Bitcoinnal a múlt konzerválása ellen

2011-10-04

Szerző: Peter Piksa

A Bitcoin-projekt egy olyan digitális pénznemet hozott létre, ami egyelőre ugyan csak kevesekhez jutott el, de ami a jövőben még óriási felzúdulásokat eredményezhet a társadalmunkban. Christian Stöcker, a Spiegel Online cikkírója például idén májusban Hacker-pénznek minősítette a Bitcoint, a következő felütéssel:

Egy veszélyes projekt, ami kormányokat dönthet meg, és destabilizálhatja a világgazdaságot – vagy egy újabb lépés a bankoktól és a kormányoktól való függetlenség irányába? A digitális hackerpénz még a CIA-t is érdekli, egyesek pedig épp most gazdagodnak meg rajta.

És valóban, tisztán technikai szemszögből a Bitcoin alapvetően manipulálhatatlan, elvégre nincs központja, ami bármilyen formában is befolyásolhatná. A mai pénzügyi világunkból ismert kontrollmechanizmusokat a Bitcoin kódjába nem építették bele. Ez borzalmas rémálom a teljes kontrollhoz szokott régi rend híveinek, viszont annál vonzóbb és csodálatosabb a már a neten szocializálódott új nemzedékeknek. Mélyre nyúlnak a pénzügyi intézményekkel szembeni ellenszenv gyökerei is, főleg amióta az amerikai kormány nyomására befagyasztották a Wikileaks adományszámláit; nem csoda hát, hogy sokak szemszögéből a Bitcoin egy olyan jövő hírnökének tűnik, amelyben többé nem lesz már lehetőség ilyenfajta erőszakos fellépésre.

Mi több, ez a jövő már most itt van, tekintve, hogy a projekt már most is teljes gőzzel halad. Aki kellően erőteljes számítókapacitást tud felvonultatni – főként modern videókártyák formájában -, az maga is generálhat bitcoinokat egy kriptográfiai algoritmus útján – amelyekből azonban soha nem lesz összesen 21.000.000-nál több; ez a felső határ a rendszer kódjában van rögzítve.

Alig bukkant fel azonban a Bitcoin a német közéletben, máris felszólaltak ellene a teljes kontrollhoz szokott régi rend hívei. A Digitális Gazdaság Bejegyzett Szövetségi Egyesülete (BVDW) villámgyorsan tele is óbégatta páni félelmeivel az országot:

A Digitális Gazdaság Bejegyzett Szövetségi Egyesülete mindenkit óva int a Bitcoin használatától. Társadalmunk egyik legfontosabb alapköve a fizetőeszközök forgalmának és kibocsátásának ellenőrzése. A bitcoin-használat ellehetetleníti az alapvető állami kontrollt és zöld utat nyit a pénzmosás, az adóelkerülés és más illegális ügyletek előtt. A Bitcoin ezért veszélyes és potenciálisan ártalmas a társadalomra nézve.

Természetesen nincsenek egyedül ezzel a hozzáállásukkal; a szövetségi kormány már dolgozik egy pénzmosás-megelőzést optimalizáló törvényen – teljes értetlenségről téve tanúbizonyságot az ifjabb nemzedékek számára teljesen magától értetődő digitális dolgokat illetően. A névtelen netes pénzforgalom korlátozásával gyakorlatilag kiiktatnák a digitális életünkből a fizikaiban a magánszféra megőrésének megszokott és elfogadott eszközének számító készpénzes fizetés netes megfelelőjét.

És bár a szövetségi kormány ezen intézkedése konkrétumok nélkül, általánosságban beszél a digitális fizetőeszközökről, a Bitcoin fényében mégis érdemes foglalkozni vele. Úgy tűnik ugyanis, hogy olyan korba léptünk, amely a legkevésbé sincs ínyére a világunk kormányainak; az internet olyan dolgokat tesz lehetővé, amelyeken egyelőre csak idegesen kacarásznak az érintettek, de amelyektől eközben egyre jobban rettegnek is. Egyre jobban csúszik ki a kezükből az ellenőrzés, amit a Wikileaks körüli felhajtás és annak a végkimenetele és ékesen szemléltetett – a Bitcoin pedig egy újabb fejezetet fog nyitni ebben a történetben.

Jól mutatja a Bitcoin egyebek mellett azt is, hogy milyen rendkívüli mértékű (és legalábbis szerény véleményem szerint kifejezetten jó) hatással vannak a társadalmunkra a digitális világ vívmányai. A jövőre vonatkozólag leginkább csak azt kívánom, hogy ne mindig csak a veszélyeket keressük mindenben, hanem sokkal inkább a lehetőségeket. Egyelőre ugyanis túlságosan is gyakran zajlik még ennek pont az ellenkezője, amit a fent említett törvénytervezet is ragyogóan szemléltet.

A teljes kontrollhoz szokott régi rend konzerválására irányuló, egyre kétségbeesettebb erőfeszítések helyett tehát sokkal célszerűbb lenne inkább a pozitív lehetőségek kibontakoztatásába fektetni az erőforrásainkat – elvégre az internet vívmányainak legnagyobb részét amúgysem tartóztathatjuk fel, és nem is zárkózhatunk el előlük. Az olyan javaslatok, mint amilyennel például a NATO is előállt nemrég, miszerint minden egyes internet-felhasználónak egyértelműen azonosíthatónak kellene lennie, csak az előbb említett konzerválást szolgálják. Ha pedig továbbgondoljuk ezt az irányt, úgy egyre inkább egy mindenütt jelenlévő önkényuralmi rendszer bontakozik ki a lelki szemünk előtt, ami legalábbis saját meglátásom szerint alapjaiban mond ellent a privátszférában való állami vájkálás elleni átfogó védekezés jogát kivétel nélkül mindenkinek egyaránt biztosító német alkotmány szellemének.

A Chaos Computer Club egyes aktivistái a (fájl)megosztás kultúrájából kiindulva már 2009 decemberében szavakba foglaltak egy olyan felismerést, amit jómagam is szívest-örömest visszhangzok itt: “Ha vihar készülődik, építhetünk szélkerekeket vagy bunkereket. Mivel bunkerből már így is túl sok van, legfőbb ideje a szélkerekre összpontosítani!”

Forrás: Blog von Peter Piksa

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.