Interjú: Bitcoin és jogi kérdések

Szerző: Stefan Frank

Reuben Grinberg jogász a biztonsági beruházások fontosságára hívta fel a Bitcoin-közösség figyelmét a Zeit Online-nak adott interjújában, utalva rá, hogy minden egyes rossz hír árt a rendszernek.

ZEIT ONLINE: Ön már azelőtt is írt a Bitcoinról, hogy beindult volna körülötte a felhajtás és megsokszorozódott volna az árfolyama. Netalán ön is szerencsésen meggazdagodott a Bitcoin által?

Reuben Grinberg: Kereken 50 centen állt a bitcoin árfolyama akkor, amikor elkezdtem foglalkozni vele; most pedig (az interjú július 21.-én jelent meg – a ford.) 14 dolláron. Ha annak idején vettem volna ezret-kétezret, úgy most valóban szép vagyonnal büszkélkedhetnék, még a múlt havi árfolyamzuhanás után is. Sajnos azonban csak tíz darabot vettem kísérleti céllal, hogy próbálgathassam a rendszert.

ZO: Veszélyeztethetik a Bitcoin sikerét a múlt hónapban ismertté vált biztonsági hiányosságok?

RG: Az árfolyam a felére esett vissza, miután híre ment, hogy nagy mennyiségű bitcoint lovasítottak meg valakitől – és általános harag övezi a messze a legnagyobb forgalmat lebonyolító, a múlt hónapban meghackelt váltót, az MtGoxot. Egyesek teljesen elvesztették a bizalmukat és nem merték tovább maguknál tartani a bitcoinjaikat – azonban a jelenlegi 14 dolláros ár még így is figyelemreméltó. Júniusig bezárólag az árfolyam minden fontosabb Bitcoinos hír után egyre csak emelkedett. Az elmúlt hetek negatív hírei pedig most ellensúlyozzák ezt a felértékelő hatást.

ZO: A kormányok és a hitelkártya-vállalatok rengeteg pénzt fektetnek a pénzrendszerük minél biztonságosabbá tételébe és a csalások ellehetetlenítésébe. Elérhet valaha is ezekhez mérhető biztonságosságot egy nonprofit, nyílt forráskódú projekt?

RG: Ennek semmi köze a nyílt forráskódhoz. Gavin Andersen, a Bitcoin-kliens fejlesztőcsapatának tényleges, valamint a Bitcoin közösségének névleges vezetője remekül végzi a dolgát. A gyors árfolyam-emelkedésnek köszönhetően pedig kétségkívül bőven elég pénz áll rendelkezésre a biztonságosság megerősítéséhez. Teljesen alaptalan és légből kapott az a hiedelem, miszerint a nyílt forráskód szükségképpen kevésbé biztonságos. Elvégre a böngészők között sem az egyébként sokkal régebbi múltra visszatekintő Internet Explorer, hanem az annál csak jóval később érkezett Firefox és Chrome hajtotta előre a biztonságosság szekerét. Mi több, egyesek szerint a Bitcoin rendszere önmagában abszolút biztos és megbolygathatatlan. A váltók és az egyes felhasználók azonban hibázhatnak – a közelmúltbeli esetek is erre a tényre vezethetőek vissza, nem pedig magának a rendszernek a hibájára.

ZO: És igazuk van azoknak, akik így vélekednek?

RG: Részben. Önmagában a technológia valóban biztonságos. De hogyan gondoskodhat az ember a bitcoinjai biztonságáról? Ha erre nincs hatékony és megbízható módszer, úgy az közvetetten mégis csökkenti a technológia gyakorlati biztonságosságát.

ZO: Egyesek azt is mondják, hogy a Bitcoin a bűnözők és a drogosok pénze.

RG: Nem tudom, hogy pontosan milyen arányban használják ilyen célokra a bitcoint. Kétségkívül vannak ilyenek, és ez valóban nem is egy kellemes gondolat. Azonban ezzel együtt abban is teljesen biztos vagyok, hogy ezek csak egy kisebbséget képviselnek a teljes közösségen belül.

ZO: Milyen egyéb okok miatt érdeklődnek még az emberek a Bitcoin iránt?

RG: Egyesek további árfolyamnyereségre spekulálnak, míg mások – akikre akár anarchistákként is utalhatnánk – abból indulnak ki, hogy minden állami kontroll eredendően rossz. És persze ott vannak még azok is, akik a pénz határtalanságának gazdasági előnyeinek megtestesülését látják benne.

ZO: Mennyire jelentősek ezek az előnyök?

RG: Túl sok mindent egyelőre nem lehet venni bitcoinért, eltekintve persze az alpakagyapjú-zokniktól és pár más apróságtól; nincs még semmi olyasmi, amit ne lehetne kényelmesebben, hagyományos pénzen is megvenni. Személy szerint kevéssé hiszem, hogy már néhány éven belül bitcoinra cserélnék az emberek a dollárjaikat; erre legfeljebb akkor lenne esély, ha valamilyen oknál fogva annyira olcsóvá válna a szállítmányozás, hogy már magánembereknek is megérné beszállniuk a globális árucserébe, mivel így teljes egészében eltekinthetnének a pénzváltási és átutalási költségektől. Talán még a devizakereskedők és a multinacionális vállalatok számára is érdekessé válhat majd valamikor, de ez még az eléggé távoli jövő zenéje.

ZO: Egyes amerikai szenátorok a Bitcoin elleni fellépést sürgettek. Vannak olyan törvények az USÁban, amelyek alapján betilthatnák ott a Bitcoin használatát?

RG: Vannak olyan törvények, amelyek kizárólagos – monopol- – jogot biztosítanak a szövetségi kormánynak a pénzkibocsátásra. Az USA alkotmánya is megtiltja a szövetségi államoknak a saját pénz kibocsátását – magánszemélyeknek azonban nem. Ezzel együtt azonban számos rendelet és jogszabály is érvényben van a pénzhamisítás ellen; nemrégiben épp ezek alapján ítélték el a Liberty Dollar néven elhíresült alternatív magánpénz megalapítóját és kibocsátóját, mondván, hogy hamis pénzt hozott forgalomba. Ebben az ítéletben a Bitcoin-közösség tekintélyes hányada látja az USA kormányának magánpénzekkel szembeni ellenségességének ékes bizonyítékát.

ZO: Jogosan?

RG: Nos, ebben a konkrét esetben valóban lehetett szó hamisításról, mivel az érmék tényleg annyira hasonlítottak az állami dollárra, hogy sokan tévedésből akként is fogadták el azokat. Az ügyben eljáró államügyésznő külön ki is hangsúlyozta, hogy nem folytatnak hadjáratot a magánpénzek ellen.

“Idővel akár egyes vállalatok is létrehozhatnak saját pénzeket.”

ZO: Akkor tehát a politika nem tehet semmit a Bitcoin ellen?

RG: Más törvények és jogszabályok is lehetnek még hatással a Bitcoin jogállására, így például a pénzváltással és az átutalással kapcsolatosak. A szintén elektronikus, ám valódi, fizikai arannyal biztosított E-Gold alapítója ellen például mindkettőt bevetették néhány évvel ezelőtt, és el is ítélték.

ZO: Megbízhat egyáltalán az ember egy olyan pénzben, amit a világ egyetlen országában sem ismernek el törvényes fizetőeszközként?

RG: Már bebizonyosodott, hogy egy pénz akkor is megőrizheti az értékét, ha azt az állam érvénytelennek nyilvánítja. A tanulmányomban az iraki “svájci dinárt” hoztam fel példának, amelyet azért neveztek így, mert Irakon kívül, svájci nyomólemezekkel nyomtatták őket. Mivel az 1991-es szankciókat követően már nem importálhattak többet belőlük, Szaddám Huszein “Szaddám-dinár” néven új pénzt alapított, a régit pedig érvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére azonban a kurd régiókban továbbra is használták azt; mi több, az értéke is stabil maradt, ellentétben az egyre nagyobb mennyiségben nyomtatott Szaddám-dinárral. Persze nem tökéletes a párhuzam a bitcoinnal, de az így is jól látható, hogy bármely adott pénznem iránti bizalom csak részben függ annak a jogi státuszától – van még emellett számos más szempont is, így például az, hogy mennyire használható, hogyan korlátozzák a belőle rendelkezésre álló mennyiséget (elejét véve így egy esetleges hiperinflációnak), és hogy mennyire könnyen hordozható, szállítható?

ZO: Válságövezetben ez bizonyára igaz is, de egy stabil országban csak egy pénz fér meg.

RG: Vannak, akik szerint mi magunk is válságövezetben élünk. Az ő szemszögükből a pénzmennyiség központi szabályozása erkölcsileg rossz és gazdaságilag káros. Ezért hagyatkoznak inkább a bitcoinra, mert azt ilyen szempontból jobbnak találják. Jelenleg persze a bitcoin sem biztonságosabb, mint mondjuk a dollár. A bitcoinnal ellentétben a dollár értékének egy nap alatti megfeleződése még abban az esetben sem képzelhető el, ha az USA egyenesen csődbe menne a következő hónapban. Mások azonban befektetésként tekintenek a bitcoinra és a portfóliójuk diverzifikálásának egyik eszközeként használják. Rick Falkvinge például, a svéd kalózpárt alapítója a teljes megtakarítását Bitcoinba fektette – nyilván azért, mert úgy gondolja, hogy ezzel sokkal jobban jár, mint a hagyományos befektetésekkel.

ZO: Klónozható a Bitcoin rendszere?

RG: Tekintve, hogy nyílt forráskódú, bárki kialakíthatja belőle magának a saját változatát, amely aztán ugyanúgy működik majd, mint a Bitcoin, csak épp attól teljesen elkülönülten. A kérdés csak az, hogy mennyire érvényesülhetnek ezek a klónok, és mennyire fogadnák el őket. Idővel akár egyes vállalatok is létrehozhatnak saját pénzeket – és akkor majd lesz Apple-Coin meg Google-Coin.

ZO: Mi a helyzet az adóval és a fogyasztóvédelemmel bitcoinos vásárlás esetén?

RG: Nem hiszem, hogy a bitcoinnal elszabadulna az adócsalás és az általános össznépi átverés. Az USA számos államában például készpénzben fizetik a babysittereket, és egyáltalán semmi adót nem fizetnek utánuk. Az azonban, hogy ezt az adócsalást nehezebb leleplezni, még nem jelenti azt, hogy mindenki szabadon űzheti.

ZO: No de mi lenne akkor, ha pénz helyett gesztenyével vagy kavicsokkal fizetnék ki a babysittert?

RG: Nem attól lesz adóköteles egy adott teljesítmény kifizetése, hogy pénzben egyenlítik ki a számlát. Ha például egy vízvezeték-szerelő egy fogorvosnak dolgozik, és fogászati ellátást kap a munkájáért cserébe, akkor is le kell adózni mindkettejüknek a munkájuk piaci értéke után. Az USA egyéb törvényei sem az olyan formalitásokon alapulnak, mint a készpénzes fizetés. Ha dollár helyett bitcoinban vesz meg valamit az ember, attól az árusra még ugyanúgy vonatkoznak a szokásos törvényi kötelezettségek. Kivételnek legfeljebb az az eset számíthat, ha egy értékpapírt “bitcoinra” állítanak ki, mivel törvényi értelemben a bitcoin egyelőre legalábbis sehol nem minősül pénznek. A legtöbb felhasználó számára azonban az ilyen kérdések teljesen irrelevánsak.

Reuben Grinberg az amerikai Yale egyetemen tanult jogot, és már hosszú ideje foglalkozik a Bitcoin-jelenséggel. Egyebek mellett írt róla egy tanulmányt is “Bitcoin: egy innovatív, alternatív digitális pénz” címmel.

Forrás: Zeit Online

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.