“Hiszem, hogy a mobilos fizetésé a jövő.”

Szerző: Oliver Gassner

Nemrégiben volt szerencsém elbeszélgetni Hansjörg Leichsenringgel, a szenvedélyes bankárral és bloggerrel a pénzügyi szektoron belüli innováció öröméről (vagy épp annak hiányáról), a PayPalről, a Bitcoinról és az Occupy-mozgalommal kapcsolatos nézeteriől.

Oliver Gassner: Üdvözlöm, Leichsenring úr. Lenne kedves bemutatkozni az olvasóinknak?

Hansjörg Leichsenring: Üdvözletem, Gassner úr. Természetesen. 51 éves vagyok, hivatásomat tekintve bankár, több, mint 30 év tapasztalattal az iparban, jelenleg pedig tanácsadóként és bloggerként működöm, számos további feladat- és témakörrel foglalkozva.

OG: Az ön által jelenleg vizsgált témakörök közül melyek érdeklik a leginkább a bankokat?

HL: Hagyományos vállalati stratégia terén kínálok konzultációt, külön fókusszal a lakossági és kiskereskedelmi bankolásra valamint az eladási stratégiára. Rengeteg időt töltök azzal, hogy bankokat oktatok innovációra, a közösségi médiumok használatára és az ügyfélszolgálat fejlesztésére.

OG: Az egyik blogposztjában kifejtette, hogy a bankok nem kezelik központi kérdésként az innováció témakörét. Lenne szíves összefoglalni nekünk az ezzel kapcsolatos indokaikat?

HL: A bankok a természetükből fakadóan ódzkodnak mindennemű kockázattól. Pedig a kockázatkezelés az egyik “legtermészetesebb” feladatuk is egyben. Sajnos azonban a legtöbb bankár elsősorban ebből a kockázati szemszögből tekint mindennemű innovációra, ami pedig így végül konzekvens innovációkerülő stratégiát eredményez.

OG: De ennek ellenére ön mégis talált innovatív banki ajánlatokat. E megközelítések melyike tette önre a legnagyobb benyomást, vagy épp lepte meg a legjobban?

HL: Elsősorban az ügyfelekkel kapcsolatos innovációk nyűgöznek le, mivel ezek kínálják a legjobb lehetőségeket a bankoknak arra, hogy megkülönböztessék magukat a versenytársaiktól. Jó példája ennek a személyes pénzügyek kezelése (még akkor is, ha e tekintetben persze egy kicsit elfogult is vagyok). Ez ugyanis valóban egy olyan helyzet, amivel minden résztvevő csak jól járhat, mivel az ügyfél éppúgy profitálhat belőle, ahogyan a bank is.

OG: Miben különbözik egy jó ötlet az igazi innovációtól?

HL: Steve Jobs egyszer azt mondta, hogy egyáltalán semmit nem kell feltalálni, elég csak jól odafigyelni és jobban csinálni – lemásolni – azt, amit már mások is csinálnak, jobban alkalmazkodni. Az innováció nem más, mint egy jó ötlet megvalósítása, a gyakorlatba való átültetése. Ötletek vannak bőséggel mindenfelé, de legalábbis magam részéről igazi innovációnak csak azt tekintem, amit ténylegesen piacra is dobnak, hogy az ügyfelek is élhessenek vele.

OG: Jelenleg elárasztja az utcákat a bankokra irányuló gyűlölet. Jogosak az Occupy-mozgalom követelései? Valóban kell változtatni valamin?

HL: Igen is, meg nem is. Véleményem szerint jobb lenne, ha a gyűlöletet inkább a politikusok felé irányítanák, mivel ők azok, akik nem képesek a következő választásoknál hosszabb távon gondolkodni, és mivel ők azok, akik inkább nyúlnak századszorra is újra a populizmus eszköztárához, semhogy felgyűrnék az ingujjukat, és valóban elkezdenék kihúzgálni a bajok valódi gyökereit. Nem a bankok halmozták fel az államadósságot. Az pedig, hogy a bankok igyekeznek a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésükre álló lehetőségeket, nem csak hogy nem új dolog, de ráadásul teljesen legitim viselkedés is egyben. A visszaélések megakadályozása a döntéshozók feladata, és lehetőleg valóban megelőző jelleggel, ha egy mód van rá. Ők azonban nem tudták teljesíteni ezt a feladatot.

Ugyanakkor nem lehet tagadni azt sem, hogy a bankoknak is muszáj alkalmazkodniuk. Az elmúlt években ugyanis riasztó sebességgel játszották el az ügyfeleik bizalmával együtt a saját jó hírüket is – holott előzőleg hosszú évtizedeken át kellett keményen megdolgozniuk mindkettőnek a megszerzéséért. És tették mindezt a tőkepiacok állítólagosan egyre halmozódó profitszükségletei miatt, amelyekből azonban én őszintén szólva semmit nem érzékelek. Tény, hogy nekik is van mit frissíteniük a gondolkodásmódjukon.

OG: Egyesek azt hangoztatják, hogy külön kellene választani egymástól a lakossági/kiskereskedelmi, valamint a befektetési bankolást. Valakitől nemrégiben azt is hallottam, hogy ugyanígy külön kell választani a hitelezést és a kereskedést is, mivel a hitelezésre sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak. Ön mit gondol erről?

HL: Az USÁban épp a diákéveim alatt vonták vissza a Glass-Steagall Act-et. Akkoriban ott szigorúan elkülönítették egymástól a befektetési és a kereskedelmi bankolást, azonban mi itt Európában mindig is a saját, egységes bankrendszerünk előnyei mellett érveltünk azon az alapon, hogy abban sokkal jobb a kockázatok eloszlása. Elviekben a mai napig is helytállónak vélem ezt az állítást. A jövőben azonban muszáj lesz következetesebb és bőkezűbb méltányossági tőkealapot biztosítani a pénzügyi tranzakciókhoz. Ehhez pedig minden országnak szervezetten együtt kell működnie.

OG: Véleménye szerint – és nyugodtan összpontosítson a bankok területére – jelenleg ki a legkreatívabb a webes és a mobilszektorokban? És miért?

HL: Mármint értve ezt emberekre vagy vállalatokra?

OG: Lehetőleg emberekre, de vállalatokra is lehet.

HL: Nos, ami a vállalatokat illeti, nemzetközi szinten az Apple és a Google óriási előnnyel vezet a mobilszektorban a többiek előtt kreativitás terén. Egymás után örvendeztetik meg az ügyfeleiket jobbnál jobb ötletekkel. Bankolás tekintetében a PayPalt tekintem igazán úttörőnek, mivel ügyesen egyesítik a fizetést, az árengedményeket és a lokalizált szolgáltatásokat, és mindemellett rendkívül gyakorlatiasak is egyben.

OG: A PayPalt széles körben kritizálták a WikiLeaks egyenlegének befagyasztása miatt, annál is inkább, hogy egyetlen országban sem indult ezzel kapcsolatban semmiféle jogi eljárás. A Facebook és a Google+ alternatíváját kínáló Diaspora egyenlegének zárolását is csak nemrég oldották fel újra. Muszáj “bankzsarut” játszania a PayPalnek?

HL: A világ minden (komoly) bankja folyamatosan zsaruskodik a világ kormányainak szolgálatában például pénzmosási vagy ügyfélismereti kérdésekben; erre törvények kötelezik őket. Az USA bankjait néha még ennél is többre szólíthatják fel, ahogyan például PayPalt is. Erről kétségkívül lehet vitatkozni. Ettől függetlenül azonban minden banknak jogában áll bármikor felfüggesztenie az üzleti viszonyt bármely ügyfelével.

OG: Milyen pénzügyi természetű változásokra számíthatunk az elkövetkező kettő, öt vagy tíz évben társadalmi téren, valamint a webes és a mobilszektorban? Teljesen mobil fizetésre, bankkártyák nélkül? Bitcoinra és más virtuális pénzekre? vagy akár univerzális szabadpénz-használatra? Végül minden pénz összeomlik, ahogyan azt évente megjósolják néhányan? Vagy a Kalózpárt felemelkedése elvezet a feltétel nélküli, mindenkinek kijáró alapjövedelemhez, valamint az adórendszer és munkaerőpiac radikális újaszervezéséhez?

HL: Úgy vélem, a bankok még az elkövetkező évek során is számíthatnak arra, hogy az ügyfeleik elhelyezik náluk a pénzüket. E tekintetben érdemes lesz megfigyelni, hogy az új belépők vajon együttműködnek-e majd a bankokkal, vagy saját intézeteket nyitnak. Én személy szerint hiszem, hogy a mobilos fizetésé a jövő, és hogy a kártyák előbb-utóbb elavulttá válnak. Ez a váltás azonban nem egyik napról a másikra fog lezajlani éppúgy, ahogy az eurócsekk is fokozatosan vonult ki az országból. Nem számítok sem a pénz összeomlására, sem pedig “szabad” pénzekre. A Bitcoin is jól mutatta, hogy milyen könnyen ellephetik a spekulánsok az ilyen fejlesztéseket. Bizonyosan kívánatosabb és biztonságosabb lenne az állami felügyelet. A Kalózpártnak számos kérdésben van még bőven részletezni- és kidolgoznivalója az álláspontján, különös tekintettel a gazdasági témákra. Az átláthatóság jó és fontos, de ez csak egy alapkövetelmény, nem pedig egy univerzális gyógyír minden bajra. Az azonban kétségtelen, hogy éppen olyan üdítően fel fogják frissíteni a politika állott légkörét, ahogyan tették azt a zöldek is a maguk idejében. Az adórendszer újraszervezésének pedig bizony nagyon régóta ideje lenne már…

OG: Valóban kivitelezhető az alapjövedelem hívei által propagált modell? Az adókedvezmények és támogatások teljes eltörlése és az 50%-os ÁFA kivetése? Természetesen fokozatos emeléssel, az alapjövedelem szintén fokozatos bevezetésével és emelésével?

HL: Aligha. A magas ÁFA aránytalanul nagy terhet róna az alacsony jövedelműekre. Kirchhoff és Merz adómodelljeit azonban valóban érdemes lenne újra az eszünkbe idéznünk. Az adókedvezmények és a támogatások eltörlése valóban sokat segítene. El kellene szakadni végre a politikai lobbitól, ehhez azonban megfelelő szakértelemmel rendelkező politikusok is kellenének.

Jó dolog a jóléti állam. Jómagam hiszek a szociális piacgazdaságban is. Néha azonban mégis úgy érzem, hogy Ludwig Erhard forogna a sírjában, ha látná, hogy mivé torzították azt a döntéshozók. Sürgősen és nagy mértékben fokoznunk kell a személyes felelősségvállalás mértékét. A kormány nem “menthet meg” mindenkit.

OG: Rendben, a politikusok kompetenciájának kérdéskörét inkább hagyjuk. 😉 Végül, összefoglalásként: mi a legnagyobb tévhit, ami a nem-bankárokban él a bankárokkal kapcsolatban?

HL: Az, hogy a bankárok unalmas, gondolkodni kizárólag számokban képes emberek, híján mindennemű humorérzéknek. Tény ugyan, hogy sokan valóban ilyenek, de messze nem mindegyikük. A legtöbbjük egyszerűen csak közönséges, hétköznapi ember.

OG: Köszönjük az interjút! 😉

HL: Köszönöm én is a lehetőséget!

Forrás: Code_n Blog

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.