A Bitcoinnak munkáltatókra van szüksége, nem kereskedőkre

Az elmúlt hónap bitcoinnal kapcsolatos eseményei közül minden bizonnyal az egyik legizgalmasabb, a kriptopénzt elfogadó új kereskedések szemléje. Lássunk tehát néhány friss hírt: már a skót számítástechnikai üzletláncnál, a CeX-nél is lehet bitcoinnal fizetni egy új promóciós termékükért, illetve egyik boltjukban egy bitcoin ATM-et is üzembe helyeztek. Az egyik bitcoinos fizetések feldolgozásával foglalkozó cég 30 millió dollár tőkebefektetést kapott az Index Ventures-től, illetve Richard Branson-tól. Egy svédországi webes gigaboltban már kriptopénzzel is lehet fizetni. Turisztikai profilú, és már egy ideje üzemelő bitcoin vállalkozások, mint a Cheapair és a BTCTrip, hotelszoba foglalásokkal is bővítik szolgáltatásaikat. Az amerikai politikusok már törvényesen is elfogadhatnak bitcoin adományokat.

Különös, hogy mindezzel egy időben, mintha jelentősen lassulna a bitcoin adoptációjának a folyamata. A tranzakciók mennyisége, akárcsak az egyedi címek mennyisége azt mutatja, hogy a legutóbbi lufi óta tapasztalható hanyatló tendencia épp, hogy csak befejeződött. Máshogy fogalmazva, a tranzakciók és egyedi címek mennyisége épp, hogy csak kezd újra talpra állni, jóllehet a Google diagramja még mindig csökkenő tendenciát mutat. Igaz, az is köztudott, hogy egy bitcoin lufi esetében az ilyen típusú mennyiségi diagramok az utolsó olyan indikátorok, amelyek a megforduló tendenciát jelzik. Mostanra már valószínűleg a feltörekvő országok lakossága is hallott a bitcoinról, és ki-ki belátása szerint eldönthette, kívánja-e használni, vagy sem.

Amennyiben az a célunk, hogy minél több ember használja a kriptopénzt, akkor magát a bitcoin ökoszisztémáját kellene megváltoztatnunk. Véleményem szerint, ami a leginkább változtatásra szorul, az a kriptopénz adoptációjának alapvető alakulása. A jelenleg ismert átlagos bitcoin felhasználói módok a következőek:

1. Bitcoint vásárolunk egy tőzsdén, ebben az esetben értelem szerűen tesszük ezt a kötelező járulékos kellemetlenségekkel, amilyen például a papírmunka, regisztrációs eljárás, folyószámla aktiváció, stb. Vagy kriptopénzt veszünk viszonteladóktól, vagy akár bitcoin ATM automatától, ez utóbbi esetben akár 3-15%-os illetéki díjjal.
2. A megvásárolt bitcoint elköltjük egy kereskedőnél.

Vizsgáljuk most meg a fent említett alkalmazások előnyeit a hagyományos hitelkártyákkal szemben.
Először is, a bitcoin használatával járó összes járulékos költség alapvetően magasabb, mint a hitelkártyák és a Paypal 3%-os kezelési költségei. Néhány esetben azért lehet alacsonyabb is, ha valaki például az Egyesült Államokban akar bitcoint venni a Coinbase-n keresztül, akkor csak 1 %-os kezelési költséggel kell számolnia. Azonban számos más országban alapvetően magasabbak a díjak.

Másodszor, a bitcoin több gonddal jár. Mivel az emberek nagy része már rendelkezik valamilyen hitelkártyával, így a bitcoin megszerzése ennél biztosan több gonddal járna.

Harmadszor, a bitcoin árfolyam ingadozása sokkal jelentősebb.

Néhány esetben, amikor például a bizalmas információkezelés a fontos, vagy olyan országokban, ahol a hitelkártyák nem elérhetőek, vagy azokban az esetekben, amikor egyfajta korlátozó mechanizmusként alkalmazzák a hitelkártyák blokkolását (igen, ilyen régiókról is hallhattunk), vagy amikor az embereknek nincs bankszámlájuk, szóval ilyenkor mindenképp előnyt jelent a bitcoin. De ezek az esetek azért eléggé szélsőségesek, és viszonylag kevés felhasználót érintenek.

Most nézzünk meg egy alternatív alkalmazást: egy munkavállaló fizetésének egy részét, vagy akár az egészet is, bitcoinban kapja. Ebben az esetben a munkavállalónak két lehetősége van:

1. Megtartja a kriptopénzt, és amikor úgy alakul, fizet vele egy kereskedésben.
2. Átváltja hagyományos valutára, 1-5%-os kezelési költséggel. (Általában többen akarnak bitcoint venni, mint eladni, így az „utcai” kezelési költségek alacsonyabbak lehetnek az eladói oldalon.)

Az első esetben sokszor találkozhatunk kedvező ajánlatokkal. Gondoljunk például a rendkívül kényelmes használatú pénztárca böngészőkre, amilyen a Kryptokit is, vagy a Gyft ajánlatára, amely szerint bitcoinos fizetésnél pénzvisszatérítést biztosít, vagy a Zincsave szolgáltatásán keresztül elérhető kedvezményes Amazon vásárlásra.

Persze az is elképzelhető, hogy bitcoin helyett inkább hagyományos valutában szeretnénk megkapni a fizetésünket, feltételezhetően 0 %-os járulékos költséggel. A munkaadó jövedelem juttatása szempontjából azonban megállapíthatjuk, hogy a mérleg nyelve erősen a bitcoin felé dől, hiszen a kriptopénzzel jóval több előnyre tehetünk szert.

Ezek után felmerül a kérdés: lehetséges-e, hogy az átváltási költségek a munkaadót terheljék? Két válasz van erre. Először is mivel a munkaadó nagy mennyiségben szerzi be a bitcoint, így számára jóval alacsonyabbak a váltási költségek.
Másodszor, sok esetben a munkaadónak sem kell semmilyen járulékos költséggel számolnia különösen, ha kereskedőként szolgáltatásaiért cserébe ő is elfogadja a bitcoint, mivel így ő is közvetlenül kapja azt ügyfeleitől. Ideális esetben és hosszú távon, ez úgy működne, hogy egyre több és több vállalkozás fogadna el bitcoint, illetve azzal fizetné munkavállalóinak bérét (értelem szerűen annak, aki azt igényli), ezáltal pedig egy olyan dinamikusan fejlődő és növekvő belső gazdaságot tudnának létrehozni, ahol egyáltalán nem lennének járulékos költségek.

Mindez vajon miért nem alakult még ki? Ennek leginkább gyakorlati oka van. Tudniillik már léteznek olyan platformok, amelyek a bitcoinos fizetések elfogadására szakosodtak, és olyanok is, amelyek a munkavállalói juttatások kriptopénzben történő folyósítására specializálódtak. Ezek a platformok azonban nem kommunikálnak egymással. Tehát mind az input, mind az output oldal létezik már, igaz egymástól függetlenül, de mindkettő nyújt ahhoz is megoldást, ha egy adott vállalat végül mégis úgy dönt, hogy inkább hagyományos valutát szeretne küldeni, vagy kapni.

Van egy másik kérdés is: az ingadozás kockázata. Amennyiben például a bitcoint használó vállalkozások egyik, input vagy output oldalán megszűnne az áramlás, akkor a két oldal között egy beláthatatlan egyenlőtlenség jönne létre, ekképp pedig sebezhetővé válna az árfolyam ingadozásával szemben.

Az első problémára kézenfekvő a megoldás: létre kellene hozni egy platformot, amely egyidejűleg menedzseli mind az input, mind az output oldalt.

A második problémára két megoldás lehetséges: Az első, az ellenügylet kötése, azaz egy olyan platform használata, amilyen például a Bitfinex is. Tehát fogadást kell kötni a bitcoin árfolyamának változására, a fogadás mértékét folyamatosan úgy kell igazítani, hogy a bitcoin árfolyammozgása ne befolyásolhassa a vállalat által bitcoinban tárolt összeget. Értelem szerűen, ilyen körülmények között annak sem lenne különösebb hatása, ha a bitcoin árfolyama 1 vagy akár 200 dollárral esne, mivel a vállalkozás (majdnem) teljesen elszigetelődne minden árfolyam ingadozási kockázattól.
A másik megoldás ennél kicsit egyszerűbb. Itt arról van szó, hogy az arra igényt tartó munkavállalónak naponta egy „meghatározatlan mennyiségű” bitcoint folyósíthatnának, az egyensúly miatt természetesen mindig csak annyit, amennyi harmonizál a bejövő BTC összmennyiségével. A fizetés fennmaradó része logikusan hagyományos valutában kerülne folyósításra.
A harmadik megoldás egy hibrid megközelítés: ebben az esetben az ügyfelektől bejövő bitcoinnak megfelelő mennyiségű bitcoint küldenének a munkavállalók pénztárcáiba, a fennmaradó összeget pedig megvennék, vagy eladnák egy tőzsdén.

Ideális esetben, egy jól felfegyverkezett input-és-output bevételeket kezelő és vállalkozásokra szakosodott platform, zökkenőmentesen kezelhetné mindezeket az opciókat.

Végezetül, biztosak lehetünk benne, hogy egy jól működű sémát (nem csak technológiai értelemben) néhány egyéb bátor vállalkozás is örömmel alkalmazna. Például a blockchain.info örömmel válna 100%-ban BTC felhasználóvá, de persze vannak olyan hagyományos cégek is, amelyek nem mernének egyből ilyen nagyot ugrani. A TigerDirect és az Overstock is örömmel integrálna egy olyan rendszert, amelyet az imént felvázoltam, de természetesen csak abban az esetben, ha azt valaki tényleg kidolgozná. Bizonyára mindkét vállalatnál épp elég geek van ahhoz, hogy mindezt megvalósítsák, és kidolgozzanak egy olyan rendszert, amelyben az ügyfelektől beérkező BTC egyből a munkavállalók zsebébe vándorolhatna. Nyilván a kisebb bitcoin vállalkozások is tehetnének erőfeszítéseket ebben az ügyben.

A vállalatok szempontjából igazán egyszerű a dolog: néhány ügyfelük bitcoinban szeretne fizetni, és néhány alkalmazottjuk egészen biztosan szeretne legalább bizonyos mennyiségű bitcoint kapni. Tehát a két oldalt kellene összehozni, és ezzel egyidejűleg a költségekből is lefaraghatnának mindkét oldalon.

Azon felül, hogy egy ilyen séma kidolgozása és megvalósítása jelentősen csökkentheti a költségeket, még ahhoz is hozzájárulhat, hogy stabilizálódjon a bitcoin árfolyama. Jelenleg, szándékos spekuláció hiánya miatt nincsen különösebb nyomás a kriptopénz árára. Túlnyomórészt a bitcoin elköltéséről beszélhetünk, nem pedig megkereséséről (fizetésként), illetve ha valaki kriptopénzben kapja a keresetét, akkor az valószínűleg valamelyik nagybefektető zsebéből származik, vagy egy ügyféltől, nem pedig tőzsdei vásárlásból. Amennyiben ez történik, úgy az egyensúly meg fog változni, mivel az ügyfelek által elköltött érmék végül egyszerűen a lelkes geekek pénztárcáiban fognak landolni. Ekképp, hosszú távon az árak stabilabbá válhatnak, akár úgy is, hogy nincs újabb nagyobb érdeklődési hullám a kriptopénz iránt.
Természetesen és remélhetőleg, egy nagyobb fogyasztói réteg bekapcsolódása, amelyik valójában szeretné elkölteni érméit, egy újabb nagyobb hullámot indítana majd.

Szerző: Vitalik Buterin
Forrás: bitcoinmagazine.com