Digitális arany, a jövő pénze?

2012-03-06

Szerző: William Bancroft

Visszatérhet-e az arany valaha is a pénzrendszer szívébe? Szükségünk van-e egyáltalán állami jelenlétre a gazdasági életünk e kulcsfontosságú összetevőjében? Valóban fordulatot hozhat az arany, mint fizetőeszköz történetébe az internet és az online fizetőrendszerek? Jelen cikk e kérdéseket veszi szemügyre alaposabban.

George Selgin professzor érdekfeszítő elemzésben mutatta be részletesen a múlt heti CityAM forum alkalmával, hogy mi is a különbség az aranyfedezet és a részleges tartalékolású aranydeviza-fedezet között (az utóbbi az előbbi egy életképtelen változata), és hogy hogyan vezetett el az utóbbi a Nagy Gazdasági Világválsághoz.

Teljes mértékben egyet is értettünk a kettő megkülönböztetésével. Az 1922-es Genovai Konferencián bevezetett részleges tartalékolású aranydeviza-fedezet ugyanis valóban életképtelennek bizonyult, hiába kecsegtetett azzal, hogy az arannyal egyenértékűen megbízható tartalékpénzzé teszi a fontot és a dollárt. Ebben az új rendszerben kéthelyütt számolták a tartalékokat: egyrészt a kibocsátó országban, másrészt pedig a hitelező ország egyenlegén. A tartalékoló országok így nyugodtan vezethették a fizetési deficitek mérlegét, töretlenül megőrizve a tartalékpénz-kezelési előjoguk iránti bizalmat. Soha senki nem is vitatta az előjogukat egészen addig, amíg ez a hitelgépezet az 1920-as években el nem kezdte felfújni a végül 1929-ben kipukkadt lufit.

Az életképtelen részleges tartalékolású aranydeviza-fedezet és a klasszikus aranyfedezet megkülönböztetése kapcsán azonban Selgin professzor a jelek szerint feladta a reményt arra vonatkozólag, hogy az aranypénz valaha is visszatérhetne a gazdaság körforgásába, és belenyugszik abba a látszólag megváltoztathatatlan ténybe, hogy így soha nem is lesz már többé olyan stabil pénzügyi környezetünk, mint ami még 1870 és 1914 között állt fenn. Meglátása szerint ugyanis a részleges tartalékolású aranydeviza-fedezet kudarca olyannyira megrendítette az embereknek az államilag támogatott aranypénz-rendszerekbe vetett bizalmát, hogy azt már soha többé nem is tudják majd visszaszerezni.

De valóban szabad-e feladni a harcot az aranyért?

Valóban helyes lenne az az előfeltevés, hogy az államilag támogatott aranypénz már soha többé nem térhet vissza és nem stabilizálhatja úja a pénzrendszerünket? Pusztán azért, mert megégettük magunkat a csúnyácskább fiatalabb hugicával, már egyáltalán nem is szerethetünk bele a jóval csinosabb nővérkébe? Viccet félretéve, ha a jelenlegi pénzrendszer lejtmenete tovább folytatódik, egyre több gondot okoz, és egyre kevésbé képes ellátni a feladatát, akkor az emberek is elkerülhetetlenül nyitni fognak az alternatívák felé.

Az államilag támogatott modern pénzrendszerünkbe vetett bizalom egyre gyengül. És bár 1971 augusztusától (amikor is Nixon elnök véget vetett Bretton Woods-nak az aranyablak bezárásával) talán 2000-ig viszonylagos nyugalomban működhetett a jelenlegi, szabadon lebegő pénzekre épülő rendszerünk, ma már minden eddiginél tisztábban láthatóak a pénzügyi egyensúlyvesztések (elég csak az USA és az EU adóssághalmait összevetni Kína tartalékaival), a rendszer pedig minden, csak nem stabil. Jól mutatják ezt a szénbánya közmondásos kanárijának pénzvilágbeli megfelelőiként az arany- és az ezüstárak is, amelyek immár 12 éve emelkednek töretlenül; egyetlen évet sem zártak eséssel, csak a közelmúltban éltek meg egy-két ingadozást.

Az arany mindig bizonyít

Bár azt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Selgin professzor téved, arra azért mégis érdemes visszaemlékeznünk, hogy az USA kétfémes pénzrendszerre épült; az Egyesült Államok Alkotmánya nagyon is világosan határozza meg az arany és ezüst szerepét. Mára teljesen elveszett volna az alapító atyák bölcsessége? Elvégre a feltevések csak feltevések; és még ha egyelőre helytállóak is az USA és a nyugati világ esetében, az elgondolások és a meglátások igen hamar megváltozhatnak a körülmények változásai nyomán. Éveken át halmozódhatnak a szalmaszálak, mielőtt végül beszakítanák a teve hátát.

Érdemes azonban észben tartani még valamit – jelesül azt, hogy a pénzrendszer újbóli aranyalapokra való helyezésének egyáltalán nem elengedhetetlen szereplője az állam; sőt, ami azt illeti, teljesen nélkülözhető is. Az internet és a globális fizetőrendszerek mindent megváltoztatnak. És bár legalábbis egyelőre óvatosan viszonyulunk az olyan digitális ajánlatokhoz, mint a bitcoin, a digitális arany valóban működhet aranyfedezetű fizetőrendszerként – állami részvételre pedig egyáltalán semmi szükség nincs. Amíg igazolható a pénz aranyfedezete, addig minden rendben, csak egy átlátható könyvvizsgálati modellre van szükség. Az aranybankolás lehetőségeire már korábban is kitértünk.

Thiers törvénye, ahogy azt Peter Bernholz professzor, a pénzügyek szakértője elnevezte, kijelenti, hogy ha a piaci résztvevők valóban szabadon választhatják meg, hogy mit fogadnak el és mivel kereskednek, akkor a jó pénz automatikusan ki fogja szorítani a rosszat. A globális hálózatba kapcsolt online világban pedig, a digitális arany révén Thiers törvénye egy nap világméretben, páratlan gyorsasággal bizonyíthatja nem csak a saját igazát, de azt is, hogy állami közbenjárás nélkül is vissza lehet térni az aranyfedezettel kikényszerített pénzügyi stabilitás aranykorához.

Forrás: The Market Oracle

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.