Bitcoin és az állam: kérjünk engedélyt szabadnak lenni?

Szerző: Beautyon (Irdial Discs)

Az örök kérdés: érdemes-e a Bitcoin mihamarabbi elterjesztése és elfogadtatása érdekében minél szorosabb együttműködést keresni az állammal és megfelelő szabályozásért kilincselni, vagy pedig inkább a fejlesztők, marketingesek és vállalkozók szakértelmére bízni olyan sziklaszilárd és megbízható termékek összeállítását, amelyeket már pusztán saját előnyös tulajdonságaik okán is milliók kezdenek majd használni, hasonlóan különböző más netes vállalatok megközelítési módjához, akik szintén óriási változásokat hoztak az életünkbe a saját fejlesztéseikkel és alkotásaikkal?

Egy Bitcoinos fejlesztő nemrégiben regisztráltatta magát az USA kormányának gazdasági bűnügyeket vizsgáló hálózatánál, a FinCENnél.

A linkelt oldalon a következő nyilatkozat olvasható minden egyes, a FinCEN által bejegyzett névre vonatkozóan: “Az egyes üzleteknek az MSB [pénzügyi szolgáltató üzlet]-regisztrációs weboldalán való nyilvántartásba vétele nem egyenértékű a szóban forgó üzletek bármely kormányhivatal általi ajánlásával, támogatásával vagy azok legitimitásának elismerésével.”

Ez a nyilatkozat alkotja a tanúsítvány első, nagy betűkkel szedett bekezdését. Kijelentik továbbá azt is, hogy a FinCEN “nem ellenőrzi az MSB-k által beküldött adatokat. Az itt látható adatok kizárólag azokat az adatokat mutatják, amiket az MSB-k közvetlenül a FinCENnek adtak meg.”

A jelek szerint tehát ténylegesen bárki regisztrálhatja magát MSB-ként, a FinCEN pedig senkinek sem néz utána, hogy valóban minden rendben van-e az üzletével, a tőkésítettségével, az igazgatók hátterével, a támogatókkal és a támogató pénzek forrásával, az üzlet által alkalmazott szoftverek biztonságosságával vagy bármi mással. Nem várják el a regisztrálóktól, hogy legyen biztosításuk vagy nagyobb összegű betétük valahol, amelyből bármilyen esetleges hiba esetén kártalaníthatják az ügyfeleiket. A jelentkezőknek mindössze ki kell tölteniük egy űrlapot, és máris bekerülhetnek a FinCEN adatbázisába, bármiféle vizsgálat vagy ellenőrzés nélkül. És még ha valaki abban a hiú reményben is regisztrálja magát, hogy ezáltal kaphat valamiféle állami legitimálást vagy működési engedélyt, a jelek szerint annak is csalódnia kell.

Az, hogy az ember regisztrálja magát a FinCENnél, önmagában még nem garantál egyáltalán semmit. Mi több, a FinCEN kifejezetten figyelmezteti is az ügyfeleit, hogy ne vonjanak le egyáltalán semmiféle következtetést egyetlen vállalatra vonatkozóan sem pusztán abból a tényből, hogy az szerepel a nyilvántartásukban, mivel ez még egyáltalán nem bizonyítja semmilyen formában az érintett vállalatok megfelelőségét, tisztességességét, fizetőképességét vagy bármilyen célra való alkalmasságát.

Bizonyos szempontból azonban, ha például az ember épp egy adott vállalat szolgáltatásainak igénybe vételén gondolkodik, mégis értelmezhető egyfajta figyelmeztető jelként az, ha a szóban forgó vállalat szerepel a FinCEN nyilvántartásában: a FinCENnél regisztrált vállalatok ugyanis a regisztrációjukkal explicite magukra vállalnak egy olyan törvényi kötelezettséget is, melynek jegyében folyamatosan megfigyelés alatt kell tartaniuk az ügyfeleiket, és jelenteniük az államnak minden “nagy és gyanús” tranzakciót. Ami tehát azt jelenti, hogy a FinCENnél regisztrált üzletek ügyfeleinek hitelesen azonosítaniuk kell magukat és bármikor elérhetőnek is kell lenniük annak érdekében, hogy a regisztrált vállalat nyomban kivallathassa őket, ha azt észlelik, hogy “túl sokat” utaltak valahova a saját bitcoinjaikból az ő szolgáltatásukon keresztül.

Ezen a ponton érdemes újra eszünkbe idéznünk azt az apró tényt, miszerint még mindig nincs egyáltalán semmilyen törvény, jogi kötelezettség, precedens vagy vélemény a Bitcoin státuszára vonatkozóan. Ahogy az szinte minden netes szoftvernél lenni szokott, a Bitcoin esetében is kizárólag, teljes egészében és csakis te magad döntheted el, hogy mit gondolsz róla és hogy mire akarod használni, és ez pontosan így is van jól. Csak és kizárólag te magad vagy a felelős azért is, hogy kivel fekszel le, továbbá nem tiszte az államnak az sem, hogy egész életedben fogja a kezed, és csecsemőként etessen.

A legnagyobb gond azonban ezzel az egész FinCENes regisztrációs ügylettel mégis az a gondolkodásmód maga, ami arra készteti ezeket a vállalkozókat, hogy ilyen kétségbeesetten keressék az állam jóváhagyását és legitimálását. Más szóval, ahelyett, hogy olyan hatékony, ötletes és biztonságos szolgáltatásokat fejlesztenének, amelyek aztán futótűzként terjedhetnek el a neten és hódíthatják meg az embereket, ezek az egyébként kétségkívül jó szándékú egyének mégis inkább csak pszichológiai támaszt próbálnak szerezni maguknak az állam hőn áhított áldásának kikönyörgésével. Ez azonban egyáltalán nem fogja biztosítani az üzletüknek a széleskörű elfogadottságot és nyereségességet. Még csak új felhasználók megnyerésében sem fog segíteni. Sőt, épp ellenkezőleg, hosszú távon még akár teljesen el is lehetetlenítheti a működésüket.

Nem most halljuk először ezt a történetet. Más kiváló, pallérozott elmék is kerestek már kapcsolatot “a pénzügyi hatóságokkal” abban a reményben, hogy integrálhatják az üzletüket az állammal és ezáltal hitelesíttethetik a működésüket – csak azért, hogy aztán, hála minden érintettnek, azzal utasítsák el őket, hogy “a bitcoin nem pénz.”

Az állam e végkövetkeztetése (amely egyébként valóban teljesen korrekt) olvastán a vállalkozók egyfelől egy kissé meg is lepődtek, másfelől azonban megkönnyebbülten fel is lélegeztek. Ez a döntés ugyanis egyben azt is jelentette, hogy ezen álláspontjukat az illetékesek egyhamar nem is fogják megváltoztatni, és így a Bitcoin kapott még egy kis haladékot, mielőtt a vesztére törne az állam – már amennyiben valaha is kíván majd foglalkozni vele bármilyen formában egyáltalán. De ha mégis kívánna, úgy előbb ezt a korábbi, terjedelmes és kategorikus kijelentésüket kell felülvizsgálniuk, miszerint a Bitcoin nem tartozik a hatáskörükbe.

A fő kérdés tehát az, hogy a Bitcoin tömeges elterjedése után vágyakozó pártolók és vállalkozók azt akarják-e, hogy valóban befuthasson és sikeres lehessen ez a potenciálisan az egész világot megváltoztató találmány, vagy pedig azt, hogy még azelőtt elsorvadjon, hogy egyáltalán rendesen kibontakozhatott volna?

Ha ugyanis a céljuk a siker, és ha menet közben még meg is szeretnének gazdagodni, és esetleg némi hírnévre is szert tenni, akkor ugyebár teljesen logikus, hogy mindent meg kell tenniük a rendszer egészségének és sértetlenségének megőrzése érdekében, és hogy ennek megfelelően az egyes szolgáltatások működtetői számára valamiféle részleges védelmet és tehermentesítést biztosító célú hivatalos lépésen túl minden egyéb regisztráció és bejegyeztetés bizony csak igen komoly hibaként minősíthető.

A közelmúltban (is) fényesen bebizonyosodott, hogy a piacnak egyáltalán semmi szüksége nincs az államra ahhoz, hogy működtetni tudja a maga különleges varázsát. Testamentuma ennek a ténynek maga az internet és minden, amit azon találhatunk. A Bitcoin éppen olyan közvetlen fenyegetést jelent az államra és a hagyományos bankrendszerre egyaránt, mint amilyet az internet is a cenzúrára, a telekommunikációs vállalatokra, valamint az olyanokra, mint a Kodak, a Penguin, az EMI és még sokan mások. Bárki, akinek akár csak a leghalványabb fogalma is van a történelemről, könnyen beláthatja, hogy a Bitcoin nagyon is valóságos és abszolút halálos fenyegetést jelent a status quo-ra nézve. Mindezt figyelembe véve akkor tulajdonképpen miért is fordul meg a fejünkben egyáltalán a gondolat, hogy éppen azoktól kérjünk áldást és engedélyt az innovatív ténykedéseinkre, akiket annak a sikere majd el fog söpörni? Nem is szólva arról, hogy mindazok a vállalatok, akik megkerülik az egész regisztrációs procedúrát és az előbb-utóbb elkerülhetetlenül beköszöntő díjakat és korlátozásokat, jóval kedvezőbb ajánlatokat tehetnek majd a regisztráltaknál, rövid úton kiszorítva így azokat a piacról. Jogi szempontból az abszolút értelmetlenséggel határos (már csak a pénz definíciója és a vállalkozók súrlódásmentes piaci környezet iránti igénye miatt is) minden olyan próbálkozás, amellyel a Bitcoint a hagyományos pénzhez hasonló működésre próbáljuk kényszeríteni.

A szóban forgó FinCEN-regisztráció az említett vállalat pénzügyi szolgáltatói tevékenységét “pénzátutalóként” jegyzi, a fióküzletek számát pedig 1-nek. Ebből a megfogalmazásból is jól látszik, hogy ezt a tanúsítványt kifejezetten fizikai, valós üzlethelyiségekkel rendelkező pénzügyi szolgáltató egységekre tervezték, nem pedig a hálózatalapú Bitcoinos vállalatokra. Még fontosabb azonban a szóban forgó vállalat működési elve: pénzt vesz át az ügyfeleitől, majd bitcoint ad nekik cserébe – vagy fordítva, bitcoint vesz át és pénzt ad érte. Soha, semmilyen körülmények között, egyetlen alkalommal, még véletlenül sem utal pénzt közvetlenül az egyik ügyfelétől a másikig. Érthetetlen, hogyan tudták pénzátutalóként definiálni ezt az üzletet, amikor valójában semmiben sem különbözik az Amazon használt könyv adásvétel-közvetítő funkciójától, mivel az egyes bitcoinok sem mások, mint használt árucikkek, már amennyiben nevezhetjük őket árucikknek egyáltalán.

Ahogy tehát arra már fentebb is utaltam, a bitcoin nem pénz. Mondom ezt már csak azért is, mert éppen annyira az, mint amennyire nem. Ha a bitcoin pénz, akkor addig fogják szanaszéjjel trancsírozni és vasláncra verni a legkülönfélébb szabályozásokkal, amíg teljesen hasznavehetetlenné nem válik, vagy pedig egyenesen átveszi az állam. Ha azonban nem pénz, akkor éppen úgy virágozhat az erősségeire építve, mint ahogyan tette azt például a világszerte mindannyiunk tranzakcióit és kommunikációit védelmező SSL.

Ha sikerül elkerülnie a szabályozásokat, akkor végeredményben egyáltalán semmi kihatása nem lesz a Bitcoinra és annak a használhatóságára annak, hogy te, én vagy bárki más személy szerint mit gondol róla és hogyan jellemezné, minek nevezné, mivel az igazi természetét egyedül, csak és kizárólag a szoftvere fogja meghatározni. Nem az állami regisztráció számít tehát, hanem a minél több, jobb, hasznosabb és hatékonyabb bitcoinos szolgáltatás kifejlesztése. Az állami regisztráció nem fog több bitcoin-felhasználót vonzani; erre csak a valóban jó, hasznos és hatékony szolgáltatások képesek.

Elég csak egy pillantást vetni a legújabb olyan vállalatokra, amelyeknek máris több tízmillió felhasználója van, mint például a Pinterest, a Tumblr és a Tinychat, és máris megérthetjük, hogy milyen is egy valóban jó, hasznos és hatékony szolgáltatás. És persze e vállalatok egyike sem törte magát különösebben az állami regisztrációért mindaddig, amíg össze nem szedtek maguknak jó sok felhasználót.

Jelenleg is, a szemünk láttára bukkannak fel és bontakoznak ki kísérleti bitcoinos szolgáltatások miriádjai, ahogy fejlesztők sokasága próbálja megragadni azt a pont jól kiegyensúlyozott funkció- és lehetőség-konfigurációt, amiből aztán megszülethet egy valóban taroló bitcoinos szolgáltatás. Ha pedig egyszer tényleg megszületik egy ilyen, úgy azt könnyen fel is ismerhetjük majd arról az egyszerű tényről, hogy exponenciálisan fog nőni – mit nőni, robbanni – a felhasználói tábora. Az állami regisztráció, a bankolási engedély és más mérgező felkenések továbbra sem fognak egyetlen felhasználót sem odaédesgetni a szolgáltatásodhoz.

Na de mi van akkor, ha a bitcoin mégis pénz? Ha pénznek minősítik, akkor abban a pillanatban elérhetetlenné válik majd az ifjú titánok számára. A pénz körüli hisztéria (értsd: az állam adók iránti olthatatlan szomja) óriási gátakat és küszöböket emelt mindazok elé, akik esetleg bármiféle bomlasztóan új és forradalmi pénzügyi szolgáltatás kifejlesztésén törnék a fejüket. Az USA-ban például ilyen esetekben az érintetteknek a helyi állami kormányukkal éppúgy meg kell birkózniuk, ahogyan a szövetségi kormánnyal is. Lásd például a Facebook nemrégibeni kalandjait, amikor is államról államra járva kilincselhettek engedélyekért és tanúsítványokért, nevetségesen és pofátlanul magas díjakat csengetve ki menet közben mindenhol. No persze félreértés ne essék, nem sajnálom én a Facebookot és nem is kell félteni őket: van nekik erre éppen elég pénzük, szóval számukra ez az egész mindössze annyiból áll, hogy meghozzák a döntést, ráuszítják az alkalmazottaikat a feladatra, majd hátradőlnek és várnak. Az éhező, frissen induló vállalkozó számára azonban abszolút lehetetlen feladat regisztrálnia magát pénzszolgáltatóként az USA minden egyes államában. Míg ezzel szemben a Bitcoin esetében – illetve legalábbis annak a jelenlegi állapotában – semmi ilyesféle korlátozó, mesterséges akadály nem hátráltatja a kreatív, vállalkozó szellemű fejlesztőket, akik így minden további nélkül lefedhetik a működésükkel az egész USA-t anélkül, hogy bármi egyébre is kellene költeniük a szolgáltatásuk tényleges fejlesztésén és önmaguk ellátásán túl.

Ha azonban a bitcoin mégsem pénz, akkor az mindent megváltoztat. Ez a variáció nem kevesebbet von majd maga után, mint hogy a pénz világa is keresztülmehet majd ugyanazon a hálózati hatáson, aminek maga az internet is köszönhette a robbanásszerű sikerét az elmúlt húsz évben – és éppen akkora (ha nem még nagyobb) áldást is jelenthet az emberiség egésze számára.

Elképzelni is nehéz azt az elképesztő gyarapodást, amit előidézhet “az internet pénzévé” váló bitcoin. Emberek millió fókuszálhatják majd az alkotó képzeletüket izgalmas új szolgáltatások kifejlesztésére – éppúgy, ahogyan napjainkban is bukkannak fel egymás után olyan weboldalak és szolgáltatások, amelyeket még csak el sem tudott képzelni senki az internet megjelenése előtt.

A szabadon – költségek és szabályozások nélkül – kísérletező innovátorok próbálkozásainak, sikereinek és kudarcainak köszönhetően a Bitcoin is éppúgy válik majd csak egyre jobbá, ahogyan tette azt maga az internet is. Ennek megfelelően az állam áldását keresők retorikája is ugyanúgy hat ma, mint ahogyan 1997-ben hatott volna annak a szorgalmazása, hogy kössék állami engedélyhez az újabb weblapok neten való közzétételét. Mindaz, amit ma az internetnek köszönhetően élvezhetünk, és ami jobb hellyé tette a világot, soha nem jöhetett volna létre egyáltalán az általunk ma ismert formájában, ha előzőleg valamennyi érintettnek regisztrálnia kellett volna magát az államnál és tekintélyes összegeket kicsengetnie pusztán azért, hogy egyáltalán nekiállhasson bárminek is. A net ez esetben nem lett volna több egy MiniTel 2.0-nál. És hogy mi volt az a MiniTel? Google-zz csak rá, érdemes.

Egyszerre találom lenyűgözőnek, elképesztőnek és zavarba ejtőnek a bitcoinos szolgáltatások regisztrálásának ötlete mögött meghúzódó gondolkodásmódot. Az soha, senkinek még csak eszébe sem jutna, hogy ha valaki szeretne mondjuk kiadni egy könyvet, újságot vagy magazint, akkor annak ehhez regisztráltatnia kellene magát az államnál; de amint pénz, vagy akár csak valami pénzféleség kerül szóba – valami olyasmi, mint a Bitcoin, amiről még csak senki nem is tudná megmondani igazán pontosan, hogy az most valójában minek is számít -, akkor máris minden átkapcsol és egy teljesen másik mechanizmus lép működésbe. Pedig mindenki egyetért abban, hogy – még ha ez így egy kicsit furcsán is hangzik – mindenkinek joga van megjelentetni illetve közzétenni bármit, amit csak akar. Akkor hát miért olyan nehéz megérteni, hogy ez a jog nem csak egy oldalon felsorakoztatott szavakra vonatkozik, hanem minden másra is ugyanígy?

Megfordítva ezt a gondolatmenetet: ha az lenne az alapállás, hogy minden bitcoinos szolgáltatást regisztráltatni kell, akkor a könyvkiadókat és -forgalmazókat miért nem? Miért nincs egy “PubCEN” a könyvkiadók vagy bármilyen hasonló típusú és jellegű kereskedők és forgalmazók számára, és miért nem szorgalmazzák a könyvkiadók és -forgalmazók regisztrálását is a bitcoinos üzletek regisztrálását szorgalmazók? Pedig a nyugati világban elég tekintélyes hagyományai vannak a könyvek cenzúrázásának – de ennek ellenére a szabad országok könyvkiadóinak és -forgalmazóinak soha nem kellett regisztráltatniuk magukat sehol, mielőtt beléphettek volna a könyvnyomtatás és -forgalmazás piacára. És még ha sor is került egyes könyvek betiltására, azokat is mindig utólag tiltották be, miután már forgalomba hozták őket, nem pedig azoknak egy cenzúrabizottságon való, a kiadást megelőző átfuttatása útján.

Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a pénzügyi szabályozásokra és regisztrálásra azért van szükség, mert a pénzt rossz célokra is fel lehet használni. Ha azonban elfogadjuk ezt a gondolatmenetet, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a puszta információ is éppen olyan veszélyes, mint a pénz. A holland kormány például pontosan így gondolkodik, és ennek megfelelően állami engedélyhez köti minden tudományos folyóirat közzétételét. Igen, pontosan: a tudósoknak exportengedélyt kell beszerezniük az akadémiai dolgozataik megjelentetéséhez. A4-es, nyomtatott szöveggel ellátott papírokat. Mindezt pusztán azért, mert a tudományos folyóiratokban leközölt információkat “rossz célokra is fel lehet használni”. Ezt a megközelítést minden józan gondolkodású ember botrányosnak találja – de valamilyen oknál fogva, ha pénz vagy valami pénzszerűség (mint pl. bitcoin) kerül szóba, akkor máris megint “átkapcsol” a gondolkodás, és máris nem csak hogy helyesnek, kívánatosnak és jónak látjuk a regisztrálás követelményét, de egyenesen el is várjuk, hogy az érintettek már azelőtt alávessék magukat a procedúrának, hogy összegyűjthettek volna maguknak egy említésre érdemes ügyfélkört.

Miért nem terjesztjük ki akkor már ezt a regisztrációs fétist tényleg az égvilágon mindenre, amit csak lehet adni és venni? Az USA élősködői már fel is tették maguknak ezt a kérdést, és természetesen nyomban meg is válaszolták egy kedélyes “Tényleg, miért nem?!”-mel. Ezért tartottak razziát nyerstej- és biozöldség-forgalmazóknál, állig felfegyverzett, géppuskás karhatalmiak karéjában. Ezért zaklatja az állam azokat is, akik merészelik csak úgy eladogatni a használt holmijaikat. Ezekről az esetekről is, éppúgy, mint ahogyan a közzététellel kapcsolatban, elvből elismeri minden józan gondolkodású ember, hogy a dolgainkba való állami belekotnyeleskedés ezen a téren is elfogadhatatlan. Arra a kérdésre azonban mindeddig soha nem kaptam még egyetlen valóban jó, mindennemű érvelési hibától mentes választ sem, hogy tulajdonképpen miért is számít a pénz-üzletág egy olyan kivételes és különleges dolognak, amihez mindenképpen szükséges és elengedhetetlen az állami regisztráció?

A bitcoin élettere a net, és ebből következően bármilyen nethozzáféréssel rendelkező készülékről használható is, bárhonnan. Ha az amerikai Bitcoin-szolgáltatások fejlesztői önkezűleg nyomorítják meg saját magukat a szabályozások terheivel, akkor a Bitcoin rendszere ezt sérülésként fogja érzékelni, és ennek megfelelően meg is fogja kerülni az ilyen szolgáltatásokat. Ezt csak egy világszinten harmonizált Bitcoin-törvénnyel lehetne kivédeni, hogy sehova ne lehessen menekülni a hatálya alól, de erre egyhamar nem fog sor kerülni; elég csak az ACTA vajúdásaira gondolnunk. Egyre inkább a végéhez közeledik már az a korszak, amikor még a világ minden állama ösztönösen próbálta követni az amerikai módit – és bizony vannak odakint az USÁénál nagyobb piacok is… amelyeknek a kormánya sem feltétlenül olyan rosszindulatú és aránytalanul nagy befolyással rendelkező, mint az USÁé. Vegyük például azt az elképesztő elképzelést, miszerint a szerzői jog időtartama a szerző élettartama + 70 év kellene legyen. Ehhez képest Kína nemrég egy olyan törvényt hozott, mely lényegében három hónapra korlátozza a szerzői jog kizárólagosságát.

Ha a Bitcoin befut bárhol a világban az USÁn kívül, akkor máris értelmetlenné válik a FinCEN minden szabályozási erőfeszítése; ez esetben az amerikai vállalatok egyszerűen balkanizálódnak, a peremre szorulnak és kimaradnak a nagy lehetőségekből. Hangsúly a vállalatokon; magánszemélyek persze így is zavartalanul költhetik majd tovább a bitcoinjaikat a világ bármely részén – és részére. És hogy ez pontosan mit is von majd maga után, azt tudhatja jól mindenki, aki például vásárolt már kivételesen jó minőségű és mégis olcsó holmikat például Szerbiából, Ukrajnából vagy Oroszországból.

Köszönhetően az internet rugalmasságának, felhasználói szinten szerencsére nem lehet balkanizálni a Bitcoint. Egész egyszerűen éppúgy nincs technikai lehetőség a bitcoinos utalások országhatároknál való feltartóztatására, ahogyan a warezolókat és a torrentezőket sem lehet feltartóztatni.

Az állam egyetlen igazi beavatkozási lehetősége abban áll, hogy meggátolja a vállalkozókat a Bitcoinra épülő nagy, központosított szolgáltatások kialakításában. Ellehetetleníthetik a bitcoin-alapú vagy a bitcoint akár csak egyebek mellett, alternatív fizetési lehetőségként is nyíltan elfogadó üzletek működését. Mindaddig azonban, amíg lesznek olyan országok, amelyek nem lépnek fel a bitcoinos üzletek ellen, mindig lesz élénk és eleven bitcoin-piac a neten. Legyen bár szó Kínáról, Indonéziáról, Indiáról, Brazíliáról vagy bármely jelentősebb népességű országok valamilyen kombinációjáról, mindenképp biztosított egy igen tekintélyes piac a Bitcoin számára az USA nélkül is. Ez esetben már csak az lesz a kérdés, hogy hogyan szállhatnak majd be a pezsgésbe az elnyomó nyugati gazdaságok szereplői is? A vállalatok menekülnek és költöznek majd, ahogy és amint tudnak, el a fojtogató jogi környezetből a szabadabb levegőre. Bármit is találnak ki azonban a kreatív alkotók, a legfőbb vesztes mindenképp az elnyomó országok széles nyilvánossága lesz, akik élhetnének ezekkel a szolgáltatásokkal és hasznot húzhatnának belőlük, de ehelyett kénytelenek lesznek továbbra is elavult és ódivatú, huszadik századi rendszereket használni az online vásárlásaikhoz (pl. továbbra is hitelkártyákka bajlódni a neten).

És hogy pontosan hogy is nézne ki egy egy központosított bitcoinos szolgáltató elleni elnyomó akció? Jól szemlélteti ezt a Megaupload ellen indított, Hollywood-szponzorált fegyveres razzia. És bár az emberek továbbra is milliárdszám osztanak meg egymással fájlokat, ezt a konkrét szolgáltatást mégis lekapcsolták és lefoglalták az ingóságait. Ettől megrettenve aztán a Rapidshare és számos más hasonló tárhely-szolgáltató is egyoldalúan kapitulált, önként kiherélve a saját szolgáltatását annak érdekében, hogy ezáltal elkerülhesse az állam veszedelmes figyelmét. A Megaupload-razzia tehát jól mutatja, mi mindenre is képesek és meddig hajlandóak elmenni erőszak terén is a paraziták a nekik nem tetsző vállalkozók semlegesítése érdekében.

Ez tehát alapvetően egy morális és etikai probléma. Lényegi különbség van egy szoftver kifejlesztése, valamint a forráskódjának titokban tartása és a vetélytársak állami segítséggel való ellehetetlenítése között (lásd pl. Adobe és Photoshop). Míg az egyik maga a megtestesült önzés és gonoszság, addig a másik a technológiából szervesen kifejlődő üzleti gyakorlat legitim formája.

Egyebek mellett arról ismerhetőek fel a korrupt kapitalista országok, hogy egyes – elegendő pénzzel vagy megfelelő kapcsolatokkal rendelkező – üzletemberek magát az államot is mozgósíthatják a vetélytársaik semlegesítése és ellehetetlenítése érdekében – fényesen bizonyítva így mindenki előtt, hogy egy valóban szabad piacon tökéletesen életképtelenek lennének. Elvégre sokkal egyszerűbb erővel fellépni és rombolni, mint valóban kreatívnak lenni és nagyot alkotni.

Véleményem szerint az állami befolyás útján előnyhöz jutni igyekvő személyek egyszerűen gonoszok. Ötlettelenek és beszűkült látókörűek lévén nem tudják felvenni a versenyt másokkal, ezért minden eszközzel, erőszakkal is igyekeznek elnyomni, kizárni és csírájában elfojtani mindenkit, aki esetleg versenyezni kívánna velük. Egyenlő esélyek? Na meg még mit nem!

Ez pontosan ugyanolyan, mint amikor a maffiózók gyújtják fel a területükön felbukkanó újabb, az általuk már “védett” egységekkel versenyző üzleteket: erkölcstelen, etikátlan, bűnös és rövidlátó eljárás, ami hosszú távon mindenképp kudarcra van ítélve, mivel egyetlen maffia sem tudja maga alá gyűrni az egész világot.

Főleg most, hogy már a világ minden sarkába eljutottak a mobilszámítástechnikai eszközök, egyre több olyan hasznos szolgáltatás jelenik meg, amelyek előbb vagy utóbb mindent meg fognak változtatni. Jó példája ennek a banki lefedettséggel nagyrészt nem rendelkező népességű országok eddig hátrányos helyzetű lakosainak mobiltelefonokon keresztül banki jellegű szolgáltatásokat és pénzátutalási lehetőséget nyújtó M-PESA. És akkor most vetítsük rá gondolatban az M-PESA sikerére a Bitcoin lehetőségeit, skálázzuk fel a képet világ-léptékűre, és máris alkothatunk magunknak valami halvány fogalmat arról, hogy pontosan miféle forradalomnak is állunk épp a küszöbén.

Sokan beszélnek forradalomról a Bitcoin kapcsán, és magam is maximálisan egyetértek ezzel a szemlélettel. Érdekes módon azonban egyesek mégis mintha elfelejtenék azt az egyszerű tényt, hogy a forradalmak természetüknél fogva pont hogy nem az államon keresztül, annak a parancsára vagy jóváhagyásával robbannak ki és zajlanak le. Épp ellenkezőleg: az állam mindig a forradalmak elfojtásában, megakadályozásában és leverésében érdekelt. Hatványozottan igaz ez akkor, ha egy olyan üzleti jellegű forradalomról van szó, ami közvetlen fenyegetést jelent az állam felügyeleti, irányítási és általános hatalomgyakorlási lehetőségeire. Állami szabályozás mellett a bitcoin soha nem fog forradalmi szolgáltatássá válni. Ha tehát valóban “forradalmat akarunk csinálni”, akkor végképp eleve érthetetlen, értelmezhetetlen és a velejéig ostobaság minden arra irányuló törekvés és annak szorgalmazása, hogy az állam szentesítsen, leláncoljon és bírságoljon minket.

A bitcoinos üzletek kénytelenek lesznek nagyon csekély árrésekből élni. Minél több felhasználót akarnak, annál olcsóbbnak kell lenniük – és minél több új versenyző jelenik meg a piacon, annál lejjebb fogják szorítani egymás árait és annál inkább kényszerül rá mindenki az érdemi innovációra. A mesterségesen felhúzott és magasra emelt belépési küszöbökkel csak annyit érünk el, hogy kizárjuk a friss, kreatív és rugalmas újítókat és lehetőséget biztosítunk a már meglévő, magukat már beásott nagyoknak a szolgáltatásaik díjainak egyre magasabbra emelésére. A Bitcoin ökoszisztémájába való be- és kilépéskor ez aztán súrlódásként fog jelentkezni, lelassítva így a Bitcoin terjedését és a pénz áramlását. Ezért nem kívánatos egyáltalán semmiféle állami beavatkozás a Bitcoin számára. Tisztán üzleti szemszögből nézve a dolgokat, mindenféle szabályozás, engedélyeztetési díj, garanciavállalás, ügyfélazonosítási követelmény és más hasonló önkényes szabályozás rendkívül káros és ártalmas a bitcoinos üzletmodellekre, mivel ezeknek a költségei végül minden esetben az ügyfeleknél csapódnak le. Az állam így igen könnyen megnyomoríthat valóban hasznos szolgáltatásokat, késleltetheti vagy eleve el is lehetetlenítheti a megjelenésüket. Nem egy-két, államilag védett és szentesített monopol-szolgáltatóra van szükségünk, hanem kismillió különböző ajánlatra és lehetőségre; fogyasztónak és vállalkozónak is ez a legjobb.

Semmi nem gátolhat meg egy elszánt etatistát abban, hogy az államnál kilincseljen védelemért és így próbálja meg lesöpörni a pályáról a konkurenciát. Ugyanígy garantálható azonban az is, hogy ebben az esetben előbb vagy utóbb mindenképp lesz valaki, aki bíróság előtt fogja megtámadni azt az előfeltevést, miszerint a bitcoin pénz lenne, és hogy ennek megfelelően vonatkoztathatóak lennének arra is a különböző önkényes díjak, engedélyeztetési procedúrák, követelmények és minden más egyebek. Ha másért nem, hát már csak tisztán eszmei okok miatt is lesz, aki meg fogja játszani ezt, a tények pedig egyértelműen őt fogják igazolni.

A bíróságnak pedig végül ki kell jelentenie, hogy akkor a bitcoin most végülis pénz-e vagy sem. Mindkét lehetőségnek komoly következményei lesznek. Ha úgy döntenek, hogy bizony pénz, akkor az azt fogja jelenteni, hogy bárki, aki letölti a Bitcoin forráskódját és elindít egy saját blokkláncot, az lényegében saját pénzt hozott létre. Ilyesmivel utoljára Bernard von Nothaus próbálkozott; most 15 év börtönnel és nem kevesebb, mint 250.000$-os büntetéssel nézhet szembe, miután hamisítás vétkében bűnösnek találta a bíróság. Hasonló büntetésre számíthat tehát ez esetben egy engedélyezetlen Bitcoin-blokklánc beindítója is az USÁban, amennyiben az etatisták nyernek és a bíróság úgy dönt, hogy a bitcoin bizony igenis pénz: hamisítónak lesz bélyegezve mindenki, aki saját blokkláncot próbálna indítani.

Ezután a következő logikus lépés a Bitcoin-kliens szabályozása és átdolgozása lesz, hogy úgy működjön (vagy egyáltalán ne működjön), ahogyan azt az állam akarja. A Bitcoin főfejlesztőit vagy lecserélik vagy együttműködésre kényszerítik. Ha a bitcoin pénz, akkor az állam abszolút hatalmat akar majd szerezni a hálózat fölött, mivel ez esetben már az is a nemzeti infrastruktúra részének fog minősülni. Pontosan ugyanezen erőlködnek most az internet kapcsán is, ezért riogatnak mindenkit az elmeháborodott “kikapcsológombjaikkal”, domainnév-lefoglalásokkal és elképesztőbbnél elképesztőbb törvényekkel.

Az állam szemszögéből a pénz olyan, mint a plutónium: tökéletesen tisztában vannak az igazi hatalmával és megszállottan igyekeznek abszolút mértékben az irányításuk alá vonni azt, mert tudják, hogy aki a pénzt uralja, az ural minden és mindenki mást is. Parttalan naivitásra vall azt feltételezni, hogy a Bitcoinnal kesztyűs kézzel bánnak majd, és csak rendkívül finoman és óvatosan szabályozzák. Ha az állam nem talál lehetőséget a Bitcoin feletti abszolút hatalom megszerzésére, akkor mindent el fog követni a megfojtása érdekében. Főleg most, hogy egyre nagyobb lendületet gyűjt a pénz teljes digitalizálásának ötlete (lásd pl. Kanada és Dánia), a Bitcoin jelentette fenyegetés még inkább ki fogja szúrni majd a szemét még a legutolsó és legostobább hivatalnoknak is.

És akkor még egy árva szót sem ejtettünk arról, amire a már meglévő pénzügyi szolgáltatóktól számíthatunk majd, ha a Bitcoin valóban beindul; ezek aztán főleg éjt nappallá téve fognak majd áskálódni a Bitcoin ellen, törvényhozási és szolgáltatási oldalról egyaránt, hogy a földdel tegyék egyenlővé a bitcoinos üzleteket, és sóval hintsék be a romjaikat. Kőkeményen lobbiznak majd a bitcoinos üzletek bankká nyilvánításáért, miközben ők maguk is megtagadják majd bármilyen bitcoinos üzlet bármilyen formában való kiszolgálását, elvágva így azokat az ügyfeleiktől a hagyományos pénz dimenziójában. Ha kíváncsi vagy rá, hogy is néz ki egy ilyen koordinált támadás, akkor érdeklődj azoknál a bitcoinos üzletgazdáknál, akiknek volt már részük abban a hidegzuhanyban, amikor egyik napról a másikra azzal kellett szembesülniük, hogy bezárták, befagyasztották ill. megszüntették a bankszámlájukat.

A Bitcoin tehát egzisztenciális fenyegetést jelent nem csak az államra, de a világ minden hagyományos elektronikus pénzére is. Egyszerűen elképzelhetetlen még elméleti szinten is bármilyen olyan szituáció, amelyben az állam engedélyezné a Bitcoin vagy annak valamilyen utódjának a saját, központosított elektronikus pénzükkel való együttélését. A Bitcoin egyedüli és kizárólagos győzelmi esélye abban rejlik, ha sikerül még időben elég nagyra nőnie ahhoz, hogy már ne lehessen megsemmisíteni anélkül, hogy ezzel ne okoznának végzetes sérülést az illetékesek a világgazdaságnak is egyben. Ne legyenek illúzióink: ha mondjuk az SSL még nem létezne, és csak éppen most alkotná meg valaki, úgy azt most már sehogyan sem tudná elterjeszteni, mert “a kommunikációjukat titkosító terroristákra” hivatkozva egyszerűen betiltanák annak a használatát – vagy legalábbis megkövetelnének valamiféle titkos kulcsos hátsó ajtót az állam részére, amelyen keresztül bármikor beleshetnek bármilyen SSL-lel kódolt kommunikációba. A franciák például pontosan így jártak el a PGP-kulcspárokkal. Ebből is egyértelműen következik tehát, hogy amire igazán szükségünk van, az minél több világmegváltó bitcoinos alkalmazás és szolgáltatás, nem pedig az állami jóváhagyásért vagy engedélyeztetésért való kilincselés. Az, hogy ezek válhassanak a világ de facto szabványos szolgáltatóivá és olyan mértékben összefonódjanak a társadalommal, hogy azok bármiféle megbolygatása magát a gazdaság és a társadalom teljes egészét veszélyeztesse.

Az államnál való kilincselés nem ad legitimitást. Az Amazon, az Ebay és az Underwriter’s Laboratories-nek sem volt szüksége állami segítségre ahhoz, hogy kiépítse maga iránt a felhasználói bizalmat és garantálja a megbízhatóságot; egyszerűen csak hatékony, erőteljes és robusztus rendszereket építettek ki, biztosították a felhasználóik védelmét és így nagyon nagyra és nagyon megbízhatóra is nőttek. Ha tetszik, ha nem, a bizalom kiépítése bizony időbe telik, és ezt a folyamatot semmilyen állami pecséttel nem lehet megkerülni. Bárki, aki ebben reménykedik, az egyszerűen rövidlátó és lusta, aki nem hajlandó igazi vállalkozóként megdolgozni a sikerért.

Nagyot téved tehát bárki, aki azt hiszi, hogy egy állami regisztrációs bejegyzés majd segít nekik akár csak a tőkefelhalmozásban is. Az állam gonosz talizmánja egyetlen kockázati tőkést sem fog meggyőzni arról, hogy egy adott ötletben valóban van fantázia. A kockázati tőkések ugyanis nem vudupecséteket és rajzolatokat keresnek, hanem fantasztikus ötleteket és egy olyan csapatot, amelyik valóban képes meg is valósítani azt. Még csak annyira különösen újnak és innovatívnak sem kell lennie az ötletnek, amint láthatjuk azt például a TransferWise esetében is, amely nagyjából annyira unalmas és szokványos, amennyire csak lehet, és állig be is van jegyezve és regisztrálva mindenhol és mindenhova. A Bitcoinnak csak egyetlen árva, meggyőző és ellenállhatatlan ötletre és elképzelésre van szüksége – egy olyan probléma megoldására, ami csak és kizárólag a Bitcoinnal lehetséges egyáltalán.

Tudjuk jól, hogy a Bitcoin éppen olyan rendkívüli és forradalmi, mint maga az internet. Már csak azok a felhasználóbarát kezelői felületek és funkciók hiányoznak, amelyekkel valóban futótűzként terjedhetne el a rendszer az egész világban.

Az állami integráció azonban nem tartozik ezek közé. A leendő felhasználóid úgy általában véve le se … , hogy átugrottál-e az állam engedélyeztetési tűzkarikáin vagy sem. Elég csak a Skype-ot megnézni, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogy is néz ki az innováció helyes megközelítése: a Skype egyetlen felhasználóját sem érdekli, hogy van-e a Skype-nak engedélye a telefonszolgáltatóként való üzemeléshez. Csak és kizárólag az érdekli őket, hogy le tudják-e tölteni a szoftvert, tudják-e telepíteni és tudnak-e vele kifogástalan és ingyenes hívásokat indítani, fogadni, intézni és lebonyolítani egymás között világszerte bárhonnan, bárhova, alapból, mindenféle utólagos állítgatás nélkül. Ugyanez a helyzet a Bitcoinnal is. Itt sem akarnak az emberek mást, mint hogy egyszerűen letölthessenek és használhassanak egy programot, hogy megvásárolhassanak vele mindent, amire csak szükségük van, és a lehető legegyszerűbben, leggyorsabban és legkönnyebben utalhassanak vele pénzt a barátaiknak, ismerőseiknek és a családjuknak. Ezt pedig csak és kizárólag egy kellően karcsú és hatékony szoftver és az ehhez illően rugalmas és könnyed üzletmodell kifejlesztésével lehet megoldani – amihez, bármily’ hihetetlen is, de még mindig nincs egyáltalán semmi szükség bármiféle állami engedélyre.

Egy Bitcoinos üzlet regisztrációja a FinCENnél tehát hiba, de végeredményben önmagában nem nagy gond. Egyetlen Bitcoinos üzletnek sem kötelező regisztráltatnia magát a FinCENnél, és még ha meg is tette, akkor is minden további töröltetheti magát onnan bármikor. Az igazán nagy gondot az a gondolkodásmód jelenti, ami ennek a hátterében áll, és az üzenet, amit az önkéntesen regisztrálók küldenek azzal, hogy megadják magukat ennek a procedúrának. Ez a gondolkodásmód az, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Ahogy a Bitcoin fejlődik, úgy használják fel majd egyre inkább az ilyen ösztönös önkéntes regisztrációkat arra, hogy a még nem regisztrált Bitcoinos szolgáltatókat is bekényszerítsék az akolba, hogy aztán végül mindannyiukkal megfizethessék a különböző égbekiáltó díjakat és elvárhassák tőlük a legkülönfélébb önkényesen összetákolt engedélyek beszerzését – amiről pedig mondanom sem kell, hogy mennyire rossz lenne… legalábbis a Bitcoinos üzleteket az USA-ban beindítani és/vagy üzemeltetni szándékozóknak. A svájci bankok például megvetik az amerikaiakat és bezárják minden amerikai állampolgár számláját éppen azért, mert az amerikai szabályozásokkal már teljesen elszaladt a ló. A világ értelmes, gondolkodó emberei egyszerűen nem hajlandóak asszisztálni ehhez az erkölcstelen, pénzrabló őrültséghez.

Végezetül, hadd tegyem abszolút világossá a Bitcoinos fejlesztőkkel és vállalkozókkal kapcsolatos álláspontomat. A Bitcoin az üzletek és a hősök eszköze. Egy példa nélkül álló, minden tekintetben egyedi és új innováció, amely egyesíti magában a digitális információ világának bőségét és a fizikai pénz világának ritkaságát. Minden esélye megvan rá, hogy megváltoztassa a világot. Mindazok, akik bármilyen formában részt vesznek benne és hozzájárulnak a működtetéséhez és a fejlesztéséhez, bátor és innovatív, előrelátó gondolkodók, igazi vállalkozók, úttörők, vezetők és kockázatvállalók; olyan emberek, akik jobb hellyé teszik a világot. Tiszta szívemből, teljes mellszélességgel állok ki mellettük és támogatom az erőfeszítéseiket.

A forradalomba való beszállás és a siker ígérete rendkívüli csábítást jelent a vállalkozók számára – és legalább ennyire törekednek minden lehetőség lefedésére és a buktatók elkerülésére is. A szkeptikus közönség győzködése közepette pedig egyesek elkövetik azt a kritikus hibát, hogy az állami elismerés pecsétjében vélik felfedezni a céljaik elérésének eszközét. És bár ez egy alapjaiban hibás megközelítés, maguk az érintettek attól még nem rossz emberek, sőt, épp ellenkezőleg: áldozatkész mártírok, akik hajlandóak teljes mértékben feltárni magukat az állam megalázó vizsgálódásainak annak érdekében, hogy bizonyítsák jó szándékukat és tisztaságukat, az egy valóban hasznos és megbízható szolgáltatás beindítása és üzemeltetése iránti őszinte vágyukat. A szoftverek világában azonban egyáltalán semmi szükség nincs semmiféle állami tanúsítványra, elismerésre vagy hitelesítésre egyáltalán semmihez.

Rendkívül kockázatos lenne bevonni az államot a dolgokba a Bitcoin fejlesztésének ebben a korai szakaszában. Legjobb esetben is komolyan hátráltathatja a haladást, legrosszabban pedig teljesen meg is gátolhatja ennek az innovációnak az elterjesztését. Ami pedig legalább akkora tragédia lenne, mintha az internet sem vitte volna többre soha az AOL rendszerének világméretűre való kiterjesztésénél.

Forrás: The Monetary Future

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.