Bitcoin és közösségi hitelezés: még nem tartunk ott

Szerző: Vitalik Buterin

Még a legfelületesebb pillantással is azonnal megállapítható, hogy a pénzügyi rendszer az elmúlt tíz év során mindkét oldalról egyre inkább elhanyagolta a gazdaság kiszolgálására irányuló felelősségét. A pénzüket megtakarítóknak azzal kellett szembesülniük, hogy a megtakarítási számláik kamatlába 1% alá esett, vagy hogy a reálhozamuk már egyenesen negatív, ha az inflációt is figyelembe veszik, míg a kölcsönt felvevőknek sok esetben akár 10%-ot, hitelkártyák esetén pedig nem ritkán 20%-ot is meghaladó kamattal kell számolniuk, így pedig sokan zuhannak tehetetlenül az egyre mélyülő adósság csapdájába.

A közgazdászok általában egyfajta árként értelmezik a kamatot, amit annak fejében kell megfizetnünk, hogy egy adott ideig használhassunk egy bizonyos “árut”: egy adott mennyiségű pénz által megtestesített értéket. Ezért tehát a jelenlegi pénzügyi piacon maguk a közvetítők x áron szerzik be a “portékájukat”, és 10x áron értékesítik azt. Ami pedig egyedülálló, mivel nincs még egy olyan árucikk sehol az egész világon, amelyen a közvetítők folyamatosan fenntartható, stabil 900%-os megtérüléssel számolhatnának – és még versenytársaktól sem kellene félniük.

Ahogy azonban az szintén történt más iparágak esetében is az elmúlt tíz év során, az internet itt is folyamatosan egyengeti az utat különböző jobb és használhatóbb alternatív megoldások előtt. Az olyan szolgáltatók, mint például a Zopa, az angliai Funding Circle, valamint az USA-beli Prosper és a Lending Club közvetlen kapcsolatot teremtenek a kölcsönt nyújtók és a kölcsönt felvevők között, mindössze 1%-os díjat számítva fel a szolgáltatásaikért. A kamatlábak a még elfogadható 6%-os érték körül mozognak megtakarítók és 9% körül befektetők esetén. A Zopa eddig már több, mint 200 millió dollárnyi hitelt dolgozott fel, amerikai testvérei pedig 350 és 650 milliót. És bár itt nincs FDIC (Szövetségi Betétbiztosító Intézet)-biztosítás, így a hitelt nyújtók akár el is veszíthetik a pénzüket, a közvetítőknek mégis van egy megoldásuk: egyrészt alapos hitelképességi vizsgálatnak vetik alá a leendő hitelfelvevőket, másrészt pedig a hitelezők pénzék a lehető legtöbb különböző hitelfelvevő között osztják el, garantálva így azt, hogy még egyikük-másikuk becsődölése esetén is stabil profittal számolhasson a hitelező.

Legalábbis első pillantásra ez kétségkívül egy abszolút kézenfekvő piacnak tűnhet a bitcoinpártiak számára. Elvégre a közösség legkedvesebb jelszavai közé tartozik a decentralizáltság és a közvetítőmentesség is, és ha a Bitcoin feleslegessé tudja tenni a bankokat pénztárolás terén, akkor miért ne túrná ki őket a tőkekezelői szerepükből is? Nos, a valóság talajára visszatérve megállapíthatjuk, hogy egyszerűen azért, mert még nem készült fel erre.

A Bitcoin egyik gyakran emlegetett előnye a tranzakciós díjak szinte teljes hiánya. És bár ez nagyon csábítóan is hangozhat például a netes szerencsejátékoknál, a nemzetközi átutalásoknál és az e-kereskedelem bizonyos formáinál, a hitelnyújtás esetében mégsincs igazi jelentősége. Mert bár tény, hogy egy három éves futamidejű, 8%-os THM-es hitel esetében egy 3% tranzakciós díj (oda- és visszafelé is) már valóban egy elég jelentős 23%-ot harap ki a hitelező nyereségéből, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy legalábbis jelenleg a legtöbb bitcoin-felhasználónak meg 2-6% körüli díjakkal kell számolnia minden egyes alkalommal, amikor bitcoinból hagyományos pénzre (vagy vissza) váltja a pénzét. Ez csak olyan hitelezőknek nem jelent gondot, akik amúgy is folyamatosan költik a bitcoinjaikat bitcoinos árukra és szolgáltatásokra, így ők rögtön fel is tudják használni a törlesztett részleteket; ilyen hitelezőkből azonban csak igen kevés van a Bitcoin közösségén kívül.

Szintén egy gyakori és kedvelt érv a Bitcoin könnyen kezelhetősége; mert míg egy hitelkártyás vagy PayPales fizetés esetén több perces, macerás folyamatot jelent az utalás lebonyolításához szükséges személyes adatok bevitele, addig a Bitcoinnál semmi ilyesmi nincs, egy-két kattintás az egész. Ebben az esetben azonban ennek sincs különösebb jelentősége; egy 0,199 BTC-s dalnak a Coindl-en való megvásárlása esetén persze kétségkívül jó és hasznos, de abszolút jelentéktelen semmiség az olyan több tízezer dolláros összegek kezelése esetén, amelyekkel a Prosper-féle oldalak hitelezői általában dolgoznak.

További szívesen hangoztatott tényező a Bitcoin potenciális névtelensége; ami szintén hasznos mondjuk egy privát VPN-szolgáltatás igénybevétele vagy olyan holmik vásárlása esetén, amivel az ember családja, közössége vagy kormánya nem értene egyet, több, mint felesleges és haszontalan azonban olyankor, ha épp azt próbálja eldönteni az ember, hogy egy potenciális hitelfelvevő vajon megbízható-e vagy sem, képes és hajlandó lesz-e majd visszafizetni a hitelt vagy sem…?

Gondot jelent továbbá az is, hogy a Bitcoin jelenlegi hitelezőközössége egyelőre leginkább csak egy olyan piacra szakosodott, amely eléggé távol esik azon területektől, amelyekkel a fent említettekhez hasonló, hagyományos közösségi hitelezőoldalak közönsége foglalkozik. A Bitcoin közösségében jelenleg heti 3-6%-os kamat dívik, a támogatott projektek pedig mind bitcoin-specifikusak – ha nem egyenesen piramis-/pilótajátékok. Továbbá, a piac legnagyobbrészt egy viszonylag kisszámú, rendkívül megbízhatónak bizonyult hitelfelvevő köré összpontosul, így egyszerűen fel sem merül az igény egyáltalán a hitelfelvevők olyan szintű ellenőrzésére és átvilágítására, amivel a hagyományos közösségi hitelezőoldalaknak kell foglalkozniuk. A Prosper például alig tudott egyáltalán fennmaradni a vizen, amíg 2009-ben át nem szervezték a szolgáltatásukat. Addig ugyanis a legmagasabbra értékelt hiteleken kívül az összes többin többet vesztettek a befektetők a csődbe ment hitelfelvevők miatt, mint amennyit nyertek a többiektől. Ezért aztán a Prosper jóval szigorúbb ellenőrző lépéseket vezetett be személyazonosságra és hitelképességre vonatkozóan – míg a Bitcoin közössége épphogy egyenesen irtózik minden ilyesmitől, és igyekszik elkerülni még a látszatát is, ahol csak tudja.

Vitathatatlan tehát, hogy bár a Bitcoin nagyon sok jót tehet a világgazdaság legkülönbözőbb szektoraiban, konkrétan a közösségi hitelezés területe mégis kijózanítóan emlékeztet arra, hogy még így sem tekinthetjük általános csodaszernek, amely egy csapásra megoldja minden pénzügyi gondunkat. Nem csak hogy azt nem lehet még tisztán látni, hogy várhatóan milyen ütemben terjed majd el a Bitcoin a jövőben, de egyelőre az is kérdéses, hogy érdemes lenne-e belépnie a közösségi hitelezés piacára egyáltalán. Mert bár a Bitcoin közösségén belüli bitcoinos hitelpiacokkal nincs semmi gond, és valóban jó érvek szólhatnak bizonyos fejlődő országok bizonyos piacaira irányuló bitcoinos befektetések mellett is, a széleskörű, mainstream közösségi hitelezés bitcoinos alapokra való helyezésének még nagyon nem jött el az ideje. Talán majd valamikor a távolabbi jövőben.

Forrás: Bitcoin Magazine

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.