Leszámolhat a készpénzzel a technika?

Szerző: David Wolman
Író és újságíró

Igencsak rájár a rúd a készpénzre mostanság.

Kanadában a múlt héten hagyta el a pénzverdét az utolsó fizikai penny. Az eurozóna országai folyamatosan szorítják vissza a készpénzes fizetések körét. Egyre nagyobb teret hódít a Bitcoin.

Az olyan frissen indult fizetéskezelő vállalkozások, mint a Square és az iZette is a készpénz likvidálására törnek – ahogyan teszik azt nonprofit-szervezetek, kormányok, a Világbank, kisvállalkozások és multinacionális óriáscégek, alkalmazásfejlesztők, hippik, libertariánusok, liberálisok és szélsőjobbosok is egyaránt, mivel nekik is így vagy úgy profiljukba vág a készpénz fejlettebb alternatívákkal való helyettesítése, és mindannyian igen szorgosan is munkálkodnak az ügy érdekében.

Hasonlóan azonban a repülő autókra vonatkozó régi jóslatokhoz, mindeddig legalábbis a készpénzmentes jövőt részletező jóslatok is rendre tévesnek bizonyultak. Köszönhető ez részben a fejlődés ütemének, részben pedig annak is, hogy a készpénz mindeddig abszolút időtálló technológiának bizonyult: könnyen kezelhető, széles körben elfogadott, névtelen, kezelhető régimódi könyveléssel – és még akár áramszünet esetén is használható.

Hatalmas erők gyülekeznek azonban a másik oldalon is – és együttesen már egyre tisztább vonalakkal rajzolják elénk egy valóban – vagy legalábbis legnagyobbrészt – készpénzmentes jövő képét, megcsillogtatva egyben a digitális pénz ígéretét is. Végül a készpénz valóban olyannyira háttérbe szorulhat, ahonnan már akár a teljes feleslegessé válása sem lehet messze.

Gyorsabban és olcsóbban

Három fronton is támadják a készpénzt: új technológiákkal, a pénzeiket kezelő kormányok iránti szkepticizmussal, valamint az alternatív pénzek iránti egyre fokozódó lelkesedéssel és a készpénzhasználat járulékos költségeinek egyre behatóbb vizsgálatával. Ez utóbbit illetően gondoljunk csak a pénzhamisítás-ellenes karhatalmi osztagokra és páncélozott járműveikre, a bankok biztonsági rendszereire, az adócsalókra, a bankjegyekkel robbanószereket vásárló terroristákra és úgy nagyjából minden féle és fajta, pénzzel kapcsolatos bűntényre, amiről csak hallottunk valaha is egyáltalán.

A digitális pénzzel kapcsolatos fejlesztések – különös tekintettel a mobiltelefonokra tervezett megoldásokra – nagymértékben felgyorsítják és költséghatékonyabbá teszik nem csak a számlák befizetését, de mindennemű vásárlást és eladást éppúgy, ahogyan a közönséges pénzátutalást és banki tranzakciókat is. Mindeközben egyre jobban nyomulnak be a köztudatba az alternatív pénzek is: annál inkább, minél többen kezdenek aggódni az országuk hivatalos pénzének hosszútávú jövője és elkerülhetetlennek tetsző elértéktelenedése miatt.

Azelőtt az állami pénzekkel szembeni aggályok leginkább az aranyhoz terelték az embereket, és sokak számára mindmáig ez a csillogó nemesfém jelenti az egyedüli és kizárólagos, abszolút és örökkévaló megoldást erre a problémára. Bármit is higgyenek azonban, az arany mégsem maga a megtestesült érték; egyszerűen csak egy árucikk a sok közül, melynek egyetlen különlegessége, hogy igen szép és meggyőző történelmi bizonyítványt tud felmutatni. Akik egyidejűleg vannak tudatában ennek a ténynek és szkeptikusak is egyben a jegybankok által kibocsátott hagyományos pénzek iránt, azok inkább helyi és online megoldásokat, valamint cserekereskedelmi lehetőségeket keresnek – és persze a bitcoin kriptopénzt használják.

E pénzügyi forradalom legnyilvánvalóbb következménye maga ama alapigazság egyre szélesebb körű beismerése, miszerint a készpénzhasználat költségeinek aránytalanul nagy része hárul a szegényekre. Mikor láttál például utoljára egy gazdag embert készpénzcsekket vagy Western Uniont használni? Mármint hagyományos vásárlások esetén?

A készpénz nem egyszerűen csak azért drága, mert állandóan fennáll a veszélye, hogy kirabolják a pénztárat vagy hogy egy árvíz, egy tűzvész vagy épp egy telhetetlen élettárs foszt meg a pénzedtől; drága még nem utolsósorban azért is, mert a tényleges használata is időigényes és plusz költségekkel jár – még ha konkrétan számodra, számomra és a más hozzánk hasonló hétköznapi halandók számára ezek a költségek alig is észrevehetőek egyáltalán. Emberek milliárdjait azonban, akik napi két dollárból kénytelenek vegetálni, annál elviselhetetlenebbül gyötrik ezek a terhek.

Mobilizálódás

A digitális eszközöknek köszönhetően emberek milliói kerülhetik – és kerülik is – el a készpénz használatát. Ehelyett inkább a mobiljukon, elektronikus egyenlegeken tárolják a pénzüket.

Sokan, akik eddig az informális gazdaság rabjai voltak, most először kapnak végre lehetőséget a helyi uzsorásoktól való megszabadulásra, értékes idő és pénz megtakarítására és az olyan pénzügyi szolgáltatások igénybevételére, amelyek számodra és számomra teljesen természetesek és magától értetődőek.

És nem, az embereknek a formális gazdaságba való bevonása nem egy titkos összeesküvés arra, hogy még több potenciális áldozatot biztosítsunk a bankoknak és a bankároknak. Egyszerűen csak az a tényállás, hogy egy bank- vagy elektromos számla, a tőlem-neked-jellegű fizetési lehetőség, biztosítás és hitelfelvételi lehetőség mind szükséges és fontos feltétele a gazdasági stabilitás biztosításának – és mindegyik elektronikus formátumú pénzre épül. Éppen ezért pedig aki ezekhez nem fér hozzá, annak a szegénységből is nehezebb lesz kimásznia.

Végeredményben tehát nem az a lényeg, hogy a készpénz végül csak marginalizálódik-e vagy teljesen feleslegessé válik, hanem sokkal inkább az, hogy a digitális pénz innovátorai minél több emberen segíthessenek a fejlesztéseikkel.

David Wolman a Wired szerkesztője és a nyomtatásban idén ősszel megjelenő The End of Money c. könyv szerzője.

Forrás: BBC News – Business

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.