Mi kell a bitcoin hosszútávú sikeréhez?

Jelen írásomban a saját válaszomat vázolom fel arra a kérdésre, hogy mire is van szüksége a bitcoinnak a hosszútávú sikerhez? Mielőtt azonban belemerülnénk ebbe, helyezzük előbb a bitcoint az ellengazdaság tágabb kontextusába.

Az ellengazdaság

Az ellen- avagy informális gazdaság gyűjtőfogalomként foglal magába minden, az állam által nem adóztatott, szabályozott, ellenőrzött vagy felügyelt gazdasági tevékenységet. Legegyszerűbb megjelenési formája az engedély nélkül működő limonádéstand, de részben magában foglalja az olyan családi vállalkozásokat is, amelyek adóoptimalizálás címén egyszerűen nem könyvelik el a forgalmuk egy részét – a legsötétebb sarkaiban pedig már teljesen elkülönült feketepiacokat is találhatunk.

Az ellengazdaság nem egy csekélyke valami; a világ összes feketepiacának egyesített forgalma roppant nagy, mintegy 10 ezermilliárd dolláros gazdaságot tesz ki, amelynél már csak az USA gazdasága nagyobb. Sok fejlődő országban a gazdaság tekintélyes hányada nem csak hogy jelenleg is feketén zajlik, de még gyorsabban is növekedik, mint a hivatalos hazai össztermék (GDP). [The Shadow Superpower, Foreign Policy, 2011. október 28.]

Specializáltabb formájában vonatkoztatható még az ellengazdaság fogalma a kriptoanarchiára és az agorizmusra is. Az agorizmus forradalmi piaci anarchizmus. Egy piaci anarchista társadalomban politikai intézmények helyett a piaci szereplők biztosítják a biztonságot és a jogszerűséget. Az agoristák tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen társadalmat nem lehet politikai reformok útján kiépíteni, hanem csak a piaci folyamatokból fejlődhet ki szervesen [agorism.info] Jó bevezetést ad a kriptoanarchiába Timothy C. May 1992-ben publikált Kriptoanarchista Kiáltványa:

A számítástechnika rövid időn belül biztosítani fogja az egymással való, tökéletesen anoním kommunikáció és interakció lehetőségét egyének és csoportok számára egyaránt. […] Ezek a fejlemények alapjaiban fogják megváltoztatni az állami szabályozás, adóztatás és a gazdasági interakciók, az információ titkosításának, de még a bizalom és a hírnév természetét is.

Megjegyzésre érdemes ezen a ponton, hogy a kriptoanarchia nem egy filozófiai utópia, hanem egy kísérlet az életünk és a társadalmunk újjászervezésére a felkavaróan új technológiák korában. A szóban forgó technológiák ugyanis már megérkeztek, így mindössze két választásunk van: vagy a teljes és totális, állandó állami megfigyelés és felügyelet világában fogunk élni, vagy pedig a kriptoanarchista libertópiában.

No és akkor pontosan hogyan is jön be a képbe itt a bitcoin? Úgy, hogy a szabad társadalomnak szabad piacra van szüksége, a szabad piacnak pedig szabad pénzre. A bitcoin rendelkezik a legjobb valuták minden kívánatos tulajdonságával: álnév-rendszerű, a “számlái” befagyaszthatatlanok, eleve nem ad lehetőséget visszatérítésre (a hitelkártyákat is elfogadó kereskedők örökös aggálya), maga a bitcoin-átutalás pedig igen olcsó és gyors. A bitcoin-használat tehát sokkal jobb a cserekereskedelmen és a csak készpénzen alapuló gazdaságnál is, mivel a fejlett gazdaságnak szüksége van a pénzátutalás lehetőségére is, legalább a vállalatok közti tranzakciók esetén.

Három hipotézis a Bitcoin hosszútávú sikeréhez

Mire van hát szüksége a Bitcoinnak a hosszútávú sikerhez? Röviden: állammentességre, bankmentességre és OTC-re. Bővebben:

1. A Bitcoin-közösségnek nem kellene a bitcoin legalizáltatására törekednie; ne az államtól várjunk megoldást a közösségen belüli konfliktusokra.

2. A Bitcoin-közösségnek nem kellene arra törekednie, hogy kompatibilissé tegye a bitcoint a hagyományos bankrendszerrel.

3. Decentralizált ill. tőzsdén kívüli (OTC) bitcoin-váltók széleskörű rendelkezésre állása mindenhol és mindenfelé a hosszútávú sikerünk és szabadságunk biztosítása érdekében.

Hadd fejtem ki bővebben a fenti hipotézisek hátterét alkotó érvrendszert. A közösségi választási elmélet és a közönséges józan ész ugyanúgy megmutatja, hogy az emberek a saját érdekeiknek megfelelően cselekszenek. Politikusok, bankárok és rendőrök egyaránt. Nagyon fontos, hogy teljes egészében felfogjuk ezt az egyszerű igazságot: mindenki a saját érdekei után megy, és senkiről sem feltételezheted, hogy ő majd a sajátjaival egyenrangúan fogja kezelni a te érdekeidet. Ezek általában valóban nem is azonosak.

Egyszerűen nincs olyan, hogy közjó. Még azok is, akik elvileg mások önzetlen megsegítésén munkálkodnak, csak azért teszik ezt, mert ez felel meg a saját értékrendjüknek.

Állammentesség

Az állam egy olyan regionális erőszakmonopólium, amely erőforrásokat (leginkább pénzt) sajtol ki a polgáraiból elsősorban azért, hogy (a) finanszírozhassa saját magát, a háborúit és a megfigyelőrendszereit, a maradékot pedig arra használja, hogy (b) olyan úgynevezett szolgáltatásokat biztosítson belőle, amelyeket a szabad piac sokkal olcsóbban és sokkal jobb minőségben tudna biztosítani. Általában éppen ezekkel a szolgáltatásokkal is szokták alátámasztani az állam létjogosultságát – azonban az állam létének valódi oka egyszerűen az, hogy a kegyeltjei könnyen juthatnak általa rengeteg pénzhez. A termelő állampolgároktól adóztatás és infláció útján veszik el a pénzt. Az utóbbi még hatékonyabb is, mint az előbbi, mivel a pénzük lassú elértéktelenedését nehezebben is veszik észre a tudatlan tömegek.

Ha egymás mellé tesszük az állam intézményét és annak a természetes önérdekét, valamint a közösségi választás elvét annak a folyományaival és a bitcoin rendszerével, akkor máris egy hipergyúlékony elegyet kaptunk eredményül. Miért? Nézzük: először is, a Bitcoin rendszerében idővel – amint az összes bitcoin ki lett bányászva – megszűnik az infláció, másrészt pedig a bitcoin természeténél fogva segíti az adóelkerülést (nehéz szabályozni és ellenőrizni). Következésképp életveszélyes fenyegetést jelent az államra, mert épp annak a két legfőbb finanszírozási alappillérét rúghatja ki alóla egy mozdulattal. Ezért is fog az állam igen keményen fellépni a bitcoin ellen, amint maga is rádöbben erre. Véleményem szerint eléggé nevetséges abban reménykedni, hogy az állam majd tárt karokkal fogadja a bitcoint.

Legvalószínűbb, hogy az állam minden tőle telhetőt meg fog tenni a Bitcoin rendszerének teljes felszámolása, vagy legalább ellehetetlenítése vagy olyan jellegű módosítása érdekében, amelyek nyomán már könnyebben kényszerítheti rá arra is a vásárlóazonosítási kötelezettséget előíró törvényeit és szabályozásait.

Figyeld csak meg, milyen beszélgetések indulnak be majd a Bitcoin közösségben attól a pillanattól kezdve, hogy az állam elkezdi felszámolni vagy ellehetetleníteni a bitcoin-váltókat, üzleteket és más piaci szereplőket – akik aztán erre válaszul, karöltve az olyanokkal, mint a Bitcoin Foundation kezüket-lábukat törve igyekeznek majd oltani a tüzet az állammal való minél szorosabb “együttműködéssel” annak érdekében, hogy minél kompatibilisebbé tegyék a bitcoint az állami szabályozással.

Véleményem szerint ez is nagyon jól mutatja, hogy miért is nem érdemes a bitcoin legalizáltatására törekedni és az államot felkérni a közösségen belüli konfliktusok feloldására. Mindez csak nem kívánt figyelmet irányít a bitcoin ökoszisztémájára. Az állam önérdeke egyszerűen alapjaiban ellentéte a bitcoin jelen formájában való legalizálásával és szabályozói elfogadásával.

Történelemlecke: e-gold

Fontos leckét ad a George Santayana-féle “Akik nem tanulnak a történelemből, azok elkerülhetetlenül meg fogják ismételni azt” elvből az e-gold kálváriája. Az e-gold egy digitális aranypénz volt 1996 és 2009 között, amely adott aranymennyiségek feletti tulajdonjog azonnali átruházására adott lehetőséget. 2008-ban a vállalat ötmilliónál is több felhasználói számlát kezelt, és egy komplett, virágzó gazdasági ökoszisztéma is felépült időközben a rendszer körül – míg végül szabályozási okok miatt az állam le nem csapott és be nem záratta a váltókat. Magát az e-goldot pénzmosással és engedély nélküli pénzátutalási rendszer üzemeltetésével vádolták – annak ellenére is, hogy az e-gold már korábban is próbálta beszerezni a megfelelő engedélyeket, de azt a választ kapta az illetékes hivataloktól, hogy nincs szüksége azokra. Nem emlékeztet ez a bitcoin jelenlegi rendszerére? Megcinkelték a lapokat, emberek! Semmiképpen sem nyerhetünk, ha tartjuk magunkat a szabályokhoz.

Bankmentesség

A bankok a részleges tartalékra épülő bankrendszer haszonélvezői, akik olcsó kölcsönöket kapnak a jegybanktól. Az egyik legkomolyabban szabályozott iparág az övék, ahol ennek eredményeképp minimális a verseny, mert szinte lehetetlen bármilyen új szereplőnek kívülről belépnie a klubba. Ebből következően óriási profitot is szüretelhetnek például a tranzakció- és a hitelkártyadíjakból. Hasonlóképp, a PayPal, a Western Union, a Money Gram és más pénzügyi szolgáltatók is azért engedhetik meg maguknak a szemtelenül magas díjaikat, mert a komoly bürokratikus akadályok miatt a verseny minimális, viszont a költségek magasak. Mivel pedig az ilyen szolgáltatások legfőbb bázisát a keveset kereső emigránsok jelentik, akik rendszeresen küldenek pénzt az otthoniaknak, ezért ezek a magas díjak valójában egy újabb adónemet jelentenek a szegények számára. A bitcoin tehát az ő profitjaikat is veszélyezteti és szabályozási szempontból is kockázatokat jelent. Ezért tehát a bitcoin-váltókat a rivális pénzügyi intézmények is meg fogják szorongatni (emlékezzünk csak a TradeHill esetére).

A bitcoin széleskörű sikere alapjaiban ellentétes a fennálló pénzügyi ipar önérdekeivel, akiknek nincs is semmi okuk arra, hogy megbirkózzanak az általa felállított hosszútávú szabályozói kihívásokkal.

Ha a Bitcoin gazdasága a hagyományos bankrendszerre alapozza, úgy azzal egyben bukásra is ítéli magát. Gondolj csak bele, mi történne most, ha az összes bitcoin-váltás mintegy 80%-át lebonyolító MtGoxnak egyik napról a másikra be kellene zárnia.

Véleményem szerint ez kellőképpen alátámasztja a második hipotézist, jól szemléltetve, hogy miért is nem kellene a Bitcoin közösségének a hagyományos bankrendszerrel való kompatibilitás kialakítására törekednie.

OTC!

Tisztán láthatjuk tehát, hogy a Bitcoin alapjaiban ellentétes az állam és a hagyományos pénzügyi ipar önérdekével is. A Bitcoin gazdaságának hosszútávú sikerének és stabilitásának biztosítása érdekében tehát decentralizált ill. tőzsdén kívüli (OTC) váltók egy teljesen külön- ill. önálló hálózatára lesz szükségünk. OTC-váltásnak két ember személyes, élő találkozását nevezzük, akik készpénz (vagy épp arany vagy ezüst) fejében adnak és vesznek bitcoint egymás között. A postai úton vagy banki átutalással küldött pénz már nem OTC. Az állami támadásokkal szemben csak egy ilyen kiterjedt, decentralizált OTC-váltóhálózat tarthat ki hosszú távon is – épp azért, mert teljes egészében elosztott, és mert nem támaszkodik a bankrendszerre sem.

Ezzel tehát alátámasztottuk a harmadik hipotézist is, miszerint egy kiterjedt OTC-váltóhálózat is elengedhetetlen a bitcoin hosszútávú sikeréhez és a szabadságunk kiterjesztéséhez és biztosításához.

A “Secure and professional Bitcoin OTC exchanges” (= Profi és biztonságos OTC bitcoin-váltók) gyakorlati tanácsokkal is szolgál OTC-téren. Jelen cikk tartalma a 2012-es londoni Bitcoin-konferencián is előadásra került.

Forrás: ShadowLife

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.