Bitcoin és kereskedelem 2/2

Szerző: Vitalik Buterin

Jelen sorozat első részében a bitcoin fizikai boltokban való használatáról írtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy megfelelő (QR-kódot szkennelő, a kívánt összeget azonnal elküldő) okostelefonos alkalmazások bevezetésével és használatával hihetetlenül egyszerűvé válhat a fizikai bitcoin-költés is – elvégre a QR-kód-szkennelés lényegében egylépéses folyamat. Ennek persze megvan az online megfelelője is: az olyan egyszerű és gyors, kereskedőknek (is) tervezett fizetéskezelő-rendszerek, mint például a MyBitcoin, vagy a szintén hasonló elven működő BitcoinCashout. A baj csak az, hogy – részben a decentralizált Bitcoin közösségének specializálatlan, “mindenki kereskedő” felfogása miatt – az ilyen szolgáltatások még csak igen csekély mértékben tudtak elterjedni. A valóságban egy bitcoinos fizetés a leggyakrabban a következőképpen néz ki:

1. “A” kínál egy terméket vagy szolgáltatást, “B” pedig mailben jelzi neki az érdeklődését.
2. “A” elküldi a Bitcoin-címét “B”-nek.
3. “B” elküldi neki a megfelelő összeget.
4. “A” látja a megerősítést, és leszállítja a kívánt terméket vagy szolgáltatást “B”-nek.

Mindez abszolút informálisan zajlik, így az egyes lépéseket akár több órás válaszra várás is elválaszthatja egymástól. A fizetéskezelő rendszerek lényege abban áll, hogy az előbbi négy pontból az első hármat egy lényegesen egyszerűbb, kétlépéses folyamattá egyesítik: (1) “B” kéri a terméket/szolgáltatást és küldi a fizetséget, (2) “A” teljesíti a rendelést. De úgy is lecsökkenthetjük a szükséges lépések számát négyről kettőre, ha egyesítjük a kommunikációt és a tranzakciót: “B” elküldi az összeget, mondjuk 0,2 BTC-t “A”-nak, majd üzen neki, jelezve, hogy az az összeg tőle érkezett. Persze ha “A”-nak egynél több vásárlója van, akkor már nem feltétlenül lesz egyértelmű, hogy melyik összeg kié. Erre használták a “jelzőösszeg” megoldást is, vagyis hogy “B” a tényleges fizetséggel együtt küldött még egy minimális, tetszőleges összeget – pl. 0,20031415 BTC-t -, majd jelezte, hogy ez a konkrét összeg az övé. A Bitcoin kliens régebbi verzióiban még küldhettek egymásnak üzeneteket az egyes címek, de magukhoz a tranzakciókhoz már akkor sem fűzhettek üzeneteket. Mivel azonban így senki nem használta ezt a funkciót, ezért az újabb kliensekből már el is távolították. Jelzőösszegeket természetesen továbbra is lehet használni, de mivel ez is egy eléggé nyakatekert megoldás, ezért akkor már inkább fordulnak fizetéskezelőkhöz a kereskedők.

Szintén fontos innovációt jelentenek a bitcoinos üzletek számára az olyan szolgáltatások is, mint a BitPay. A BitPay kifejezetten a hitelkártyák és a PayPal helyettesítőjeként hirdeti magát; legfontosabb újítása azonban az, hogy a vásárlóktól beérkező BTC-t azonnal átváltja az eladó helyi pénznemére, lényegében elszigetelve így őt a bitcoin árfolyam-ingadozásaitól. Természetesen ugyanilyen szolgáltatást minden további nélkül lehet kínálni a vásárlók számára is, akik egyetlen klikkel átválthatják dollárra például az MtGox-egyenlegükön lévő bitcoinjaik megfelelő hányadát, majd azonnal továbbíthatnák is azt a megfelelő címre. Az MtGox így idővel egyfajta bankká válhatna, ami kizárólag közvetítő közegként használná a bitcoint, a hagyományos fizetőrendszerek megkerülésére és a bitcoin előnyeinek (mint például a névtelenség és az alacsony tranzakciós díjak) kiaknázására. Ez persze nem feltétlenül lenne tartható hosszú távon, tekintve, hogy az MtGox és a TradeHill is jelezte, hogy hajlandóak együttműködni a hatóságokkal – amelyek pedig előírhatják számukra, hogy a fiókok kezeléséhez követeljék meg azok tulajdonosaitól önmaguk fizikai azonosítását is. Ahogy azonban erre ki is fogok térni, ez amúgy is csak egy rövid vagy középtávú stratégia lenne a Bitcoin terjesztéséhez. Mivel így a mind a vevő, mind pedig az eladó szinte teljesen védve van az árfolyam-ingadozásoktól (a védelem csak a 10 perces feldolgozási időtartam miatt nem lehet teljes, bár még akár erre is ki lehet találni például specializált biztosítási szolgáltatásokat, vagy azonnali, közvetlen hitelátvitelt a fizetéskezelőkön és tőzsdéken belül vagy között), ezért lényegében három csoportra oszthatjuk a bitcoin-felhasználókat:

1. Vásárlókra – akik vesznek.
2. Kereskedőkre – akik eladnak.
3. Spekulánsokra – akik gyors profitra lesnek az árfolyamingadozásoknál.

Automatizált átváltás nélkül a vásárlók és a kereskedők kénytelenek egyben spekulánsokként is működni, ami pedig gátolja a rendszer elterjedését. Automatizált átváltással azonban takarosan elkülöníthetjük egymástól ezt a három szerepkört, a bitcoin pedig tisztán valutaváltó-rendszerré válhat. Ha széles körben elterjedne ez a felhasználási mód, úgy annak következtében eleinte kissé visszaesne ugyan a bitcoin értéke, mivel többé már senkinek sem kellene konkrétan magánál tartania belőle semennyit, viszont ebben az esetben nem is kellene, hogy különösebben magas értéke legyen; az is elég, ha csak annyi értéke lesz, hogy meg lehessen venni érte a kívánt mennyiséget a tőzsdéken. Tekintve, hogy egy ilyen rendszerben a tőzsdék is sokkal nagyobb forgalmat bonyolítanának le, mint most, legalábbis 1.000$ alatti utalások esetén még az 1 BTC = 1 USD arány is elég lenne. Mivel pedig az esetleges ingadozások a spekulánsoknál csapódnak le, ezért a vásárlóknak és a kereskedőknek a legkevésbé sem kell foglalkozniuk azzal, hogy mennyire stabil vagy nem stabil épp az árfolyam. A maga előnyeivel (alacsony tranzakciós díjak és névtelenség) a Bitcoin ugyanolyan könnyen elterjedhet majd, ahogyan elterjedt az összes többi, tisztán a saját felhasználóik egymás közti interakcióira építő szolgáltatás is, mint például a hitelkártyák, a PayPal vagy épp a Facebook.

Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a megoldás csak rövid- és középtávon lehet működőképes, mivel okkal valószínűsíthető, hogy a kormányok előbb-utóbb úgy beszabályozzák majd az MtGoxot és a TradeHillt, hogy teljesen elerodálják a rendszer legfőbb előnyeit. Amellett a centralizálódás sem jó, vagyis ha túl sok hatalom összpontosul az MtGox és a TradeHill kezében. Így tovább csökkenne a bitcoin értéke is, aminek nyomán egyre kevésbé lenne alkalmas a nagy összegű tranzakciók kezelésére. Mivel pedig így a bitcoin értéke már kizárólag a spekulánsoktól függene, ezért ezzel teljesen destabilizálódna (ami azonban maguknak a spekulánsoknak nem feltétlenül jelentene gondot, tekintve, hogy a legtöbbjük amúgy is hosszú távra tervez), és elveszítené a hosszú távú előnyeit – például a deflációt – is. Ha azonban a bitcoin-felhasználók száma elér egy kritikus tömeget, és a valuta értéke is stabilizálódik (vagy az amerikai dollár zuhan hiperinflációba, vagy ha ez a megoldás már használhatatlanná válik), úgy minden további nélkül át lehet állni majd a bitcoin teljes értékű pénzként való használatára – fokozatosan is. A vásárlóknak és a kereskedőknek még csak azt sem kell tudniuk, hogy az üzletfelük spkeuláns-e vagy azonnali átváltó. Ezért tehát nem is számít különösebben az a tény, hogy hosszú távon egyáltalán nem csak automatikus valutaváltónak szánjuk a bitcoint, mivel ez a lehetőség nem is térít el a hosszú távú céltól, hanem inkább csak egy újabb lépcsővé válik az ahhoz vezető úton.

Végeredményben minden csak a technológián – pontosabban a Bitcoin rendszerére épülő egyre újabb megoldásokon – múlik, amelyek egyszerűsítik a fizetést és elszigetelik azt az árfolyamtól, és amelyek révén a Bitcoin a hitelkártyák és a PayPal valódi versenytársává válhat. A Bitcoin még korlátozott közvetítőként is hihetetlen erőt képvisel: névtelen váltófiókokat tesz lehetővé – bitcoin-vásárlást hitelkártyával vagy PayPallel, átküldve az összeget egy–két bitcoin-mosodán a névtelenség helyreállítása érdekében, majd továbbítva azt a fiókba. A bitcoin fontos előnyét jelentő defláció csak stabilitás és nagy volumen útján biztosítható, de ehhez valahogyan be is kell csalogatni a rendszerbe a nagy volument kiadó felhasználókat. Ez pedig csak és kizárólag egy valóban hatékony, egyszerű és könnyen kezelhető fizetőrendszerrel lehetséges. Szerencsére jelenleg a legjobb úton járunk ennek a megvalósítása felé.

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.