Bitcoin vs hagyományos pénzek

Szerző: Wintermute

Talán hallottál már a Bitcoinról, az első működőképes P2P-pénzről – amit az ócsárlói piramisjátékként írnak le, vagy épp “libertariánusok játékszereként” jellemzik, amelyet “egy gyűjtögetős kártyajátékhoz tervezett szoftverrel adnak-vesznek egymás között.”

No persze hasonlókat mondtak néhány évezreddel ezelőtt azoknak a fellegekben járó, lepedőbe öltözött elmeháborodottaknak a “nyílt forráskódú kormányzat”-kezdeményezéséről is, amelynek az Akropoliszban fektették le az alapjait. Arról a “demokrácia” nevű izéről. Ezek a szerepjátékos filozófusok soha nem fognak egyről a kettőre jutni. Egy bizonyos brit uralkodó csak “a görög vicc”-ként jellemezte az egészet.

A RIAA, az MPAA és a többi médiamaffiózó is csak felhúzta a kokainporos orrát ama elképzelés hallatán, hogy egyesek csak úgy “lerippelik” a zeneCD-k tartalmát, majd fénysebességgel osztják meg azt mindenkivel világszerte. Ez az egész “net” nem több, mint pár unatkozó kocka játékszere, akik túl sok William Gibsont olvastak, és nem tudnak mit kezdeni magukkal az élő szerepjáték-összejöveteleik közti szabadidejükben, ezért az otthoni vagy a kollgéiumi szobáik biztonságából próbálnak összetákolni maguknak “MUD”-okat, vagyis mindenféle remixelt tolkieni álomvilágokat.

Nem maradtak ki a sorból a könyv- és az újságkiadók sem. A CNN-birodalmak, a 21. század aranypolgárai továbbra is az ipari forradalom korából ittmaradt, düledező erődítményeikben rejtőzködnek, görcsösen kapaszkodva a hálózatukat egykoron összetartó apróbetűs nyomtatványok maradványaiba, miközben mindenfelől ostromolják őket a változások, a fejlődése és a felhasználói igények szélviharai.

De persze a sokszorosan túlburjánzott, apokaliptikus rombolást előidéző, tökéletesen elavult intézményekre, melyek létének egyetlen célja, hogy számokat kezeljenek neked egy adatbázisban* a GDP-d 40%-áért cserébe, csak verőfényes napsütés, tiszta idő és nyugodt bandukolás vár a jövőben is.

* És még AZT sem tudják tisztességesen elvégezni, amint bizonyította ezt az MF Global kámforrá vált 1,6 milliárd dollárja az egyébként “érinthetetlennek” kikiáltott fiókjaikból, a JP Morgan MIA 16 milliárdja, a CME- és a NYMEX-kereskedők köddé vált, az ETF éterében feloldódott tőkéje, vagy “a dollár megmentését” előkészítő pénzügyi manipulációk. Ahogy azt Marc Faber is (bátran) megjegyezte a Bloombergen, amikor befektetési tippeket kértek tőle: “Nos, van egy valóban nagyon különleges részvénytippem a számotokra. Ezt A-R-A-NY néven jegyzik.”

Felhozták továbbá a Bitcoin ellen azt is, hogy “Egy pénz értéke leginkább attól függ, hogy a piac mennyire tudja előrejelezni a várható változásokat, valamint hogy a minősítőintézetek mennyire taksálják az adott pénzben jegyzett kötvények értékét. Ilyen lehetőségek nélkül az ilyen bitcoin-féle pénzek lényegében teljesen értéktelenek az azokat kifejezetten az értékelHETETLENségük miatt értékelőkön kívül mindenki más számára.”

Míg azonban ez a gondolatmenet megállhatja ugyan a helyét a hagyományos pénzek esetében, a bitcoinra már mégsem alkalmazható, mivel teljes egészében a 20. századi, banki tőkére alapozott gazdasági paradigma keretein belül mozog. Először is, a kormányok és a minősítőintézetek egyformán megbízhatatlannak és korruptnak bizonyultak, pénzügyi nagyuraik hűséges talpnyalóinak. A piacok és a minősítőintézetek nem “jelzik előre a változásokat”. Az éttermek és az aukciós-/használtcikk-kereskedő oldalak szűk körén túl egyszerűen nincs a szó eredeti értelmében vett piac. Amit manapság “Piac”-ként emlegetnek, az maga a skót vicc.

Ehelyett mindössze annyi történik, hogy az illetékes nagymesterek, így például Jamie Dimon, Lloyd Blankfein, David Cameron, Ben Bernanke, Mario Monti és társaik összejönnek az elnöki lakosztályban (vagy épp egy F***búkos telekonferencia keretében) és kedélyesen megállapodnak az egyes pénznemek beárazásáról úgy, hogy a lehető legnagyobb biztonságban tudhassák továbbra is a saját vagyonukat és pozíciójukat, majd nekilátnak és meg is valósítják a megbeszélteket. Veszít az értékéből a dollár? Oké, JP Morgan, hamisíts a világgazdaság GDP-je kétszeresének megfelelő értéket kötvénykockázati csereügyletben és shortold ki a sz**t is az aranyból és az ezüstből, hogy újra feltornászhassuk a bankók értékét, és folytathassuk az itt-a-piros-hol-a-pirost. Srácok, az MF Global be fog dőlni most a héten, úgyhogy ne felejtsétek el háromszorosan is shortolni és még a nyitás előtt lebonyolítani az összes belső ügyleteteket. No és mi a helyzet Olaszhonnal, Monti pajtás? Remek, keresztülnyomunk még egy monumentális megszorítócsomagot, és máris pályán lesztek ti is a görög pusztaság felé. 20%-kal felszökött a heroinfogyasztás, ez is nagyon jó jel.

Ezek a minősítőintézetek pedig pontosan ugyanazok, amelyek kiváló, aranycsillagos, abszolút kockázatmentes befektetési célpontnak minősítették a 90%-ban átverő, borítékolhatóan bedőlő, lenyúló és hazug, adósságfedezetű kötelezettségekbe préselt hiteleket még ÉVEKKEL azután is, hogy az FBI és más tanulmányok is egybehangzóan kimutatták, hogy e csomagok szinte mindegyike csalásokkal és visszaélésekkel terhelt. A jelenlegi “kormányaink” csupán demokrácia-bőrbe bújt oligarchikus farkasok, akik tíz évre ítélik az oaklandi vagy londoni éhező fekete kölyköket egy üveg tej elcsórásáért, de mindig szemérmesen félrenéznek, ha az ex-pénzügyminiszter / ex-Goldman Sachs-vezérigazgató Hank Paulson belső tippeket ad a fehér cipőpucolófiúinak (többségükben egykori Goldman-alkalmazottak és hedge fund-menedzserek) arról, hogy az adott héten épp melyik nagyágyú fog bedőlni, óriási kaszálási lehetőséget biztosítva a belső köreiknek, és miszlikbe szaggazva az egyenrangú és egyenlő lehetőségekkel kereskedő egyénekre épülő “piac” koncepcióját.

Ez tehát egy kétszintes rendszer, egy pénzügyi apartheid: ha sikerült befurakodnod a bankárok belső körébe, például Obama, Paulson, Corzine és az olajmágnások közé, akkor te is első kézből kapod meg a legfrissebb infókat, hogy te is kaszálhass egy hatalmasat a csúcson, mielőtt felrobban az éppen aktuális csillagromboló, és mindenkor prioritást élvezel a “másodosztályú állampolgárok” hosszú sorával szemben. Amikor azonban bedől az MF Global, és történetesen épp a “nemkívánatos” 99%-hoz tartozol, úgy egy nap arra ébredhetsz, hogy Corzine átügyeskedte az összes fizikai aranyadat valami rejtett kis Kajmán-szigetek-környéki atollra.

Ha benne vagy a Washington-Wall Street maffiában, úgy a) időben értesülsz a Bank of America legújabb manipulációiról, hogy még időben shortolhass és nyerészkedhess, és b) mindig kiváltságos helyzetben leszel a többiekkel szemben. Amely többiek értelemszerűen a 99%-ot, a “feketéket” jelenti, akiket a csődben egyre mélyebbre merülő busz hátuljába küldenek.

Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ez nem egy “ha”-, hanem “amikor”-kérdés. A Bank of America már régóta fizetésképtelen; csak össze kell számolni a könyvelési trükkök hosszú sorával elleplezett csontvázakat a szekrényükben – és akkor még nem is említettük az Merril felvásárlását, amivel háromszor nagyobbra nőtt és tízszer közelebb került a garantált bukáshoz a 78 ezermilliárd mérgező derivatívájával és az annak a horgára akadt, az adófizetők pénzéből finanszírozott Szövetségi Betétbiztosítási Társasággal.

Igen, mindannyian az USA TELJES GDP-jének hatszorosának a horgán lógunk, pusztán a Bank of America révén. És mit gondolsz, vajon mennyi marad majd a 99% egyszerű embereinek, akik az amerikai kormány és a Szövetségi Betétbiztosítási Társaság által védettnek hitt, 23%-ot fizető letéti jegyekben tárolják a megtakarításaikat, miután a Befutottak csontig lecsupaszították a túl nagyra fújt és kipukkadt bank tetemét?

A papírpénzek, így például a kormányzatilag fabrikált és “fedezett” szövetségi tartaléki bankjegyek esetében a pénz értéke jelentős mértékben függ attól, hogy mennyire hisznek az emberek a pénzt kezelő és nyomtató kormányban. Ezzel szemben a kemény pénzek, így például az arany, az ezüst, és immár a bitcoin esetében belső értékről beszélhetünk, mivel ezek csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkeésre és nem sokszorosíthatóak önkényesen.

Egy szövetségi tartaléki bankjegy, így például az egydolláros eredetileg egyszerűen csak azt az “ígéretet” jelképezte, hogy egy bank majd fizet érte egy dollárnyi ezüstöt. Ez sok szempontból leegyszerűsítette a dolgokat: az egy helyre, a bank páncéltermébe összegyűjtött értékeket jóval könnyebb volt megvédeni, és a bankjegyeket szállítani is könnyebb, mint a nemesfémeket. Mára azonban nem maradt más, csak az “ígéret”, hogy a fecniket beválthatjuk valós értékkel is rendelkező holmikra, így például tejre, egy új Toyotára vagy egy 1.000 négyzetméteres házra. És, szintén a kemény pénzekkel ellentétben a papírpénzek korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, mivel a fenntarthatatlan gazdaságuk termeszrágta tetemeit még egy újabb választás erejéig elleplezni kívánó kormányok kényük-kedvük szerint nyomtathatnak belőle bármikor annyit, amennyit csak akarnak. Ezért is múlta felül magasan az arany és az ezüst teljesítménye az összes nyugdíjalapot, hedge fundot és pénzpiacot az elmúlt évtizedben.

Az érték mindig a váltásnál van – a bitcoint pedig folyamatosan váltják, éppúgy, ahogy a dollárt is rendszeresen váltják WoW-aranyra, azt pedig lángoló kardokra, vagy épp Facebook-kreditekre, azokat pedig Farmville-fehérrépákra és jenre. Mivel egyre többen használják csereeszközként a bitcoint, így annak az értéke is folyamatosan emelkedik. Miért? Értelemszerűen annak a hagyományos kormányzati kiadású pénzekkel szemben megállapítható számtalan előnyei miatt.

A Bitcoin kódolt fájljait tárolhatod a gépeden vagy bármilyen digitális tárolóeszközön, így például egy pendrive-on is. Itt lényegében kriptográfiai aláírások töltik be a pénz szerepét, ezeket kezeli a hálózat, és ezek is gondoskodnak róla, hogy bármely adott aláírás egyszerre csak egyvalakihez tartozhasson, és csak egyvalakinek is lehessen átadni. Így tehát bár magukról a fájlokról annyi másolatot készíthetsz, amennyit csak akarsz, a hagyományos pénzekkel ellentétben a hálózat által ténylegesen nyilvántartott, forgalomban lévő pénzmennyiséget nem tudod inflálni, nem hozhatsz létre belőle még többet csak úgy, a semmiből. Egyaránt csalódniuk kell tehát a pitiáner pénzhamisítóknak és nagystílű bankárbáró kollégáiknak, a több ezermilliárd dolláros vagyonromboló Szövetségi Tartaléknak és a cimboráiknak is.

Ha mondjuk szeretnél küldeni egy fél bitcoint egy ausztrál barátodnak – ami mondjuk egy hamburger árát teszi ki (vagy a Goldman Sachs nettó értékét, ha az összes zavaros könyvelésű “eszközüket” piaci árfolyammal értékelnénk ki), úgy csak megnyitod a Bitcoin-kliensedet (vagy e-tárcádat; mindkettő igen hasonló egy online banki felülethez), kiválasztod a barátodat a címtáradból, ráklikkelsz az elküldésre, és a barátod máris, azonnal megkapja az egyenlegedből levont összeget, és ennyi is volt az egész.

Milyen előnyöket kínál tehát ez a rendszer az amerikai dollárral és minden más hagyományos pénzzel szemben?

– Sehol nincs a képletben egyetlen bank sem.
– Ennek megfelelően nincsenek bonyolult külföldi banki utalásos űrlapok sem.
– Nincsenek drága külföldre utalási díjak sem. Sőt, ami azt illeti, általában semmilyen díj sincs.
– Senki sem ült a pénzen pár napot vagy hetet; a barátod azonnal megkapta azt.
– Banki szünnapokkal sem kellett foglalkoznod. Ezt az egészet akár egy vasárnapi napon is lebonyolíthatod.
– Nincs a képletben kormányzati feketelista sem. Lehet, hogy a címzetted az ausztrál törvények szerint bűnöző, de téged csak az érdekel, hogy a barátod.
– Senki nem foglalhatta le az utalt összeget sem azelőtt, sem pedig azután, hogy azt megkapta a barátod.
– Nem fölözhette le a tranzakciót a Visa, a Mastercard vagy épp a PayPal sem.

A bitcoin értéke tizennégy hónap alatt az ezerszeresére nőtt a dollárral szemben. Igen, nem elírás: ma ezerszer többet ér egy bitcoin, mint egy kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt. És semmi jele piaci telítettségnek – sőt, épp ellenkezőleg. Ha még időben áttetted volna a megtakarításaidat a nagy bankokból és a ragyogó minősítésű “pénzkezelő alapokból” bitcoinba, úgy nem csak hogy megmentetted volna a pénzedet a hátsó ajtón való kitalicskázástól és az európai adósságválság áldozatául esett bankokba töltéstől, vagy épp Jamie Dimon legújabb yachtflottájában való felszívódástól, hanem egyben MEG IS EZERSZEREZTED volna a vagyonodat. Kérlek, mondd, hogy egy fillért sem fektettél bitcoinba. Hát akkor így jártál, cimbi.

Persze a bitcoinnak is megvoltak a maga hullámvölgyei, és épp csak most nemrégiben stabilizálódott a Hype Cycle-szerinti “eltúlzott elvárások” nyáreleji szakasza után. Ha a bitcoin stabil marad és tovább erősödik, akkor nagy valószínűsíggel újra elkezdik beletölteni a pénzt a wall street-i nagybefektetők is, hogy ők se maradjanak le a növekedésről, és még lehetőleg viszonylag alacsony árszinten szállhassanak be. Elvégre már a 25%-os éves megtérüléstől is végtelenül izgalomba jönnek, de itt ráadásul három-négyszámjegyű százalékértékekről beszélünk.

A bitcoin lényegében egy virtualizált keménypénz. Olyan, mint Penge a vámpírokhoz és az emberekhez képest: egyesíti magában a nemesfémek minden előnyét és semlegesíti a hátrányaikat (így például a súlyukat, a nehezen szállíthatóságukat és utalhatatlanságukat). Rendelkezik a papírpénz minden előnyével is, de nélkülözi a hátrányait (nincs bürokrácia, súlyos tranzakciós díjak, késlekedések és közvetítők). Nem préselhetik ki a rendszeréből a vagyonodat (hiper)infláció útján, nem lophatják el a pénzedet rejtett díjakkal, nem fújhatnak rosszindulatú spekulációs lufikat zéró kamatlábakkal. Ezért utálják tehát annyira a banki-kormányzati Keresztapák a Bitcoin koncepcióját, mert a pénzügyi háborúban ez a hidrogénbomba megfelelője, és bizony nem az 1%, hanem a 99% kezében van, legitim fenyegetést jelentve a rémuralmukra.

Persze még így sem teljesen kockázatmentes a rendszer. Még mindig a korai szakaszában jár, amelyen minden frissen indult vállalkozásnak keresztül kell mennie. Ezért is olyan képlékeny még az árfolyam, ellentétben például az arany és az ezüst már rég kiforrott és megérett piacával. Ha elveszted a Bitcoin-fájljaidat egy merevlemezhiba vagy más kellemetlenség miatt, akkor bizony valóban elvesztetted őket – ezért is kell több biztonsági másolatot készítened róluk. De ugyanez történik akkor is, ha elvesztesz egy hagyományos bankjegyet – csak épp arról nem készíthetsz biztonsági másolatot.

Teljesen kockázatmentes eszköz azonban nem is létezik; még az 1%-nak a világ legbiztonságosabb páncéltermeiben tárolt vagyonát is rendszeresen dézsmálja az 1% 1%-a (a 0,01%), amint arra Gerald Celente-nek is fájdalmasan rá kellett döbbennie, amikor a 600 kilónyi aranya felől érdeklődött az ügynökénél, és csak egy nagy kérdőjelet kapott válaszul. Az is kockázatos, ha a helyi bankodban tárolod a pénzed, mivel az egyre jobban elszabaduló pénznyomdák egyre inkább a weimari Németországot kezdik felidézni, a dollárt alátámasztó pénzügyi manipulációk pedig egyre jobban gyengülnek és rogyadoznak. Elég csak áttekinteni a dolgok alapjait, és máris elég könnyen el lehet dönteni, hogy megéri-e fektetni valamennyi pénzt bitcoinba is.

Tény, hogy nem lehet még akármit megvenni bitcoinért, viszont ez már csak idő kérdése; egyre több a kereskedő, a kínálat egyre jobban bővül, és például evőeszközöktől napelem-táblákon át arany- és ezüstrudakig egyre több mindent vehet az ember bitcoinért. És ha minden kötél szakad, még mindig beválthatod őket hagyományos pénzre, és vehetsz rajtuk egy hotdogot a sarki árusnál. Még a bitcoin vagy valami hasonló virtualizált kemény pénz és arany-ezüst alapokon nyugvó hibrid rendszert sem tartok teljesen elképzelhetetlennek; előbbi a nagy távolságú üzletek lebonyolításához, vagy épp a villanyszámla fizetéséhz lenne kiváló, míg az utóbbi a helyi üzletekben való vásárláshoz. Afféle ezüstdollár-bitcoin párost, a jelenlegi rendszer nem-elcseszett, nem-kirabló, nem-gazdaságromboló változatát.

Nem tökéletes tehát a Bitcoin rendszere sem, azonban az alapjai így is határozottan jók – főleg a rendelkezésünkre álló egyéb alternatívákhoz képest. Churchillnek a lehető legjobb kormányzási formáról megfogalmazott aforizmáját kissé átköltve: “a kemény pénz (így pl. a bitcoin) a legrosszabb pénzforma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.”

Forrás: Post Futures

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.