Bitcoin, Ven, és a hagyományos pénz vége

Szerző: Stan Stalnaker

A szerkesztő megjegyzése: Stan Stalnaker a Hub Culture alapító igazgatója; ez egy virtuális pénzre, az úgynevezett Ven-re épülő közösségi háló. Ebben a vendégposztban azt a kérdést járja körül, hogy hova vezethetnek minket az olyan virtuális pénzek, mint a Ven és a Bitcoin.

A virtuális pénzek rendre feltűnnek a hírekben és a netes eszmecserékben is, elsősorban és mindenekelőtt persze a Bitcoin kapcsán. A Vennel kapcsolatos saját élményeink és tapasztalataink pedig minket is elgondolkodtattak arról, hogy mi is következik ezekből a tevékenységekből, és hogy mit is jelent mindez úgy általában a pénz, mint olyan vonatkozásában – végül pedig arra jutottunk, hogy lényegében nem mást, mint a pénz általunk ismert formájának a végét.

Lényegüket tekintve a digitális pénzek csupán a netes csomópontok közti értékátutalásokat nyilvántartó számlakönyvek. Az első hullámuk – a Beenz, a Flooz és a társaik – lényegében a net első hullámával együtt érkeztek az 1990-es években, és el is buktak – csak a múlt évtized közepe felé bukkantak fel az első stabilabb virtuális pénzek, melyek különböző netes játékok keretein belül működtek és erősödtek meg. Ilyen például a Second Life Linden Dollarja, a World of Warcraft Gold, az Entropia és a Kínában felfutott Tencent QQ. Most pedig ott tartunk, hogy a netes pénzek kitörnek a játékvilágokból, és immár a tényleges globális gazdaságot célozzák meg. Ilyen például az elsősorban a borravaló-osztogatást szolgáló Flattr, a Ripple, a Ven, a helyi kereskedelmi váltórendszerek (LET-ek), és persze a Bitcoin. Ezek a rendszerek elsősorban abban különböznek egymástól, hogy zártkörűek-e (Ven, Flattr, Amex Rewards) vagy nyílt csomópont-szerkezetűek (Bitcoin, Ripple). Ettől a jellegtől függ jelentős mértékben az is, hogy melyik hogyan és milyen mértékben kezelhető.

Satoshi Nakamoto 2009-ben állt elő a készpénz bittorentjének platformját, egy P2P-pénzrendszert körvnoalazó dolgozatával. Ez az elosztott rendszer álnevekkel működik, központ helyett hálózati csomópontokra épít, szakítva így az általunk eddig ismert pénzek ősi hagyományaival. Ehhez persze kellően innovatív architektúrára volt szükség, de nyílt forráskódjának köszönhetően a Bitcoin hamar gyökeret vert és gyors fejlődésnek indult. Ahogy terjedt, úgy nőtt az értéke is – szintén erősen elütve ezzel a hagyományos pénzektől, mivel itt nem egyes emberek szabályozzák a pénz értékét, hanem Az Algoritmus. Még ha a Ripple és a Bitcoin nem is vinnék sokra (pedig sokra fogják), akkor is lefektetnék az elosztott, szabad pénzrendszerek követendő példáját, amelyekkel szabadon élhet bárki: nyílt piac, nyílt pénz, nyílt káosz és az értékkészletek kambriumi robbanása. Nagy hatása lehet továbbá a Facebook, a Google és más népszerű közösségi hálók pénzeinek is, mivel ezeknek az összesített potenciális felhasználótábora még az euróhasználók összlétszámát is meghaladja már az indulás pillanatától fogva.

Az általam alapított közösségi együttműködési hálózat, a Hub Culture 2007. július 4-én indította útjára az első alkalmazását, a Vent – egy új digitális pénzt. Vízválasztó volt ez a pillanat, és meglehetősen zavarbaejtő is, mivel ekkor a Vennek még nem volt sem értéke, sem árfolyama. Egyszerűen csak létezett, ki lehetett bocsátani és csereberélni egymás között. Lényegében olyan egyszerű volt az egész, mintha kavicsokat szedegetett volna össze az ember, és önkényesen tulajdonított volna különböző értéket szívességeknek és köszönetnyilvánításoknak. Mindenki nevetett rajta egy jót, és rövidesen rájöhettünk, hogy egy pénz csak akkor lehet releváns, ha össze lehet mérni az értékét más dolgokkal is. Csak akkor válik érthetővé, kezelhetővé és használhatóvá, ha tisztázódik az értéke.

Ezért tehát 2008-ban 1 USD-ben határoztuk meg 10 VEN értékét; ennek megfelelően kezdtük árulni a tagjaink között, és az elfogadóhelyek is így számoltak vele. A Ven legfőbb erénye az volt, hogy globális és digitális, valamint hogy minimális járulékos költségekkel használhatja bárki. Később aztán úgy erősítettük tovább a Ven stabilitását, hogy már egy teljes pénzkoráshoz viszonyítottuk az értékét, így az árfolyama kevesebbet és csekélyebb mértékben ingadozott, mint bármelyik ország saját pénze. Mi több, még fizikai eszközökkel – konkrét árukkal – is összeköttük, hogy még jobban lehorgonyozzuk, majd bevettük az értékmérők körbe a szén-dioxid-kibocsátási kvótákat is. Így már kellően hatékony, stabil és környezetbarát a rendszer, és a kereslet is egyre csak nő iránta.

Mindent egybevetve tehát a digitális pénzek alapjaiban változtatják meg a pénzről eddig alkotott felfogásunkat, nagyban kiszélesítve globális társadalmunk értékmeghatározási és -átviteli lehetőségeinek palettáját is. Ezek a gazdaságok egyelőre kicsik, de gyorsan nőnek; jelenleg több, mint 6,2 millió BTC van forgalomban (2011. május 20-ai értékek – a ford.), amelyek összesen közel 50 millió dollárt tesznek ki. A Hub Culture-ben 5 millió Ven kering, amelyek így több, mint 500.000 USD-t érnek, és 1.000%-kal növekedünk évente. És bár a Ven a jelenlegi rendszer zártabb szabályainak keretein belül működik, a Bitcoin pedig a maga nyitott világában, valahogyan mégis meg kell határozni a bitcoin értékét is ahhoz, hogy kereskedni lehessen vele. Ha pedig megvan az érték, akkor már el is lehet cserélni bármi másra, aminek szintén ismert az értéke. A net mindenféle értékek közti cserét lehetővé tesz; segít a mérésükben és a közreadásukban is. Ha logikusan haladunk tovább ezen a vonalon, akkor végül oda jutunk, hogy legalábbis elméletben előbb vagy utóbb magának a netnek és minden netes tartalomnak is (legyen az bár tényleges vagy jelképes, mint például egy fizikai termék vagy szolgáltatás ára) meghatározásra kerül az értéke. Amint ez megtörténik, úgy gyakorlatilag minden pénzzé válik, és maga a pénz, mint olyan, megszűnik létezni.

Ennek az előjeleit láthatjuk már a Facebook Like és a Google +1 gombjaiban is; ezek lényegében a mikrónál is mikróbb, figyelmet és megbecsülést jelképező értékek, amelyeket egy napon össze lehet majd vetni más értékekkel is. Hány Like-ot ér egy Facebook Credit? Hány Credit ér egy Vent? Hány Ven ér egy lasagnát a sarki olasz vendéglőben? Mennyire kell Like-olnod a sarki olasz vendéglőt ahhoz, hogy azért már kapj egy lasagnát? Rövidesen ezt is megtudhatjuk.

A minden, a neten képviselt dolgokhoz csatolt, beágyazott értékrendszer nyomán így egyetlen óriási, univerzális váltóvá alakul az egész internet. A nemzeti pénzek nemcsak hogy elavulttá, de redundánssá is válnak, mivel semmivel sem lesz jelentősebb a pénz-értékük, mint egy Like-é, egy banáné vagy egy hírnévé, amelyek számára a nemzeti pénzek legfeljebb csak egyfajta közös “matematikai nyelvet” jelenthetnek. Végül pedig mindezek a dolgok azonnal átválthatóvá válnak. Azt ugyan megtippelni se merem, hogy mennyi időbe telhet mindennek a kialakulása, de ezt mindenféleképpen a net második fázisa elkerülhetetlen következményének ítélem (az első, a kommunikáció P2P-esítése már most is gőzerővel zajlik).

A változás azonban még így is gyorsabban fog lezajlani, mint gondolnánk, mivel csak számok és kommunikáció kérdése az egész. Mivel a legtöbben már kapcsolatban állunk egymással, ezért egyre gyorsabban terjedhetnek el az új ötletek, főleg akkor, ha ilyen radikális változást hoznak az alapvető értékteremtés rendszerébe. Lényegében alkalmi kapcsolásokkal tanítjuk matematikára a netet.

Sürgősen és alaposan át kell gondolnunk azt a kérdést, hogy milyen hatással lesz ránk, a kapcsolatainkra és a fizikai gazdaságunkra a pénzek és a minden más közti határok elmosódása. Évszázadok óta nem látott, csak az első rendszerbe foglalt nemzeti pénzek megjelenéséhez mérhető változások előtt áll az értékteremtő és -mérő rendszerünk. Egyre hangsúlyosabbá válik a központi és az elosztott értékfelügyelet közti mérkőzés is. Ma még csak egy hógolyót látunk, de csak idő kérdése, hogy lavina legyen belőle. És mindez a szemünk előtt fog lezajlani.

A magam részéről nem hinném, hogy végül egy globális pénzünk vagy tartalékpénzünk lenne majd, de a nagyon közeli jövőben már mindenképp lesz egy sor olyan tartalékpénz-hálózatunk, amelyből már bárki tetszés szerint kiválaszthatja a neki leginkább megfelelő csereeszközt. Mi több, már most is van jónéhány, lásd feljebb, amelyek azonban még így is csak az elsők a sorban. Hosszú távon ezeket a pénzeket, és általában mindent, aminek bármiféle értéket is tulajdonítunk, egy egységes rendszer fogja majd mérni és nyomon követni – legvalószínűbben maga az internet. Ez pedig az általunk ismert pénz végéhez és az Egységes Érték felbukkanásához fog vezetni.

Az Egységes Érték a hatékonyabb tőkepiacok és a folyamatos GDP-bővülés lehetőségével kecsegtet. Elvegyítheti egymással a rögzített értékű eszközöket, valamint egyre bővítheti és egyre hatékonyabbá is teheti a folyamatosan gyarapodó tudás pénzre váltásának lehetőségeit. Így egyre jobban bővülhet az értékkészletünk a kemény eszközökhöz képest, amelyek az egyre fogyatkozó erőforrások miatt rövid időn belül nagy valószínűséggel úgyis tetőzni fognak. A kettő közti viszonylagos értékfeszültség nyomán pedig egyre sürgetőbbé válik majd a továbblépés.

Milyen következményekkel jár majd az, ha az internet veszi át a hatalmat a pénzünk fölött, és elkerülhetjük-e egyáltalán bárhogyan is ezt a végkifejletet? Amennyire én látom, a válasz nyomasztóan egyértelmű. Az államok és a kormányok el fogják veszíteni a pénzkészlet és annak az értéke feletti ellenőrzést. És minél hamarabb kezdi el az ember megtanulni ezt az új közös nyelvet, annál nagyobb előnyre tehet szert a késlekedőkkel szemben. Ami pedig az adóztatásra és a központi pénzfelügyeletre épülő nemzetek fogalmát illeti, lehet, hogy egy napon maga az internet válik majd “a mi nemzetünké”? Lehet, hogy egy jóindulatú totalitariánus rendszert alakít ki? Érdemes elgondolkodni ezen.

Forrás: TechCrunch

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.