Hadviselés a Bitcoin világában

Szerző: Vitalik Buterin

Az elektronikus pénz világa példátlan mértékű fizikai decentralizálásra adott lehetőséget a modern szervezeteknek. Bármely webes vállalatnak lehet néhány alkalmazottja egy városban, többen más országokban, olcsó munkaereje Indiában és fogyasztói világszerte. Példának okáért – az olcsó indiai munkaerő kivételével – a Bitcoin Weekly is ezt a modellt követi. Bár ez a szerveződési átalakulás – amikor is a fizikai elhelyezkedés már csak annyiban számít, hogy milyen messze van épp az ember a legközelebbi WiFi-hozzáférési ponttól – egyre jobban áthatja a társadalmat, a kiteljesedése még várat magára.

Nem jutott el még például a hadviselés világába sem: egy hadsereg még mindig csak azt az adott területet tudja ellenőrizni, ahol fizikailag jelen van, és továbbra is nagymértékben támaszkodik a készpénzre (gondoljunk csak bele, milyen könnyedén be tudták fagyasztani Khadafi több milliárdos valuta-készleteit az európai és az amerikai hatalmak). De már itt is megindult az átalakulás; egyre népszerűbb hadviselési taktikává válik például a terrorizmus, melynek célja nem a közvetlen ellenőrzés, hanem a bomlasztás és a zavarkeltés, a hagyományos hadseregek működésének akadályozása.

A “közösség” kifejezés régebben egy adott területen élő emberek összességére utalt, míg ma már egyre inkább a világ minden táján szétszórt, de közös érdeklődésű embereket értünk alatta; ha pedig az ilyen közösségek eljutnak a formalizálódásnak már a hagyományos közösségek kormányzataihoz mérhető szintjére, úgy egyre ésszerűbbnek tetszik majd a globális hadsereg gondolata is. Az egyre lenyomozhatatlanabbá váló elektronikus pénz révén a hadieszközöket is egyre könnyebb beszerezni egy adott területen esetlegesen domináns ellenség jelenléte dacára is. Mivel pedig a lenyomozhatatlan elektronikus pénz zászlóshajója a Bitcoin, ezért ha befut, úgy jó eséllyel a decentralizált hadseregek kedvenc valutájává is válhat egyben. (Bármit is állítsanak mostanában a blokklánc lenyomozhatóságáról, több bitcoin-keverő egymás utáni használatávál így is ellehetetleníthető minden lenyomozási kísérlet).

Ahhoz, hogy valóban megérthessük, milyen szerepet is játszhatna a Bitcoin egy ilyen világban, előbb azt kell megértenünk, hogy merre is tart jelenleg a hadviselés társadalmi és gazdasági szerveződésének alakulása. A 20. század első felének háborúi (és az azt megelőzők) általában az állampárti geopolitikai világnézet értelmében vett “teljes háborúk” voltak, ahol két állam hadakozott egymással, és ahol mindkettő számíthatott a saját állampolgárainak teljes és önzetlen támogatására. Nem volt gond a civilek legyilkolása sem, elvégre ők is “az ellenséghez” tartoztak. Bárki, aki a létszükségletek biztosításánál többre vállalkozott, és nem az állami “csapat” sikere érdekében, hanem csak magáért a jó hangulatért próbált gondoskodni a jó hangulatról, árulónak minősülhetett. A vesztes fél alattvalóit pedig – főleg a régebbi, civilizálatlanabb időkben – akár az utolsó szálig is kiirthatták vagy rabszolgává tehették.

De változnak az idők. Ma már szinte soha nem lehet teljes egy adott térség ellenőrzése, csak részleges, a hadseregek pedig kénytelenek kereskedni a saját állampolgáraikkal ahelyett, hogy egyszerűen lefoglalnának mindent, amire és besoroznának mindenkit, akire szükségük van. Sokszor pedig még egyértelmű frontvonalak sincsenek.

A 21. századi hadviselés tehát nagy valószínűséggel a szabadpiac két legalapvetőbb gazdasági egységére, jelesül az ellenség ellen felhasználható erőforrások adásvételére épül majd. Sorozás nem lesz, mivel 1.) a modern nehéztüzérség értelmetlenné tette a tömeghadseregeket, 2.) sorozott katonákra nem lehet összetettebb feladatokat bízni, és 3.) mert frontvonalak híján dezertálni is jóval egyszerűbb. Ludwig von Mises szavaival, “ha az ember marhaként kezeli az embereket, akkor nem is hozhat ki belőlük többet, mint a marhákból”. Részletesebben kifejtve ez annyit tesz, hogy:

Ha az ember bármilyen szolgálatot akar kicsikarni egy (rab)szolgából, úgy megfelelő ösztönzést kell biztosítania a számára. Korbáccsal csak egy bizonyos szintű minőséget és mennyiséget lehet kizsarolni; ha a munkáltató ennél jobb minőségre és nagyobb mennyiségre törekszik, úgy fel kell keltenie a dolgozó érdeklődését a munkája eredménye iránt. A henyélés és a lustaság büntetése helyett a szorgalmat, a lelkesedést és a szakértelmet kell jutalmaznia. A látszólag olcsó (rab)szolgák munkája képtelen lépést tartani a szabad munkavállalókéval; pontosan e tényállás miatt is került felszámolásra a kényszermunka intézményének minden formája.

Ebből következően a jövő katonáit leginkább a lojalitás és a zsold valamilyen arányú együttese motiválja majd. A Bitcoin elsőrangú lehetőséget biztosít a decentralizált seregeknek a konfliktuszónán kívüli toborzásra és a szolgálatok megjutalmazására. Még akár egy különböző díjazású katonai “feladatokat” (bizonyos épületek lerombolása, ellenséges politikusok meggyilkolása, stb.) hirdető titkos piac is elképzelhető, ahol a feladat sikeres végrehajtóját (vagy végrehajtóit) illeti meg a jutalom – hasonlóan az orgyilkossági piacokhoz. A kitűzött feladatoknak nem kell feltétlenül gerilla-jellegűnek lenniük; elképzelhető például egy olyan megbízás is, hogy “szállíts .45-ös kaliberű lőszert a (-87.126,45.375) koordinátákhoz”; a sereg így a szabadpiacon keresztül szervezheti meg az utánpótlását (hasonló jellegű beszerzésre már volt is példa).

A régi időkben a semleges vagy ellenséges területen áthaladó seregeket gyakran kereskedők hada is kísérte, akik csak az alkalmat lesték a készleteik értékesítésére; nem elképzelhetetlen az sem, hogy a jövőben komplett vállalkozások is épülhetnek majd a hadtestek utánpótlásának biztosítására – főleg, hogy egy decentralizált sereg fenntartása 100%-ban megoldható ily módon, afféle feketepiaci vállalatként, amely például Afganisztánban tevékenykedik elsősorban, de egyes katonái az USÁban is gondoskodnak a zavarkeltésről, míg a vezetői Finnországban gubbasztanak hét proxy mögé bújva. Egy ilyen sereg még akár pénzt is kereshetne azzal, ha néhány perccel a támadás előtt értékesíti az akció tervezett helyszínét és időpontját, hogy aztán a vevők mindenki mást megelőzve dögkeselyűsködhessenek (fosztogathassanak) a helyszínen a támadás után – vagy hogy jó pénzért akár védelmet is biztosítsanak a környékbelieknek. Többnyire azonban egy hadsereg működtetése mégis nettó ráfizetés, mivel a célja nem a nyereségesség, hanem az ellenőrzés biztosítása, ezért jelentős, más forrásból származó alaptőke szükséges a fenntartásához és működtetéséhez.

Ilyen seregek esetében azonban a legnagyobb gondot mégis a decentralizált irányítás okozza – az ellenségeiknek, és éppen ezért is annyira csábító ez a fajta szerveződési forma. Mert míg a hagyományos seregek bevetése ellen mindig tiltakozhat, tüntethet és egyéb módon zúgolódhat a nép, addig decentralizált seregek esetén soha nem lehet tudni, hogy pontosan ki ellen is kellene zúgolódni. Az ENSZ szankcionálhatja a diktátorokat és a támogatóikat, megbüntetheti a zsoldosaikat, de ha minden decentralizált, akkor megint csak nem tudni, hogy kit is kellene büntetni vagy szankcionálni. Itt is érvényesülnek a szabadpiaci törvények: ha van egy kialakult, hűséges vásárlói köröd, amelyre mindig számíthatsz, akkor az sem baj, ha a világ összes többi részét elidegeníted magadtól. És amíg lesz szegénység a világban, addig mindig lesznek olyanok is, akik vesztenivalójuk nem lévén, akár az egész világ megvetését is egy vállrándítással elintézve elvégzik azt a feladatot, amit az éppen aktuális környékbeli hadúr kitűzött, cserébe az ezért felajánlott, lenyomozhatatlan, kemény valutáért.

De nem kell feltétlenül minden ilyen szervezetnek feketepiaci terrorszervezetnek lennie; ugyanígy dolgozhatnak a közjó érdekében is. Az anarcho-kapitalista társadalmakat lefestő irodalom például gyakran vonultat fel olyan, egyben védhadseregként is működő biztosítókat, amelyek mindig fenntartanak maguknak valamennyi részesedést azokon a piaci területeken, amelyek ellen biztosítanak, mivel a megelőzés mindig olcsóbb, mint a javítás. Mi több, még a terrorizmus és a politikai orgyilkosság is lehet etikus, ha olyanok ellen irányul, akik agresszíven lépnék fel békés célpontok ellen. Az ilyen “jó”, a helyi védelmet szolgáló seregek azonban nagy valószínűséggel a hazai munkaerőt részesítenék előnyben, mivel a helyiek érzelmileg is kötődnek az otthonukhoz, így a lojalitás is motiválja őket, és kevesebb fizetéssel is beérik. Konkrét háborús helyetben pedig fokozottan érvényesül a lojalitás, főleg az egyenesen öngyilkos küldetések esetén – elvégre a pénz nem egy nagy motiváló erő, ha tudod, hogy nem fogsz addig élni, hogy elkölthesd. Az ugyan elképzelhető, hogy egyes mélyszegénységben élők feláldozzák magukat a családjuk éhhaláltól való megmentése érdekében, de a diadal kivívásában csak és kizárólag anyagilag érdekelt zsoldosok mindig jóval drágábbak lesznek a hazafiaknál.

“Lojális” katonákat persze mindig lehet toborozni a kérdéses ügy iránt elkötelezettek köreiből, de sajnos ez ugyanúgy igaz az agressziómentes, mint ahogyan a szélsőséges fundamentalista erkölcsiségek képviselőire is. Ezzel együtt azonban az internet révén a globalizálódó világ nyilvánossága is egyre jobban értesülhet az ártatlanok ellen elkövetett bűnökről, erősítve így az együttérzés és a könyörület érzéseit, gyengítve az idegengyűlöletet. Mivel pedig világszerte inkább az agresszióellenes erkölcsiség képviselői vannak túlsúlyban, ezért ők is nyerhetnek a legtöbbet a jövő változásaival, anyagilag és eszmeileg is egyaránt.

Van azonban egy gyenge pontja is a decentralizáltságnak: pénzt lehet ugyan küldeni a neten keresztül, de fizikai erőforrásokat nem. Khadafi líbiai serege például több ezermilliárd dollár birtokában sem vehetett volna tankokat a neten keresztül és szállíttathatta volna azokat Zlitenbe és Bregába a nemzetközi fizikai blokád miatt. Ez tehát valóban súlyos problémának tűnhet – de annyira mégsem az, rögtön három ok miatt sem:

1.) (Szinte) egyetlen jövőbeli sereg sem számíthat a lakosság 100%-os önkéntes támogatására – pénzzel azonban sokat lehet lendíteni a dolgokon (bizonyos keretek között, legalábbis, mivel a blokád alá vett területeken az elektronikus pénz is kevesebbet ér, tekintve, hogy a blokád miatt nem elérhető a netes piac teljes nemzetközi kínálata).

2.) A háborús övezeten kívül tevékenykedő ügynökök (pl. terroristák) a saját környezetükben azt vásárolhatnak, amit csak akarnak.

3.) A nemzetközi blokád fenntartása óriási, védekező jellegű katonai erőt igényel (katonák, repülőgépek, tankok és/vagy hajók – míg ellenben támadáshoz már néhány rakéta is elég), ebből következően égbekiáltóan költséges – annál inkább, minél hosszabban és minél jelentősebb támadóerővel szemben kell fenntartani, és kérdéses, hogy meddig tudják finanszírozni az ilyesmit az egyes kormányok. Továbbra is van tehát jelentősége az erőforrás-alapú hadviselésnek, de ennek a hatékonysága a fizikai decentralizáltság fokozódásával arányosan csökken.

Ebből következően tehát egy Bitcoinos világ háborúi nem országok, hanem decentralizált gazdasági egységek között zajlanak majd a szabad piacon. A lojalitásnak és az anyagi motivációnak továbbra is lesz szerepe, de a sorozásnak már nem. Egy időben volt egy olyan elképzelés is, miszerint a hadviselés annyira pusztító, hogy idővel teljesen felhagynak majd vele, de ez csak egyes államok számára lehet megfontolandó tényező – a fentebb említett hipotetikus, finnországi székhelyű, Afganisztában és az USÁban tevékenykedő vállalatunknak és a hozzá hasonlóknak azonban a legkevésbé sem.

Ami persze még nem jelenti azt, hogy a hadviselés önmagában is nyereségessé válhatna; még ha a hadakozók meg is úszhatják a retorziókat, a seregek fenntartása és ellátása akkor is költséges marad. Egyes kellően vagyonos egyének azonban egyes esetekben érdemesnek találhatják bizonyos katonai akciók névtelen finanszírozását (így például egy nagyvállalat tulajdonosa a konkurrencia egyes ügyleteinek szabotáltatását). Egy ilyen jövőben tehát a béke csak attól függ, hogy mennyire tudnak fölébe kerekedni a nyereségvágynak és a szélsőséges fundamentalizmusnak a lojalitás és az erőszakmentesség erkölcsi elvei; elvégre az “erkölcsös” seregeknek maga az erkölcs az egyetlen előnyük az “erkölcstelenekkel” szemben.

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.