Megérteni a Bitcoint

Szerző: Nicolás Mendoza

A média igen durván félremagyarázta a “hacktivizmus” fogalmát. Megvan persze a maga romantikus jellege a sötétből támadó, álarcos szabotőrök képzetének is, de ez a bombasztikus narratíva így is csak arra jó, hogy félretájékoztasson, kívülállóként fesse le a hackereket és eltorzítsa magát a hackelés fogalmát. Richard Stallman definíciója szerint hackelni annyi, mint “játékos találékonysággal fedezni fel a lehetőségeink határait”. A valódi hacktivizmus tehát nem az elsősorban a digitális tiltakozás funkcióját betöltő DoS-támadásokról szól, hanem társadalmi változásokat előidéző ötletes és találékony szoftveres megoldások megalkotásáról. Nem szabotázsról, hanem valós alternatívákról.

A hacktivizmus által a másként gondolkodók túlléphetnek a hagyományos tiltakozási lehetőségek korlátain, valódi alternatívákat alkothatnak, használhatnak és terjeszthetnek el széles körben anélkül, hogy ehhez előzőleg engedélyt kellene kérniük az éppen aktuális hatalomtól. Fokozatos, békés forradalmat tesz lehetővé azáltal, hogy az álmok síkjáról a valóságba ülteti át az alternatívákat, valós választási lehetőséget biztosítva így az embereknek.

Gyakori hacktivista stratégia, hogy létrehozzák magát a megoldást, közreadják azt, majd kivárják, hogy az emberek elkezdjék azt használni és ezáltal a gyakorlatban tapasztalhassák meg, hogy tényleg lehet másképp is csinálni a dolgokat – és hogy ennek nyomán aztán újszerűen is kezdjenek gondolkodni. Pontosan ugyanezt a stratégiát alkalmazta Satoshi Nakamoto is a gazdaság terén: 2008-ban alkotta meg a Bitcoin P2P-protokollját a világ monetáris rendszerének eleven kritikájaként. A Bitcoin rendszere 2009. január 3-án indult be, ma pedig már több ezer felhasználót számlál világszerte, és továbbra is kiválóan működik.

A Bitcoin abból az alapvetésből indul ki, hogy a világ jelenlegi monetáris rendszere olyan szintű bizalmat vár el az emberektől, amilyet a rendszer működtetői egyszerűen nem érdemelnek meg, és amivel rutinszerűen vissza is élnek. Nakamoto szerint sokkal jobb lenne egy az egyben kiemelni a bizalom kérdését a monetáris rendszerből és visszahelyezni azt oda, ahova való, jelesül a közösségi életbe:

A hagyományos pénzzel kapcsolatos bajok a működtetéséhez szükséges bizalomban gyökereznek. Meg kell bízni a jegybankban, hogy nem fogja elértékteleníteni a pénzt – de a történelem azt mutatja, hogy a jegybankok mégis rendszeresen ezt teszik. Meg kell bízni a bankokban, hogy maguknál tartják a pénzünket és lehetővé teszik az elektromos átutalásokat, de ehelyett hitellufikat fújva kölcsönzik ki azt nyakra-főre és csak alig valamennyit tartanak meg abból maguknál, tartalékként. Meg kell bíznunk abban is, hogy nem fogják kiszivárogtatni a személyes adatainkat, és hogy megvédik az egyenlegünket az illetéktelen behatolóktól. Az óriási működési költségeik pedig teljesen ellehetetlenítik a mikrotranzakciókat.

A Bitcoin tehát különböző titkosítási technológiák ravasz kombinációja által pontosan a bizalomnak ezt a közösségbe való visszahelyezését teszi lehetővé. Amint azt Nakamoto maga is kifejtette, az erőteljes kriptográfiával védett hálózati tárolórendszerek garantáják a végfelhasználók biztonságát és nyugalmát, mivel így nem kell többé egy rendszergazdára bízniuk a magánszférájukat; ha tehát ugyanezen az alapon hoznánk létre egy pénzrendszert is, akkor azáltal a bankokat tehetnénk feleslegessé:

Ideje ugyanezt [az erős titkosítási eljárást] bevetni a pénz világában is. Kriptográfiai bizonyítékokra alapozott e-pénzzel nem kellene többé harmadik felekben és közvetítőkben bíznunk, a pénzünk önmagában is biztonságban lehetne, és a tranzakciókat is könnyen, gyorsan és egyszerűen bonyolíthatnánk le.

[A Bitcoin] kihasználja az információ természetéből fakadó alaptulajdonságait, így például a könnyen terjeszthetőségét és a csak nehezen befagyaszthatóságát. Ennek eredményeképp pedig egy elosztott, konkrét sebezhető ponttól, támadási felülettől mentes rendszert kapunk. A felhasználók maguk rendelkeznek a pénzükhöz való hozzáférést biztosító kulcsokkal, és közvetlenül egymással tranzaktálhatnak – a P2P-hálózat pedig folyamatosan ellenőrzi a tranzakciókat és kiszűri a többszörös elköltésre irányuló próbálkozásokat.

Ezen elmélet gyakorlati megvalósítása tehát az egyetlen állam vagy vállalat által sem felügyelt Bitcoin, amely természetesen maga sem egy vállalat, hanem kizárólag egy nyílt forráskodú, netes protokoll..

Mindennek van határa – a pénznek is

Szigorú értelemben véve persze a bitcoin is csak egy újabb fedezetlen pénz. Angol nyelvterületen erre a “fiat” szót használják, amely maga latin eredetű, és annyit tesz, hogy “legyen”. Olyan rendszereket jelöl, ahol egy adott entitás (például a Szövetségi Tartalék) eléggé istenszerű jelleggel, csupán egy “legyen!” felkiáltással hoz létre új pénzt. A Bitcoin esetében a bitcoinokat a hálózati protokoll algoritmusa hozza létre.

Nincs azonban egyetlen olyan szervezet vagy egyéni felhasználó sem, aki önkényesen hozhatna létre újabb bitcoinokat; erre csak és kizárólag a rendszer által meghatározott szabályok keretein belül van lehetősége mindenkinek, amennyiben aktívan részt akar vállalni annak a tényleges működtetésében. A már meglévő bitcoinokkal pedig minden további nélkül kereskedhet bárki, adhatja-veheti vagy adhat-vehet érte bármit.

Röviden tehát, a bitcoinokat egy átlátható, elosztott, matematikailag determinált folyamat hozza létre. Mondhatnánk azt is, hogy a bitcoin egy véges poszt-vesztfáliai pénz, amelyben valóban jön létre ugyan új értek, de kizárólag az elosztott erőforrás-alapú hálózat algoritmusának logikája szerint.

A Bitcoin rendszere több szempontból is jobb, mint a központosított entitásoké (így például a Szövetségi Tartaléké). Egyrészt például azért, mert decentralizált és mert adóssággenerálás nélkül működik. Jobb azért is, mert a bankokkal ellentétben ingyenesen tárolja és teszi mozgathatóvá a pénzünket. Jobb azért is, mert – főleg nemzetközi utalások esetén – összehasonlíthatatlanul gyorsabban dolgozik, mint a hagyományos bankrendszer, és mert minden tekintetben gyorsabb, hatékonyabb, mindenki számára elérhető és hozzáférhető, valamint azért is, mert egyetlen hatalom sem helyezheti nyomás alá, nem veheti át fölötte a hatalmat, nem fagyaszthatja be a rendszer felhasználóinak egyenlegeit, és nem is tilthat meg bizonyos tranzakciókat.

Ez a megoldás tehát nagyon más, mint a jelenlegi, adósságalapú, állandó politikai befolyás alatt álló, titokzatos, inflációs, egyoldalú, kolonialista, gyengébb országokat kihasználó, stb. pénzrendszerünk. A modern pénz tervezési hibáit okolhatjuk a mai társadalmi-gazdasági tragédiáink tekintélyes hányadáért is. Ezzel szemben az alternatív pénzek kiutat, alternatív megoldásokat kínálnak, konkrétan a Bitcoin eleven gazdasága pedig minden túlzás nélkül nevezhető napjaink egyik legérdekesebb fejleményének.

Közösségi pénz

A Bitcoint én már csak azért is tartom forradalmi dolognak, mert magát a pénzkibocsátás feladatát is elosztja a felhasználók között – míg a jelenlegi, személyes és állami adósságra épülő rendszer obszcénul nagy hatalmat ad kiváltságos bankok és országok vezetőinek kezébe, akiket aztán nem is lehet felelősségre vonni. Az adósságalapú pénz nem csak hogy pofátlan előjogokat ad a leghatalmasabb országoknak, de már Európát és az USÁt is összeomlással fenyegeti a saját abszurditása miatt – és eltorzítja az emberi közösségekét is.

Az adósságalapú pénzteremtés felmérhetetlenül óriási szociális problémákat okoz. A modern világ adósságfedezetű pénzének társadalmában a szabadság nem több egy üres szónál, mivel a hétköznapi élet valósága még az úgynevezett gazdag országok középosztálybeli polgárai számára is erősen konvergál az (adós)rabszolgaság intézményéhez. És ahogy azt a 2008-as gazdasági összeomlás is ragyogóan demonstrálta, adósságalapú rendszerben “növekedés” is csak még több ember eladósítása útján lehetséges. Ez pedig elkerülhetetlenül egy olyan társadalom kialakulásához vezet, ahol egyre többen tartoznak egyre többel egyre kevesebbeknek, üres komédiává silányítva végül a demokráciát. Ahogy azt Robert Fisk is találóan megfogalmazta, a bankárok a nyugati világ diktátorai.

A “formális” világgazdaságot tehát adósság fedezi, az adósságot pedig erőszak. Ezt jól mutatja az előbb-utóbb mindig bevetésre kerülő állami erőszak, például a nincstelenné váltak kilakoltatása terén is. Amint arra David Graeber antropológus, az Occupy Wall Street-mozgalom legkiemelkedőbb tudósainak egyike is rámutat Az adósság első 5.000 éve c. könyvében (Debt: The First 5,000 Years), az adósság embertelen, fenntarthatatlan gonoszságba ágyazza a kultúránkat és a puszta emberi lényünket is:

…magának az emberi társadalomnak adósságok szövevényes hálózatává alakításával alapjaiban formálják át emberi lényünket – elvégre mi más is lenne az ember, mint a többi emberrel fennálló kapcsolatainak összessége – bűn, bűnözés, csalás és erőszak posványává, egyre gonoszabb hellyé téve a világot. A körforgásnak pedig csak egy nagy, végső, mindent lenullázó kozmikus tranzakció vethet véget.

A Bitcoin P2P-alapú pénzkibocsátó rendszere ezzel szemben valódi alternatívát kínál, mivel semlegesíti az adósságalapú pénznek ezt a társadalomra gyakorolt sötét befolyását, eltávolítva az adósságot a gazdasági tevékenység alapkövei közül. Ami persze még nem jelenti azt, hogy ezáltal már egyben a bitcoin is lenne a végső, tökéletes megoldás minden problémánkra, de mindenképp egy fontos lépést jelent a megfelelő irányba, mivel már a puszta létével is bizonyítja, hogy igenis lehet jobban csinálni a dolgokat.

Tíz év

Bár a Bitcoin protokollja már több, mint három éve beindult, egészében véve a rendszer még mindig gyermekcipőben jár. Nakamoto csak egy önálló, nyílt forráskódú gerincet hozott létre, amelyre egy új globális pénzrendszer épülhet majd. Ennek a megfelelő hasznosításához azonban még számos további kiegészítő technológiára és szolgáltatásra lesz szükség ahhoz, hogy a bitcoin végül valóban egy aktív és működőképes világpénzzé válhasson.

Egy olyan rafinált rendszert alkotott tehát, amely egyben kellő motivációt is biztosít a megfelelő technikai képzettségű, a hálózati közösségek természetét értő és átlátó emberek számára annak a további fejlesztéséhez.

Az első bányászok még csak puszta kíváncsiságból csatlakoztak a rendszerhez, ami ekkor még nem is volt több egy titokzatos kriptográfiai fórum egy belső kísérleténél. Ekkor még könnyűszerrel lehetett bányászni bitcoinokat, amelyek aztán csak lassanként, a hálózat folyamatos bővülésével váltak egyre értékesebbé. Idővel aztán egyre többen döbbentek rá, hogy már egy kisebbfajta vagyont halmoztak fel – és hogy az a vagyon még sokkal értékesebbé is válhat, ha a Bitcoin befut… és hogy a Bitcoin felfuttatása pedig egyes-egyedül csak rajtuk áll. Megértették, hogy csak akkor járhatnak jól, ha mindenki más számára is hasznosá, biztonságossá és könnyen kezelhetővé teszik a rendszert.

A bitcoinos vállalkozók mára már egy igazán – még a maga tökéletlen és kísérleti jellegében is – lenyűgöző és ténylegesen működő támogató infrastruktúrát építettek ki a rendszerhez. Vannak már váltók, zálog- és arbitrázsszolgáltatók, utalás, tárolás, tanácsadás, befektetés, aukció, fizetés, mobiltámogatás, stb. Rengeteg mindenért lehet már fizetni bitcoinnal. És mindez megannyi önálló kezdeményezés eredménye, a rendszer egyetlen “felügyelő hatóságát” pedig maguk a Bitcoin felhasználói és a Bitcoin protokollja alkotja.

Nagyobb léptékben nézve a dolgokat, a Bitcoin a maga semlegességének köszönhetően tökéletesen alkalmas például a nemzeti tartalékpénz szerepére éppúgy, ahogyan a nemzetközi kereskedelem szinte teljesen súrlódásmentes fizetőeszközéére is. Főleg a “szegény országok” kormányai nyerhetnének sokat azzal, ha saját bitcoin-bányászvállalkozást indítanának és bitcoinban is elfogadnák az adóbefizetést. Nagyobb bitcoin-tartalékok felhalmozásával sérülékeny gazdaságoknak is hathatós védelmet biztosíthatnának a globális pénzpiacok ciklikus viharaival szemben, és egyre nagyobb függetlenséget nyerhetnének az idegen hatalmaktól.

Arra azonban a jelek szerint mindenképpen várnunk kell még, hogy a bitcoin valóban hétköznapi, széles körben használt fizetőeszközzé válhasson. Rick Falkvinge, a svéd kalózpárt alapítójának meglátása szerint még nagyjából további nyolc évre van szükség ahhoz, hogy a Bitcoin valóban mindenki által könnyen használhatóvá váljon és ezáltal széles körben el is terjedhessen:

Szerintem – korábbi példákból kiindulva – a Bitcoin úgy 2019 körül fog majd igazán használhatóvá válni. Példának okáért a blogoláshoz is adott volt minden technikai feltétel már 1994-ben is, de csak 2004-ben vált igazán mainstreammé. 1989 óta adott volt a lehetőség a fájlmegosztásra, de csak 1999-ben robbant be a színre a Napster. 1995-ben is lehetett már videót streamelni, lásd a pornóipar animált gifjeit, amelyek akkoriban abszolút csúcstechnológiának számítottak, de egészen 2005-ig kellett várni arra is, hogy megjelenjen a YouTube és felmossa a padlót mindenki mással, mivel abszolút ők bizonyultak a leghasználhatóbbnak mind közül. Szóval ez a tíz év nem valamiféle rossz dolog, hanem egyszerűen egy megfigyelés, hogy általában ennyi időbe telik az, hogy egy bomlasztóan újszerű technológia valóban kibontakozhsson és olyan könnyen használhatóvá váljon, hogy végül az egész világot meghódíthassa és mindenkihez eljuthasson.

Persze ha pénzről van szó, úgy az emberek érthető módon vonakodnak kísérletezgetni. Elvégre egy rendszer vagy működik, tehát látványos, nyilvánvaló és egyértelmű előnyöket kínál, vagy nem. A Bitcoin gazdaságának egyetlen eleme sem maradhat fenn akkor, ha nem működik nyilvánvalóan jobban a végfelhasználó szempontjából, mint a mai, bár hibás, de már bőven megszokott és kiismert rendszerek. Ebben az értelemben tehát tekinthetjük a bitcoint a hacktivista forradalom talán legnagyobb próbatételének is: valóban tudná-e kezelni ez a hálózat akár az egész világgazdaság valamennyi tranzakcióját? Valóban egy jobb pénzt hozna ebbe az elképesztően bonyolult világba? Minden további nélkül elképzelhető az is, hogy igen – és a jelek szerint még ha csak lassanként is, lépésről lépésre, de lényegileg mégis pontosan az irányba haladnak a dolgok.

Nicolás Mendoza tudós, művész és a globális média kutatója a Melboure-i Egyetemről, valamint a P2P Foundation tagja. Legújabb írásai itt olvashatóak, Twitteren pedig itt követhető.

A cikk szerzője a saját véleményét fejti ki, így írása nem feltétlenül tükrözi az Al Jazeera szerkesztői irányelveit.

Forrás: Al Jazeera

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.