CPU, GPU és azonosulás

Szerző: crazy_rabbit

Bár túl mélyre nem ástam az archívumokban, mégis eléggé úgy tűnik, hogy a CPU-s vs GPU-s érmékről (avagy a különböző alternatív -coinokról) folytatott viták során valahogy soha nem esett érdemben szó a résztvevők azonosulás-érzetéről.

Ezt az azonosulás-érzetet a legjobban talán úgy lehetne mghatározni, hogy mennyire érzik valóban magukénak az érméiket a felhasználók, hogy mennyire érzik úgy, hogy valóban érdemben hozzájárulnak a hálózat működtetéséhez – és hogy ezzel együtt mennyire elkötelezettek az egész mellett. Úgy gondolom ugyanis, hogy az érmék (-coinok) sikere és tényleges használatának mértéke nagyban függ attól, hogy az egyes felhasználók hogyan viszonyulnak az érméikhez és hogy mennyire érzik azokat a magukénak.

A kriptopénz mint műfaj részben azért is gyűjthetett maga köré ekkora rajongótábort, mert biztosította a résztvevők számára ezt az azonosulás-érzetet: akik csatlakoztak, mind úgy érezhették, hogy fontos, szerves részei a közösségnek és az eszmének, akik maguk is tevékenyen hozzájárulnak annak a fenntartásához, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez. A bitcoin igazi zsenialitása abban rejlik, hogy mindenki bányászhat; ez pedig nem csak a rendszer biztonságát és hatékonyságát fokozza, hanem egyben lehetőséget ad erre a bizonyos azonosulásra is.

Legalábbis egy ideig. Mert ugyebár a nehézség egyre jobban közelíti a csillagos eget, és előbb vagy utóbb el fognak fogyni a kibányászható érmék is. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan viszonyulnak majd az emberek a Bitcoinhoz akkor, ha már az összes érme kibányászásra került.

A Bitcoin a semmiből indult; eleinte igen magas is volt az azonosulás-érzet az első résztvevők szűk körében. Aztán lassanként bővülni kezdett a kör, majd valóságos robbanáson ment keresztül (létszámban és árfolyam tekintetében egyaránt), amikor a sajtó végre felfigyelt rá. Mi több, a létszám elért valamiféle “kritikus pontot” is. Egyre többeket fogott meg az egész elképzelés, és persze még inkább az a lehetőség, hogy ők maguk is kivehetik belőle a részüket bányászat útján. Egyre többen csatlakoztak – mígnem aztán egy sor különböző ok miatt megzuhant az árfolyam (és ezzel együtt feltehetőleg a résztvevők száma is), ami újabb sajtóhullámot szabadított el, amelyben ezúttal már egy egyébként igen jónak nevezett ötlet halála felett kongatták a harangokat.

Valójában persze a Bitcoin még csak a környékén sincs semmiféle veszedelmes vagy halálos állapotnak – mi több, minden eddiginél jobban elterjedt és ismertté vált legalább maga az elképzelés a mainstream körében is (bár persze ezzel együtt a legtöbben még így sem tudnak róla egyáltalán semmit).

Emellett azonban a bányászat nehézsége is az egekbe szökött – olyannyira, hogy az egyszeri kezdő számára már közel lehetetlen belevágni az iparba a rendszerbe vetett jelentős mértékű előzetes bizalom és igen mély pénztárca nélkül – a közelgő FPGA-bányászok pedig csak még magasabbra tolják majd a belépési küszöböt. Rámutathatunk persze arra, hogy a bányászok körében az idő múlásával csak egyre jobban elmélyül az azonosulás-érzet, avagy az úgymond “mesterségbeli hivatástudat” – annál inkább, minél nehezebbé válik a folyamat. Azonban a frissen csatlakozók számára – akiket épp csak megfogott az “átfogó Bitcoin-történelem” és más hasonló sajtóhírek – valóban félelmetes akadályt jelent ez a magas belépési küszöb.

Amire a válasz persze általában az, hogy ha az ember bányászni nem tud, hát vásárolhat is bitcoinokat minden további nélkül. Ami ugyan abszolút igaz, viszont amit az ember pénzért vesz, azt lényegesen kevéssé is érzi csak a magáénak, mint azt, amit – még ha csak képletesen szólva is, de értjük, miről van szó – a saját két kezével épített. Bárki, aki jelen volt már a web 1.0 kibontakozásánál is, talán emlékszik még a flooz-ra, a beenz-re és a többi hasonló digitális e-pénz-kezdeményre, amelyeknek a használatához szintén valós, megbízható pénzt kellett elcserélni valami digitális nonszenszre – ami aztán rövidesen kudarcot is vallott.

Meglátásom szerint az egyik legnagyobb fenyegetést az jelenti a Bitcoin jövőjére nézve, ha nem sikerül elég új felhasználót megnyerni, vagyis tovább bővíteni a résztvevők táborát, és kellőképpen kialakítani bennük is ezt az azonosulás-érzetet. Mert bár a már meglévő résztvevők maximálisan azonosulnak ugyan a rendszerrel és valóban magukénak érzik az érméiket, de ők mégis csak egy túlságosan is szűk kört alkotnak. Ahhoz elegen vannak ugyan, hogy továbbfejlesszék a rendszert, és hogy egyre többet hozzanak ki belőle, de ahhoz talán már nincsenek elegen, hogy valóban megvalósíthassa általuk a Bitcoin az igazi célját. Talán mondhatnánk azt is, hogy már annyira összpontosult az azonosulás-érzet, hogy új felhasználók bevonására és megtartására már nem is nagyon jut belőle. Pedig okkal feltételezhetjük, hogy a spekulációs lufit és az azt követő krachot is annak köszönhettük, hogy túlságosan is sokan vásároltak BTC-t pusztán spekulációból anélkül, hogy valóban magukénak érezték volna azokat. Ha ezek a befektetők jobban azonosultak volna a rendszerrel, úgy talán a kellemetlen események sem rengették volna meg annyira az árfolyamot; az újonnan csatlakozottak jobban ragaszkodtak volna a felhalmozott készleteikhez, és ez tompította volna az ingadozásokat is.

Ezen a téren a CPU-alapú -coinok egy eléggé szembetűnő előnyt élveznek: új projektek lévén már építhetnek a Bitcoin által felhalmozott tapasztalatokra és annak az időközbeni fejlesztéseire, már odafigyelhetnek rá, hogy ne kövessék el újra ugyanazokat a hibákat. Mi több, meglovagolhatják a Bitcoin sajtóhullámát is. Mivel az olyan CPU-alapú -coinok, mint például a Litecoin nehézsége még igen alacsony, ezért bőséges mennyiségben is áll még rendelkezésükre szétosztható “potenciális azonosulás”. Véleményem szerint a CPU-alapú -coinok legnagyobb előnye az, amit sokan “méltányosság”-nak neveznek – amely kifejezéssel igen gyakran találkoztam is az ezirányú eszmecserékben, és ami alatt talán épp ennek a bizonyos “azonosulásnak” az egyenletesebb elosztását érthették a fejlesztők. Mivel a CPU-s -coinok nehézsége (remélhetőleg) csak lassan emelkedik majd, és mivel a Bitcoinnak köszönhetően azok is jobban szem előtt lesznek, ezért jó esélyük van arra is, hogy több olyan felhasználót gyűjtsenek maguk köré, akik valóban magukénak érzik a szóban forgó projektet, és így jobban is tudnak azonosulni annak a “magasztosabb céljaival”. Mi több, ha a nehézség valóban csak lassan, a reményeknek megfelelően emelkedik, úgy a CPU-s -coinok hosszabb időn át is toborozhatnak maguknak újabb felhasználókat. Bizonyos értelemben mondhatjuk azt is, hogy a CPU-s -coinok eleve több “potenciális azonosulást” oszthatnak szét. Az LTC-nek például nincs ugyan a használatát népszerűsítő “csapja”, viszont sokkal több “azonosulást” tud szétosztani. Ami pedig azt jelenti, hogy még ha mához egy évre is lépnél csak be a projektbe, remélhetőleg még akkor is jó esélyed lenne az érdemi bányászatra és ezáltal a projekttel való azonosulásra.

Ebben látom én tehát a CPU-s -coinok legnagyobb jelentőségét. Mivel ugyanis így hosszabb időn át veheti ki a részét a máködésükből több felhasználó, így az ilyen -coinoknak a “valós világbeli” elterjedésre is jobb esélyeik vannak. Maga a bányászat viszonylag egyszerű folyamat, és bár a kliens még igényel némi finomítást, azért az is elég könnyen használható, így vásárlás nélkül is elég könnyen juthat bárki LTC-hez, aktívan hozzájárulva a rendszer működtetéséhez – éppúgy, mint a Bitcoin hajnalán. Ez a toborzási folyamat pedig létfontosságú a rendszer bővítése és fejlesztése szempontjából, és minél tovább tart, annál jobb – elvégre bármely -coin számára a felhasználói bázis hiánya jelenti a legnagyobb veszélyt. Hosszú távon a biztonság, a hatékonyság és más hasonló tulajdonságok mind nem érnek fabatkát sem, ha egyszerűen nincs elég nagy tömeg a rendszer mögött, és így nem is áramlik belé elég pénz. Ha nincs belőle elég sok ahhoz, hogy gyűjteni is lehessen és költeni is, akkor csak gyűjteni fogják.

Összefoglalva tehát, véleményem szerint a CPU-s -coinok legnagyobb előnye éppen az, ami egyesek szerint a legnagyobb hátrányuk, vagyis maga a tény, hogy CPU-sok. Az elterjesztésük ugyanis nagyban függ a bányászatuk “méltányosságától”. Az olyan webalapú bányászok által, mint amilyen például a Litecoinpool.org, könnyen és hatékonyan lehet népszerűsíteni az LTC-t egyebek mellett például az online játékfejlesztés világában is, vagy le lehet váltani velük a hirdetéseket úgy, hogy az LTC végül akár a saját jogán, önerőből is felpöröghet (képzeld csak el, mi történne, ha például a FarmVille LTC-t használna). Eleinte voltak ugyan hasonló lehetőségei a Bitcoinnak is, de a GPU-s bányászat korának beköszöntével a legkeményebb és legeltökéltebb “érmeverőkön” kívül mindenki más számára a vásárlás maradt a bitcoinhoz jutás egyetlen értelmes alternatívája.

Az azonosulás tehát kulcsfontosságú tényezője minden -coin sikerének; az új felhasználók toborzása mindaddig létfontosságú, amíg az adott -coin el nem ér egy jelentősebb mértékű tömeget, elterjedtséget és fenntarthatóságot. Akik egyszerűen csak “bevásárolják” magukat a rendszerbe, azok veszélyesek, mivel hajlanak a spekulációra és a gyors, nagyarányú eladásra, ami pedig nem csak az árfolyam-ingadozást fokozza, hanem a félelmet, kételyt és bizonytalanságot is az egész rendszerrel kapcsolatban. Sok lehetőség áll tehát az alternatív -coinok előtt is, de kiemelten fontos, hogy a fejlődési fázisban csatlakozók valóban azonosulhassanak a rendszerrel, biztosítva így annak a további gyarapodását, az újabb belépők motiváltságát és persze a projekt fejlesztését, népszerűsítését és tőkésítését is.

Forrás: BitcoinTalk.Org

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.