A bitcoin deflációs csapdája
2014-04-16
Egy Open Intelligence-es barátunk hívta fel a figyelmünket egy viszonylag friss publikációra. Jerome Roos egy a MoneyLab által szervezett konferenciáról írt beszámolót, és írásában a bitcoinnal kapcsolatos aggályainak adott hangot. Értekezésében elsőként, a bitcoin megbízhatatlan jellegét elemezte. Bár véleménye szerint a bitcoin mechanizmusa alapvetően megbízható, azonban a digitális pénztárcák és a bitcoin tőzsdék már annál kevésbé. Így a bitcoint övező paranoia leginkább e területek biztonsági dilemmáiból táplálkozik. Illetve problémát jelent az is, hogy kezelése sok ember számára nehezen átlátható, ekképp szintén megbízhatatlan, kiszámíthatatlan. Roos írásában egy Bitcoin Talk fórumos hozzászólást is idéz: „Senkiben se bízz online.”
Természetesen a megtévesztés, lopás, hekkelés és hasonló jelenségek nem újdonságok a bitcoinnal kapcsolatban sem, de azt azért mindenképpen meg kell említeni, hogy a biztonság és a kezelhetőség óriási fejlődésen ment át a kriptopénz kezdetei óta. Jóllehet, Roos nem áll meg itt. Az igazi nagyágyút a kriptopénz deflációs minőségére tartogatja:
„… amíg az átlagos munkások megszenvedik a deflációt, mivel az csak súlyosbítja a munkanélküliséget, illetve további nyomást gyakorol a munkavállalókra, addig a gazdagoknak mindaz csak egy jótétemény. Mindent egybevéve, ha van egy nagyobb megtakarítása, akkor a megtakarításának az értéke csak növekedhet, azaz hasznot húzhat, az általános áreséséből. Ebből következik, hogy a defláció ösztönzően hat a felhalmozott készletekre, mivel azokat anyagi javakkal, azaz pénzzel gyarapítja. Tehát a deflációval a gazdagok csak gazdagabbá válnak, úgy, hogy közben semmit sem tesznek.”
Bár számos közgazdász egyet ért abban (például Ben Bernanke és Paul Krugman is), hogy a deflációt jobb elkerülni, mindez azonban a bitcoin szemszögéből már nem ilyen egyértelmű. Először is, a bitcoin sokkal nagyobb hasonlóságot mutat bizonyos nyersanyagokkal, például az arannyal, mintsem a dollárral. Adottsága, nevezetesen, hogy a hagyományos valutákhoz hasonlóan is fel lehet használni, azaz lehet vele fizetni, még nem csökkenti annak a ténynek az igazságát, hogy jelenleg az emberek sokkal inkább úgy kereskednek vele, mint az arannyal, azaz inkább befektetésnek tekintik, mintsem pénznek. És mindez valószínűleg akkor sem fog megváltozni, amikor már széleskörűen elterjedt lesz.
Tehát mindez igazából azt jelenti, hogy a bitcoin egy opció, egy választási lehetőség az emberek számára, akik szeretnének értéket tárolni, vagy átadni. Pillanatnyilag az ilyen típusú lehetőségek jelentős kormányzati ellenőrzések alatt állnak, de, ahogy a twitter is elhozta az információ szabad áramlásának a lehetőségét, ugyanúgy a bitcoin is elhozza majd a pénz szabad áramlásának a lehetőségét. A kormányok persze megpróbálják majd mindezt az ellenőrzésük alá vonni, de hiába. És a hiábavaló próbálkozások arra fogják kényszeríteni őket, hogy felelősségteljesebben viselkedjenek, különben csak szenvedni fognak a következményektől. És végezetül, a hagyományos valuták megtalálják majd a maguk helyét, akárcsak a bitcoin is, és ahol egyéni kompetenciájuk már nem lesz elegendő, ott egymást kiegészítve fognak működni.
Valószínűtlennek tűnik, hogy az emberek bitcoinban kapják majd a fizetésüket. Inkább a megtakarításaikat fogják kriptopénzben tárolni. Már jó sok éve, hogy a bankok megtakarításokat kínálnak, és számosan, akik időskori járulékukat a 401 ezres tervekre tették fel (meghatározott adózású nyugdíjfajta Amerikában), egy életre megtanulták a tőzsde által jelentett kockázatokat. Minden hónapban egy kisebb mennyiségű bitcoin félre tétele biztos és jobb jövőt biztosít mindenki számára. Ugyanakkor, a kriptopénz a gazdaságra is ösztönzően fog hatni. A bitcoin eddigi rövid történetében megfigyelhető volt, hogy amikor az árfolyam emelkedett, akkor a kriptopénzt elfogadó helyek bevétele is növekedett. Mi áll ennek a hátterében? Az, hogy az emberek a papírnak az értékét látják, amit megkeresnek, illetve azt akarják valósággá tenni. Így elmennek a boltba, és megveszik a plazma tévét, amiről már régóta álmodoztak. Ekképp pedig a gazdaságot is serkentenik, azaz több munkahelyet és lehetőséget teremtenek majd.
Mindeközben Rob Wile arról ír egy, a Business Insider-ben megjelent cikkében, hogy az eurózóna jelenleg egy „alacsony inflációs” spirálon megy át. Az alapvető probléma, ahogy arra Wile is felhívja a figyelmet, hogy a központi bankok nem érik el az előirányzott 2 % -os inflációs céljukat, így a kormányoknak és egyéb adósoknak sokkal nehezebb visszafizetniük adósságaikat. Az államadósság visszafizetése komoly probléma, de az infláció nem az egyetlen eszköz erre. Mégis, ez a legkedveltebb megoldás.
Amikor a kormányok inflációt idéznek elő, hogy fizetni tudják az államadósságukat, akkor ez egyben újabb adót jelent a közép- és alsó rétegeknek. A munkabérek és a megtakarítások kevesebbet érnek, tehát az államok egy olcsóbb árfolyamon tudják visszafizetni adósságukat. A vagyonosokat mindez nem különösebben érinti, főleg ha olyan befektetési stratégiákhoz vannak hozzáféréseik, amelyek megbízható módon előbbre viszik őket az inflációs görbénél. Ahogy Jan Willie mondja az Open Intelligence-től „Minden bizonnyal időszerű az újrakezdés, új fizetőeszközökkel, legyen az bitcoin vagy altcoin, vagy egyéb, kölcsönös megegyezésen alapuló rendszer, amilyen például a LETS (Local exchange trading system).”
