Nincsenek állami fedezetű hiteleink…

Szerző: Josh Strike

Bár meghívtak már ide egy ideje vendégszerzőnek, azt hiszem, eddig nem szerepeltem valami jól. Ebben a közösségben mi mindannyian annyi mindennel foglalkozunk, annyi projektet menedzselünk egyszerre, hogy gyakran már igen nehéz rendesen összpontosítani bármelyikre is. Azok a vállalkozók, akikkel az elmúlt fél év során – amióta elkezdtem a bitcoinnal dolgozni – volt szerencsém összefutni, messze a legdinamikusabb és legsokrétűbben képzett emberek, akikkel valaha is találkoztam az elmúlt 15 évi IT-s munkásságom alatt (és persze kissé szétesettek is, viszont annál ambiciózusabbak). Nem ismerek egyetlen olyan kereskedőt, bloggert vagy hosszú távon gondolkodó mérnököt sem ebben a közösségben, aki ne indított volna be már legalább két bitcoinos projektet, és ne készülne még legalább egy féltucatnyi másikra. Hozzánk képest még a hacker news-osok is lustának tűnnek. Mi nem csak sütkérezünk Paul Graham kétes és visszavert dicsfényében, hanem minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megcsináljuk a szerencsénket. És legalábbis személy szerint nekem ez nagyon is tetszik.

Ennek persze meg is van a maga jó oka, azt hiszem. Soha, egyszer sem tapasztalhattunk ilyen mértékű dinamikát az elmúlt 15 év során: hogy megjelent volna egy teljesen új és teljesen korlátlan technológia minden előzetes, hasonló jellegű előzmény nélkül, vállalkozói lehetőségek végtelen horizontját tárva fel mindenki előtt, akinek van szeme, hogy lássa. Elég csak végignézni az eddig szárba szökkent bitcoinos üzleteken: hihetetlen mennyiségű eredeti alkotást láthatunk mindenfelé, terjeszkedve és gyarapodva minden irányba, és mégis ugyanabból az egyetlen, közös alapból, az alkotás és az árusítás újjászületett szabadságából kiindulva. Ez most pont ugyanolyan, mint a web hajnalán: ahogy akkor, úgy hirtelenjében most is korlátok nélkül láthat neki bárki az ötletei megvalósításának, ha elég rátermett ahhoz, hogy az elsők között csapjon le a technológiára. Akkoriban, a web hajnalán még csak egy tanulmányait félbehagyott tini voltam, szorgosan építve az első nagy e-kereskedelmi oldalak egyikét a san franciscói Green Streeten – most pedig, vállalkozóként, éppen olyan tapasztalatlan vagyok, mint az egykori szerencsétlen főnökeim. Pár dolgot azonban azért megtanultam az elmúlt évtized során.

Ahogy a web apró tavacskából egyre inkább óceánná terebélyesedett, úgy vált egyre fontosabbá, hogy már eleve nagyban gondolkodjon az ember. Egyre nehezebb lett csupán egy jó ötlettel és alapvető HTML-ismeretekkel felépíteni, beindítani, reklámozni és üzemeltetni egy olyan oldalt, amit aztán az idő múlásával gond nélkül és tetszés szerint lehetett folyamatosan egyre feljebb skálázni a végtelenségig. A netes kockázati tőkések első, ’96-’99-es nemzedékének felemelkedése és bukása, valamint a második nemzedék mai napig is tartó ocsmány haldoklása nem csak azt mutatta meg, hogy mennyire naívak a fiatal, húszas éveikben járó, de a technikához nem értő “üzletember-palánták”, hanem azt is, hogy a pénz mellé nem árt némi önuralom és megfontoltság is. Alapozniuk bőven volt mire: a rettenthetetlen hackereket cseppet sem érdekelték az üzleti modell és a szponzorok kérdései, csak az, hogy (ki)találjanak valami olyasmit, amit még senki más nem csinált előttük, és építsenek hozzá egy hatékony és működőképes szoftvert.

Mindennél jobban fojtogatják azonban 1998 óta a netet az egyedüliként fenntarthatónak ítélt üzleti modellek, jelesül a hirdetés-, az előfizetés- és az eladás-támogatottak. Egyes esetekben volt ugyan még szerencsejáték-támogatott is, de azokat 2005-re mind vagy bezárták vagy úgy beszabályozták, hogy örülhettek, ha nullszaldóra ki tudtak jönni. Látványosan hiányzik azonban ebből a sorból egy bizonyos üzleti modell, mégpedig a mikrofizetés; amely bár zseniális, kipróbált és jól működő, többnyire mégis teljesen ellehetetlenült a fizetésfeldolgozók kapzsisága és a magukat a webre ráerőszakoló, már rétebb óta fennálló hatalmi struktúrák miatt. Ezeknek vált a legnagyobb piacává a web – holott nem ők hozták létre, semmi értéket nem adtak hozzá, csak úgy az ölükbe hullott a kiterjedt szabályozás és a korrupt választási csalások nyomán. A hitelkártya-kezelők és a fennálló megavállalatok egyre jobban megbéklyózták és megfékezték az új ötleteket és új fejlesztéseket. Az UIGEA-val és a SOPA-val pedig az utolsó szöget is beleverik a pincében egy negyeddollárossal meg egy zseniális ötlettel ügyeskedő hackerekbe.

Persze azért megvoltak nekünk is a szép pillanataink, a mi kis virágkorunk – de mára már semmi nem maradt fenn abból, amit annak idején alkottunk: Zmodem, WWIV, the Well, Lycos, AltaVista, Napster, Nutella… lehetne folytatni a sort. És persze megbocsáthatjuk egy mai, okostelefonos 17 évesnek, hogy még csak fogalma sincs róla, hogy mik is az előbb említettek – annak ellenére sem, hogy minden technológia, amit csak használ, ezekre épül vagy ezekből ered, csak épp most már pontosan ugyanazokon a vállalati disznókon keresztül működik minden, akikkel annak idején le akartunk számolni.

Elkövettük azt a hibát, hogy dolgoztunk nekik, mivel hajlandóak voltak fizetni a számláinkat, és elfogadtuk jutalmul a fizetésünket és a középszerűséget az abszolút szabadság helyett.

Vajon a Bitcoin kiment majd minket ebből a helyzetből? Vagy ugyanúgy áldozatául esik ugyanazoknak az erőknek? Fogalmam sincs – csak azt tudom, hogy itt és most a szemünk láttára bontakozik ki – jó esetben – egy ideiglenesen autonóm zóna. Kölyökkorom óta most látok először ilyet újra. Mao nem javaslatot tett akkor, amikor azt mondta, hogy a hatalom a puska csövéből születik meg, hanem egyszerűen megfogalmazott egy tényt. Lényegében ugyanezt mondta Ayn Rand is. A szuverenitásról tényszerűen megállapítható, hogy az bizony az erőből ered. A Bitcoin segítségével most végre elkezdhetünk foglalkozni mindannak a gyökerével, ami a másik oldalon áll szemben velünk.

Mit is jelent a szuverenitás aláásása? Meddig építhetünk ki egy hihetetlen, vad kreativitásnak és gyarapodásnak teret adó szerkezetet, mielőtt a világ totalitariánusai, választás-elcsalói és általános rosszéletűi késsel és puskával törnének rá, hogy még csírájában elfojtsák?

Ha a webből indulunk ki, akkor azt láthatjuk, hogy egy ilyen hatalmas és szétszórt valamivel csak lágy erővel lehet szembeszállni. Viszont ebben is elég jónak bizonyultak. Ez ma a Bitcoin egyik legnagyobb kérdése, és ezért sem jár most sem újra 30$ környékén az árfolyam.

Ez azonban nem számít – csak az, hogy itt vagyunk, itt és most, és valóra váltjuk mindazt, amit csak tudunk. Nincs az az üzleti modell, amit a Bitcoin ne tudna még jobbá és hatékonyabbá tenni – a leghihetetlenebb az egészben pedig az, hogy még mindig itt van és hogy még mindig a rendelkezésünkre áll. Szeretnél biztosítást árulni? Rostélyost? Vagy beizzítani egy minden eddiginél jobb közösségi média-modellt? Most még összebarkácsolhatod hozzá a megfelelő weboldalt a pincédben, és még mindig beindíthatod azt az oldalt a világon elsőként abszolút nulla tranzakciós díjjal. Az eredeti webes forradalom langyos pancsikolásnak fog tűnni ehhez képest. Kétlem, hogy valaha is látnék még valami ehhez foghatót az életem során – és nagyon szeretném, ha ez sikerrel járna. Napi rendszerességgel támadnak jobbnál jobb ötleteim, amelyek most végre meg is valósíthatóak. Semmi mást nem is akarok, mint hogy legyen elég időm mindegyikre még addig, amíg még itt van ez a rengeteg energia és szakértelem, lényegében egy helyre összpontosulva.

Minden helynek és minden kornak megvannak a maga álmodói, akik megváltoztatják a világot. A kérdés csak az, hogy a megfelelő helyre és a megfelelő időbe kerülnek-e, hogy elismerik-e a zsenialitásukat és hagyják-e kibontakozni őket – és hogy ellenkező esetben mégis valóra tudják-e váltani az álmaikat akár az egész világ ellenében is. És hogy mi magunk is rendelkezünk-e ezekkel az adottságokkal? Ezt nem tudom, de azt igen, hogy ezt a rengeteg embert vitathatatlanul a Bitcoin hozta össze egy helyre. Óriási kiváltság, hogy megismerhettem őket, hogy üzletelhetek velük és tanulhatok tőlük. A tamáskodók egyszerűen nem tudják, mit hagynak ki. Reméljük, hogy még addigra sem alázzák majd le vállalati szemétté, mire rájönnek (lásd az első iPhone esetét).

Forrás: Bitcoin Trader

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.