Bitcoin vs aranyfedezet

2011-10-08

Szerző: Michael Suede

Korábbi cikkeimben többször is megvédtem a Bitcoint az aranyfedezet-pártiakkal szemben – és most már úgy érzem, elég volt a védekezésből, annál is inkább, hogy nemrégiben megdöbbentően nagy támadási felületet találtam az aranyfedezeten.

Több összehasonlítást is végeztem az arany és a bitcoin pénzként való használata között, és rádöbbentem, hogy van egy meglepően kézenfekvő és rendkívül kellemetlen gond az aranyfedezettel – olyannyira kellemetlen, hogy az már saját cikket érdemel. Remélem, kapok majd rá választ kellően képzett aranyfedezet-pártiaktól.

Ez a gond igen egyszerű, és nem is újkeletű, de ennek ellenére még soha nem hallottam rá egyetlen igazán kielégítő megoldási javaslatot sem az évek során:

Mi akadályozza meg az önkényes sokszorosítását annak, amivel az aranyat jelképezzük?

A törvény? Ki a törvény? A törvényeket nem valamiféle szabályozó testület hozza önkényesen? És ha ennek a testületnek van felhatalmazása arra, hogy törvényen kívül helyezze a pénztermékek önkényes sokszorosítását, akkor ebből logikusan következik, hogy ezzel együtt hatalmában áll a hamisítás legalizálása is.

Nem ez volt mindig is a legnagyobb baj az aranyfedezettel? Nem mutatta meg a történelem napnál is világosabban, hogy amint elkezdjük papírelismervényekkel jelképezni az aranyat, az állam illetékesei rövid úton ki is sajátítják maguknak ezeket az elismervényeket, szabad utat nyitva így az önkényes hamisítás előtt?

Nem jelent-e óriási csábítást az elismervényeket kibocsátó bankárok számára a csalás, a tényleges aranykészleteiket meghaladó mennyiségű elismervény kibocsátása? Nem jelent-e óriási csábítást az állam számára is ennek a játszmának a legalizálása? Nem mutatta meg a történelem krisztálytisztán, hogy akik a pénzkészletet ellenőrzik, azok mindig, elkerülhetetlenül rá fognak települni az egész társadalomra?

Nathan Mayer Rotschild báró egyszer azt mondta:

Nem érdekel, hogy milyen paprikajancsit ültetnek Anglia trónjára. … A Brit Birodalmat az uralja, aki a brit pénzkészletet uralja. Azt pedig én uralom.

Rotschild nem cserekereskedelemben használatos aranypénzekről beszélt, hanem papírelismervényekről. Egyetlen elképzelhető csalás sem jelent nagyobb csábítást a minél több papírpénz kibocsátásánál – főleg, ha rá lehet venni az embereket, hogy ugyanúgy kezeljék azt, mint az aranypénzeket.

Ami eszembe idézi Milton Friedmannek a beszélgetőműsorában Phil Donahue-hoz intézett kijelentését a kapzsiságról: “Tudod, azt hiszem, túl sok mindent veszel eleve adottnak. Mondd csak meg nekem, ugyan kik fogják majd megszervezni a társadalmat? Ezt még rád sem merném bízni.”

Meglátásom szerint ennek a problémának egyszerűen NINCS megoldása. Ezt a fajta magánbanki csalást nem lehet meggátolni sem a kormány szerkezetének átalakításával, sem az Állam kiiktatásával, sem csalásellenes törvényekkel, sem pedig semmilyen más hasonló intézkedéssel. Mi több, a történelemből világosan láthatjuk, hogy a bankárok rutinosan vásárolnak meg maguknak minden olyan törvényt, amire csak szükségük van, és kulcsszerepet játszottak a modern állam megformálásában is.

Rothbard részletekbe menően ecsetelte a saját bankjegyeiket már a FED előtti időkben is hamisító magánbankok kavarásait. Az ezirányú lehetőségeiket a FED sem korlátozta, csak szervezettebbé tette, és kartellügynökként működött közre, biztosítva az egyenletes inflációt az ügyfelek bizalmának megőrzése érdekében, de a legkevésbé sem nélkülözhetetlen a léte a bankok hamisítási praktikáihoz. Így jutottak akkora hatalomhoz a bankárok, amivel már a kormányt is zsebre vághatták. Így foglalták törvénybe a FEDet a nyomda hatalmával.

Amiről pedig eszembe jut, hogy egy időben Dr. Hans-Hermann Hoppe is kifejtett egy hasonló gondolatmenetet:

És felismerték [a hatalmi elit], hogy a korlátlan hamisíthatóság álmát úgy valósíthatják meg, ha létrehoznak egy amerikai fennhatóság alatt álló világjegybankot és egy azáltal kibocsátott világpénzt (mint például a bancor vagy a phoenix). Így hát közreműködtek egy sor olyan szervezet létrehozásában, amelyek pontosan ezt a célt szorgalmazzák – így például a Council on Foreign Relations-t, a Háromoldalú Bizottságot, a Bilderberg-csoportot, és másokat. Mi több, az ipar vezetői felismerték az állami monopóliumokban, szubvenciókban és exkluzív költségplusz szerződésekben rejlő óriási lehetőségeket, melyek által megszabadulhatnak a versenytársaktól, vagy legalábbis védelmet nyerhetnek azokkal szemben, ezért tehát szövetségre léptek az állammal és “beszivárogtak” abba.

Vannak “véletlenek” a történelemben, és vannak gondosan megtervezett lépések, amelyek néha nem várt és szándékolatlan következményekkel (is) járnak. A történelem azonban nem csupán véletlenek és balesetek sorozata. A nagy részét gondosan eltervezték. Természetesen nem a közönséges emberek, hanem az állami apparátust irányító hatalmi elit. Ha az ember nem akarja, hogy a történelem terv szerint végigfusson a már a jelenből is jól látható, példátlan gazdasági katasztrófához vezető útján, akkor valóban létfontosságú megbotránkoztatni a nyilvánosságot e hatalmi elit gonosz szándékainak és machinációinak kíméletlen feltárásával. A hatalmi elit alatt pedig nem csak az állam gépezetében munkálkodó fogaskereket kell érteni, hanem elsősorban és mindenek felett a drótokat a háttérből, a színfalak mögül rángató bábosokat.

Nyilvánvaló, hogy a hamisítás lehetősége óriási hatalmat jelent, ezért kulcsfontosságú, hogy olyan pénzrendszert alakítsunk ki, ami teljes biztonsággal elejét tudja venni ennek a csalásnak. A bankárok rendkívül rutinosak a szívélyes jótevő szerepének eljátszásában; mára már társadalmunk több, mint fele könyörög még több morzsáért és alamizsnáért az istenné magasztosult bankárokhoz. A bankárok a pénznyomdáikkal biztosítják maguknak a társadalom imádatát. Addig lehetetlen felszámolni a csalást, amíg a bankárok el tudják hitetni a nyilvánossággal, hogy értük teszik mindezt, és hogy ők – a nyilvánosság – is járnak jól vele. Elég csak a kedvezményezettjeik felét meggyőzniük arról, hogy jól járnak a csalással, és máris felhasználhatják őket a többiek ellen, biztosítva így a csalás zavaralan folytatását.

Alan Greenspan, a Szövetségi Tartalék (a FED) korábbi elnöke egyszer azt mondta:

Nos, először is, a Szövetségi Tartalék egy független ügynökség, ami pedig alapvetően azt jelenti, hogy egyetlen másik kormányzati ügynökség sem bírálhatja felül a döntéseinket. Márpedig amíg ez így is marad, és nem is utal semmi arra, hogy a kormány vagy a kongresszus vagy bárki más arra próbálna kényszeríteni minket, hogy mást tegyünk, mint amit mi jónak látunk, addig, mondjuk ki nyíltan, teljesen érdektelenek a kapcsolati viszonyok.

Alacsony kamatlábak, olcsó kölcsönök, olcsó hitelek, népjóléti programok, a vállalatokat a vetélytársaiktól elszigetelő köz-magánszerződések, stb., mind azt hitetik el a nyilvánossággal, hogy a nagyságos jótevőik kizárólag az ő érdekeiket tartják szem előtt – és mindez a pénznyomda hatalmából fakad. Kijelenthetjük tehát, hogy nem csak a pénznyomdákat felügyelő bankárokat csábítja az inflálás, hanem “a törvényt” látszólag felügyelő nyilvánosságot is.

Amíg adott tehát az aranyelismervények haimisításának lehetősége, addig ezt a lehetőséget mindig ki is fogják használni. Amíg pedig kihasználják, addig az állam is fenn fog maradni, hogy biztosítsa a hamisítás zavartalanságát. Elvégre pénznyomdával a hátunk mögött mi sem egyszerűbb, mint lefizetni a bírókat, törvényhozókat, rendfenntartókat, sőt, még magát az egész nyilvánosságot is.

Bebizonyosodott, hogy a piac képtelen megelőzni a bankjegyhamisítást – csak utólag tudja megbüntetni az elkövetőket. Láthatjuk azonban, hogy akkor általában már túl késő. Ha a bankárok már felvásárolták a politikusokat és a nyilvánosságot is a csalárdul előállított dollárjaikkal, akkor állami védelem alatt állnak. A piac már 40 éve próbálja büntetni a hamisítókat, de az állam mindig kordában tartotta a piacot.

Ezzel pedig vissza is tértünk az eredeti kérdéshez: aranyfedezet esetén mi gátolja meg az aranyelismervények önkényes sokszorosítását? Hacsak le nem mondunk a digitális tranzakciókról és törvényen kívül nem helyezzük a papírelismervények használatát, akkor bizony egyáltalán semmi nem előzheti meg.

Remélem, hogy ha eddig még nem is, akkor mostanra már mindenképp világossá vált, hogy miért is jobb az aranyfedezetnél a Bitcoin (vagy bármilyen más, ahhoz hasonló pénz): egyszerűen azért, mert eleve inflálhatatlan. Ennek még a lehetősége is kizárt. Mivel pedig nincs jegybank és pénznyomda, ezért senki nem is élhet vissza a kibocsátás hatalmával és nem vesztegetheti meg ingyenpénzzel a nyilvánosságot és a politikusokat.

Ha tehát az aranyfedezet hívei továbbra is ki akarnak tartani azon állításuk mellett, miszerint az arany jobb, mint a kódolt digitális pénzek (így pl. a Bitcoin), akkor ahhoz előbb ezt az alapproblémát kell megoldaniuk. Mivel azonban a tényleges, fizikai aranyat nem lehet adatkábeleken keresztül közvetíteni, ezért ezt a végzetes hibát nem is fogják tudni megoldani anélkül, hogy el ne kellene kezdeniük szorgalmazni egyben a fizikai aranypénzek kizárólagos használatát is.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de az igazság az, hogy az aranyfedezet mára elavult – egy letűnt kor ereklyéjévé vált. A globális kereskedelem és a digitális tranzakciók világában eleve kudarcra van ítélve (és már kudarcot is vallott) minden olyan aranyfedezetű pénz, ami nem biztosítja az aranyelismervények hamisíthatatlanságát a Bitcoin mechanizmusával.

Persze a Bitcoin meg már csak olyan, hogy nem lehet összekötni az arannyal – nem lehet az aranykitermeléshez igazítani a bitcoin-bányászat ütemét. Köszönhetően azonban szintén a Bitcoin természetének, egyáltalán nincs is semmi szükség arra, hogy bármiféle áruval összekössük.

Egyáltalán semmi.

Aranyat bányászni csak azért, hogy aztán egy bank széfjében porosodjon, óriási pazarlás, hiszen az e folyamat megannyi állomásában közreműködő emberek ehelyett mind végezhetnének valami valóban hasznos munkát is az emberiség érdekében. Az arany csak azért volt jó pénz a múltban, mert nem lehetett önkényesen inflálni és mert ritkább, behelyettesíthetőbb, feloszthatóbb és felismerhetőbb volt, mint bármilyen más fizikai áru. Ma azonban, ebben az új, digitális világunkban ugyanezeket a feltételeket már sokkal költséghatékonyabban biztosíthatjuk digitális formában, felesleges energiapazarlás nélkül.

Hoppe-nak a pénzről szőtt gondolataival zárnám ezt a cikket:

Egy szabad társadalomban a pénz is éppúgy a piac teméke lenne, ahogyan minden más áru és szolgáltatás is. Egy tökéletesen megbízható és kiszámítható világban egyáltalán nem is létezne pénz. Egy kiszámíthatlan világban azonban az ember a piacképességük illetve eladhatóságuk tekintetében – tehát csereeszköz-minőségük szerint – értékeli a különböző árukat. Mivel pedig a könnyebben és szélesebb körben eladható áru mindig kívánatosabb csereeszköz, mint a csak nehezebben és szűkebb körben eladható, ezért előbb-utóbb a piac elkerülhetetlenül ki fog választani egy bizonyos árut, ami a legkönnyebben és a legszélesebb körben adható el mind közül. Ezt az árut nevezzük pénznek. Mivel ez könnyebben eladható, mint bármi más, ezért a lehető legteljesebb védelmet nyújtja a birtokosának a bizonytalanságokkal szemben, mivel azonnal kielégíthető általa bármilyen elképzelhető szükséglet. A gazdaságelméletnek nincs mondanivalója arról, hogy pontosan melyik áru jogosult a pénz szerepének betöltésére. Tény, hogy a múltban az arany volt ez az áru, de ha a világunk kezdettől fogva másmilyen lett volna, vagy ha a jövőben változna meg, akkor valamilyen másik áru vált volna vagy válna pénzzé majd ezután. Ezt mindig a piac dönti el. Akárhogy is, egyáltalán semmi nem indokol ebben a folyamatban semmiféle kormányzati szerepvállalást. A piac eddig is biztosított mindig valamilyen pénzárut és eztán is fog; ennek az árunak a termelését pedig, bármi is legyen az, ugyanúgy a kereslet és a kínálat törvényei határozzák meg, ahogy minden másét is.

A bitcoin az első igazi digitális áru.

A bitcoin a szabad piac pénze.

Forrás: Libertarian News

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.