Bitcoin, mi tartott ilyen sokáig?

Szerző: Nick Szabo

– Teszi fel a kérdést gwern csodálkozva. A válasz röviden egyszerűen annyi, hogy a bitarany/bitcoin-koncepció korántsem olyan egyértelmű és kézenfekvő, mint ahogyan ő azt gondolja. Az egész megközelítés igen messze esik minden hagyományos gondolkodásmódtól, tehát eléggé újszerűen kellett gondolkodni a dolgokról ahhoz, hogy megszülethessen ez az elképzelés. “Dolgok” alatt pedig itt nem csak a gwern által felsorolt biztonsági technikákat értem (és ráadásul még ki is hagyta a listájából az egyik legfontosabb elemet, a bizánci típusú hibákat kiküszöbölő P2P-replikációt), hanem ezeknek a protokolloknak az összerendezését és a mindezt egybefoglaló alapelgondolást is. A Bitcoin nem csupán egy halom összehányt kriptográfiai eljárás, hanem egymással együttműködő protokollok és matematikai algoritmusok egy rendkívül szokatlan cél megvalósítását szolgáló összetett rendszere.

És bár az érintett biztonsági technológiák sem kifejezetten triviálisak, a kulcskérdés mégis a “miért?” volt; erről az általános elképzelésről szinte mindenki azt gondolta, hogy nagyon rossz ötlet. Legalábbis amennyire én tudom, leginkább csak jómagam, Wei Dai és Hal Finney pártoltuk az elgondolást (avagy, mint Dai esetében, az ő saját, hasonló jellegű ötletét) eléggé ahhoz, hogy konkrétan foglalkozzunk is vele valamilyen formában, mielőtt Nakamoto ténylegesen összerakta volna a Bitcoint (már amennyiben ő valóban valaki más és nem például Finney vagy Dai). Csak Finney (RPOW) és Nakamoto voltak eléggé motiváltak ahhoz, hogy ténylegesen megvalósítsanak egy ilyen elképzelést.

Mi több, a “Miért?” megválaszolásához kiterjedt és alapos ismeretekkel kell rendelkezni továbbá két olyan területen is, amelyek már önmagukban sem egyszerűek, és amelyeket ráadásul szinte mindig félreértelmeznek és félremagyaráznak: a bizalom és a pénz természete terén. Eleve is éppen elég csekély az átfedés a kellően szakavatott kriptográfusok és az ilyen “aranyszerű” eszményeket pártoló libertariánusok között, mivel a kriptográfusok többsége jellemzően akadémiai környezetben tevékenykedik és így általában osztozik a környezete politikai előítéleteiben-elfogultságában is. És még ezen a csekélyke, gyér népességű átfedett területen belül is csak nagyon kevesen szimpatizáltak az ötlettel. Még az aranypártiakat sem érdekelte, mondván, hogy ha egyszer már van valódi aranyunk, az online fizetést pedig megoldhatjuk a páncélszekrényekben őrzött fizikai arany digitális tanúsítványai útján (lásd az egykor népszerű e-goldot), akkor minek vacakolnánk ilyen bitizékkel…? És mintha ez a sok megfontolatlan reakció és kritika sem lenne elég, számos kérdés mindenféleképpen nyitott maradt e technológiák és az ilyen jellegű pénzek kapcsán, mivel sokukat – gazdaságiakat és biztonságiakat egyaránt – csak tényleges, gyakorlati kipróbálás és a tapasztalatok kiértékelése alapján lehet megválaszolni.

De hogy néhány konkrét okot is mondjak arra, hogy miért is nem volt messze sem olyan kézenfekvő a Bitcoin ötlete:

1.) Csak nagyon kevesen olvastak a bitarany ötletéről; mert bár ezt már 1998-ban kitaláltam (egyazon privát levlistán, ahol Dai is előállt a b-pénz-ötletével, és egyidőben is vele – hosszú történet), nyilvánosságra mégsem igazán került egészen 2005-ig, bár egyes részeiről már korábban is írtam, így például a kulcsfontosságú, bizánci típusú hibákat kiküszöbölő replikált, aláírt tranzakciólánc-részt, amit biztonságos tulajdoncímek néven általánosítva írtam le.

2.) Nagyon kevesen értik igazán a pénz természetét. Gyakran és hevesen magyarázták már nekem is sokan, hogy “a pénz nem így működik”. Hogy az arany sem működhetett pénzként addig, amíg nem volt már eleve csillogó-villogó-ragyogó vagy az elektronikában is felhasználható vagy bármi egyébre is jó a pénzként való felhasználásán túl, mondták. (Talán a biztosítótársaságoknak is már eleve valami más téren hasznosan, például erőművekként kellene indulniuk?) Ironikus módon ezzel pont a libertariánusok érvelnek, tanúsítva, hogy alaposan félreértelmezték Mengernek a pénz eredetével kapcsolatos gondolatait (Menger ugyanis alapvetően azt fejtegette, hogy hogyan fejlődhetett ki a pénz, de ezt sokan úgy értelmezik, hogy ez egyben az egyetlen és kizárólagos módja is annak, ahogyan kifejlődhet egy pénz) és Mises regressziós elméletét. Ezeket az érveket már korábban megcáfoltam a pénz eredetét vizsgáló tanulmányomban, és szerényen javasolnám mindenkinek, hogy legyen szíves elolvasni azt, mielőtt elkezdi vitatni a Bitcoin gazdaságát.

Nakamoto azonban kiváló ösztönző erőről gondoskodott ahhoz, hogy sokan és egyre többen meggondolják magukat ebben a kérdésben. 🙂 A “programozott defláción” keresztülmenő érmékkel telített RAMoknak köszönhetően most már egyáltalán nincs hiány a Bitcoin mellett érvelni hajlandó emberekben.

3.) Nakamoto korrigálta az én elképzelésem egy súlyos biztonsági hiányosságát is azáltal, hogy munkabizonyítékot követelt meg a hálózat csomópontjaitól, csökkentve így annak a veszélyét, hogy bárki is hatalmába kerítse a csomópontok többségét és fenyegethesse a hálózatot. Visszatekintve ez persze már tényleg kézenfekvő, de akkor és ott a múltban, onnan előretekintve a jövőbe még a legkevésbé sem volt az.

4.) Az általam felvázolt automatikus piac helyett Nakamoto egy olyan algoritmussal állt elő, amely folyamatosan hozzáigazítja a megoldandó kriptográfiai feladványok nehézségét a váratlan és előre nem látható hardveres vagy kriptográfiai fejlesztésekhez és a kereslet kiszámíthatatlan ingadozásaihoz. Meg nem tudnám mondani, hogy ez fontos funkcionalitása-e a Bitcoinnak, vagy inkább hibája, de az mindenféleképpen tény, hogy egyszerűbbé teszi a dolgokat.

Forrás: Unenumerated

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.