Először semmibe vesznek,…

…utána nevetnek rajtad, majd harcolnak ellened, és végül nyersz. – Mahatma Gandhi

Szerző: Felix Moreno

Ha meg akarjuk érteni bármely publikáció mentalitását, gondoltam mindig is, egyszerűen csak azt kell néznünk, hogy milyen hirdetések jelennek meg benne. Kövesd a pénzt. Ez mindennél jobban megmutatja nem csak azt, hogy konkrétan mely aktuális kérdések iránt is érdeklődik egy adott szerkesztő (és hogy milyen elfogultsággal közelít ahhoz), hanem még azt is, hogy kikből áll az olvasóközönsége, és hogy őket mi érdekelheti.

Márpedig ha ez így van, akkor egyetlen másik publikáció sem képviseli jobban a nemzetközi közgazdász mainstreamet a The Economist-nél. Sehol máshol nem találunk több hirdetést és állásajánlatot a legnagyobb nemzetközi intézményektől, pénzalapoktól, fejlesztési bankoktól és közgazdasági agytrösztöktől. Ha az IMF-nek, az OECD-nek vagy épp a WTO-nak új emberekre van szüksége, úgy nagy valószínűséggel a The Economist hasábjain fogják meghirdetni a pozíciókat.

Ennek fényében pedig aligha meglepő, hogy a szerkesztő összeállítása a Keynesista-monetarista mainstream konszenzusát tükrözi, meghintve jó adag jegybankár- és nemzetközi bürokrata-hőskultusszal. Alapértelmezetten elutasítanak és elítélnek minden nem-állami, önkéntes alapokra épülő pénzt és veszett kutyákként, körömszakadtáig kiállnak a jelenleg domináns hagyományos pénzrendszerünk mellett. Az elmúlt évek során már egyenesen Paul Krugman-i magaslatokba emelkedett az arannyal és a bitcoinnal szembeni ellenszenvük.

Ebből következően tehát ha a The Economist egyszercsak nem is egy, hanem rögtön két teljes oldalas cikket szentel a Bitcoinnak egy nap alatt, és ha ezek a cikkek valahogy már nem is tűnnek annyira mereven elutasítónak, mint a korábbiak, akkor bizony arra már érdemes odafigyelni. Úgy tűnik, a “nagyok” most már valóban figyelnek és komolyan aggódnak. Már elhagyták az eddig megszokott, tudatlan “a Bitcoin simán meghackelhető” és más hasonló állításaikat – ami pedig arra utal, hogy időközben alaposabban is elmélyedtek a rendszer tanulmányozásában.

A Mining Digital Gold (= Digitális aranybányászat) esetében elég nyilvánvaló formát ölt a támadás: Bitcoin – Napster:

Hasonlóan a Napsterhez, a Bitcoin is elbukhat ugyan, de a hagyatéka mindenképp megmarad.

A rátermett befektetőknek és felhasználóknak tehát érdemes már most nyitva tartaniuk a szemüket a következő nemzedék iránt, érdekes és tanulságos elődjeként kezelniük a Bitcoint valami eljövendő nagyobb dolognak, de kár lenne túl sok időt vagy energiát fecsérelniük rá. Esik szó a Litecoinról és a Ripple-ről is. Csodálkoztam is, hogy a Freicoinra nem tért ki a szerző – elvégre ha annyira rettegnek a “hiperdeflációtól”, akkor nyilván imádnák a Gesell-féle fekbért is.

Nem értik a hálózati hatást és az elsőség előnyét éppúgy, ahogyan a nyílt forráskódú projektek lendületét és fejlődési lehetőségeit sem – különösen akkor, ha egy igen nagy, több ezer erősen motivált egyénből álló, élénk közösségről van szó, amely folyamatosan dolgozik a projekten. Megfeledkeznek továbbá arról is, hogy már magának a Bitcoinnak is számos előfutára volt, amelyeket a saját idejükben még inkább nevezhettünk az önkéntes netes pénzek Napstereinek: ilyen volt például a DigiCash, az e-gold és egy egész sor más hasonló, füstbe ment digitális aranypénz. De ide sorolhatjuk még a PayPal alapkoncepcióját is – még azokból az időkből, mielőtt a PayPal-háború nyomán azzá vált volna, aminek ma ismerjük. Talán a többi kriptopénz elterjedése még segíti is majd a Bitcoin gyarapodását.

Hasonlóan nyíltan fogalmaz a New Specie (= Új fémpénz) is:

A Bitcoin-törzs még mindig elég aprócska; főként számítógép-szakikból, drogkereskedőkből, aranypártiakból és libertariánusokból áll. A bitcoin árfolyama pedig vadul ingadozik; míg az év elején még 20$ alatt volt, nemrégiben a 200$-t is meghaladta.

…és persze nem hiányozhat az elmaradhatatlan sértegetés, bűntudatkeltés és más hasonló finomságok sem. Leginkább azonban mégis ez keltette fel a figyelmemet:

Megvan azonban a határa annak, hogy meddig terjedhet a bitcoin és más digitális pénzek. A dollár iránti hosszútávú keresletet az a tény garantálja, hogy az amerikai állampolgárok dollárban kötelesek fizetni az adót. Egyetlen kormány sem fog azonban soha megtenni törvényes fizetőeszközének egy magánpénzt.

Nos, ez az állítás nem csak hogy történelmileg téves (az USA kormánya is ismert már el törvényes fizetőeszközeként nem csak magánpénzeket, de még idegen pénzeket is; e témában lásd Edwin Vieira kiváló könyvét, a “Pieces of Eight: The Monetary Powers and Disabilities of the United States Constitution“-t (= Spanyol dollár: Az Egyesült Államok Alkotmányának monetáris lehetőségei és korlátai) illetve George Selgin alkotását, a “Good Money“-t (= Jó pénz)), de még irreleváns is. Az argentinokat és venezuelaiakat sem érdeklik különösebben az országaik törvényes fizetőeszköz-rendeletei és továbbra is zavartalanul bonyolítanak le tranzakciókat amerikai dollárban. Hasonlóképp nem foglalkoztatta a zimbabweieket sem a zimbabwei dollárt végképp kivéreztető Robert Mugabe és Gideon Gono amerikai dollár-, euró-, rand- és arany-használatot tiltó rendeletei sem. Hasonlóképp, a világháló polgárai sem fogják zavartatni magukat az állami elismerés hiánya miatt. Hogy bitcoinban nem lehet adót fizetni? Ez nemhogy nem baj, de egyenesen előny.

Végül pedig, ezen már egyenesen jóízűt kacagtam:

Végül a Bitcoin is úgy végezheti, mint a MySpace, a Facebook haldokló elődje.

Bizonyos értelemben a Bitcoin közössége még elég kicsi. Az eredeti kliens letöltéseinek száma, valamint a különböző online tárcák nyilvánosságra hozott statisztikái alapján a jelenlegi bitcoin-felhasználók számát összesen 1,5-2 millió körülire tudnám becsülni. (Ha valaki rendelkezik pontosabb adatokkal, úgy természetesen örömmel látnám azokat is.)

Ez csak egy minta (ezer köszönet a blockchain.info-nak az átláthatóságáért).

Fénykorában a MySpace mintegy százmillió felhasználóval büszkélkedett. Ha és amikor valóban elérjük mi is ezt a számot, akkor a magam részéről örömmel felvásárolnám majd a The Economist Group-ot néhány bitcoinért.

Határozottan jó jel tehát, hogy már az olyan szószólók, mint a The Economist, Paul Krugman (ez egyszerűen ostobaság, kedves Paul, bár tetszik a videójáték-hivatkozás), de még ez a georgetowni bohóc is szükségét érzik, hogy beszéljenek a Bitcoinról illetve támadják azt. Ez is csak azt bizonyítja ugyanis, hogy a pénz beszél – márpedig a Bitcoin piaci tőkésítettsége most már valóban elég hangos. A publicisták szerint minden publicitás jó. Szerény véleményem szerint azonban a Bitcoin publicitás terén már tökéletesen el van látva, most már csak a kritikus tömeg hiányzik. Amint elérjük a tízmillió felhasználót, onnantól kezdve már exponenciálissá válhat majd a növekedés.

Persze még így sem garantálja semmi a Bitcoin végső sikerét. Még így is számos veszély leselkedik ránk kívül és belül egyaránt. Sok munka lesz még a skálázhatósággal, a váltókkal és sok más gyenge ponttal is. Azonban még így is most van a legjobb esélyünk arra, hogy visszahelyezzük a pénzt oda, ahova való: a szabad piacra.

Előre a győzelemért.

Forrás: Bitcoin Magazine

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.