A bankok okozzák a bitcoin jelenlegi mélyrepülését?

Fejfájást okoznak a bitcoin-váltóknak a visszafordított banki utalások

Néhány nappal ezelőttig, ha megkérdezte volna az ember bármelyik bitcoin-váltóst arról, hogy mi is az a Dwolla, valószínűleg azt a választ kapta volna, hogy “olyasmi, mint a PayPal, csak olcsóbb és nincs benne visszatérítés.”

Mindkét tényező fontos szempont egyének és üzletek számára egyaránt a fizetések elfogadásánál, a Dwolla pedig határozott előrelépésnek tűnt az USA ACH bankhálózatához képest. A pénz bevitele a Dwolla rendszerébe ugyan semivel sem gyorsabb, mivel a Dwolla is ACH-n keresztül fogadja a beérkező összegeket, de amint az utalás lezajlott, onnantól a Dwolla ügyfelének már teljhatalma van a rendszerbe vitt pénze felett.

A Dwolla-számlák közti utalások azonnaliak, egy pillanat alatt lezajlanak, és a fogadó fél is nyomban elköltheti a pénzét, amint megkapta.

Vannak más ACH-alapú pénzküldők is, így például a PayPal, de a Dwolla teljesen másmilyennek állította be magát, mondván, hogy a Dwolla-számlán tárolt pénz “olyan, mint a készpénz”. Feltehetőleg ennek a készpénz-alapúságnak köszönhetően tudják fenntartani az alacsony – tranzakciónként mindössze 0,25$-os – díjaikat is.

Biztos “olyan, mint a készpénz”?

Nemrégiben azonban legalább két bitcoin-váltó tanulhatta meg a saját kárán, hogy a Dwolla bizony nem teljesen olyan, amilyennek első pillantásra tűnt. A Dwollára vitt pénz nem feltétlenül “olyan, mint a készpénz” – sőt, egyre inkább emlékeztet a más fizetőhálózatokra vitt pénzre. Az esetleges ACH-visszatérítésekből származó veszteségeit ugyanis a Dwolla valóban ráterheli az ügyfeleire, és a saját rendszerén belüli utalásokat is visszafordítja, ha az utaló fél sikeresen bebizonyítja, hogy csalás történt.

A második legnagyobb bitcoin-váltó, a TradeHill a múlt héten jelentette be, hogy egymillió dollárnyi utalásonként több, mint 37.000$-os veszteséget szenvedett visszatérítések miatt, és ez az összeg még sokkal magasabb is lehetett volna, ha nem reagáltak volna olyan gyorsan, ahogyan.

A TradeHill bejelentésére a Dwolla nyilvánosan nem válaszolt ugyan, viszont frissítette a frissen regisztrálóknak bemutatásra kerülő felhasználási feltételeit: immár konkrétan és szó szerint is figyelmeztetik az embert a visszatérítés lehetőségére. Emellett pedig a weboldaluk Súgó-részlegére is feltettek számos cikket az ACH-visszatérítésekről és az ezekkel kapcsolatos vitákról.

Ami azonban a TradeHillt illeti, ők egyszerűen felhagytak a Dwolla támogatásával, és követte a példájukat egy másik váltó, jelesül az ExchangeBitcoins.com is.

A bitcoin saját euróválsága

A váltóknak rendszeresen akadnak gondjaik a bankokkal. Immár három hete annak, hogy a legnagyobb váltó, az MtGox elsőként hagyott fel a SEPA-utalások fogadásával. Aózta számos különböző módszerrel és egy EU-s bank közerműködésével is próbálták orvosolni a problémát, de még eddig nem adtak hírt arról, hogy skerrel jártak volna.

A TradeHillnek múlt pénteken a saját EU-bankjával, a spanyol illetőségű Banco Sabadellel gyűlt meg a baja, amikor is az befagyasztotta a TradeHill számláját, megfosztva így azt az eurókezelési lehetőségétől. Azóta ugyan állítólag felvették a kapcsolatot egy másik EU-s bankkal, de arról ők sem adtak hírt, hogy ezen keresztül mikor fognak tudni újra eurós utalásokat indítani vagy fogadni.

Mindemellett azonban már az MtGox és a TradeHill is támogatja a Paxum banki közvetítőn keresztüli utalásokat – az ugyanis SEPA-s utalások fogadását éppúgy lehetővé teszi, ahogyan USD-sekét és CAD-osokét is.

A Paxum előnye, hogy jól kezeli a csalási kockázatokat, így megengedheti magának a visszatérítések mellőzését. Hátránya azonban, hogy ennek meg is kéri az árát, így az ezen keresztüli utalások már jóval drágábbak a korábbiaknál. A TradeHill azonban bízik benne, hogy ezzel mégis megbékítheti a Dwolla-támogatás megszüntetésével feldühített ügyfeleit.

A sebezhetőség

Nem a bitcoin az első olyan pénzügyi hálózat, amelynek gondjai akadtak a hagyományos bankrendszerbe való beilleszkedéssel az ACH-utalások “csalás” esetén való visszafordíthatósága miatt.

A visszafordítható banki pénz vissza nem fordítható netes pénzzé konvertálásának folyamatában maga a konvertálás a legrizikósabb rész, mivel a konverziót végrehajtó közvetítők érzik meg a legjobban a csalásokat. Éppen ezért közli most már a Dwolla is világosan, hogy az ő szolgáltatásuk sem mentes a visszatérítés lehetőségétől.

A Dwolla által a felhasználóira továbbhárított veszteségek eredetileg valószínűleg egyes Dwolla-fiókokkal személyazonosságlopás útján elkövetett visszaélésekből származtak. Amint az így elutalt összegek eljutnak egy váltóhoz, percek alatt át is válthatóak bitcoinra, amely bitcoinok pedig újabb néhány perc múltán máris a csalóhoz kerülhetnek. A Bitcoin rendszerét pedig ugyebár eleve visszatérítésmentesre tervezték, így az egyszer már sikeresen ellopott összegeket senki és semmi nem tudja újra kipréselni a tolvajból.

A bankok általában könnyedén át tudják hárítani az ilyen csalásokból származó veszteségeiket az olyan közvetítőkre, mint a Dwolla, amelyek pedig szintén továbbhárítják e veszteségeket a saját felhasználóikra. A legnagyobb baj azonban az, hogy a bankok az ilyen incidensek megelőzését elősegítő, hathatós biztonsági intézkedések foganatosítása helyett egyszerűen csak ritka kivételekként kezelik ezeket az eseteket, és ennek minden ilyen alkalommal az ügyfeleik, valamint az ügífeleik partnerei látják a kárát.

Az ACH korlátai valamelyest védik ugyan az amerikai bankokat a további csalásoktól, de a módszerük legjobb esetben is csak gyér hatásfokú mankóként jellemezhető. Egyszerűen arra hagyatkoznak ugyanis, hogy ama néhány nap alatt, amíg az egyes tranzakciókat lebonyolítják, úgyis leleplezik még idejekorán a csalások egy részét, eleve megelőzve így a veszteségek egy részét is.

Van ugyan olyan banki átutalási mód – a wire transfer -, amit nem lehet visszafordítani, és sok bitcoin-váltó fogad is ilyen utalásokat, ám ezek legnagyobb hátránya az, hogy az egyes utalások költsége akár a 40$-t is meghaladhatja (a fogadó felet terhelő díjakkal együtt), ezért ez nagy összegek továbbításán túlmenően semmi egyébre nem alkalmas (így hétköznapi fogyasztói utalásokra sem).

A bitcoin menetel tovább

Ezek a súrlódások a bankrendszerrel alaposan elbátortalanították a bitcoin fellendítésén munkálkodó kereskedőket, és ez meg is látszik: annak ellenére is sokhetes mélypontra zuhantak az adásvételek, hogy időközben egyébként számos új bitcoin-váltó nyitotta meg a kapuit.

Komolyabb bajoktól azonban mindaddig nem kell tartani, amíg legalább egy (vagy több), tisztességes piaci likviditással rendelkező váltó továbbra is támogatja a bankrendszeren keresztüli utalásokat. Az Intersango és a Bitcoin7 például továbbra is fogad SEPA-utalásokat, és nem kevesebb, mint 3 váltó (az MtGox, a Camp BX és az Intersango) nem fordított (még) hátat a Dwollának sem.

Mi több, maguk a váltók is foganatosíthatnak megfelelő csalásgátló intézkedéseket, és így már akár vissza is térhetnek ezen egyelőre elutasított utalási formák kezeléséhez. Ez már csak azért is valószínűsíthető, mert a bitcoin-váltók még mind nagyon fiatalok. A TradeHill például csak májusban indult, míg mások alig egy hónapja. Keyur Mithawala, a Camp BX alapítója például azt mondta, eleve úgy állapították meg az áraikat, hogy azok fedezzenek egy bizonyos mértékű, csalásokból várható veszteséget, és szükség esetén ezen árak emelésével akár magasabb kockázati szintet is kezelhetnek.

Mindaddig tehát, amíg a bitcoin-váltók nem esnek ki teljesen a banki utalások rendszereiből, addig ezek a nehézségek csak ideiglenes, bár meglehetősen kellemetlen akadályokat jelenthetnek a bitcoin széleskörű elterjedése előtt. Annyiból pedig még akár egyenesen előnyére is válhat, hogy látványosan szemlélteti, mennyivel jobb a Bitcoin rendszere a bankokénál, és mennyivel érdemesebb ezt használni azok helyett.

Forrás: Bitcoin Money

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.