Bitcoinnal a monetáris zsarnokság ellen

Szerző: Jon Matonis

Mel Gibson William Wallace-ként.

A Bitcoin lényege nem a gyors, globális, (szinte) ingyenes tranzakció-lebonyolítás – hanem a monetáris zsarnokság ellehetetlenítése. Erről szól az egész, erre tervezték.

A monetáris zsarnokság számos, igen rusnya formát ölthet; jelentkezhet megnyomorító inflációként, ellehetetlenítő tőkekontrollként, előre eltervezett csődökként a banki kartellekben, vagy akár nyílt vagyonelkobzásként is. Sajnálatos módon e lehetőségek mindegyike teljesen valós, fenyegető veszélynek számít a mai világunkban – ténylegesen világszerte. A monetáris zsarnokság és elnyomás nem csak az USA monopóliuma.

Amint azonban eltávolítjuk az államot a monetáris szférából, úgy az máris elveszíti a lehetőségét a törvényes fizetőeszköz kijelölésére; a hatalma máris visszadegradálódik a szokványosabb, közvetlen, a pénz erkölcstelen manipulációjától mentes módszerek szintjére. Más szóval, az állam így már kénytelen lesz hagyományos módon, adók útján gyűjteni pénzt a háborúihoz és a belföldi manővereihez, mivel a pénz egyszerű elértéktelenítésének lehetősége már nem áll a rendelkezésére.

Hasonlóan ahhoz, ahogyan az Egyesült Államokban a Második Alkotmánykiegészítés számít a szabad népek utolsó mentsvárának a totális politikai elnyomással szemben, egy hasonlóan vészterhes – jelesül az állami monetáris – elnyomás fenyegetésével szemben is legalább ilyen erőteljes védelemre van szükség. E funkció betöltésének feladata pedig egy eléggé valószínűtlen, nyílt forráskódú, kriptográfiai protokollokra és egy elosztott, P2P-rendszerre épülő projektre esett. Decentralizált, politikamentes könyvelési egységként a bitcoin ugyanis valóban tökéletes védelmet nyújt az állami monetáris elnyomással szemben.

Nem véletlen a Bitcoin megjelenésének és elterjedésének időzítése sem. A releváns trendeket és az általános közhangulatot tekintve egyre nyilvánvalóbb volt már egy ideje, hogy a társadalom rövidesen el fog jutni a törésponthoz. A Bitcoin lényegében három különböző, egymással párhuzamosan haladó jelenségre adott válaszként is értelmezhető: 1.) centralizált monetáris felügyelet, 2.) egyre zsugorodó pénzügyi magánszféra, 3.) megkövesedett, egyre elavultabbá váló pénzügyi infrastruktúra. Mivel pedig egy centralizált alternatív pénzszolgáltató nagy valószínűséggel sehol sem maradhatna fenn sokáig, ezért a Bitcoin felbukkanása már gyakorlatilag borítékolható volt.

Jól láthatjuk az e-gold digitális pénz szolgáltatója ellenében lefolytatott hadjáraton is, hogy valójában egyáltalán és a legkevésbé sem tűrnek meg az illetékesek egyetlen valóban hatékony és stabil, alternatív monetáris egységet sem. Doug Jackson, egy szerény onkológus, 1996-ban bátran összeállított egy, az arany- és ezüstrudak tulajdonjogi viszonyait átláthatóan és ellenőrizhetően kezelni, nyilvántartani és átruházni képes online, digitális rendszert, amelyről Kim Zetter a Wired-től a következőképpen nyilatkozott:

Az e-gold egy magánkiadású, európai és dubai bankok széfjeiben tárolt valódi arannyal és ezüsttel fedezett digitális pénz. Jackson elmondása szerint naponta mintegy 1.000 új e-gold-fiókot nyitnak meg az emberek, a rendszer pedig átlagosan 50-100.000 tranzakciót dolgoz fel naponta.

Ez a törvényes nemzeti valutáktól független értékű, az évek során egyre libertariánusabb arculatúvá váló elektronikus készpénz azonban – nem meglepő módon – egyre jobban magára haragította a hatóságokat, amelyeket rendszeresen ostorozzák is azt, mondván, hogy a névtelen és lenyomozhatatlan, rendőri megfigyelés és ellenőrzés számára hozzáférhetetlen rendszere valósága melegágya és Paradicsoma a különböző illegális tevékenységeknek.

Hol is hallottuk már ezt a retorikát…? 2005-ben aztán betelt a pohár, és az FBI lecsapott az e-gold floridai irodáira. Jackson a Wired-nek úgy nyilatkozott, hogy “valósággal megerőszakolták a számítógépeinket és 36 órára lelőtték a rendszerünket, elvittek minden nyomtatott dokumentumot is.” Befagyasztották továbbá a szülővállalatuk, a Gold and Silver Reserve amerikai bankszámláját is, azonban az USÁn kívüli euró-, font- és yen-bankszámláinak köszönhetően mégis fenn tudott maradni – annak ellenére, hogy nem mellesleg a fizikai nemesfémkészleteiket is lefoglalták.

Az eljárás alapját egy polgári feljelentés adta, mely szerint a Gold and Silver Reserve Inc. engedély nélküli pénzátutalórendszerként működik. Jackson végül 2008 júliusában adta meg magát és törődött bele a sorsába, inkább “beismerve” a pénzmosásra irányuló összeesküvés (áldozatok nélküli) és engedély nélküli pénzátutaló rendszer üzemeltetésének bűntettét, semmint a jóval súlyosabb, 20 év börtönnel és félmillió dolláros büntetéssel fenyegető alternatívát.

2009 júniusában a Wired lehozott egy kiváló összegzést is az e-gold ügyéről a szövetségi vizsgálatok nyomán, Bullion Bandits: The Improbable Rise and Fall of E-Gold (Banditák és aranyrudak: az e-gold valószínűtlen tündöklése és bukása”) címmel. A cikk talán legjobb, mindent elmondó eleme Doug Jackson fényképe, amelyen “USA Titkosszolgálat” feliratú dobozok között ücsörög a padlón.

Zetter szavaival, “a csúcsponton nem kevesebb, mint 3,8 metrikus tonnányi, 85 millió dollárnál is többet érő arany jelentette az e-gold fedezetét.” Doug Jackson, a rendszer alapítója a világ gazdasági gondjait akarta orvosolni, “de csak egy elektromos bokapántot kapott a fáradozásaiért cserébe”.

Hasonló volt Bernard von NotHaus – szintén 2009-es – esete is, akit pénzhamisítás vádjával állítottak törvény elé egy, valamennyi nemesfémet is tartalmazó magánpénz kibocsátásáért. 23 évi kutatást és fejlesztést, valamint 11 évi piaci működést követően így a Liberty Dollar végül kénytelen volt bezárni a boltot. Az ítéletet követően a prominens Gold Anti-Trust Action Committee benyújtott egy amicus curiae-t is NotHaus fellebbezésének és szabadon bocsátásának megtámogatására, alaposan körüljárva azt a kérdést, hogy van-e joga az államon kívül másoknak is saját pénzt kibocsátani. Többen rámutattak utóbb az egész eset ama abszurditására is, hogy egy alapvetően tiszta és tisztességes pénzt büntettek meg épp ezekért a tulajdonságaiért, annak érdekében, hogy inkább az álságos, manipulált pénzt védjék helyette.

És akkor még nem is beszéltünk a monetáris szabadság és a pénzügyi magánszféra ellen elkövetett olyan további, egyre nyugtalanítóbb merényletekről, mint amilyen például az USÁn kívüli bankszámlákon tárolt összegek adókötelességét taglaló FACTA (Foreign Account Tax Compliance Act), amelyről számos alkalommal esett már szó jelen oldalakon éppúgy, ahogyan a The New York Times-ban is. A világ más országai még csak fontolóra se mernének venni egy ilyen arcátlan és költséges visszatartási és titokfelfedési rendelet szuverén külföldi entitásokra és pénzügyi eszközökre való rákényszerítését – mi több, pontosan annak látják, ami: az amerikai arrogancia és hegemónia ámokfutásának.

A társadalom azonban mindaddig nem lesz ténylegesen felkészülve a decentralizált, politikamentes pénz lehetőségeinek teljes kiaknázására, amíg teljesen meg nem érti azt a tényt, hogy egy szabad társadalomban a pénz egyszerűen nem lehet a személyazonosítás és a személyes vagyon nyomon követésének eszköze. Bár a bankok és a kormányok természetesen pontosan ezt szeretnék, de a pénzünk attól még nem erre való.

A szerzőt a Twitteren is követheted.

Forrás: Forbes

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.