4 ok, amiért érdemes foglalkozni a Bitcoinnal

Szerző: Timothy B. Lee

Amint arra Adam Ozimek is rámutatott, a hivatásos közgazdászok eddig leginkább csak szemforgatással nyilatkoztak a Bitcoinról. Ez részben annak tudható be, hogy a kriptopénz leglelkesebb hívei hajlamosak olyan eszméket dédelgetni, amelyek meglehetősen népszerűtlenek a közgazdász-elit körében: “kemény pénzt”, “le a jegybankokkal”, stb. . Nem is csoda hát, hogy ez az elit már csak reflexből is az ellenkező irányba lépett, puszta monetáris politikai kísérletnek minősítve a Bitcoint és annak a közelgő bukását prognosztizálva.

Együtt tudok érezni a hivatásosokkal. Tény, hogy a hagyományos pénz nem tökéletes, de gyanítom, hogy egyes alternatívák, így például az aranyfedezet még rosszabbak lennének. A Bitcoin azonban nem egyszerűen csak a netes korszak aranyfedezete. Ez a világ első, teljes mértékben decentralizált fizetőrendszere, amely egyesíti magában a készpénzes fizetések visszafordíthatatlanságát az elektronikus fizetések egyszerű és kényelmes kezelhetőségével. Soha semmi ehhez foghatóval nem találkozhattunk még eddig, és ebből következően számos érdekes szellemi kihívást is állít elénk – például a következő négyet:

Monetáris közgazdaság

Mi adja a pénz értékét? Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint a hagyományos pénzét például egyszerűen az állami hátszél: az állam elrendeli, hogy mától x pénz a hivatalos fizetőeszköz, ebben követeli meg az adók befizetését, és ezáltal máris értékessé tett egyébként teljességgel értéktelen papírfecniket.

A Bitcoin pedig éppen ehhez a szemlélethez intéz nyílt kihívást. Állami vagy egyéb szervezeti hátszele nem lévén, az immár egymilliárd dollárt is meghaladó összesített piaci tőkésítettségét kizárólag a felhasználóinak köszönheti.

Mi sem egyszerűbb persze, mint legyinteni az egészre, mondván, hogy “na, megint egy újabb lufi”, és hogy “saját értéke úgysincs az egésznek”. Erről az alapról kiindulva azonban nem igazán lehet megmagyarázni a 2011. végi eseményeket. Ugyebár ebben az évben volt a nyári MtGox-fiaskó, aminek következtében a nyári 32$-os csúcsról 2$-ra esett vissza az árfolyam novemberre. Ezt követően azonban ismét megindult fölfelé: decemberre már elérte a 4$-t, januárra pedig a 7$-t.

Ami pedig eléggé meglepő lehet. Elvégre ez nem mást jelent, mint hogy a bitcoin-rajongók egy kritikus tömege még azt követően is hajlandó volt dollármilliókat ömleszteni a rendszerbe, hogy a szemük előtt olvadtak mindössze 16-odrészükre a korábbi befektetéseik. Nem kizárt persze, hogy ezek az emberek mind valamiféle hurráoptimista tömeghallucináció áldozatai voltak – de sokkal valószínűbb, hogy inkább egyszerűen csak rájöttek valamire, amire mások még nem. Én legalábbis erre a következtetésre jutottam; újragondoltam a korábbi szkepticizmusomat, és magam is vettem pár bitcoint még 2012 elején.

Még ha úgy is gondolod, hogy a jelenlegi, 140$ fölötti árfolyam mindenképp egy lufi, az még akkor is tagadhatatlan, hogy ettől függetlenül van számos valós felhasználási lehetősége is. A 2011. eleji mintegy 1000-ről mára 50.000-re ugrott az egy nap alatt lebonyolított bitcoin-tranzakciók átlaga. Érdemes tehát alaposabban is belegondolni abba, hogy milyen erők is munkálkodnak a háttérben, hosszú távon is hajtva és biztosítva a bitcoin értékét.

Politikai filozófia

A Bitcoin legnagyobb technikai teljesítménye a “többszörös elköltés” problémájának megoldása. Mert bár évtizedek óta ismertek voltak már azok a protokollok, amelyekkel a pénz jelenlegi tulajdonosa “átírhat” egy tetszőleges összeget a pénzéből egy másik fél tulajdonába, annak a bizonyítására már nem volt ismert megoldás a Bitcoin előtti időkben, hogy nem költöttük-e már el ugyanazt az összeget előzőleg valami másra is. A Bitcoin előtt ezt a problémát csak egy központosított tranzakció-nyilvántartás vezetésével lehetett kiküszöbölni. Ez esetben azonban aki ezt a nyilvántartást vezeti, annak ezáltal egyben a pénz egésze felett is hatalma van.

A Bitcoin azonban egy huszárvágással teljes egészében decentralizálta a tranzakció-nyilvántartást, anélkül akadályozva meg így a többszörös elköltést, hogy feladta volna ezért cserébe a rendszer függetlenségét és bárkinek is teljhatalmat biztosított volna fölötte. A bitcoin-tranzakciók globális, elosztott tranzakcióregisztere nem más, mint ún. “blokkok” egymáshoz fűzött láncolata, és ennek megfelelően “blokklánc”-nak nevezik. A lánc nagyjából 10 percenként bővül mindig egy-egy újabb blokkal. A Bitcoin hálózatának minden egyes csomópontja létrehoz egy-egy újabb blokkjelöltet, majd gőzerővel nekilát egy bonyolult matematikai feladvány megfejtésének a saját blokkja alapján. Aki elsőként ér célba, az fűzheti hozzá a saját blokkját a blokklánchoz, fáradozásaiért cserébe pedig fix mennyiségű (jelenleg 25) bitcoin lesz a jutalma. Minden jelenleg forgalomban lévő bitcoin egy ilyen folyamat – ez az ún. “bányászat” – eredményeképp került kibocsátásra.

Amint az egyik csomópont közzétesz egy új blokkot, a többi is nyomban ellenőrzi, hogy minden rendben van-e azzal – hogy mindenben megfelel-e a Bitcoin protokolljának. Ha nem, akkor egyszerűen elvetik azt, és dolgoznak tovább a saját blokkjuk megfejtésén.

Néhány héttel ezelőtt egy, a kliensszoftver 0.8-as verziójára frissített csomópont legenerált egy olyan blokkot, amellyel a 0.7-es verziójú kliensek nem tudtak mit kezdeni, és így nem is fogadták el érvényesnek – a többi 0.8-as azonban igen. A blokklánc így ezen a ponton “elágazott”, mivel a hálózat egyik fele rendben lévőnek ismerte el az új blokkot, a másik pedig elutasította azt.

Ebből pedig irgalmatlan káosz kerekedett volna, ha a közösség nem reagál rá: a hackerek így már kétszer is elkölthették volna a bitcoinjaikat: egyszer 0.7-es verziójú láncon, aztán mégegyszer a 0.8-ason. Szerencsére azonban a közösség befolyásos tagjai nem ültek karba tett kézzel; úgy határoztak, hogy a helyzetet a leggyorsabban, legegyszerűbben és legbiztonságosabban úgy lehet megoldani, ha a 0.8-as csomópontokat ismét lefokozzák 0.7-esre (a 0.7-esek 0.8-asra való felhúzása lényegesen komplikáltabb lett volna). Erről meggyőzték tehát a az érintett klienseket futtatókat is, sorsára hagyva így az elágazással létrejött 0.8-as láncot, és a 0.7-est fogadva el ismét egyhangúlag, egyedüli hivatalos blokként.

A gyors reagálás már csak azért is volt rendkívül fontos, minden az idő múlásával a tét is gyorsan emelkedett: a lánc néhány percenként újabb blokkal bővül, mintegy 1.000$-t termelve az újabb blokk létrehozójának. Sok bányász számára a 0.8-as lánc feladása több ezer dollár feladásával volt egyenértékű. És minél tovább bővül az elágazott lánc, annál nagyobb lesz a szakadás elvarrása érdekében hozandó pénzügyi áldozat.

A Bitcoin egyik legfőbb vonzereje éppen az, hogy senki nem rendelkezik fölötte teljhatalommal: legalábbis elméletileg senki nem manipulálhatja a Bitcoin pénzkészletét, nem törölhet vagy fordíthat vissza tranzakciókat, és semmilyen egyéb módon sem befolyásolhatja a protokollt. A gyakorlatban azonban ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. Az előbb említett, múlt havi elágazás elsimítása érdekében ugyanis a Bitcoin közösségének krémje lényegében megváltoztatta a szabályokat mindössze néhány óra leforgása alatt. Elméletben tehát ugyanez az elit adott esetben eszközölhet egyéb változtatásokat is a Bitcoin protokolljában.

Ezen a ponton pedig már közvetlen párhuzamot is vonhatunk egy nemzetállam politikai legitimitásával. Elméletben ugyanis minden nemzetállam kormányának köti a kezét és behatárolja a mozgásterét az ország alkotmánya. Gyakorlatban azonban az elit egy szűk köre adott esetben minden további nélkül módosíthatja az alkotmányt akár anélkül is, hogy erről előzőleg kikérné az emberek véleményét. Ezzel együtt azonban az elit diszkréciója sem korlátlan. Mind a Bitcoin, mind a nemzetállamok esetében könnyű olyan változtatásokat eszközölni, amelyek a széles nyilvánosság tetszését és helyeslését is garantáltan elnyerik. Olyan módosításokat azonban, amelyeket a közösség túlnyomó többsége erősen ellenez, még egy szélesebb körű koalícióval sem fog tudni egykönnyen keresztülvinni az elit.

Versenypolitika és közgazdasági fokozatok

Amikor azt mondjuk, hogy a Bitcoin egy decentralizált rendszer, ennek az egyik kulcsfontosságú alaptétele az, hogy egyetlen entitás sem birtokolja egymagában a hálózat számítókapacitásának akár csak egy egészen kicsivel is több, mint a felét. Mivel teljesen véletlenszerű, hogy mikor épp kinek sikerül létrehoznia a soron következő blokkot, így ezt a mechanizmust lényegében “egy CPU-ciklus, egy szavazat”-elvként is jellemezhetjük. Ha bármely személy vagy szervezet egymagában rendelkezne a hálózat számítókapacitásának 51%-a felett, úgy az már lényegében elfoglalhatná a hálózatot, figyelmen kívül hagyva a többi, a maradék 49%-ot adó csomópont blokkjait. Egy sikeres támadó így nem csak hogy maga tehetne zsebre minden, a bányászatért járó jutalmat, hanem önkényesen blokkolhatná is a neki nem tetsző tranzakciókat pusztán azáltal, hogy nem foglalja bele azokat a blokkjaiba.

Eleinte persze még nem volt miért aggódni, mivel könnyen ment a bányászat, és így könnyen is csatlakozhatott a versenyhez bárki. Csak le kellett töltenie a gépére a kliensprogramot és beizzítani azt. Mára azonban a fejlesztési verseny már majdhogynem kifejezetten ezoterikus ügyletté tette a bányászatot. Az élbányászok már kifejezetten erre a célra tervezett, több ezer dollár értékű speciális felszereléssel dolgoznak – amely pedig már annyival hatékonyabb az egyszerű PC-s bányászatnál, hogy úgy már egyszerűen nem is érdemes bányászni.

Ebből és egyéb hasonló tényezőkből következően a bitcoin-bányászat egyre inkább centralizálódik. A bányászok együttműködő “társulásokba” szerveződnek, amelyek a közösbe adott számítókapacitás arányában osztják el a nyereségüket a tagjaik között. Ha ennek az ábrának hinni lehet, úgy a két legnagyobb társulás együttvéve már a hálózat számítókapacitásának összesen 53%-a felett rendelkezik.

Elméletben tehát ha ez a két társulás összefogna, úgy együttesen máris végrehajthatnának egy 51%-os (ill. 53%-os) támadást a hálózat maradéka ellen. Egy ilyen lépés azonban a gyakorlatban, hosszú távon mégis visszaütne rájuk: elvégre nyilván nem kell ecsetelni, mennyire aláásná a rendszerbe vetett közösségi bizalmat egy ilyen látványos, a hétköznapi felhasználók rovására végrehajtott bányászkartelli erődemonstráció.

Adat

Képzeljük csak el, mi történne, ha kutatók egy csoportja hozzájuthatna a Visa rendszerében valaha is lebonyolított összes tranzakció teljes listájához. Ennek az adatbázisnak az alapján rengeteg, részletes és kimerítő tanulmányt lehetne készíteni a fogyasztók költekezési szokásairól, az üzleti ciklusokról, és még sokkal több mindenről.

A Bitcoin decentralizált protokolljának köszönhetően a rendszer tranzakció-nyilvántartása már eleve teljes mértékben nyilvános – bár persze kutatási szempontból azért meglehetősen korlátozott az értéke. Elvégre a felhasználók rendszeresen gyártanak maguknak új címeket az egyes tranzakcióikhoz, nagyban megnehezítve így annak eldöntését, hogy pontosan mely tranzakciók is tartoznak valójában egy bizonyos személyhez. Mi több, a blokklánc nem jelzi azt sem, hogy melyik tranzakciónak mi volt a célja.

Egy kellően rátermett kutató azonban még így is tekintélyes mennyiségű hasznos információt hámozhat ki a nyilvános regiszterből. Elvégre sokan eleve közzéteszik a címüket például adománygyűjtés céljából, vagy épp annak érdekében, hogy a vásárlóik fizethessenek nekik az eladott termékekért ill. szolgáltatásokért. Hasonlóképp, sokszor abból is le lehet vonni következtetéseket, ha megfigyeljük, hogy mely összegek mikor, hol és hogyan egyesülnek és kerülnek együtt elköltésre. És ha mást nem is, a bitcoin-tranzakciók volumenét, a tranzakciók átlagos méretét, illetve a ténylegesen aktív forgalomban lévő bitcoinok mennyiségét minden további nélkül le lehet mérni bármikor, stb.

Soha korábban nem létezett még semmi a bitcoinhoz fogható. Még ha úgy is gondolod, hogy a bitcoin jelenlegi árfolyama csak egy nevetséges lufi (én nem, de ez csak az én véleményem), a gazdasági intézményeink tesztelésére még így is tökéletes kísérleti alanynak bizonyulhat.

Nyilatkozat: Magam is rendelkezem bizonyos mennyiségű bitcoinnal.

Friss: Egy, a közgazdaság területén járatosabb barátom elmondása szerint Kiyotaki és Wright beszámolója számít mérvadónak a szakmában a hagyományos pénz értékére vonatkozóan.

Forrás: Forbes

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.