A pénz decentralizálásának etikai következményei

Szerző: Thomas M. Bernens

A Bitcoin az online tranzakciók digitális, P2P-pénze, melyet azért hoztak létre, hogy feleslegessé tegyék a közvetítőket, minimalizálják a tranzakciós költségeket és biztosítsák a szabad és névtelen, mindenféle központi manipulációtól mentes pénzátutalás lehetőségét. Szoftvermérnökként úgy vélem, egy ilyen projekt etikai következményei óriásiak, és éppen ezért alaposan meg is kell beszélni azokat ahhoz, hogy megfontoltan hozhassunk döntést annak a további fejlesztése felől. A fő kérdés pedig kétségkívül az, hogy egy ilyen projekt vajon legális-e egyáltalán, és hogy ha nem az, akkor elegendő, kellőképpen szilárd és vitathatatlan tény és eredmény áll-e a rendelkezésünkre ahhoz, hogy igazolhassuk velük a törvényszegés szükségességét?

A közelmúltbeli gazdasági események nyomán bankok és vállalatok sora ment csődbe. Egyre többen és egyre hangosabban követelik a jelenlegi helyett egy olyan új, “korrumpálhatatlan” rendszer kiépítését, amely biztosítja az áruk és szolgáltatások adásvételének tisztességességét. Arról azonban már folynak viták – főleg az Egyesült Államokban -, hogy legális-e egyáltalán egy ilyen új rendszer kiépítésén való munkálkodás. Chuck Schumer szenátor például pénzmosás és netes kábítószerkereskedelem miatt aggódik a Bitcoin kapcsán (Masnick, Senator Schumer Says). Sokan azonban az ellenvélemények ellenére is úgy vélik, hogy a Bitcoin valós alternatíváját nyújtja a jelenlegi, központosított állami (kész)pénzeknek, egyszerre biztosítva biztonságosságot, névtelenséget és átláthatóságot is.

A Bitcoin története egy állítólagos japán szoftvermérnökkel, bizonyos Satoshi Nakamotóval kezdődik, aki megálmodta és meg is valósította a szabad és névtelen online pénzhasználat egy olyan módját, amelyben az embernek nem kell olyan felfuvalkodott közvetítőkre hagyatkoznia, mint amilyen például a jelenlegi legnagyobb digitális online fizetéskezelő, a PayPal. Nakamoto szerint ugyanis ezek a vállalatok bár ellátják ugyan a feladatukat, de túl magas tranzakciós díjakat számítanak fel, és ezért nem hatékonyak. Mi több, mivel vissza is fordíthatják a fizetéseket, ezért még nagyobb hátrányt és veszélyt jelentenek a kereskedők számára (Nakamoto, Bitcoin). A Regretsy online közösség szegény gyermekeknek akart segíteni a karácsony szellemében oly módon, hogy lehetőséget kínált a felhasználóinak arra, hogy egy-egy gyereknek vegyenek egy ajándékot. A PayPal azonban rövid úton visszafordította ezeket a tranzakciókat arra hivatkozva, hogy a “Donate” gombot csak nonprofit szervezetek használhatják, és a Regretsy PayPal-számláját is befagyasztották (Killer, Regretsy). Ez pedig ragyogóan példázza azt az általános jelenséget, amit Nakamoto ki akart küszöbölni. “Bizalom helyett” a Bitcoin “kriptográfiai bizonyítékra” épül, így “bizalmas” harmadik felekre sincs szüksége. Így született meg tehát a P2P, névtelen, digitális pénz.

Mindez az úgynevezett “bányászattal” kezdődik. A bányászati folyamat keretében a felhasználó a számítógépe CPU-ja vagy GPU-ja számítókapacitásának egy részét a Bitcoin hálózatában zajló bitcoin-forgalom ellenőrzésére fordítja. A hálózat minden felhasználója avagy “csomópontja” elvégez egy munkabizonyítási eljárást. Ha a bányászok többsége helyesnek ítéli a munkabizonyítékot, úgy az ahhoz tartozó érméket is érvényesítik, hitelesítve így a velük lefolytatott tranzakciókat. A rendszer nagyrészt a következő hat pontra támaszkodik:

1.) Az új tranzakciókat szétküldik a csomópontokhoz.
2.) A csomópontok blokkokba gyűjtik az új tranzakciókat.
3.) A csomópontok egy, a blokkjukkal kapcsolatos nehéz feladatot próbálnak megoldani munkabizonyíték gyanánt.
4.) Amint egy csomópont talál egy munkabizonyítékot, szétküldi a blokkját az összes többi csomópontnak.
5.) A csomópontok csak akkor fogadják el a blokkot, ha annak minden tranzakciója érvényes, és nem tartalmaz egyazon érmék többszöri elköltésére irányuló kísérleteket.
6.) Az új blokk elfogadását a csomópontok azzal jelzik, hogy a frissen elfogadott blokk hashével kezdenek el dolgozni a soron következő újabb blokkon, összefűzve így azt az előzővel.

Ez a hat pont foglalja össze a hálózat működési elvének alapjait; ha megvan a megfelelő munkabizonyíték, úgy az új blokk is elfogadásra kerül és elfoglalja a helyét a láncban, a szóban forgó munkabizonyítékot megtaláló csomópont pedig 50 frissen kibocsátott bitcoint kap jutalmul a munkájáért. Az idő múlásával egyre nehezebb lesz megtalálni a megfelelő munkabizonyítékot, és egyre kevesebb új érme kerül kibocsátásra – a hálózat így szabályozza saját magát. Továbbá, egy új blokk csak a hálózat teljes számítókapacitása nagyobbik hányadának egyhangú helyeslése esetén kerülhet elfogadásra. Ebből következően csak akkor lenne esélye bárkinek a rendszer érdemi megtámadására, ha ehhez a hálózat teljes számítókapacitásának (ami jelenleg 7,89 Terahash/s-ra, avagy 100,20 Petaflop/s-ra tehető) felét meghaladó saját számítókapacitás állna rendelkezésére. Csak így lenne esélye ugyanis arra, hogy eltérítse a hálózatot a helyes munkabizonyíték-láncolatról. A csomópontok szabályozzák tehát a pénzkibocsátást, ellenőrzik a tranzakciókat és gondoskodnak a saját biztonságukról anélkül, hogy ehhez bármiféle központosított kormányzati felügyeletre vagy kapzsi vállalati szerkezetre lenne szükségük.

Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a Bitcoint leginkább a politikai paletta bal és jobb szélein elhelyezkedő emberek ismerik, akik vagy vehemensen ellenzik a decentralizált pénz ötletét, mondván, hogy egyértelmű megszegése az amerikai törvényeknek, fenyegetést jelent a gazdsaágra, a pénz- és az adórendszerre, valamint a fogyasztóvédelemre és elősegíti a pénzmosást (lásd Masnick, EFF Drops Bitcoin (az EFF jogi aggályok miatt vetette el mégis a bitcoinos támogatás lehetőségét, miután egyszer már bevezette egy ideig), vagy pedig támogatják a kampányt, és próbálják kitalálni, hogy milyen helyet is fog elfoglalni a Bitcoin a dolgok nagy egészében. Rick Falkvinge szerint a Bitcoin mindenképp velünk fog maradni, mivel azt egyetlen kormány sem foglalhatja le és nem is fagyaszthatja be. Mivel pedig opcionálissá teszi a tranzakciós díjak megfizetését és biztosítja bármekkora összeg bárhova való azonnali elutalását anélkül, hogy abba bárki bárhol, bárhonnan beleszólhatna (Falkvinge, Savings into Bitcoin, ezért igen nagy népszerűségre számíthat a hétköznapi emberek körében is. Azt tehát senki nem vonja kétségbe, hogy a Bitcoin mindenféleképpen nagy változásokat hozhat. És bár még mindig viszonylag kevés helyen fogadják csak el, már kialakította magának a saját kultúráját, napról napra egyre többen csatlakoznak a rendszerhez, a váltók pedig minden tőlük telhetetőt megtesznek annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban és legfájdalommentesebben biztosítsák az ügyfeleik számára a bitcoinhoz jutás lehetőségét. Márpedig amíg az emberek hisznek benne, használják, támogatják és fejlesztik, addig a Bitcoin fejlődni is fog, míg végül valóban reális és praktikus alternatívájává nem válik a jelenlegi online adásvételi megoldásoknak.

Szoftvermérnöki szempontból a legnagyobb dilemmát az jelenti, hogy a Bitcoin fejlesztésével és az ügyének a támogatásával szembefordul-e az ember a professzionális mérnöki és az állampolgári etikai felelősségével. Jelenleg ez a kérdés nyitott, határozott törvényekkel nem szabályozott szürke tartomány. Mivel pedig egy ilyen új ötlet esetében semmi nem mutatja meg egyértelműen a legalitás határait, ezért az embernek elkerülhetetlenül saját döntést kell hoznia arról, hogy melyik oldalra is áll ebben a kérdésben.

Valójában azonban a legfőbb, legnagyobb kérdés véletlenül az egyetlen is egyben, vagyis hogy legális-e az egy ilyen projekten való munkálkodás. Ha az ember részt vesz az egymással folytatott online pénzügyi tranzakcióink forradalmasításában, úgy lényegében elárulja-e azzal a törvényekkel vagy az országával szemben fennálló etikai kötelezettségeit? Vagy igazolható-e a potenciális igazságtalanság az új digitális pénz előnyeivel és hozományaival?

Az utilitariánus etikafelfogás szerint mindig azt a megoldást kell választani, amivel a lehető legtöbben járnak a lehető legjobban, illetve azt, amelyik a legátfogóbb jótékony hatást eredményezi. Olyan esetben tehát, ahol egyéni szinten nem mérhető a hatás, nagy egészében kell nézni – és alaposan mérlegelni – a következményeket. Ha a szoftvermérnökök nem hajlandóak támogatni a Bitcoin-projektet, úgy a bankok és nagyvállalatok továbbra is folytathatják a jelenlegi trendet, vagyis a túlzott hitelezést és az egyenlegek kényük-kedvük szerinti befagyasztását és feloldását, a net “bizalmas közvetítői” pedig továbbra is nyerészkedhetnek a tranzakciós díjaikon, lenyúlva az emberek kemény munkával megkeresett pénzét. Mivel ez a legkevésbé sem előnyös a széles nyilvánosság számára, és mivel ebben az esetben ők jelentik a többséget (amely tényállásra utal az Occupy Wall Street 99% vs 1% szlogenje is), ezért ez sértené az utilitarianizmus elvét, így – legalábiss e klasszikus megközelítés szerint – a Bitcoin-projekt támogatása jelenti az egyetlen opciót az etikai következmények ellenére is.

Ami az IEEE etikai kódexét illeti, az meglehetősen homályosan fogalmaz, és nincs is túl sok hozzáfűznivalója ehhez a témához. A legközelebb talán még a 7.8-as szekciójának első pontja esik hozzá, mely szerint “fel kell vállalni az olyan döntések felelősségét, amelyek előmozdítják a nyilvánosság biztonságának, egészségének és jólétének ügyét, valamint nyilvánosságra kell hozni minden olyan tényezőt, ami veszélyt jelenthet a nyilvánosságra vagy a környezetre” (IEEE, Code of Ethics). Ebből kiindulva pedig érvelhetünk azzal, hogy “a nyilvánosság jólétének” részét képezi az is, hogy a nyilvánosságnak a lehető legpozitívabb élményben legyen része – ezt pedig megint csak a Bitcoin-projekt támogatásával érhetjük el annak ellenére is, hogy az ilyen új helyzeteket szürke homályban hagyja a törvény.

Én személy szerint összességében előnyös, hasznos és jótékony projektnek érzem a Bitcoint, alkalmi felhasználójaként pedig tanúsíthatom a hatékonyságát, a biztonságosságát és a névtelenségét is. A bitcoin-bányászat folyamata is egyszerű, csak egy dedikált grafikai kártya és az úgynevezett GUIminer c. program kell hozzá a Bitcoin hálózati szoftvere mellett. És bár a bitcoinért kapható holmik választéka egyelőre meglehetősen korlátozott, a paletta mégis napról napra egyre bővül, ahogyan egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a digitális pénz, és egyre több weboldal kezdi használni és elfogadni fizetségként.

Ezen a ponton szükségesnek érzem kijelenteni, hogy igen, a Bitcoin névtelensége és szabályozatlansága valóban csábítóvá teszi azt az illegális tevékenységekhez való felhasználásra is, és ez nagyjából elkerülhetetlen. Ha azonban figyelembe vesszük azt is, hogy mindez az illegalitás a neten keresztül zajlik – hogy a régi drogháborúk digitalizálódnak, a résztvevők egyesülnek a névtelenség zászlaja alatt, és hogy ezzel együtt elpárolognak a régi drogjátszmák és az erőszak is, az véleményem szerint összességében mindenféleképp pozitív fejleményként értékelhető. A Bitcoinnal szembeni legkézenfekvőbb érv valóban az illegális tevékenységekhez való alkalmassága – de ha ez is együttjár az általa biztosított felhasználói előjogokkal, hát legyen. Elvégre a decentralizált, névtelen pénznek éppen az a lényege, hogy bármiféle kormányzati beavatkozás nélkül használhassuk arra, amire csak akarjuk és amire csak kell.

Összességében a Bitcoin elterjedése igen komoly következményekkel járhat. Sikere esetén megváltoztatja az online adásvétel jelenlegi rendszerét és nagyban fokozza a net névtelenségét. Az amerikai kongresszus egyre több kísérletet tesz az internet törvényi cenzúrázására; ha sikerrel járnak, úgy abszolút hatalmat nyerhetnek felettünk, bárhol és bármikor ránk taposhatnak, és sehol nem lehetnénk biztonságban tőlük. Míg ha a Bitcoin jár sikerrel, úgy elhárítja a fejünk fölül ennek a veszélynek egy tekintélyes hányadát, és máris nem kémkedhet utánunk kénye-kedve szerint a Kongresszus. És messze nem ez lenne az egyetlen dolog, amit megváltoztatna a Bitcoin sikere.

Bibliográfia

Nakamoto, Satoshi. Bitcoin: A Peer-to-Peer Electronic Cash System. Publikáció. Satoshi Nakamoto. Web. 2011. dec. 04.

Masnick, Mike. “EFF Drops Bitcoin Over Concerns About Legality.” Techdirt. 2011. június 21. Web. 2011. Dec. 11.

Masnick, Mike. “Senator Schumer Says Bitcoin Is Money Laundering.” Techdirt. 2011. június 6. Web. 2011. dec. 11.

Killer, Helen. “CATS 1, KIDS 0 | Regretsy.” Regretsy | Where DIY Meets WTF. Bullshit, 2011. Dec. 5. Web. 2011. Dec. 11.

Falkvinge, Rick. “Why I’m Putting All My Savings Into Bitcoin.” Falkvinge.net. Rick Falkvinge. Web. 2011. Dec. 04.

Bernens, Thomas M. “Hey /r/bitcoin…” Reddit. Bukowskaii, 2011. Nov. 28. Web. 2011. Dec. 11.

“IEEE – IEEE Code of Ethics.’ IEEE. Web. 2011. Dec. 11.

Forrás: Google Docs

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.