Bitcoin, pénz és szabadbankolás

Szerző: Lasse Birk Olesen (A BitcoinNordic.com alapítója)

A 2009-ben indított, Bitcoin néven ismert, decentralizált netes csererendszer minden évvel egyre nagyobb lendületet vesz és egyre jobban terjed. Mivel azonban nincs központja (semmiféle szervezet vagy intézmény sem áll a hátterében), és senki sem tudja, hogy akkor ez most tulajdonképpen pénznek minősül-e vagy árucikknek, és mivel természeténél fogva szabályozni is igen nehéz (ha nem egyenesen lehetetlen), ezért igen élénk viták is zajlanak körülötte. Jelen posztban arra teszek kísérletet, hogy röviden összefoglaljam mindazt, amit eddig megtudtam a Bitcoinról, bemutatva ezáltal az egész koncepciót, a gazdasági tulajdonságait, valamint a világ pénzügyi infrastruktúráját érintő potenciális következményeinek egy részét.

Kezdjük tehát az elején: hogyan is működik a Bitcoin? Analógiaként képzeljünk el olyan különleges email-típust, amiről nem lehet másolatokat készíteni. Ami pedig egyben azt is jelenti, hogy ha ezt az emailt továbbküldöd valakinek, akkor az azon nyomban, végleg és visszavonhatatlanul el is tűnik a postaládádból. Képzeljük hozzá még azt is, hogy ilyen különleges emailek csak egy adott, véges mennyiségben állnak rendelkezésre, és senki sem hozhat létre belőlük újabbakat. E tulajdonságaik miatt aztán az emberek egyre inkább úgy néztek ezekre az emaielkre, mint értékhordozó egységekre, és ennek megfelelően is kezdték használni azokat – amelyek természetesen maguk a bitcoinok.

Technikailag ez az analógiás leírás természetesen abszolút pontatlan (bővebb, részletesebb, pontosabb kifejtés itt), de hasznos segédeszköz az elképzelés gyors felvázolásához és megértetéséhez, és a tényleges végfelhasználói élménytől sem esik túl messze.

Érték

Mivel az egyes bitcoinoknak sem fizikai megfelelőjük, sem pedig semmilyen egyéb hasznuk sincs (a csereeszköz-szerepükön túl), ezért több közgazdász is azt jósolta (egyesek Mises regressziós elméletére hivatkozva), hogy a bitcoin értéke csak egy lufi, amit az újdonsága és a felkapottsága fúj fel, de amint megszűnik a varázs, máris bekövetkezik az elkerülhetetlen összeomlás.

2011 nyarán a bitcoin árfolyama valóban megtapasztalt egy felfúvódás-kipukkanás-jelenséget: 2011 áprilisától júniusig, tehát mindössze két hónap alatt 1 USD/BTC-ről 30 USD/BTC-re szökött fel az árfolyam, majd a tetőzést követően megindult lefelé a lejtőn: novemberre már 2 USD/BTC-re süllyedt vissza – a kritikusok pedig már egymást túlkiabálva temették az egész rendszert. Az élet azonban mégsem állt meg: az árfolyam összeszedte magát, és az elkövetkező néhány hónap alatt újra visszamászott 5 USD/BTC-re, amely szinten aztán le is táborozott, és immár jó ideje kényelmesen időzik ott.

És bár az árfolyam önmagában még nem tekinthető a Bitcoin siker-fokmérőjének, a piacnak a Bitcoin jövőbeli sikerre való esélyével szemben támasztott elvárásait mégis jól tükrözi. Ha ugyanis a Bitcoin szélesebb körben is elterjed, akkor a kereslet élénkülésével az árfolyama is elkerülhetetlenül emelkedni fog.

És bár a kritikusoknak vitathatatlanul igazuk van abban, hogy a történelmi pénzeink, így például az arany, jellemzően csak azt követően vált pénzzé idővel, hogy előzőleg már használták valami másra is (amint azt Mises regressziós elmélete is kimondja), ez még nem jelenti azt, hogy ezen kívül más módon akkor már egyáltalán ne is jöhetne létre semmiféle pénz.

Vannak történelmi példák mindennemű megelőző használatot nélkülöző pénzek kialakulására is; ott vannak például a Mikronézia szigetei közti kereskedelemben egykor használt rai-kövek, melyek határozottan túl nagyok ahhoz, hogy a csereeszköz-szerepen túl bármilyen más értelmes célra is felhasználhatóak legyenek. Ezek kizárólag ennek az egyetlen egy szerepüknek köszönhették az értéküket; más szóval, kizárólag azáltal váltak értékessé, hogy minden felhasználójuk annak tartotta őket.

Pénz-tulajdonságok

Ugyanez a helyzet a bitcoinnal is: mivel semmilyen intézmény nem garantálja sem az önmagában való értékét, sem pedig a hagyományos pénzekhez viszonyított árfolyamát, ezért a bitcoin értéke kizárólag a csereeszközként való használatából fakad. A nehezen szállítható rai-kövekkel ellentétben azonban a bitcoinok tökéletesen megfelelnek minden, a “jó pénz” eszményével szemben támasztott hagyományos elvárásnak:

* Ritkák: soha nem lesz belőlük összesen 21 milliónál több.
* Feloszthatóak: a 21 millió bitcoin mindegyike a végtelenségig osztható, tetszőlegesen kis darabkákra.
* Behelyettesíthető: minden egyes bitcoin pontosan ugyanolyan jó, mint bármelyik másik.
* Mobil: 10 másodperc alatt, végtelenül csekély díj ellenében küldhető akár New Yorkból Tokióba is.
* Tartós: amíg akár csak egyetlen egy felhasználója is marad a rendszernek, addig az összes bitcoin is megmarad.

Nem elhanyagolható továbbá az a tény sem, hogy a Bitcoin az első teljesen decentralizált, álneves elektronikus pénzrendszer. Más szóval, senkinek nem kell tudnia arról, hogy ki vagy te, hogy kinek fizetsz, és hogy mennyi bitcoinod van. Mindezek a tulajdonságok együttvéve pedig egy olyan egyedi pénzrendszert hoznak létre, amihez foghatót nem látott még a világ. Áramvonalasítja a legkülönfélébb pénzügyi műveleteket és eddig elképzelhetetlen, teljesen új piacokat hoz létre. Ez az egyediség lelkesíti annyira a Bitcoin táborát, és járul hozzá az egyes bitcoinok értékéhez is. Jelenleg ugyanis egyetlen másik olyan rendszer sem létezik a Bitcoinon kívül, melynek segítségével szinte ingyen, pillanatok alatt juttathatnál el bármekkora összeget akár a világ másik végébe is anélkül, hogy ehhez előzőleg azonosítanod kellene magad.

Értékmegőrzőként azonban egyelőre valóban igen gyengén muzsikál a bitcoin, amint azt az árfolyam fent említett hányattatásai is jól mutatják. A hagyományos pénzek felé való átjárhatóságot biztosító, több különböző országban is működő, likvid váltóknak köszönhetően azonban nemzetközi értékközvetítőként így is ragyogóan működik. A bitcoin széleskörű elterjedésével – a piac elmélyülésével – pedig az árfolyam is egyre jobban stabilizálódni fog.

Szabadbankolás

Decentralizált, álneves jellege miatt a Bitcoint rendkívül nehéz szabályozni. A beazonosíthatatlan törvényszegőt értelemszerűen megbüntetni sem lehet – sem pedig egy olyan rendszert lekapcsolni, amelynek nincs egyetlen központi, támadható, sebezhető pontja. Amint azt a szórakoztatóipar is megtapasztalhatta már a fájlmegosztó-hálózatokkal vívott csörtéi során, az ilyen decentralizált rendszerek valóságos hidrákként viselkednek: ha levágod az egyik fejét, két másik nő a helyébe.

Ami pedig egyben azt is jelenti, hogy a Bitcoin potenciálisan lehetőséget biztosít a bitcoinban folytatott szabadbankolásra még akkor is, ha az állami szabályozások ezt nem engedik, mivel a bankok könnyen elrejthetik a számláikat és a tranzakcióikat.

Jelenleg a Bitcoin gazdaságában zajló banki tevékenység egészen minimális, alig kimutatható egyáltalán. Kölcsönöket leginkább csak fórumozók nyújtanak egymásnak a világ minden tájáról, személyes és bizalmi alapon. Mivel azonban netes nickekhez nem egyszerű hitelminősítéseket kapcsolni, ezért – nem meglepő módon – a kamatlábak is meglehetősen magasak ezen az érdekes új, fejlődő, szabályozatlan piacon.

Ha a Bitcoin szélesebb körben is elterjed, úgy nagy valószínűséggel számíthatunk valódi (bár nem feltétlenül engedélyezett) bankok felbukkanására is, melyek netes fórumposztok helyett már élőben, szemtől-szembe ítélik majd meg a kölcsönt felvevőket.

Gyakori tévhit, miszerint bitcoinnal nem lehet részleges tartalékra épülő bankrendszert működtetni. Valójában azonban minden további nélkül lehet, éppúgy, ahogyan arannyal is.

Kevesebb bankolás

Ezzel együtt azonban meglehetősen valószínűnek tartom azt, hogy a Bitcoin jelentősebb elterjedése esetén a bankok szerepe is jelentősen visszaesik majd. A legtöbben ugyanis nem azért teszik be a hagyományos pénzben összekuporgatott kis megtakarításaikat a bankba, hogy aztán az ott kamatozzon nekik, hanem azért, hogy biztonságban tudhassák azt, és hogy a bank közvetítésével részt vehessenek az elektronikus gazdaságban: hogy vásárolhassanak a neten, és hogy készpénz magukkal hurcolása helyett használhassanak bank- és hitelkártyákat.

A bitcoinok azonban rendkívül rugalmasak. Tárolhatóak digitális vagy analóg eszközökön egyaránt, az őket védő titkosító eljárások robusztusabbak, mint az online bankokéi, és tetszőlegesen sok (elvben végtelen számú) helyen helyezhetőek biztonságba; még akár a fejedben is. Ha bitcoinban tartod a pénzed, úgy egyszerűen nincs már többé szükséged bankokra ahhoz, hogy rendkívüli biztonságban tudhasd azt.

Mivel pedig a Bitcoin természeténél fogva, eleve digitális, ezért az elektronikus gazdaságban való részvételhez sincs szükséged a bankok közvetítésére. Bárhová magaddal viheted a bitcoinjaidat például az okostelefonodon, és fizethetsz is vele a vendéglőben a bank- vagy hitelkártyád helyett.

Az tehát, hogy az embereknek így már lényegesen kevesebb okuk lesz arra, hogy bankban tartsák a pénzüket, magasabb reálkamatot eredményezhet – másfelől azonban a bitcoin deflációs jellege megtakarításra ösztönöz, ami pedig így inkább lejjebb nyomja a kamatokat. Nem tudnám megtippelni, hogy melyik hatás bizonyul majd dominánsabbnak a kettő közül.

Bitcoin-felügyelt szerződések

Érdekes lehetőségek rejlenek a Bitcoin-felügyelt szerződésekben is. Egy ilyen konstrukció működhet például úgy, hogy egy bizonyos kezdőrészlet ellenében megveszel egy autót, majd megállapodsz a tulajdonossal a továbbiakban fizetendő havi részletekről. Az autó is rá van csatlakoztatva a Bitcoin hálózatára, havonta ellenőrzi az eladó Bitcoin-címét, és ha azt látja, hogy nem érkezett meg az éppen esedékes részleted az aktuális határidőig, akkor egyszerűen nem lesz hajlandó elindulni.

Persze össze lehetne ütni valami ilyesmit Bitcoin nélkül is, például egy deaktiváló rendszerrel, mellyel az eladó bármikor leállíthatja a kocsidat. De mi van akkor, ha az eladó visszaél ezzel a hatalmával, és annak ellenére is deaktivál, hogy mondjuk már minden részletet befizettél? Bitcoin-felügyelt szerződések esetén ilyesmitől nem kell tartanod, és az eladóban sem kell megbíznod, csak a Bitcoin nyílt hálózatában, melynek bárki, bármikor ellenőrizheti a forráskódját, hogy valóban minden rendben van-e vele.

Beágyazhatóak továbbá a bitcoin-tranzakciókba szkriptek is, tovább bővítve így a potenciális szerződési lehetőségek körét, elősegítve így például egy közjó (valami mindenki számára hasznos dolog) létrehozására irányuló pénzgyűjtést.

Egy példa: valaki a környékeden előáll azzal az ötlettel, hogy megvenne egy bizonyos telket és parkosítaná azt, és el is kezdi gyűjteni ehhez az adományokat. De – Bitcoin nélkül – mi lesz akkor, ha végül nem tud elég pénzt összekalapozni a projekthez? Akkor egyszerűen visszaadja-e a pénzed? Megbízhatsz benne, hogy nem teszi zsebre? Bitcoinnal azonban ilyen fejfájás sincs, mivel leadhatod az adományodat a Bitcoin-címére úgy, hogy meghatározod, hogy ha Y dátum előtt nem jön össze azon legalább X összeg, akkor az adományod haladéktalanul kerüljön vissza hozzád. Ezt a rendelkezésedet maga a Bitcoin hálózata fogja érvényre juttatni, így anélkül tudhatod mindvégig teljes biztonságban a pénzed, hogy ehhez bárkiben is meg kellene bíznod.

A jövő

Amint az a fenti, szerződéses példákból is jól látható, a Bitcoin sokkal több pusztán egy modern csereeszköznél: hónapról hónapra találnak hozzá egyre újabb felhasználási lehetőségeket.

Persze elképzelhetünk a technológiát fenyegető veszélyeket is: találhatnak például olyan sebezhetőséget a rendszerben, ami megnyitja az utat a bitcoinok hamisítása előtt? Ez rendkívül valószínűtlen, mert ilyet annak ellenére sem talált mindeddig senki, hogy motivációban nincs hiány, elvégre egy ilyen sebezhetőség kiaknázásával óriási összegeket lehetne kaszálni. És ha netán mégis sor kerülne rá, a rendszer akkor is lehetőséget biztosít átfogó strukturális átalakítások menet közbeni kivitelezésére úgy, hogy közben semmiféle fennakadás se történjen az érmék használatában. Vagy elképzelhető lenne, hogy a világ mégse igen tudna mit kezdeni a Bitcoinnal? Ez sem túl valószínű, mivel a mai pénzügyi infrastruktúránk még az internet előtti időkből maradt a nyakunkon. Ma például már több, mint abszurd az a helyzet, hogy csak napok alatt és tetemes költségekkel lehet pénzt utalni Európából az USÁba vagy Ázsiába.

A legnagyobb fenyegetést talán egy esetleges Bitcoin 2 jelentené, ami átvenné a jelenlegi rendszer helyét, elértéktelenítve így annak az érméit. Tekintve azonban a Bitcoin egyre fokozódó lendületét, ennek a potenciális Bitcoin 2-nek bizony nagyon sokkal többet kellene nyújtania, és nagyon sokkal fejlettebbnek kellene lennie minden szempontból ahhoz, hogy elég sok embert elcsábítson. És ahogy az általában lenni is szokott az új dolgokkal, a változás még ebben az esetben sem egyik pillanatról a másikra fog lezajlani: ott is ugyanúgy meglesznek majd az első úttörők és kockázatvállaló befektetők és az óvatosak, akik inkább megmaradnak az eredeti, megszokott Bitcoinnál mindaddig, amíg egyértelműen el nem dől, hogy mégis az új lesz a befutó.

Én a magam részéről tehát optimista vagyok a Bitcoint illetően; ez már önmagában is egy rendkívül érdekes és izgalmas kísérlet, aminek a végeredményétől függetlenül, mindenképpen komoly hatása lesz a pénzről alkotott elméletekre és elképzelésekre.

Forrás: The Market Monetarist

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.