Névtelenségi figyelmeztetés Írországból

Szerző: Cyrus Farivar

Martin Harrigan, a University College Dublin kommunikáció-kutatója július 24-én közreadott akadémiai dolgozatában arra figyelmezteti a Bitcoin felhasználóit, hogy a rendszer valójában nem annyira névtelen, mint ahogyan azt egyesek gondolják. Jeff Garzik, a Bitcoin egyik fő fejlesztője többször is elismételte az újságíróknak, hogy a rendfenntartó erők által jelenleg is alkalmazott statisztikai elemző technológiák hatékonyságának ismeretében “igen átkozottul ostobának” kell lennie az embernek ahhoz, hogy bitcoinban bonyolítson le bármilyen nagyobb összegű illegális tranzakciót.

Rick Falkvinge, a svéd kalózpárt alapítója májusi blogbejegyzésében kifejtette, hogy miért fektette bitcoinba minden megtakarítását, utalva egyebek mellett a bitcoin által az elmúlt 14 hónapban produkált, több, mint ezerszeres értéknövekedésre is.

Támogatói szerint a Bitcoin egyik legfőbb előnye a P2P-alapúsága, valamint a nyílt forráskódja, mivel így folyamatosan ellenőrizheti az egész közösség, továbbá az is, hogy azonnali átutalást tesz lehetővé két ember között, bankok vagy más közvetítő pénzintézetek közbeiktatása nélkül.

Mindennek nyomán a Deutsche Welle Martin Harrigant kérdezi a Bitcoinnal kapcsolatos kutatásairól, hogy többet tudhassunk meg a témáról.

Deutsche Welle: Hogyan kerültél először kapcsolatba a Bitcoinnal?

Martin Harrigan: Az egyik egyetemi kollégámtól hallottam róla egy beszélgetésünk alkalmával még tavaly, amikor is említette, hogy felkeltette az érdeklődését a rendszer, és hogy maga is vásárolt valamennyi bitcoint, és elkezdtünk beszélgetni róla, hogy mégis hogyan működik ez az egész. És azt hiszem, végső soron mindkettőnket zavart egy kissé az a tény, hogy csak úgy küldhetek bitcoint bárkinek is, hogy erről tájékoztatom az egész hálózatot. Más szóval, hogy mindenkinek be kell mutatnom valamilyen azonosítót annak bizonyítékául, hogy valóban a saját pénzemet küldöm – és ugyanígy, a fogadónak is szüksége van egy azonosítóra, amivel ugyanígy, mindenki előtt azonosítania kell saját magát a küldött összeg jogosult fogadójaként.

Mi ezzel a gond?

Veszélyes nyilvánosságra hozni az ember teljes tranzakciós történetét. Gyakran nevezik a bitcoint digitális készpénznek, mondván, hogy ehhez sem kellenek bankok, éppúgy, ahogy a készpénzhez sem, tehát nyoma sem marad az adásvételének. Csak hát a bitcoin esetében van nyom, a hálózati tranzakciótörténet: mindenki tud mindenről, a hálózat minden tagja értesül róla, ha valaki küld valamennyi bitcoint valaki másnak. Ez pedig felkeltette a figyelmünket, mivel az egy nap alatt lezajló bitcoin-tranzakciók puszta mennyiségét figyelembe véve elvileg akár fel is lehetne állítani egy hálózatot annak megállapítására, hogy hova is áramlanak a bitcoinok (követve azoknak a vándorlását A-tól B-n át C-ig, és így tovább).

Azt mondod tehát, hogy mivel a rendszer megbízhatósága eleve a tranzakciók nyilvános nyomon követésére épül, ezért valójában nem is annyira a névtelen, mint amilyennek mondják?

Nos, az igazsághoz természetesen hozzá tartozik, hogy a rendszert a fejlesztők soha nem nevezték névtelennek, inkább csak szinte névtelennek. Mert ugye csak azt lehet lenyomozni, hogy milyen azonosítót használt az ember az egyes tranzakciókhoz. Teljes névtelenséget inkább a média emleget a bitcoin kapcsán, és azt hiszem, a Bitcoin valamennyi fejlesztője egyetértene abban, hogy ezek az állítások bizony tévesek.

A kulcs itt abban rejlik, hogy ha én A-tól és B-től is kapok bitcoint, hiába fogadom mindkét utalást két külön címen, ha akármikor is – akár hónapok múltán – kezdeményezek egy saját tranzakciót C-hez, amelyben egyesítem és együtt küldöm el neki az A-tól és B-től kapott bitcoinokat; ez a tranzakcióm ugyanis összeköti A-t és B-t. A kettejüktől kapott összeg egyesítésével és egy harmadik félhez egyként való elutalásával tehát egyben azt is felfedem, hogy az a két azonosító is hozzám tartozik, amivel kettejüktől fogadtam a nekem küldött összeget.

Aggasztó tehát, hogy az újabb tranzakciók felfedhetik a korábbiak résztvevőinek azonosítóit. Ha pedig ehhez hozzávesszük még azt is, hogy egyesek időről időre közzéteszik az azonosítóikat különböző nyilvános netes fórumokon, úgy máris hatványozódik az azonosíthatóság. Hiába tart fenn magának az ember egy nyilvános és egy titkos azonosítót, ha a saját utalásaival összeköti őket, és felfedi, hogy mindkettő az övé. A nyilvános tranzakciótörténet elemzésével tehát összeköthetőek egymással a különböző azonosítók – és ha bármelyiket is összefüggésbe lehet hozni egy konkrét személlyel egy netes bejegyzés alapján, akkor ezzel egyben jó eséllyel megvan az összes többinek a tulajdonosa is.

Ami pedig elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mi is valójában a pénz, és hogy hogyan tulajdoníthatunk önkényesen értéket egy tisztán digitális tényezőnek? Elvégre a fizikai pénzre is csak rámondjuk, hogy ez egy euró, és hogy ennyit és ennyit ér.

Igen, pontosan. Amikor az ember először váltja bitcoinra az euróját vagy dollárját, kissé nyugtalanítja a gondolat, hogy most valós pénzt adott ki a kezéből valamiféle digitális zsetonért. De aztán amikor visszaváltja ugyanezeket a zsetonokat euróra vagy dollárra, vagy vásárol értük valamit egy weboldalon, akkor fokozatosan felismeri, hogy azoknak bizony valóban van értékük. De elsőre tényleg különös és szokatlan.

Miért használnak az emberek bitcoint? Úgy tűnik, elsősorban a kriptográfia-rajongó geekek tábora kapta fel. De másokat mi motivál a bitcoin használatára?

Nos, leginkább azért válhatott eléggé népszerűvé, elfogadottá és egyre szélesebb körben forgatottá, mert egy sor előnye van az olyan rendszerekkel szemben, mint amilyen például a PayPal; jóval alacsonyabbak a tranzakciós díjak, és az utalások is szinte azonnaliak. Nem kell várni egy harmadik, közvetítő félre. Világszerte használható, nem kell más valutákkal bíbelődni, így váltási költségek sincsenek.

Nincs továbbá visszatérítés sem. A PayPales vagy a hitelkártyás utalásokkal lehet csalni; a vásárló fizet, majd visszafordíttatja a fizetést, viszont az már messze nem biztos, hogy eztán a kereskedő is vissza tudja-e szerezni az áruját. Mindennek a kezelési költségei pedig természetesen a közvetítő hitelkártya-vállalatokat illetik. A bitcoinnál azonban semmi ilyesmi nincs. Nem kell fizetni senkinek a fizetés kezeléséért. Nincsenek korlátozások, a hét minden napján, egész nap és egész éjjel működik a rendszer. Tele van rendkívül érdekes előnyökkel. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy a jövőben esetleg a bitcoin valamilyen leszármazottja válhat majd igazán befutottá.

Forrás: Deutsche Welle

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.