A netes (virtuális) pénzekről és pénzmodellekről

Szerző: Bizshifts-Trends

Más online fizetési módszerekkel, így például a PayPallel vagy a hitelkártyákkal ellentétben a Bitcoint egyebek mellett az teszi olyannyira vonzóvá a felhasználói számára, hogy a rendszerében lebonyolított tranzakciók gyakorlatilag lenyomozhatatlanok, így a Bitcoin már-már szinte a készpénz digitális változatának tekinthető. ~Whippman

Tagadhatatlan valóság, hogy a netes gazdaság saját pénzeket fejleszt ki magának, és ezzel együtt – ebből követezően – elkerülhetetlennek tetszik egy új, sokpénzes jövő is. A Nobel-díjas F. A. Hayek meggyőzően érvel amellett, hogy csereeszközök (pénz) létrehozásához, elterjesztéséhez és használatához egyáltalán semmi szükség nincs állami/kormányzati beavatkozásra, felügyeletre vagy támogatásra – és hogy abból még csak nem is származik semmiféle előny vagy haszon sem. Valóban jó, stabil és megbízható pénz szerinte csak a magánkibocsátású pénzek versenye réven születhet.

A fentiek fényében nem meglepő tehát az sem, hogy egyre több vállalat épít be az üzletmodelljébe így vagy úgy valamilyen virtuális pénzt – még akkor is, ha ehhez előbb átfogó jogi kutatásokat kell végezniük. Mert bár a netes (virtuális) pénzekben valóban nagy lehetőségek rejlenek (nem utolsósorban az ügyfelek márkahűségének kialakítása terén is), a tényleges létrehozásuk/bevezetésük előtt nem árt alaposan tájékozódni annak a jogi vonatkozásai felől sem. Egyszerűen fogalmazva “virtuális pénznek” számít minden olyan nem-fizikai pénz, amit netes vagy egyéb elektronikus tranzakciók lebonyolítására használunk.

Számos vállalat használ jelenleg is különböző ilyen “virtuális pénzeket”. Az iTunes felhasználói például előre fizetett iTunes-ajándékkártyákat vásárolhatnak az Apple-től; a kártyák adott mennyiségű kreditet tartalmaznak, amelyeket aztán különböző zenékre és filmekre lehet beváltani. Számos online játékban nyerhetnek és vásárolhatnak a legkülönbözőbb féle és fajta “pontokat”, “zsetonokat”, miegyebeket a játékosok, amelyeket aztán virtuális vagy valós világbeli holmikra és nyereményekre válthatnak be. Nemrégiben még a Facebook is indított egy “kreditrendszert”, amely krediteket szintén igen sokmindenre lehet felhasználni a különböző Facebookos alkalmazásokban; játékbeli kiegészítőket éppúgy lehet venni velük, ahogyan hirdetési felületet, de adakozni is lehet belőlük.

Ha pedig egy kicsit előrébb tekintünk a jövőbe, akkor már láthatjuk a Google nevét is; ők ugyanis nemrégiben vásárolták fel a Jamboo nevezetű frissen indult vállalatot, annak a saját fejlesztésű “Social Gold” (= közösségi arany) virtuális pénzplatformjával együtt. És bár bizonyosat egyelőre nem lehet tudni arról, hogy pontosan mit is terveznek ezzel, az iparban mégis széles körben elterjedt az a vélekedés, miszerint nagy valószínűséggel a jelenlegi online fizetőrendszerüket, a Google Checkoutot akarják majd valahogyan megtoldani vagy kiegészíteni vele.

Végeredményben azonban a lényeg ugyanaz: a virtuális pénzek már most is itt vannak, és még többre, egyre újabbakra is számíthatunk belőlük a netes kereskedelemben. Köszönhető ez a trend jelentős részben a virtuális pénzek által a kereskedők részére biztosított előnyöknek is. A virtuális pénz-platformok segítségével ugyanis az azokat kibocsátó vállalatok jelentősen csökkenthetik a költségeiket, mivel így már nem vagy csak kevésbé kell külső közvetítőkre (például bankokra vagy a PayPalre) hagyatkozniuk az egyes kifizetéseik feldolgozásához. Mi több, a kereskedő gyakorlatilag teljhatalommal bír az általa kibocsátott virtuális pénz értéke és annak engedélyezett felhasználási módjai felett. Ezáltal növelhetik a bevételeiket, lefaraghatják a kiadásaikat és csábítóbbnál csábítóbb hűségprogramokat indíthatnak be.

Az “Internet Currencies for Virtual Communities” (= Netes pénzek virtuális közösségeknek) c. cikkében Bernard Lietaer így fogalmaz: a kibergazdaságok építőinek érdemes túllépniük a nemzeti pénzek (pl. dollár, euró, jüan, stb.) korlátain, minél jobban kiaknázva a már kifejezetten a kibertér igényeihez adaptált fizetőrendszerek kínálta lehetőségek széles palettáját. A nemzeti pénzek mellett létre lehetne hozni egy olyan specifikus netes pénzrendszert is, amely alternatív lehetőségeket biztosít minden azzal élni kívánó netpolgár számára. Végtére is a pénz nem egy konkrét valami, hanem csupán egy közösségen belüli megállapodás valaminek a csereeszközként való használatáról; a történelem során már szinte minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolgot használtak erre a célra. Mivel pedig az internet nem csak hogy korlátlan, de felülemelkedik a természetes és kulturális határokon is, ezért az elektronikus piacnak sem kell egyetlen kizárólagos pénzrendszerre korlátozódnia. Itt valódi “szabadpiac” jöhet létre, a legkülönbözőbb féle és fajta pénzekkel, és mind jól járnának ezzel a felállással. Rugalmassága és nem-kizárólagos volta miatt ugyanis a virtuális tér valóban ideális helyszín a különböző gazdasági paradigmák egymás mellett éléséhez és intergrálásához…

A “Bitcoin, Ven, és a hagyományos pénz vége” c. cikkében Stan Stalnaker így fogalmaz: Lényegüket tekintve a digitális pénzek csupán a netes csomópontok közti értékátutalásokat nyilvántartó számlakönyvek. Az első hullámuk – a Beenz, a Flooz és a társaik – lényegében a net első hullámával együtt érkeztek az 1990-es években, és el is buktak – csak a múlt évtized közepe felé bukkantak fel az első stabilabb virtuális pénzek, melyek különböző netes játékok keretein belül működtek és erősödtek meg. Ilyen például a Second Life Linden Dollarja, a World of Warcraft Gold, az Entropia és a Kínában felfutott Tencent QQ. Most pedig ott tartunk, hogy a netes pénzek kitörnek a játékvilágokból, és immár a tényleges globális gazdaságot célozzák meg. Ilyen például az elsősorban a borravaló-osztogatást szolgáló Flattr, a Ripple, a Ven, a helyi kereskedelmi váltórendszerek (LET-ek), és persze a Bitcoin. Ezek a rendszerek elsősorban abban különböznek egymástól, hogy zártkörűek-e (Ven, Flattr, Amex Rewards) vagy nyílt csomópont-szerkezetűek (Bitcoin, Ripple). Ettől a jellegtől függ jelentős mértékben az is, hogy melyik hogyan és milyen mértékben kezelhető. Mindent egybevetve tehát a digitális pénzek alapjaiban változtatják meg a pénzről eddig alkotott felfogásunkat, nagyban kiszélesítve globális társadalmunk értékmeghatározási és -átviteli lehetőségeinek palettáját is. Sürgősen és alaposan át kell gondolnunk azt a kérdést, hogy milyen hatással lesz ránk, a kapcsolatainkra és a fizikai gazdaságunkra a pénzek és a minden más közti határok elmosódása…

“New Internet Currency Bitcoin Grows in Popularity” (= Egyre népszerűbb az új internetes pénz, a Bitcoin) c. cikkében Charles A. Jaffe ezt írja: A netes kereskedelem világának egyre meghatározóbb szereplőjévé válik a hagyományos pénzektől nagyban különböző digitális pénz, a “Bitcoin”. Míg a hagyományos pénzeket az államok és a kormányok szabályozzák, addig a Bitcoin digitális pénz értéke kizárólag attól függ, hogy a felhasználói mennyire becsülik, és hogy mit várnak tőle a jövőben. Ez pedig nem elhanyagolható biztonságérzetet nyújt nekik, mivel tudják, hogy egyetlen kormány vagy állam sem értéktelenítheti el önkényesen a pénzüket. Dicsérik továbbá a felhasználói a Bitcoint az általa biztosított adatvédelmi lehetőségek miatt is, mivel a hagyományos pénzekkel ellentétben a Bitcoin révén közel (vagy akár teljesen) névtelen tranzakciók is lebonyolíthatóak. A Bitcoin olyan, mint a pénzpiaci kereskedés, csak még kevesebb spekulációs információval; a pénzkereskedelem nem hétköznapi befektetőknek való, tűnjék bármilyen menőnek és high-technek is az elképzelés. A Bitcoinnak is van egyfajta mánia-érzete, hasonlóan a 17. századi holland tulipán-, vagy a késő ’90-es évekbeli Beanie-őrülethez: az emberek minden józan megfontolást félredobva ölték a pénzüket egy olyan dologba, amiről kétségbeesetten akarták hinni, hogy az továbbra is csak egyre értékesebbé fog válni. Technikailag a Bitcoin egy digitális, személytől-személyig (P2P) pénz; kézzelfogható formája nincs, és semmilyen fizikai pénz vagy árucikk nem fedezi, így sehol nem is lehet beváltani valamiféle “valós pénzre”. Egyelőre kérdés tehát, hogy elterjed-e valaha is a Bitcoin annyira, hogy valódi, stabil pénzként működhessen. Jelenleg sokkal inkább viselkedik vadul ingadozó árfolyamú árucikként, amelynek az értéke érzékenyen reagál minden pletykára, cikkre, névtelen chates vagy fórumos posztra és a kellően nagy feneket kapott botrányokra. Bruce Wagner szerint “A Bitcoinnak három fő problémája van: a biztonság, a likviditás és az árfolyamkockázat…” Mindettől függetlenül azonban meglehet a maga helye és szerepe egy ilyen pénznek a globális pénzügyben. Amíg azonban a tényleges megvalósítása is ki nem kristályosodik annyira, mint amennyire letisztult már az elmélete, addig még túl nagy a veszteség kockázata. Ezért is teszik jobban a hétköznapi befektetők, ha egyelőre csak figyelemmel kísérik a Bitcoint, de még nem nyúlnak hozzá ténylegesen.

“Internet Currency Wars are Coming” (= Közeleg a netes pénzek háborúja) c. cikkében Milo Yiannopoulos azt írja: Teljesen nyilvánvaló, hogy egyre jobban eltávolodunk a valós világbeli pénzektől és hitelkártyás fizetésektől, és egyre inkább közeledünk a virtuális pénzek világa felé. A kérdés csak az, hogy melyiket válasszuk a sok közül? Már egy évtizedet sem kell várnunk arra, hogy minden fogyasztó számára teljesen hétköznapi, megszokott dolog legyen a digitális pénz és a digitális fizetés. Ez a “pénzháború” pedig a legérdekesebb eseménynek bizonyulhat, amit csak megélhettünk az internet kapcsán annak a születése óta. Minél jobban elterjednek az érintésmentes értéktároló- és fizetőrendszerek, annál több vállalat is áll majd elő mindebből a saját verziójával – és áll elő már most is: az American Express közösségi pénzzel kísérletezik, a British Airways pedig “Avios”-ra cserélte az eddigi “BA Miles”-ját. A sok különböző digitális pénzt persze kezelni is kell valahogy, és a Google pontosan erre is ad lehetőséget a Google Wallet digitális tárcájával. És minél több mindent tartalmaz a digitális tárcánk – dollárt, eurót, bitcoint, vent és talán még Facebook-krediteket is -, úgy válik egyre jelentéktelenebbé és feleslegesebbé a bankkártyánk. A Bitcoin – a digitális pénz, amelyről a legtöbbet hallhatsz – még külön is aggasztja a közgazdászokat, mivel névtelen és decentralizált jellegénél fogva megkönnyíti azt, amit a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) pénzmosásnak nevez. Stan Stalnaker, a Hub Culture vezérigazgatójának alkotása, a Ven egyre jobban megerősíti és stabilizálja a pozícióját a globális pénzvilágban. 2011 szeptemberében elsőként vették fel a Thomson Reuters-re, elérhetővé téve így azt a bankok és a pénzintézetek számára is. Az adatvédelmi spektrum másik végpontján pedig a Facebook kreditjeit láthatjuk… Gondolj az internet teljes egészére egyetlen “alkalmazásként“, mindent átható Facebook-loginnal és ismerős, könnyen kezelhető “Fizetés” ikonokkal…

A pénz egyre jobban digitalizálódik, nagy valószínűséggel virtualizálódik és jó eséllyel univerzalizálódik is. Egy világszerte elfogadott hálózati pénz nagyban csökkentené a költségeket és orvosolna számos problémát, de egy ilyen rendszer kialakításához és beüzemeléséhez még mindig számos akadályt kell elhárítani, mutat rá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD a “The Future of Money” (= A pénz jövője) c. jelentésében: “A pénz digitalizálódásának messzeható következményei lehetnek, létrehozva egy hálózatalapú, áttekinthető, könnyen kezelhető és rendkívül biztonságos P2P, digitális pénzrendszert.” A jelentés végkövetkeztetése szerint “A kihívás adott a nemzeti döntéshozók számára: rajtuk áll az univerzálisan elfogadott és hozzáférhető P2P, azonnali tranzakció-lebonyolító rendszereknek a gazdaság minden szegletébe való bevezetésének felgyorsítása. Az információs technológia minden eszközt biztosít ehhez, de valóban praktikussá és globálissá csak a megfelelő szabályozási és intézményi keretek kialakításával válhatnak az ilyen rendszerek.” A digitális pénzek felülemelkednek a politikai határokon, és a nemzetközi merkantilizmus egy új korszakát fogják elhozni, felszabadítva egyben az üzletembereket is a nemzeti pénzek és az azokkal együttjáró drákói szabályozások és felügyeleti rendszerek rabigája alól. Ahogyan azt Bob Hettinga is megállapította, “a digitális eszközök használata három nagyságrenddel olcsóbb, mint bármilyen fizikai könyvelésen alapuló pénz“. Amint kellően lecsiszolódnak tehát, a digitális pénzek világszabvánnyá fognak válni, köszönhetően egyszerűen annak, hogy ezek kínálják az üzleti tranzakciók lebonyolításának legbiztonságosabb, leghatékonyabb és legköltségkímélőbb módját…

“Egy pénztől elvárunk bizonyos dolgokat: csereeszköz-jelleget, értéktárolást, likviditást és biztonságosságot. És bár az emberiség számos igen különös dolgot használt már pénzként a történelme során (sót, aranyat, ezüstöt, mi több, még papírfecniket is, rajtuk “halott elnökök” képeivel, amit kétségkívül az őrület végső stádiumának tekinthetünk), mindeddig ezek egyike sem tudta még mindezt teljesen és tökéletesen biztosítani egyszerre. Garantáltan nem fogja azonban sokáig húzni egyetlen olyan pénz sem, amelyik e tulajdonságok egyikével sem rendelkezik értékelhető mértékben.” ~Worstall

Forrás: BizShifts-Trends

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.