Elég csak egy országnak átállnia bitcoinra…

2011-12-17

Szerző: Michael Suede

Képzeljünk el most egy pillanatra egy hipotetikus helyzetet: gondoljunk bele, mi történne akkor, ha egy viszonylag kis nemzetállam polgárai úgy döntenének, hogy megteszik a bitcoint a de facto nemzeti pénzüknek.

Tegyük fel például, hogy mondjuk Olaszországot kirúgják az eurozónából, és így kénytelen lesz visszatérni a saját pénzéhez. Tekintve, hogy Olaszország egy igen erőteljesen jóléti állam, amely viszonylag keveset termel ahhoz képest, hogy mennyit fogyaszt, feltételezhetjük, hogy semmiféle saját pénzük nem maradna túl sokáig életképes, mivel a kormányuk nagyon gyorsan a feledésbe inflálná azt a felfuvalkodott jóléti kiadásaik és az óriási közszférájuk fedezése érdekében.

Ha egy fejlett ország – így például Olaszország – pénzrendszere összeomlik, úgy az olasz üzletemberek szemszögéből ésszerű lépésnek tűnik a bitcoinra való átállás, amit aztán értékmegőrzésre éppúgy használhatnak, mint ahogyan kereskedelmi és a saját piacukon belüli munkamegosztást elősegítő eszközként is.

Ezt pedig azért tehetik meg, mert a klasszikus pénz (az arany) nemzetközi kereskedelemben nem használható, mivel fizikai szállítást és tárolást igényel, ami pedig rengeteg időt és erőforrástt emészt fel. Az ugyan odáig még logikus feltevésnek tűnik, hogy egy esetleges olasz hiperinfláció során a belföldi kereskedelemben még kaphatna valamiféle szerepet az arany, de gyanítom, hogy annak a kereskedelmi eszközként való használata még így is sokkal kényelmetlenebb és nehézkesebb lenne, mint a Bitcoiné – amely tényt felismerve a piac végül valóban eljuthat oda, hogy a bitcoint tegye meg a de facto pénzének. Olaszországban ennek már csak azért sem lenne különösebb akadálya, mivel a társadalom rendelkezik minden ehhez szükséges technikai feltétellel is: mindenki számára könnyen hozzáférhetőek a számítógépek, az internet és az okostelefonok (ellentétben például Szomáliával, Zimbabwével és Haitival, ahol az ilyen infrastruktúra hiányában bizony bajos lenne bitcoinnal próbálkozni). Mi több, az aranyat bármikor könnyen le is foglalhatják a hatóságok, így sokat kellene vesződniük az embereknek az elrejtésével is, amennyiben szeretnék valóban teljesen a magukénak tudni a készleteiket. Röviden tehát az arany lefoglalható, ellophatják, nehéz vele kereskedni, és nem is utalható a neten keresztül.

Most pedig gondoljuk végig, hogy milyen következményekkel is járna egy ilyen lépés.

Bitcoin-használat esetén az erőszakos, fosztogató rezsim nem tudhatná többé, hogy kinek mennyi pénze van, ami pedig érthető gondokat okozna adóbehajtás terén. Jelenleg ugyanis az erőszakos adóbehajtást bankszámla-lefoglalás útján végzik, vagyis ha nem fizeted be az adót, úgy az adóhivatal egyszerűen lefoglalja a bankszámláidat, elzálogosítja a különböző értéktárgyaidat és ráteszi a kezét arra a pénzre is, amit a munkáltatód fizet(ne) neked. Mi több, az adóbehajtáshoz az is szükséges, hogy az állam felügyelhesse a tranzakciókat és utánajárhasson, hogy pontosan mennyi forgalmat is bonyolítottak le az emberek.

Az ilyen és ehhez hasonló eljárások abban a pillanatban teljesen és tökéletesen elavulttá válnak, amint egy olyan kriptopénzzel kerülnek szembe, mint a Bitcoin. Innentől kezdve ugyanis a nyers fizikai erőszakon túl semmi egyéb eszköze nem maradna már az államnak arra, hogy behajtsa az önmaga fenntartásához szükséges anyagi eszközöket, mivel többé már nem kukkolhatná az emberek bankszámláit, hogy kilesse, mennyi pénzük is van. Nem hagyatkozhatna többé a bankokra, nem jelenttethetné velük a bizonyos összeghatár feletti tranzakciókat. Nem hagyatkozhatna a befektetési brókerekre sem, és nem szedhetné ki belőlük, hogy mennyi hozamhoz jutottak az ügyfeleik. Nem foglalhatnának le bankszámlákat, mivel nem lennének többé bankszámlák. Nem foglalhatnák le senkinek pénzét, mivel sehogyan nem deríthetnék ki, hogy kinek hány bitcoin-tárcája van és hogy hol tárolja azokat. Még ha fizikai erőszakkal fenyegetve rá is kényszerítenének valakit valamennyi bitcoin átadására, akkor sem tudhatnák meg soha, hogy még hány másik tárcája van itt-ott elrejtve tartalékban, és mennyivel több pénzt tárol még azokban. Nem követhetnék nyomon többé a pénzügyi tranzakciókat, a könyvvizsgálók pedig nem állapíthatnák meg, hogy az egyes vállalatok mennyi le nem könyvelt forgalmat bonyolítottak le, mivel nem állnának rendelkezésükre az ehhez szükséges banki tranzakciós adatok.

Röviden, ha az emberek szeretnék megtartani a pénzüket, úgy innentől kezdve minden lehetőségük meg is lenne erre, az állam pedig e pillanattól fogva csak annyi pénzt kapna, amennyit az emberek önként hajlandóak átadni neki. Olaszország így egy de facto voluntarista nemzetállammá válna. Vajon meddig maradhatna fenn egy modern, zsarolással pénzelt állam akkor, ha a polgárai egy lenyomozhatatlan és lefoglalhatatlan pénzt használnának? Nem sokáig, azt hiszem.

No de vigyük tovább a gondolatfüzért, hogy még mivel járna mindez. Tegyük fel, hogy a zsarolás útján pénzelt olasz nemzetállam összeomlik a saját súlya alatt és feloszlik. Kifosztható adóbázis hiányában egyetlen másik országnak sem lenne érdemes katonailag megszállnia Olaszországot, mivel semmit sem nyernének vele – legfeljebb csak az erőforrásokat és nyersanyagokat, de azokhoz kereskedelmi úton is hozzájuthatnak, így pusztán azok miatt nettó veszteség és ráfizetés lenne egy katonai megszállás, és sokkal olcsóbb és kifizetődőbb a tisztességes kereskedelem. Gazdasági szempontból tehát a lakosság megadóztatásának lehetősége nélkül mindenféle invázió nettó veszteség és ráfizetés – arról már nem is szólva, hogy modern, netes világunkban legitimálni sem igen lehetne egy ilyen megszállást, és így azt a világ többi országa sem hagyná szó nélkül.

Tegyük fel tehát, hogy az olasz nemzetállam összeomlott, és egyetlen másik ország sem lát semmiféle gazdasági hasznot az egykor Olaszországnak nevezett füstölgő romhalmaz és siralomvölgy katonai meghódításában. Tegyük fel továbbá, hogy a térség magánszektorának a maradéka is beállt a Bitcoin zászlaja alá.

Ezen a ponton tehát van egy gazdasági és kereskedelmi szempontból abszolút szabad zónánk, amelyet egyetlen állam sem tart erőszakos ellenőrzés alatt, és amelynek a lakosságát egyetlen állam vagy magántolvaj sem zsebelheti ki sehogyan az általuk használt pénz természete miatt.

Megszűnik létezni a rendőrség, a helyét pedig gyorsan átveszik a vagyon- és személyvédelmi magánvállalatok. Megszűnnek létezni az állami bíróságok, a helyüket pedig gyorsan átveszik a lex mercatoria szellemében létesülő kereskedelmi magánbíróságok. A nemzetközi kereskedelem a kereskedelmi köztörvény hatálya alá esik. Minden társadalmi szolgáltatás is szükségszerűen privatizálódik, vagyis önkéntes alapon támogatott magánentitássá alakul át. Megszűnik a jegybank a kamatlábállítgatásaival és pénzkészletmanipulációival együtt, a normál bankok szerepe pedig kimerülne a hitelnyújtók és a hitelfelvevők egymással való összehozásában. Egy ilyen olasz bank webes felülete már leginkább egy netes társkeresőére emlékeztetne. Mivel pedig pénzt már lopni sem lehet, ezért a tolvajok és a szervezett bűnözés is ugyanazokkal a problémákkal szembesülne, mint az állam; éppúgy nem tudnák többé kirabolni az embereket. A bűnözés szinte teljesen megszűnne a térségben, mivel mindenki kénytelen lenne a magánpiacokon dolgozni, ha nem akar éhenhalni. A kiszenvedett államhoz hasonlóan az olasz maffia sem gyűjthetné be többé a “védelmi” pénzeit az olasz üzletektől. Az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek hamar elterjedne a rossz híre, így nem találnának maguknak legitim munkát és az ellátó szolgáltatásokat sem vehetnék igénybe, ha rosszul viselkednek. Az erőszakos bűnözés természetszerűleg kiszorulna a térségből.

Tudjuk, hogy a szabályozó államtól és mindenféle adónemektől mentes zónák úgy vonzzák a magánvállalatokat, mint a fény a rovarokat. Íme itt van egy művelt, tanult és képzett, dolgozni hajlandó első világbeli népesség. Szerinted a Coca-Cola szeretne eladni nekik pár üveg üdítőt? Vagy akár létesíteni itt egy vállalati irodát is, ahol adómentesen tarthatják a bevételeiket és mindenféle szabályozói felügyelet nélkül üzletelhetnek? Csak a bolond nem látja meg itt a lehetőséget. És ha a Coke mégsem lépne, hát lépne az egyik riválisa. És épp ez a lényeg. Amint létrejön egy politikailag és gazdaságilag is szabad zóna, úgy az onnantól kezdve vákuumként szívja magába a magánvállalatokat a világ minden tájáról. (Azért említettem épp a Coke-ot, mert épp az előbb említett okok miatt látták meg már Szomáliában is a lehetőséget.)

Tegyük fel, hogy ez a gazdasági szabadzóna megijeszti a nyugati imperialista hatalmakat – így például az USÁt -, akik ezért törvényileg tiltják meg a vállalataiknak a bitcoinban való kereskedelmet. Mivel a bitcoin egy nemzetközi, határtalan pénz, ezért a vállalatok ez esetben is elég könnyen átszervezhetik az ügymenetüket az Olaszországgal való további, zökkenőmentes kereskedelem fenntartása érdekében úgy, hogy a különböző egyéb országokban, így például Mexikóban alapított leányvállalataikon keresztül bonyolítják le az olasz ügyleteiket, majd onnan hagyományos pénzben vonják vissza a bevételeiket az USÁba. Az ilyesféle megoldásoknak pedig sehogyan sem lehetne elejét venni mindaddig, amíg a világ minden országa fel nem sorakozik a tiltás mellett, ami azonban több, mint valószínűtlen.

Továbbá, ha az olaszok Coke-ot akarnak, akkor kétségkívül hozzájuthatnak ahhoz magánbeszállítókon keresztül is, a világ különböző pontjairól. Még ha a Coke vállalati hivatalai aktívan meg is tiltanák az olaszországi árusítást a leányvállalataiknak, akkor is bőven akadnának olyan vállalkozó kedvűek, akik egyszerűen felvásárolnának egy rakat Coke-terméket nagykeráron, majd eladnák azokat Olaszországban a Coke felügyeleti hatáskörén kívül. Mivel pedig az olasz térségben csak magánrendőrség van, ezért arra sem hagyatkozhatnak, hogy majd az állami rendőrség intézkedik a szemtelen vállalkozó ügyében. (És ez a Coke-kal kapcsolatos példa természetesen ugyanígy vonatkozik minden más vállalatra és iparágra is.)

Innentől pedig már jól láthatjuk a bitcoin-használat éppen készülődő újabb exponenciális robbanását: így ugyanis már az olaszokkal kereskedni óhajtó szomszédos országoknak is bőven lenne motivációjuk a bitcoin-használatra. Gondoljunk csak bele: a bitcoin már most is futótűzként terjed a neten; napról napra újabb kereskedők fogadják el azt fizetségként az áruikért és szolgáltatásaikért. Vajon mennyivel többen állnának át bitcoinra nap mint nap, ha már egy teljes földrajzi régió azt használná elsődleges pénzeként?

Ne feledjük, hogy a bitcoin értékét kizárólag az adja, hogy mekkora a kereslet iránta, hogy mennyire hajlandóak az emberek bármit is adni-venni érte. Minél több áru és szolgáltatás cserél gazdát bitcoinért cserébe, annál többet fognak érni az egyes bitcoinok is. Más szóval, minél több a bitcoin-használó, annál nagyobb lesz a kereslet a bitcoinok iránt, és ebből következően annál értékesebbek is lesznek azok. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én személy szerint sokkal szívesebben használnék egy nemhogy nem inflálódó, de még egyre értékesebbé is váló pénzt, mint egy olyat, amelyik az idő múlásával egyre csak veszít az értékéből. És bár jelenleg még valóban képlékeny a bitcoin árfolyama, azonban minél több a felhasználó, annál jobban stabilizálódik és annál többet ér majd minden egyes érme.

Ez pedig lényegében nem más, mint Thiers törvényének funkcionális alkalmazása: ha a váltási árfolyam és az adóztatás törvényileg nem szabályozható, akkor a jó pénz mindig ki fogja szorítani a rosszat. Ne feledjük, hogy az infláció is az adóztatás egy formája, és hogy a fizetőeszköz-törvények elsődleges célja is épp az adóbehajtás elősegítése. Bitcoin-használat esetén azonban mindez teljesen idejétmúlttá, az idevágó törvények pedig értelmetlenné válnak.

Ha csak egyetlen egy olyan régió is létrejönne valahol a világban, ahol a bitcoin válik az uralkodó pénznemmé, úgy az máris megdöntené a modern bankrendszer fasizmusát és az erőszakkal pénzelt nemzetállamokat világszerte. Még az említettek összehangolt, szintén erőszakos fellépése sem tartóztathatná fel sokáig a folyamatot, mivel a kereskedelem hajtómotorjai egyszerűen túl erősek. A nemzetállamok éppúgy nem tartóztathatnák fel a bitcoin-használat elterjedését, mint ahogyan az illegális kábítószerektől sem tudnak megszabadulni.

Végül mindannyian el is buknának.

Forrás: Libertarian News

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.