Meghódította a PorcFestet a Bitcoin

Szerző: Erik Voorhees (Bitinstant.com)

A PorcFest (Porcupine Freedom Festival) egy egyhetes, évente megrendezésre kerülő esemény a The Free State Project szervezésében. Ez utóbbi egy olyan ambiciózus szervezet, amely nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy 20.000 szabadságpárti aktivistát költöztessen New Hampshire államba. A PorcFest helyszíne egy nagy, minden szükséges létesítménnyel felszerelt tábor, amely minden további nélkül be tudott fogadni ezernél is több szabadságszerető embert, akik így vígan ehettek-ihattak, cseveghettek, nevethettek, vitatkozhattak és mutogathatták egymásnak a legújabb félautomata pisztolyaikat illetve az azokhoz beszerzett különböző kiegészítő kellékeiket.

A Free State Project régi tagjaként jómagam még 2011 elején költöztem New Hampshire-be, és ez immár a harmadik PorcFest volt, amin részt vettem. Mivel azonban ez volt az első olyan, ahol már valóban említésre méltó (és nem is akármilyen!) láthatósággal képviseltette magát a Bitcoin is, ezért nem is vitás, hogy számomra ez volt a legjobb mind közül.

Ott volt velem együtt Roger Ver és Charlie Shrem is a BitInstanttól, valamint Ira Miller (a FeedZeBirds, a Coinapult és a Paysius fejlesztője); megtisztelt minket a jelenlétével Ayaka, Roger csodálatos japán jegyese is, aki hathatósan gondoskodott róla, hogy ne csak és kizárólag a Bitcoinról szóljon minden egyes ébren töltött percünk, hanem – jóval ésszerűbb módon – szinte csak és kizárólag. Mindannyiukat én hívtam meg a PorcFestre – nem csupán gesztusként, hanem azért is, hogy segítsenek a bitcoin-forgalmazó bódém – “Bernanke’s Bitcoin Exchange” – működtetésében.

A Bernanke’s Bitcoin Exchange volt a legfőbb szponzora az “Agora Valley”-nek – a tábor ama tekintélyes részlegének, ahol különböző árusok és kereskedők rendezkedtek be és árultak nagyjából mindent ételtől ruhákon át felforgató könyvekig, nagy és félelmetes késektől aranyos kis fonott Eric Cartman-sapkákig; még masszázst is kínáltak. A váltó annak nyomán kapta meg az elsődleges szponzor kitüntető címét, hogy Roger egy igen szép összeget adományozott a Free State Projectnek azzal az egy feltétellel, hogy bitcoinban is el kell fogadniuk a PorcFest regisztrációs díjainak befizetéseit. Több tucatnyian éltek is a lehetőséggel, köztük természetesen jómagam is, és ezzel már az egész esemény alaphangulatát is meghatároztuk – olyannyira, hogy az idei program alcíme lehetett volna akár az is, hogy “bitcoint is elfogadunk”.

A Bernanke’s Bitcoin Exchange teljes értékű kereskedelmi és információs központként dolgozott; 3%-os árréssel adtunk-vettünk bitcoint hagyományos pénzért, új emberekkel ismertettük meg a Bitcoint a Bitcoin Spinner és a Blockchain.info okostelefonos alkalmazása segítségével és tanítottunk a biztonságos tárcakezelésre, megfelelő óvintézkedésekre. Három laptopot és egy táblagépet kapcsoltunk a Verizon Mifi hotspotjára; folyamatosan képernyőn volt az MtGoxLive, a WebGL-földgömb és a Blockchain.info élő tranzakciókövető listája. Időnként benyomtuk a BitInstant főcímzenéjét (“It’s Yo’ Money Why Wait?”) a mögöttünk leparkolt kocsimból; Charlie ettől mindig nagyon felderült.

Minderre pedig New Hampshire egyik legszebb vidéke erdeinek közepén került sor; mindenfelől gyönyörű hegyek vettek körül minket, és úgy daloltak a madarak, mint a Disney-rajzfilmekben. Egy alkalommal egyszerűen csak hátradőltem a székemben egy sörrel a kezemben (és még két másikkal a hasamban) és arra gondoltam, hogy hát igen, tök vagányak ezek a pillangókések meg az engedély nélküli fodrászok, de itt most valójában egy egész gazdasági rendszert szervezünk újjá laptopokról és egy táblagépről, egy 50$-os Verizon Mifivel.” És valóban: az év legnagyobb libertariánus kempingfesztiválját kapcsoltuk rá a Bitcoin globális hálózatára, a kormánynak pedig halvány sejtelme sem volt semmiről.

De persze nem csak csevegtünk a többi Free State-errel és hirdettünk a Bitcoin igéjét minden adandó alkalommal, hanem tartottunk egy kis bevásárlást is. Mint kiderült, az árusoknak legalább a fele fogadott el bitcoint is, bár sokan közülük még mindig nem értették teljesen, hogy pontosan hogyan és mire is használhatják. A legnagyobb ételárus – aki éppúgy árult hamburgert, ahogyan gyros-t és szalonnába csavart szalonnát is – asztalán is ott díszelgett egy Bit-Pay QR-fizetőkártya; mivel azonban ezt elsőre valahogy mégsem vettem észre, ezért meg is kérdeztem tőle, hogy elfogad-e bitcoint, mire kedvesen felhívta rá a figyelmem, jelezve, hogy nagyon is, csak szkenneljem be a QR-t és már fizethetek is. Neki és más árusoknak köszönhetően a PorFestes fogyasztásom kb. 80%-áért bitcoinnal fizettem, és a maradék 20%-ból is leginkább csak azért lett USD, mert a telefonom nem viselte túl jól a rendkívüli igénybevételt (nagyon sokaknak szemléltettem rajta a Bitcoin használatát).

Persze azért még így sem volt ott mindenütt a Bitcoin. Gyakran megkérdeztünk random arra járókat, hogy hallottak-e már a Bitcoinról – amely kérdésre pedig egy alkalommal kaptunk egy olyan választ is, hogy “Igen, és a pokolba azzal a sz**ral!”; én arra tippeltem, hogy az illető feltehetőleg Zhou Tongolás áldozata lehetett, és még mindig nem tette túl magát rajta. Hát bizony, komisz egy dolog az a tőkeáttét.

Az egyik, stílszerűen “Tömd a fejed”-nek keresztelt étkezdét pár olyan ember vitte, akik a névhez híven úgy gondolták, hogy a kifinomultság elmehet a sunyiba. A marketingjüket három fő oszlopra alapozták: obszcenitásokat üvöltöttek egy megafonon keresztül, a nap bármely szakában bekapcsoltak egy láncfűrészt csak úgy, figyelemfelkeltési céllal, valamint kitettek egy kézzel festett táblát, amely egy groteszk, tátott szájú emberfejet ábrázolt, amelybe épp egy emelővilláról döntöttek óriási mennyiségű kaját. Roger kedvesen megkérdezte, hogy elfogadnak-e bitcoint, válaszul pedig egy igen bő lére eresztett, hallucinogének által indukált, mindenfajta értelemtől és koherenciától mentes kiselőadást kapott az univerzum születéséről. Én pedig eltűnődtem rajta, hogy vajon hasonlóan elszálltnak tűnnek-e a mi magyarázataink a Bitcoinról azoknak, akik még nem ismerik azt…?

Mert ugyebár ezzel is – magyarázással, ismertetéssel, bemutatással, előadással – igen sok időt töltöttünk, hogy minél több új emberrel ismertethessük meg a rendszert. Meglehetősen pozitív is volt a fogadtatás, főleg, amikor a névtelenség lehetőségeiről és az állami befolyásolhatatlanságról beszéltünk. Többen mondták azt, hogy ez a legvagányabb dolog, amiről valaha is hallottak. Csak remélni tudom – saját magamból kiindulva -, hogy valóban jobban el is mélyednek majd a Bitcoinban, és szintén a közösségünk értékes tagjaivá válnak – mivel magam is így reagáltam immár több, mint egy évvel ezelőtt, amikor először találkoztam a rendszerrel.

Csütörtökön egy formális panelbeszélgetést is tartottunk “A királynő sátrában” – amely a hét egyik legnagyobb látogatottságú eseményének bizonyult: 80-nál is többen jöttek el, sokan egészen hátra szorultak, és szinte mindenki nagyon jó kérdéseket tett fel – bár ahogy szinte mindig, úgy most is túl nagy hangsúly került a bányászatra, ezért azt mondtam, hogy aki csak egyszerűen használni szeretné a bitcoint, annak éppúgy nem érdemes elmélyednie a bányászat rejtelmeiben, ahogyan az egyszerű aranypénz-felhasználóknak sem érdemes elmélyedniük az aranybányászat rejtelmeiben. A bányászattal komolyabban foglalkoznia csak annak érdemes, aki konkrétan szeretne is beszállni abba az iparba és a lehető legjobban képezni magát azon a területen. És bár így is volt érdeklődés a bányászat és a technikai részletek iránt, a legnagyobb tapsvihart mégis az a kijelentés aratta, mely szerint a Federal Reserve teljességgel tehetetlen a bitcoinnal szemben. És valóban, ez jóval fontosabb is, mint a bányászat technikai részletei.

Ironikus módon a Bitcoin egyenesen annyira hasznossá tette magát a PorcFesten, hogy már a többi alternatív pénzt – így például az ezüst- és rézérméket, valamint az ún. “ezüstkártyákat” (valódi, laminált műanyagba burkolt ezüst tízcenteseket) – is kezdte kiszorítani. Mert bár ezek is sokkal jobbak az USD-nél, mai modern gazdaságunkban azonban nem kifejezetten praktikusak, és nem is igazán skálázhatóak. Hiába lenyűgözően szépek az ezüstpénzek, ha nem lehet sem nagy távolságokon keresztül üzletelni velük, sem pedig tetszés szerinti kis címletekben használni őket. Míg a nemesfém-pénzek folyamatosan küszködnek ezekkel a hátrányokkal, addig a bitcoinnál semmi ilyesféle probléma nem áll fenn. Bármennyire is pártolom egyébként magam is az aranyat és ezüstöt, afelől nekem sincs pillanatnyi kétségem sem, hogy merre fog idővel egyre inkább eltolódni a piac, ha új pénzt kell választania.

Aztán eljött a péntek este is, Rogert pedig meghívták a Free Talk Live házigazdái közé (ez egy országos adás, amelyet innen, a táborból sugároztak). Elsősorban arról beszéltek, hogy idén mennyire meghódította már a bitcoin a PorcFestet; míg tavaly még alig ismerték egyáltalán, addig idén már szinte mindenütt ott volt. Roger elmondta, hogyan használja a Bitcoint a saját üzletében (MemoryDealers.com) és hogyan fizet vele a kínai beszállítóinak – akik közül egyre többen is kezdik már kifejezetten előnyben részesíteni a BTC-s fizetést más megoldásokkal szemben, és nem is nehéz megérteni, hogy miért.

Roger FTL-interjúja innen érhető el.

Mivel pedig a Bitcoinról soha nem lehet eleget beszélni, a következő este engem is meghívtak ugyanerre a műsorba, ahol elsősorban a Bitcoin Cardról beszélhettem, valamint arról, hogy hogyan lehelt új életet a szerencsejátékok világába a Bitcoin. Amikor pedig azt hozták szóba, hogy a bitcoin végülis csak egy virtuális pénz, azt feleltem, hogy “igen, pontosan az – éppúgy, mint ahogy a hagyományos pénzünk is: ha belépünk a bankunk online felületére, ott is csak digitális pénzt látunk. A bitcoin is ugyanilyen – leszámítva persze olyan apró különbségeket, mint például hogy míg dollárt tetszés szerint bocsáthatnak ki az illetékesek, addig bitcoint nem (plusz eleve nincsenek “illetékesek” sem). Szóval… most akkor melyik is a valóban virtuális pénz…?” Nem igaz? A dollár és a bitcoin is digitális; bármely fizikai, kézzel fogható pénz csak egy, a digitális egységeket megtestesítő zseton – de a kettő közül mégis csak az egyikről mondható el, hogy tetszés szerint szaporítható és inflálható orrba-
szájba.

A saját FTL-interjúm itt található.

Ahogy aztán véget ért a fesztivál, elbontottuk a Bernanke’s Bitcoin Exchange-et és összepakoltunk. Nagyjából 2.500$ értékű BTC-t érékesítettünk, valamint további néhány száz dollárnyi Casascius Coint (ezek rendkívül népszerűek voltak). Emberek tucatjaival beszélgettünk el jó alaposan, és minden egyes telefonra, amivel csak találkoztunk, telepítettünk tárca-alkalmazásokat. Bitcoin-ócsárlók csak nagyon ritkán bukkantak fel, és hamar meg is szégyenítettük őket a megfelelő gazdasági és monetáris érvekkel (ezt a fórumon is gyakorolhattuk már éppen eleget).

Mindent egybevetve elmondható tehát, hogy a váltó óriási sikert aratott, és hogy valóban egy élmény volt látni a libertariánusok szemében felcsillanó ragyogást, amikor rádöbbentek a rendszerben rejlő lehetőségek horderejére. Természetesen visszatérünk jövőre is; arra számítok, hogy akkor is lesz legalább 9-10, BTC-t is elfogadó árus. Bármennyire is tudom azonban én, hogy mennyire valóságos a bitcoin, a jelek szerint sokaknak még így is túl elvont és kézzelfoghatatlan mindaddig, amíg csak a neten találkozik vele. Hús-vér emberekkel üzletelni fizikai holmikkal New Hampshire csodálatos vadonjának egy távoli szegletében – nos, ez adott egy bizonyos “hústéri hitelességet” az egésznek; alig várjuk, hogy a világ más részein is megismételhessük ezt az élmény. Elég jelentős átfedés van a Free Staterek és a bitcoinosok céljai között, és bizony idén valóban még egy kissé szabadabb is lett a Free State.

Forrás: genesisblock

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.