Bitcoin és szerencsejáték

Szerző: Tom Collins

1998. január 1-én indult be az első online póker. A szoftver primitív volt, a játszmák korlátozottak – például egyszerre csak egyetlen parti egyetlen tétjéért lehetett versengeni. Idővel azonban egyre népszerűbb lett, míg végül folyamatossá is váltak a játszmák. Persze a legtöbben még mindig betárcsázós kapcsolattal játszottak, és nem voltak ritkák a technikai problémák sem. Ennek ellenére azonban mégis ez fektette le egy mára többmilliárd dolláros forgalmat lebonyolító ipar alapjait. 5 évvel később Chris Moneymaker megnyerte a Poker World Series-t, 2,5 millió dollárt zsebelve be partik sorozatának megnyerésével – a részvételért pedig mindösze 39$-t kellett fizetnie. Az ipar exponenciálisan fejlődött évről évre; 2005-ben már több millió játékos volt világszerte, az árbevételek pedig kétmilliárd dollárra rúgtak.

Chris Moneymaker győzelme hozta meg tehát az áttörést; a média is szorosan követte az eseményeket, jelentősen hozzájárulva így az online póker népszerűsítéséhez. Egyszerű volt a befizetés is, mivel a legtöbb oldal hitelkártyákat is elfogadott, a nyereményeket pedig csekken fizette ki, általában igen gyorsan. Egyre több oldal kezdett netes tárcákat is használni a ki- és befizetések kezelésére – ezek közül is a Neteller volt a legnépszerűbb. A játékosok ezeket a tárcákat több különböző játékkal is használhatták, könnyedén fizetve be arra tetszés szerinti összegeket a bankszámlájukról, vagy épp visszavonva oda arról, ha szerencsésebbek voltak, és nagyobb összegeket nyertek.

A fizetésfeldolgozás azonban még így sem volt teljesen zökkenőmentes. A hitelkártyák és a fizetésfeldolgozók használata sokba került a pókerszolgáltatóknak, és ezeket a költségeket természetesen nyomban tovább is testálták a játékosaikra a rake (a bedobott tétek egy bizonyos hányada, ami a játékszolgáltatót illeti) arányos megemelésével. Szintén problémát jelentettek a hitelkártyalopások – amikor is valaki egy lopott kártyából szerzett pénzt “veszített el” szándékosan egy tettestársa javára. Mivel a tolvaj számlája már régen üres volt addigra, mire a csalásra fény derült, így a pókeroldalak nem is tudtak mit kezdeni a helyzettel. Általában nem volt egyszerű bizonyítani a “tettestársságot” sem – megfelelő bizonyíték hiányában pedig természetesen nem próbálták meg más játékosoktól visszaszerezni a pénzt. Ezek a díjak és a visszatérítések súlyos költségeket jelentettek ugyan a netes pókeroldalak számára, de elkönyvelték őket az iparral járó szükséges rosszként, és megpróbálták a lehető legminimálisabbra csökkenteni az ilyen esetek kockázatát a játékosok alapos átvilágításával és a befizetések összegének limitálásával.

Tovább bonyolította a helyzetet a 2006-ban elfogadott UIGEA-törvény, mely megtiltotta a bankoknak, hogy illegális szerencsejátékokat támogassanak. És bár ezt a fogalmat azóta sem tisztázták, a bankok érthető óvatossággal jártak el, és blokkolták a legtöbb online szerencsejáték-oldalnak címzett utalásokat. Az ipar egyik legnagyobb szereplője, a Party Poker el is hagyta az amerikai piacot, és kifizetett egy egyszeri összeget az államnak a későbbi újabb büntetések elkerülése végett. Így három jelentősebb játékos maradt a piacon: a Cereus (a Ultimate Bet és az Absolute Poker márkaneveikkel), a PokerStars és a Full Tilt. Ezek ugyanis állították, hogy teljesen törvényes a működésük, mivel a póker ügyességi és logikai játék, így nem esik a törvény hatálya alá. Mivel azonban a legtöbb bank így sem volt hajlandó közösködni velük, így a pókeroldalak olyan fizetésfeldolgozókra álltak át, amelyek hathatósan leplezték az utalások valódi címzettjét. Ezek azonban nem bizonyultak mind megbízhatónak; az egyik állítólag nem kevesebb, mint százmillió dollárt lopott el a három nagy pókeroldaltól. Éveken át ilyen bizonytalanul döcögött tehát a szekér, majd a netes pókerjátékosok által csak “Fekete Péntek”-ként emlegetett 2011. április 15-ei napon végleg fel nem borult; ekkor foglalta le ugyanis az USA Igazságügyi Minisztériuma mindhárom pókeroldal domainneveit, valamint többet a fizetésfeldolgozók hozzájuk kapcsolható számlái közül.

Jómagam mindössze két héttel az előbb említett Fekete Péntek előtt bukkantam rá a Bitcoinra, és nyomban meg is ragadta a figyelmemet – elvégre a netes póker egyik legnagyobb költségét mégiscsak a fizetésfeldolgozás jelenti (a másikat meg a reklám és a promóció), a Bitcoin pedig a jelek szerint igen egyszerű és hatékony megoldást kínál az ezzel kapcsolatos problémák egy elég tekintélyes hányadára: Bitcoinnal nem kellene tartani sem visszatérítésektől, sem pedig állami beavatkozástól. Láthatólag erre már rájöttek mások is, mivel már működik is egy bitcoinos pókerterem. És bár elég jelentéktelen a nagyokhoz képest, mégis szinte mindig zajlanak rajta játszmák; az oldal még elég kezdetleges, csak néhány játékosa van, viszont éppen ezért igen erősen emlékeztet a ’98-as évek hangulatára. Azóta azonban az ipar már kellőképpen éretté vált, játékosok milliói várják, hogy újra játszhassanak, a Bitcoin pedig tökéletes megoldást jelenthet minden érintett számára.

Nagy fordulatot hozhatna, ha a pókerközösség kollektíve átállna bitcoinra. Most még csak mintegy 6 millió bitcoin van forgalomban (a cikk 2011.04.24-ei értékekkel számol); 2005-ben a teljes pókeripar összesen több, mint 2,5 milliád dolláros árbevételt könyvelhetett el. És bár arról nincs hivatalos adat, hogy az egyes játékosok mennyi pénzt tartottak a számlájukon, még így is meglehetős biztonsággal feltételezhetjük, hogy bármely adott pillanatban összesen legalább ekkora összeggel számolhattunk náluk is. Jelenleg a Bitcoin teljes gazdasága összesen mintegy 10 millió dollárt ér; ha a netes pókerpiacnak csak a 0,01%-a váltana bitcoinra, az már több, mint 25 millió dolláros pluszt jelentene csak ebből az egy forrásból. Tekintve a rendelkezésre álló bitcoinok korlátozott számát, a szerencsejátékosok már így is rendkívüli mértékben felhajtanák a bitcoin árfolyamát – ha pedig az ipar nagyobb hányada állna át, az már egyenesen csillagászati magaslatokba emelné a bitcoinok árát.

Valamikor a jövőben kialakulhat egy teljesen Bitcoin-orientált netes szerencsejáték-ipar, ami jóval előnyesebb lesz majd, mint az eddigi hitelkártya- és bankszámla-alapú elődei. Az oldalaknak nem kell többé csalástól és visszatérítésektől tartaniuk, és jóval alacsonyabb tranzakciós díjakkal dolgozhatnak. Egy bitcoinos fizetőrendszert végtelenül egyszerű beüzemelni és működtetni. Ahhoz azonban, hogy a Bitcoint valóban komolyan vehessék a netes szerencsejáték világában, még szükség lesz bizonyos fejlesztésekre. Jelenleg például nincs igazán felhasználóbarát módja a bitcoinszerzésnek; napokba is telhet, mire az ember pénze megérkezik a nagy váltókhoz, és az utalási költségek sem elhanyagolhatóak. A CoinPales vásárlás még elmegy kisebb összegek esetében, de a tranzakciók értékének felső határa itt is gondot okozhat. Az OTC-s kereskedés pedig több munkát igényel, mint amennyire egy átlagos szerencsejátékos hajlandó lenne. Így tehát adott a lehetőség egy olyan, a jelek szerint még hiányzó szolgáltatás beindítására, ami áthidalja ezt a problémát, és a széles nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszi a bitcoinokat – és persze ami ugyanígy lehetővé teszi azok hagyományos pénzre való visszaváltását is. A gyors, egyszerű és kényelmes bitcoin-vásárlás mindmáig megoldatlan problémát jelent a rendszer gazdasága számára. Egy nagy és tőkeerős ipar támogatása azonban kétségkívül sokat lendíthetne a helyzeten.

Főleg az UIGEA és a közelmúltbeli razziák nyomán válik egyre szembetűnőbbé, hogy milyen elsőrangú megoldást is jelentene a Bitcoin a netes szerencsejátékipar jelenlegi problémáira – ami mellesleg a nehézségek ellenére is folyamatosan fejlődik. A betco.in mellett ott van még a BitLotto, a Dragon’s Tale és a BTCSportsBet is. Minél népszerűbbé válik ez az egyelőre meglehetősen marginális piac, annál jobban emelkedhet általa a bitcoin iránti kereslet is; a netes póker és más szerencsejátékok az elsők között állhatnak át bitcoinra, és ezzel nagyban meg is változtathatják a rendszer jelenlegi helyzetét.

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.