Technológiák szimfóniája

2012-01-04

Szerző: genjix (Amir Taaki)

Hosszú idő után egyszercsak megelevenedik egy csillag körül keringő magányos bolygó: a felszínén kialakul az élet. Fajok sokasága fejlődik ki, míg végül meg nem jelenik az evolúció nagy műve, az intelligencia is. Amely aztán feltalálja a technológiát, és egy pillanat alatt bolygó-léptékű alkotásba kezd. Magához idomítja a környezetét ahelyett, hogy maga kényszerülne alkalmazkodni ahhoz, ahogyan tette azt azelőtt maga is a többi fajhoz hasonlóan, hosszú időn át. Óriási, kozmikus álmokat dédelget és biztonságban átlavíroz a veszélyes gyermekkorán.

Azonban nem mindenki ilyen szerencsés vagy bölcs. Ezek el is pusztulnak.

Ez egy elég gyakran ismétlődő minta lehet a mindenségben, és egyben azt is megmagyarázhatja, hogy miért is olyan ritka odakint az értelmes élet. A fejlett technológiát kifejlesztő fajok nagyon könnyen és gyorsan kiirthatják saját magukat, a zsenialitás felvillanó fénye hamar átcsaphat az örök feledés homályába, megbocsáthatatlan gondatlansággal dobva ki az ablakon évmilliárdok keserves küzdelmeinek minden eredményét.

Különleges pontjára érkeztünk fajunk és egész bolygónk minden létformájának történetében. Veszélyt jelentünk önmagunk és mindenki más számára is körülöttünk. Egy, a dinoszauruszokat 65 millió évvel ezelőtt kipusztító meteorbecsapódásnál is tízezerszer súlyosabb antropogenikus kihalási korszakon megyünk épp keresztül. Nemzetállamok riogatják egymást atomfegyverekkel, egymás gyenge pontjai után tapogatózva. Hazugságokra és kapzsiságra építettünk fel egy hamis gazdaságot.

Olyan ez, mintha derékig gázolnánk benzinben, gyufával az egyik kezünkben, az elrettentés doktrínájának jegyében. A tudatlanságunk a jövőnket veszélyezteti.

A változás időkereteit pedig immár nem évezredek, de még csak nem is évszázadok, hanem puszta évtizedek vagy akár csak egyes évek alkotják.

Minden meg fog változni. Kormányok, ipar, etika, gazdaság és vallás. Soha korábban nem gyürkőztünk még neki ennyi mindennek egyszerre – vagy legalábbis nem planetáris léptékben.

És könnyen bizonyulhat túl nagy falatnak a vállalkozás. Jobb, ha ki se teszi a lábát az ember a házból, mondják egyesek, míg mások lehetetlennek vagy nem praktikusnak minősítik a nagy változtatásokat – mintha a rombolás és a pusztítás praktikus lenne! Lehet, hogy nem fog sor kerülni a szükséges változásokra. Lehet, hogy túl sok lesz a civakodás a nemzetek, etnikumok és ideológiák között. Túlságosan is elterjedhet a korrupció.

Ugyanakkor azonban az emberiség történelme lényegét tekintve másról sem szól, mint a gyors változásokról és a nehézségek leküzdéséről. Alkalmazkodó és ambiciózus faj vagyunk; néha egyenesen lehetetlen és képtelen álmokat álmodunk – majd csakazértis valóra váltjuk azokat! Összeszedtük magunkat, új földeket és új világokat fedeztünk fel, és végül csak leküzdöttünk minden nehézséget, vagy épp legyőztük a közös ellenséget.

Most pedig egy új gazdaság van kialakulóban. Szoftverekkel indult, de aztán messze túlterjedt e szerény gyökerein. A szabad szoftverek egyre terebélyesedő palettája egyre komolyabb kihívást jelent a régi logikának és dogmáknak. Egyre többen fedezik fel ennek az új, az egyenrangúság elvén alapuló gazdaságnak a lehetőségeit a szoftverek és a számítógépek világán kívül is. A 21. század igazi szabadsággal, művelődési, tanulási és informálódási lehetőségekkel, környezetvédelemmel, gazdagsággal, kapitalizmussal, közösségi élményekkel, kultúrával, innovációval és megosztással kecsegtet. A múlt dominancia-hierarchiái folyamatosan foszlanak le a jelenről, ahogyan haladunk előre a jövőbe.

Rendelkezésünkre áll a számítástechnika, annak minden páratlan és beláthatatlan lehetőségével együtt. Aki hozzáfér az internethez, az az emberiség teljes felhalmozott tudásának és információinak tárházához fér hozzá. Márpedig a tudás hatalom, kereskedelmi és politikai egyaránt – hatalom, amellyel meg lehet változtatni a dolgokat. Ezt a hatalmat pedig könnyen ellenünk is fordíthatják, ha óvatlanná és elbizakodottá válunk.

A technológia éppúgy el is pusztíthatja az emberi szabadságot, mint ahogyan ki is terjesztheti azt. Teremthet és rombolhat, hozhat békét és háborút. Ez a forradalom éppúgy járhat szörnyűséges következményekkel, mint ahogyan a legfantasztikusabb csodákat is elhozhatja, amit az emberiség valaha is alkotott. A mai számítógépeink még csak ostoba robotok, de rohamos sebességgel fejlődnek és válnak egyre hatalmasabb, rugalmasabb és sokrétűbb rendszerekké.

Egy új világot építünk, ez pedig sokat megrémiszt. A jövőben rejtöző sötét és ismeretlen problémalehetőségek és -források mindig ijesztőek. Bármi megeshet. Ironikus módon azonban mégis az a sorsunk, hogy folyamatosan haladjunk előre, a sötétség egyre mélyebb pontjaira vetve fényt és oszlatva el a homályt. A dicsőségünk nem az elgépiesedő, monton robotolással töltött hétköznapjainkban rejlik, hanem azokban a pillanatokban, amikor engedjük, hogy szabadon szárnyaljon az elménk, messze felülemelkedve a fizikai korlátainkon. Mindig is voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akiket másoknak kell erővel átrángatniuk a jövőbe, miközben azok kiabálva és kapálózva küzdenek ez ellen, mert ők szívük szerint inkább a múltban maradnának.

Ez a korszak még ragyogóbbá teheti az emberi tehetség fényét és még értéktelenebbé teheti a képzetlen munkaerőre épített demokráciát.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.