Így hamisíts bitcoint

Szerző: Donald Norman

Sehogyan. Nem fog menni, mivel a bitcoin továbbra sem hamisítható. A papírpénz azonban annál inkább, és csak kevesen vannak tisztában azzal a két nagy alapigazsággal, miszerint 1.) a hamisítás rendkívüli fenyegetést jelent minden ország gazdasága számára, és 2.) már pusztán egyetlen sikeresebb hamisítási művelet is óriási káoszt okozhat a legfejlettebb nyugati gazdaságban is, akár teljes egészében is destabilizálva azt.

Egy példa: 2005-ben Anatasios Arnaouti egy olyan hamisító üzemet működtetett az Egyesült Királyságban, amely több tízezer hamis bankjegyet volt képes előállítani naponta. Lefülelték és letartóztatták ugyan, de az illetékes hatóság képviselője elismerte, hogy a hamisítványok valóban nagyon jó minőségűek voltak, és komolyan alááshatták volna a gazdaságot, ha forgalomba kerülnek. Mi több, meglátása szerint az Egyesült Királyságon kívül még az USA is megérezte volna a következményeket.

Másik példa: 2000-ben Wesley Weber, az autodidakta hamisító olyan kiváló minőségű kanadai 100$-osokat hamisított, hogy Kanada-szerte számtalan bolt egy idő után már egyszerűen nem volt hajlandó 100$-osokat elfogadni egyáltalán senkitől.

A hamisítás visszaszorítása érdekében egészen szélsőséges intézkedéseket léptettek életbe a történelem folyamán; az Egyesült Királyságban például még a 18. század végén is halálbüntetés járt a pénzhamisítóknak. És bár napjainkban a modern technológia sokat segít a pénzhamisítók dolgának megnehezítésében, de ezzel együtt legalább ennyit – ha nem többet – segít a hamisítóknak is az ellenük foganatosított intézkedések és trükkök kijátszásában. Egyre inkább fordulni látszik a kocka.

Ahogy azt az előbbi két eset is jól mutatja, valóban komoly veszélyeket rejt magában a készpénzhasználat. Elvégre ha az ember árul valamit, úgy nyilván semmit sem szeretne kevésbé annál, mint ha hamis pénzzel fizetnének neki; egyetlen legitim eladás nyereségének elveszíthetik több, mint az ötvenszeresét is egyetlen hamisított bankjegy elfogadásával. Sokan hivatkoznak erre a tényre is a készpénzmentes gazdaságra való átállás mellett érvelve. Elvégre a kártyás vásárlás is éppen olyan egyszerű – vagy talán még egyszerűbb is, mint a készpénzes.

De persze megvannak az előnyei is a készpénznek, ami miatt a kereskedők mégis szeretik: például nyereségesebb. Sok üzlet eleve nem is működhetne egyáltalán, és bizonyos szolgáltatásokat nem is lenne érdemes kínálni, ha nem lehetne készpénzben fizetni értük. És pontosan ugyanez a tény fogta vissza a netes gazdaság fejlődését is, mivel neten keresztül nyilván nem használhat az ember készpénzt. A visszatérítések és a kártyaköltségek miatta kereskedők egy pillanatra sem lehetnek nyugodtak a pénzük felől – és minél viszontértékesíthetőbb a holmi, amit árulnak, annál nagyobb az esélyük arra, hogy csalás áldozatává váljanak. Főleg, ha a vásárlás után a vásárló arra hivatkozik, hogy ő nem vásárolt semmit, ellopták a kártyáját és visszaéltek vele. Az ilyen esetek annyira gyakoriak, hogy sok esetben teljesen el is lehetetleníthetik a nyereséges működést.

Visszatérve azonban a fizikai pénzhez, az csak egy töredéke a világon ténylegesen létező és forgalomban lévő pénznek. A készpénzt éveken, sőt, évtizedeken át hasznosítják újra – miközben a vagyonunk nagy része valahol a kibertérben pihen. Így már érthető – bár persze továbbra is merő ráfizetés – az is, hogy miért is kerül több, mint 7 centbe egyetlen amerikai dollárcent előállítása.

De gondoljunk csak bele: bármennyi készpénze is van az embernek – 10, 50 vagy akár 200 dollár -, online nagy valószínűséggel jóval komolyabb összeg felett rendelkezik, amit bármikor könnyen ellenőrizhet az utolsó számjegyig pontosan, ha csak egy gyors pillantást vet a netbankjára. Érdekes azonban, hogy milyen kevesen veszik csak észre a fizikai készpénz és a pénz, mint olyan, közti, egyébként meglehetősen feszült viszonyt. Láthattuk, hogy a nagymenő hamisítók a legfejlettebb gazdaságokra is komoly fenyegetést jelenthetnek. Az, hogy mindeddig nem értek el igazán átütő sikert, csak a puszta szerencsénknek köszönhető. Előbb vagy utóbb lesz egy, aki nagyon be fog jutni, és azt megint csak nagyon meg is fogja szenvedni az amúgy is igen törékeny világgazdaság.

2010 decemberében az USA pénzkészletének nagyjából 10%-át tették ki az érmék és a bankjegyek. Ha tehát akkoriban kibocsátottak volna az akkor összesen forgalomban lévő összes (fizikai és nem-fizikai) pénz 1%-ának megfelelő összeget fizikai pénz formájában, úgy az nagyjából 10%-kal növelte volna a forgalomban lévő készpénzmennyiséget. Ha ezt mesterségesen, hamisítás útján hajtották volna végre, úgy a fizikai készlet inflálódott volna, míg az elektronikus dollár ehhez képest valamivel értékesebbé vált volna. Mivel pedig a legtöbb végkereskedőnek nincs 10% nyeresége az általa forgalmazott holmikon, ezért így hamarosan teljesen be is dőlt volna a készpénzalapú kereskedelem. A bizalomvesztés pedig csak még mélyebbre lökte volna a készpénz értékét és renoméját is. Egy ilyen eshetőséget csak nagyon magas árréssel élhettek volna túl a kereskedők – kérdés azonban, hogy találtak-e volna elég vevőt, akik hajlandóak megfizetni a magas árrést. Nem is szólva arról, hogy egy hamis bankjegy elfogadásával a kereskedő az adott bankjegy névértékén felül még az azon megvásárolt holmin szerzett névleges nyereségét is elveszíti.

A rossz hír pedig az, hogy erre a problémára nincs igazi megoldás – egy drámai váltáson kívül. A Bitcoin rendszere teljesen hamisításvédett – és emellett készpénzként is működik. Online vagy személyesen is átadható-átvehető (ha van netelérési lehetőség a helyszínen), és a tranzakciók is visszafordíthatatlanok. Nem kell plusz információkat (pl. lakcím és más személyes adatok) sem megadni. Bitcoinnal valóban szó szerint érthető az egykattintásos vásárlás. El nem tudom képzelni például, hogyan tudnék fizetni egy hotdogért kártyával az utcasarkon – viszont a mobilomat éppen olyan könnyen elő tudom venni, mint ahogyan egy-két bankjegyet is. A bitcoinnal ugyanolyan könnyű az élet, mint a tényleges készpénzzel.

Csak hozzájutni nehéz – még – a bitcoinhoz. Áruért-szolgáltatásért elfogadni persze könnyű, de csak úgy venni – legalábbis kártyával, PayPallel és más hasonlókkal – már jóval nehezebb, mivel a bitcoin-viszonteladók így kénytelenek kitenni magukat e hagyományos fizetési módszerek veszélyeinek; esetükben a visszatérítéses csalások lényegében a hamisításnak feleltethetőek meg. Ha azonban már megvan a bitcoin, és már azt használja az ember, úgy már a hamisítók miatt sem kell többé aggódnia.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.