Teljes bitcoin-átállást szorgalmaz az indián aktivista

Szerző: Jasper Hamill

Payu Harris bitcoinnal fegyverezné fel az indiánokat.

Nem bővelkednek a pénzben a Pine Ridge Indiánrezervátum lakosai. Ez a hatalmas, a dél-dakotai Shannon County teljes egészét magában foglaló földterület az USA második legszegényebb megyéje. Az éves fejenkénti átlagkereset mindössze 7.887$, a várható élettartam pedig – férfiak esetén – nem haladja meg a 48 évet.

A rezervátum egyik lakosa, Payu Harris azonban meglepő elképzeléssel állt elő az áldatlan állapotok orvoslására: meg kell szabadulni az amerikai dollártól. Harris 38 éves, egygyermekes apuka, webfejlesztő, digitális pénz-kereskedő és aktivista, aki a Custer tábornokot Little Bighornnál legyőző törzsek egyikéhez, a Cheyenne-ekig tudja visszavezetni a származását. Őseihez híven ő is hadat üzent az amerikai kormánynak népe felszabadítása érdekében, csak épp ő a kriptopénzt választotta fegyveréül.

Telefonon adott interjújában úgy fogalmazott, azt akarja, hogy az indiánok elfogadják és aktívan használni kezdjék a bitcoint. Mint mondta, a rezervátumokat afféle kriptopénz-kísérleti terepként használnák, lehetőséget adva így a hétköznapi embereknek is arra, hogy Harvard-diploma vagy a Wall Street elitjéhez tartozás nélkül részt vehessenek a pénzpiacok pezsgő életében.

Harris törzsi elöljáróit is sikeresen megnyerte az ügynek, így már az ő támogatásukat is maga mögött tudva indíthatta be a kampányát, melynek célja, hogy összegyűjtse az induláshoz – az általa Oyate-kezdeményezésnek nevezett bátor tervhez – szükséges mennyiségű digitális pénzt. Tervezi továbbá egy kriptopénz-bánya beüzemelését is Pine Ridge-ben, amennyiben sikerül összegyűjtenie elegendő pénzt ahhoz, hogy vehessen egy dedikált bányagépet a KnCMinertől. Ezt követően digitális pénzváltók alapítását támogatná, valamint ösztönözné a helyi boltokat és árusokat is a bitcoin-elfogadásra.

És ami a legfontosabb: Harris nem csak egy naív álmodozó, hanem egy nagyon is szilárd alapra építette a tervezetét – jelesül arra a tényre, hogy az indiánrezervátumok különleges státuszt élveznek az Egyesült Államokon belül, és ennek köszönhetően rendelkeznek egy bizonyos mértékű, korlátozott önrendelkezési joggal. Harris pedig ezt az önrendelkezési jogot használná fel arra, hogy a rezervátumok megkerülhessék az USA kriptogazdaságát jelenleg kellemetlenül hátráltató bitcoin-váltási és -utalási korlátozásokat. A rezervátumok így az USA törvényhozásától függetlenül alkothatnának saját szabályokat a bitcoin-használatra, és teljes nyugalomban, zavartalanul tesztelhetnék annak a lehetőségeit a hétköznapok gyakorlatában is.

Harris felvette a kapcsolatot a Pine Ridge-i indiánok politikai érdekképviseleti csoportjával, a Treaty Councillal is, akik – Harris saját törzsi elöljáróihoz hasonlóan – 100%-os támogatásukról biztosították Harris-t.

Mint mondta, a Treaty Council illetékesei úgy fogalmaztak, hogy bár ők maguk nem teljesen értik ezt az egész bitcoin-dolgot, de ha ő érti, akkor ragyogó, hajrá, csinálja, ők támogatják. Harris-nek pedig eltökélt szándéka, hogy utat mutathasson népének egy igazán előremutató, saját bitcoin-szabályozás kidolgozásában, amellyel aztán követendő példát állíthatnak az USA egésze elé. Elvégre ha Pine Ridge-ben beválik majd a bitcoin-gazdaság, akkor az USA többi részén is ugyanúgy beválhat. Mint mondta, ha ők nem teszik meg ezt, akkor majd megteszik mások, máshol, talán Venezuelában, Guatemalában vagy máshol a világon. Legfőbb ideje hát, hogy nekilássanak.

Sajnos azonban Harris kampánykincstára egyelőre elég üres. Nemrég látott neki a gyűjtésnek, és egyelőre csak néhány kisebb, névtelen adomány folyt be. Első körben 50 bitcoint szeretne összegyűjteni, bár mint mondta, már kevesebbel is el lehetne kezdeni. A tét azonban nagy, mivel Pine Ridge lakosai igen rossz helyzetben vannak – pedig ez egy történelmi jelentőségű hely; itt található a hírhedt mészárlás helyszíne, Wounded Knee Creek, és itt tartották az utolsó szellemtáncot is. A szegénység azonban mára elképesztő méreteket öltött, kiáltóan szemléltetve az itt élő őslakos közösségeket sújtó társadalmi és gazdasági problémákat. Eléggé érthető is, miért szeretné Harris mihamarabb megszabadítani népét a dollártól – elvégre egy tapodtat sem jutottak előbbre általa, sőt.

Harris azonban kitartó és eltökélt. Ahogy fogalmazott, ahelyett, hogy csak ülne a búslakodna, inkább cselekszik és folyamatosan igyekszik javítani a helyzeten, keresni újabb és újabb megoldásokat.

Gazdasági oldalról persze mi is sokat hallunk a bitcoinról, de szociális szemszögből már jóval kevesebbet. Ezért fordultam Carl Millerhez, az Egyesült Királyság vezető digitális szociológusához azzal a kérdéssel, hogy felhasználható-e vajon a kriptopénz a perifériára szorult, elszegényedett közösségek megsegítésére.

Miller, a Demos baloldali irányultságú agytröszt közösségi média-elemzési központjának kutatási igazgatója kérdésemre azt felelte, hogy mivel a bitcoinnak nincs központi felügyelete és mentes a politikai befolyástól, ezért nem érvényes rá az a klasszikus balos kritika sem, mely szerint a pénzügyi intézményeink a hatalom megnyilvánulásai és ennek megfelelően természetszerűleg előnyben részesítik és privilegizálják a gazdagokat a szegényekkel szemben.

Miller is megerősítette, hogy Harris bitcoinos tervezete valóban semlegesítheti a pénzügyi világ cápái és a kisemmizett kisemberek közti egyensúlytalanságot lehetőséget biztosítva a korai belépőknek akár arra is, hogy kedvezőbb váltási arányt alkudjanak ki maguknak a váltókon és utalásoknál – ez pedig nem kis fegyvertény, tekintve, hogy ilyesmire hagyományosan csak a legnagyobb cégek törekedhettek.

Figyelmeztetett azonban arra is, hogy régen elmúltak már azok az idők, amikor bárki összebányászhatott könnyen és gyorsan több millió dollárnyi bitcoint. Ma már a bányászat egy igen nehéz és költséges vállalkozás, melynek az áramfogyasztása nem ritkán többe kerül, mint amennyi bitcoint ténylegesen ki lehet bányászni általa. És persze nem utolsó szempont a megbízhatóság sem, ami viszont a bitcoin esetében igencsak kérdéses, tekintve főleg a jelenlegi vad árfolyam-ingadozásokat.

Mint mondta, a közösségek alapvetően szeretik a stabilitást és a kiszámíthatóságot. Nyakló nélküli kockázatvállalásra nem lehet szociális intézményeket építeni. A bankválság is látványosan szemléltette, mi történik akkor, ha túl nagy befolyáshoz jutnak a kockázatvállalók. És persze a szabályozói környezet is meglehetősen bizonytalan még mindig a bitcoint illetően; egyes országok támogatják, mások viszont egyenesen betiltják.

Valószínű azonban az is, folytatta, hogy öt év múlva már egészen más lesz a helyzet, és addigra a kriptopénzek már a világunk szerves részévé válnak majd. Az azonban még mindig nyitott kérdés, hogy ez a folyamat pontosan hogyan is fog lezajlani, és arra is jó esély van, hogy a legkevésbé sem lesz fájdalommentes. Ahogy fogalmazott, a maga részéről semmiképpen sem venne fel jelzáloghitelt bitcoinban.

A múlt hét folyamán felkerestem az Ernst & Young könyvelőcéget is, akik egy bitcoin-szemináriumot rendeztek az egyik patinás épületben a Temze partján. Az ügyfeleik kíváncsiak voltak rá, hogyan profitálhatnának ők is ebből az izgalmas új pénzből – és nincsenek is egyedül. A pénzügyi világ egyértelműen felkapta a bitcoint, és a nagybefektetők – köztük a Winklevoss-fivérek – is tisztán látják, hogy itt igen komoly profitot szerezhetnek.

Az azonban még mindig a jövő zenéje, hogy valóban beválik-e a bitcoin a szegényebb közösségek megsegítése terén is. Az azonban biztos, hogy a leendő kripto-jótékonykodóknak bizony gyorsan kell lépniük, ha azt szeretnék, hogy minél egyenlőbben kerüljön elosztásra ez az új vagyon ahelyett, hogy ugyanazoknál a régi hatalmasoknál kötne ki ez is, akik már eddig is a leggazdagabbak voltak.

Az Oyate-kezdeményezésről itt olvashatsz többet és itt is adakozhatsz.

Forrás: Forbes

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.