcoin-használatot, a francia jegybank mégis megerősítette, hogy az európai banki szabályok értelmében az egy központi entitáson keresztül történi pénzügyi műveletek (befizetések és visszavonások) pénzügyi szabályozás alá tartoznak, és ebből kifolyólag ilyen műveleteket kizárólag engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmények, így például bankok vagy fizetéskezelő vállalatok végezhetnek. Ez a döntés tehát arra kényszerít minket, hogy más európai fizetéskezelő partnereket keressünk magunknak, akiknek a segítségével gyorsan beindíthatjuk újra az eurós tranzakciókat az európai ügyfeleink újbóli kiszolgálására.

A jogi szakvélemények és a szabályozás csak még több csalódáshoz fog vezetni. Ezért tehát ha a bitcoin-szabályozás hívei kitartanak a szándékaik mellett, akkor a céljaik megvalósítása érdekében a bitcoin-váltóknak és a bitcoinos kereskedelmi alkalmazásoknak is alkalmazkodniuk kell a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó üzletekre, személyazonosság-ellenőrzésre valamint az előre fizetett hozzáférés-termékekre vonatkozó AML-szabályozásokhoz, és elősegíteniük azoknak a végrehajtását. Jó példát szolgáltatnak erre az USA-beli FinCEN nemrégiben közreadott változtatásai.

Több, mint valószínű, hogy a jövőben számos újabb rendelettel és szabályozással korlátozzák majd a váltók működését és a jelentési kötelezettséggel rendelkező nagy online és offline kereskedők bitcoin-tranazakcióit. Minden jogi eszközt be fognak vetni a bitcoin ellehetetlenítése, feleslegessé és használhatatlanná tétele érdekében, mivel, ami azt illeti, semmi mást nem tehetnek majd.

A kriptopénzek nem virtuális árucikkek

Vili Lehdonvirta a helsinki Informatikai Intézet Hálózati Társadalom kutatási programjának munkatársa, valamint a Tokiói Egyetem Informatikai Tanulmányok Fakultásközi Kezdeményezésének vendégelőadója. Az új információs technológiák társadalmi és gazdasági hatásait kutatja, különös tekintettel az online játékokra, a közösségi hálókra, a virtuális pénzekre és a virtuális adóztatásra.

Meglátása szerint a Bitcoin túl messzire megy a felhasználók által meghatározható mértékű névtelenség és tranzakció-lenyomozhatóság tekintetében. Arra nem tér ki, hogy mégis milyen alapon lehetne elvitatni a mai fizikai készpénzek használata esetén élvezett előnyöket a jövő társadalmának digitális készpénzétől, csak azt fejti ki, hogy saját meglátása szerint hogyan is kellene felépülnie a jövő – eleve készpénzmentes – társadalmának. Ez pedig egy szerfelett veszélyes gondolkodásmód, mivel épp most állunk annál a bizonyos kritikus keresztútnál, ahol azt kell eldöntenünk, hogy hogyan is viszonyulunk majd ezután a pénzhez a kibertérben: vagy tiszteletben tartjuk a pénzügyi magánszférához való jogot, vagy egy az egyben betiltjuk, és megnyitjuk az utat egy még ijesztőbb és még fojtogatóbb jövőkép előtt.

Vilit a Bitcoin fórumán is idézték:

Lenyűgöz a Bitcoin, és úgy gondolom, jómagam is hozzájárulhatok valamivel a közösséghez. Először is, kimerítő kutatásokat végeztem a fizetés és a digitális pénzek tervezése és elterjesztése terén, és úgy vélem, e téren bizony van még hova fejlődnie a Bitcoin ökoszisztémájának. Másodszor, az Electronic Frontier Finland régi tagjaként sokat foglalkoztam az adatvédelem és a digitális szabadság kérdéseivel, és sok ilyen témájú nyilvános vitában is vettem részt. Tartok tőle, hogy a Bitcoin már egy kissé túl messzire megy, mivel még a demokratikus kormányoknak sem hagy lehetőséget a törvényeik érvényesítésére. Erről a témáról nagyon szívesen beszélgetnék a közösség tagjaival, és nagyon kíváncsi lennék az ellentétes nézetekre is. Úgy vélem, egy kimerítő eszmecsere nyomán mindannyian jobban átláthatnánk ezeket a dolgokat, és még közelebb kerülhetnénk annak megértéséhez, hogy hogyan élhetünk együtt harmonikusan egy demokratikus vezetéssel.

A 2010-es, mérföldkőnek számító “A New Frontier in Digital Content Policy: Case Studies in the Regulation of Virtual Goods and Artificial Scarcity” (= A digitális tartalmak új világa: esettanulmányok a virtuális árucikkek és a mesterséges hiány szabályozásáról) tanulmány társszerzőjeként Vili Lehdonvirta kijelenti, hogy:

A törvény megtette az első lépést a digitális áruk a tulajdon egy formájaként való elismerése felé. Ennek nyomai már fellelhetőek bírói döntések büntetőjog-értelmezésében és az ezzel kapcsolatos kárfelmérésekben is. A játékosok és más online felhasználók viselkedése már mennyiségileg és minőségileg is meghaladta a szerződésjog korlátait (Fairfield 2008). Ezután szép lassan következik majd a többi jogi terület is, ide értve például a tulajdonjogi és a becsületsértési törvényeket és másokat is. A viselkedésformáló szabályok megalkotása tekintetében néha még hasznosnak is bizonyulhat a törvénykezés tehetetlensége (Bohannan 1965).

Bár nagyrészt tiszteletben tartom Vili Lehdonvirta virtuális áruk tulajdonlása terén végzett tudományos munkásságát, a Bitcoin szélesebb körű elterjesztését illetően mégis meglehetősen zavarosan gondolkodik. Összetéveszti a virtuális árucikkek jogi elismerését a virtuális pénzek jogi elismerésével, és emiatt felhígítaná a rendszer legfőbb előnyeit. Lehet, hogy egy zárt játékkörnyezeten belül kereskedett virtuális árucikkből kialakult virtuális pénz esetén helytálló a megközelítése, de egy olyan decentralizált P2P kriptopénz esetében már semmiképpen sem az, amelynek az értéke teljesen független bármiféle fizikai tulajdonjogi kérdésektől.

Ügyvédek a Bitcoin-szabályozásról

A közgazdászokhoz hasonlóan a jogászok is még birkóznak a Bitcoin kérdéseivel, próbálják valahogyan feldolgozni és megemészteni azt; valószínűsítem, hogy az elkövetkező hónapok során már jóval alaposabb és részletesebb jogi tanulmányokra is számíthatunk ebben a témában. John William Nelson, a Bitcoin jogi értelmezésének egyik élharcosa a következőképpen fogalmazott a “Extending real-world laws to virtual worlds is a terrible idea” (= Nagyon rossz ötlet a valós világbeli törvények kiterjesztése a virtuális világokra) c. cikkében:

Alapjaiban tenné tönkre a virtuális világokat az, ha az állami szabályozás rájuk erőltetné a közjogi törvényeket. A virtuális világ alapjait adó kreatív, elképzelt szerkezet – Dr. Bartle szavaival élve – “elpárologna … a valósággal való érintkezés nyomán”. A világ így többé már nem fejlődhetne szabadon, mivel gúzsba kötnék a kívülről – a valós világból – belé injektált törvények és szabályozások, behatárolva a játék hőseinek lehetőségeit is.

Egyik soron következő írásában, a “Bitcoin Isn’t a Security” (= A bitcoin nem értékpapír) kifejti azt is, hogy önmagában a bitcoin nem számít értékpapírnak, és így nem is szabályozható akként az amerikai értékpapír-törvények rendelkezései szerint:

De ha egy pénz lehet értékpapír, akkor a bitcoin is lehet, mivel a bitcoin is egyfajta pénz, nem igaz?

Nem. A bitcoin ugyanis nem egyfajta pénz, vagy legalábbis nem olyan fajta, amit elismernének értékpapírként. Egyetlen entitás vagy eszköz sem támasztja alá a bitcoin értékét. A bitcoin értéke teljesen virtuális; az állami pénzekkel ellentétben a bitcoin mindig pontosan annyit ér, amennyire valaki más taksálja.

Az egyes országok pénzét mindig a szóban forgó ország kormánya fedezi, leginkább törvények és szabályozás útján, de a múltban még ott volt ugye az árucikk-(arany-)fedezet is. Egyesek éppen ezért vetik össze a bitcoin értékét a hagyományos pénzekével, mivel ahogyan azokat, úgy a bitcoint sem fedezi semmilyen árucikk – azonban a hasonlóságok itt már véget is érnek a kettő között.

A bitcoint egyetlen entitás, árucikk vagy szervezet sem fedezi. Az értéke és használata független az állami törvényektől és szabályozásoktól is. Nem fedezi a Fort Knoxban porosodó aranykészlet sem.

Arra vonatkozóan, hogy a bitcoin-befektetőknek kell-e tartaniuk az értékpapírokkal kapcsolatos tövényektől és szabályozásoktól, Nelson kihangsúlyozza, hogy az értékpapír-törvények általában elég rugalmasak ahhoz, hogy a hatályuk alá lehessen vonni bármilyen olyan vállalkozást, ahol van nyereséges befektetés. Ennek megfelelően rámutat, hogy:

A bitcoin-befektetőknek tehát nagyon is van miért tartaniuk az értékpapír-törvényektől, mert bár azoknak a fent körvonalazott definíciói nem alkalmazhatóak ugyan magukra a bitcoinokra, de ahhoz elég rugalmasak, hogy a bitcoint valós világbeli pénzekre váltó váltókra már igenis lehessen alkalmazni őket. Még akár a bitcoint más virtuális pénzekre (így például Lindenekre) cserélő váltókra is alkalmazhatóak.

Összegezve tehát, az állam féltve őrzött pénzkibocsátási monopóliumát védeni hivatott törvények nem jönnek zavarba apróbb részletkérdésektől, és egyetlen, hirtelen és csodálatos módon felnyílt szemű rezsim sem fogja áldását adni a Bitcoinra. A Yale Law School berkeiben munkálkodó Reuben Grinberg így fogalmaz a “Bitcoin: An Innovative Alternative Digital Currency” (= Bitcoin: Egy innovatív, alternatív digitális pénz) c. dolgozatában:

Legfontosabb azonban az, hogy jogi szempontból a Bitcoin jelenleg egy szürke zónában működik. A szövetségi kormány feltételezett pénzkibocsátási monopóliuma kissé szűkre szabott, és az ezt kikényszerítő törvények látszólag nem vonatkoznak a Bitcoinra annak a digitális természete miatt. “Értékpapírnak” azonban még minősíthetik a szövetségi értékpapír-törvény keretein belül, szabályozások vaskos kötegeinek téve ki így a rendszert, ide értve egyebek mellett az általános csalásgátló szabályokat is. Mi több, kétségkívül vannak még egyéb fontos tényezők is, amelyek jelen dolgozatban nem kerültek vizsgálatra, ide értve például az adócsalás, az engedély nélküli bankolás, az állami háramlási rendeletek és a pénzmosás kérdését.

A politikamentes Bitcoin legnagyobb ígérete pontosan abban rejlik, ami a lekapcsolhatatlan, decentralizált természetének a lényege: a pénzügyi magánszféra megőrzésének és a tranzakciók szabad, akár a kormány által megvetett entitásokkal is való lebonyolításának lehetőségében.

Forrás: The New Monetary Future

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.