Bitcoin mint nemzeti fizetőeszköz?

Szerző: David Zweig

A pénz a számokról szól – és a bizalomról. Ha egyáltalán nem lenne szükség a bizalmi tényezőre, úgy egy igen egyszerű, decentralizált számrendszer is megtenné pénz helyett. Például besétálhatna az ember egy boltba, vehetne egy üdítőt, majd a pénztárnál előhúzhatná a kis főkönyvét, áthúzhatná benne az eddigi egyenlegét, majd beírhatá alá az üdítő árával csökkentett új értéket – és a pénztáros is eljátszhatná ugyanezt, csak épp az érték hozzáadásával növelve a bolt egyenlegét. Máris el van intézve minden, és nem volt szükség sem fizikai, sem pedig elektromos pénzre.

Létre lehetne hozni egy ilyen rendszert; a kormány dönthetne úgy, hogy többé nem pepecsel az ország pénzkészletével és hogy bezáratja a bankokat, amint az emberek leírták maguknak a záró banki egyenlegüket és hozzáadták a meglévő készpénzüket is: máris készen állnak az önkönyvelő rendszer használatára, többé már nem lesz szükségük sem a készpénzre, sem pedig a banki egyenlegükre. Végleg lemorzsolódott minden hagyományos pénzeszköz: papírpénz, érmék, bankszámlák, sőt, még az arany is. Nem maradt semmi más, csak a puszta számok; bármennyit is adunk össze vagy vonunk ki közülük egymással vagy egymásból, a rendszer egésze változatlan marad, így a számok megőrzik az értéküket is.

No de mennyire valósíthatunk meg egy ilyen decentralizált rendszert a valóságban úgy, hogy közben kielégítsük a világ bizalom iránti igényét?

Kezdjük azzal, hogy elektronikus úton átutaljuk az ország teljes pénzkészletét közvetlenül az emberekhez, akik ódivatú főkönyvek helyett digitális tárcákban tárolhatják a pénzüket a saját számítógépeiken. Mindegyik digitális tárcához tartozik egy titkos kulcs, amely összeköti azt egy, a Bitcoin modelljére alapozott, mindenféle ellenőrző hatóság hatáskörén kívül eső, decentralizált hálózattal.

A Bitcoin-modell

A Bitcoin egy digitális, P2P-valuta, ami már jó két éve működik. A hálózatot működtető program nyílt forráskódú, és a jelek szerint matematikai képtelenség feltörni; azokat pedig, akik a rendszer üzemeltetésére áldozzák a gépük számítókapacitását, meghatározott időközönkénti bitcoin-kibocsátással jutalmazza. A tranzakciók érvényesíthetőek, de mégis névtelenek.

Az előbb említett gondolatkísérlet kiinduló helyzetével ellentétben a valóságos Bitcoint a már meglévő pénzek közé dobták be, így a rendszer eleinte csak egy minimális pénzkészlettel indult – amiből pedig több leküzdendő kihívás is következik:

1.) A csekély induló pénzmennyiség miatt az árfolyam könnyen manipulálható nagyobb tételű vételekkel és eladásokkal. Idővel persze nem csak a felhasználók tábora gyarapodik, hanem a rendelkezésre álló pénzkészlet is folyamatosan bővül, amíg el nem ér egy előre meghatározott maximumot. Ez a tetőzés deflációt idéz elő, aminek következtében a korai megtakarítók szép haszonra tehetnek szert az összegyűjtött bitcoinjaikból. Erre már a korai szakaszban is volt példa: 2010 októberében egy BTC 6 centet ért, 2011 márciusában 87 centet, 2011 június elsején 8,67$-t, 2011 június 10-én pedig 30$-t – majd egyetlen rossz hír teljes krachot idézett elő; az árfolyam azóta is esik, jelenleg valahol 5$ körül mozog.

2.) A bitcoin nem törvényes fizetőeszköz, így a PayPalhez hasonlóan sokhelyütt még egyszerűen nem fogadják el.

3.) Esetleges vetélytárs pénznemek, újabb, hasonló modellek elszívhatják a Bitcoin felhasználótáborát, főleg akkor, ha egy ország a teljes pénzkészletét átváltaná egy, a Bitcoin-modellre alapozott hasonló, alternatív pénzrendszerbe.

Egy nemzeti vagy akár nemzetközi, a Bitcoin-modellre épülő pénz tehát elkerülheti ugyan ezeket a kihívásokat, de még így is szembe kell néznie bizonyos további kérdésekkel.

Nemzeti Bitcoin

Mivel a Bitcoin egyik alaptétele a pénz értékének megőrzése a valaha is kibocsátható összmennyiség limitálása útján, ezért a nemzeti pénzzé való előléptetése előtt a kormánynak egyensúlyba kell hoznia a bevételt a kiadással, törlesztenie minden államadósságot, a jövőre nézve bűncselekménnyé nyilvánítania az adósságfelhalmozást és alkotmányba foglalnia a költségvetés egyensúlyának minden körülmények között való megőrzését.

A nemzeti Bitcoin-rendszer fenntartása semmiféle állami támogatást nem igényel. A gépeik számítókapacitását a rendszer üzemeltetésére áldozó felhasználók ezért cserébe megkapják a rendszerben lebonyolításra kerülő tranzakciók díjait (az eredeti rendszer emellett frissen kibocsátott bitcoinokkal is jutalmaz, de a pénzkészlet tetőzésével ez a fajta jutalmazás megszűnik, és teljes egészében a tranzakciós díjak veszik át a helyét). Ez egyben egyfajta adóztatásra is lehetőséget kínál: mert bár a rendszer továbbra sem állna állami felügyelet alatt, a karbantartási költségek levonásával egyidőben mégis könnyen be lehetne gyűjteni a tranzakció-adót is.

Eddig a Bitcoin-modell kifejezetten ideálisnak tűnik a nemzeti pénz szerepére; decentralizáltságánál fogva valóban manipulálhatatlan a pénzkészlete, maga a hálózat pedig matematikailag hackelésbiztos, így kellőképpen megbízható is. Legalábbis technikailag.

Névtelenség

A bitcoin-tranzakciók névtelenek, így ha az ember nem bízik a másik félben, beiktathat közvetítőnek egy zálogszolgáltatót. A rendszer titkos és nyilvános kulcsokkal dolgozik. Utóbbiak szabadon megoszthatóak bárkivel, mivel semmiféle személyes információt nem tartalmaznak, és csak arra jók, hogy bitcoint lehessen utalni rajtuk keresztül a tulajdonosuknak. A titkos kulcs tulajdonosának személyazonosságát nem lehet visszafejteni belőlük.

Mindenki maga felel a saját tárcája (titkos kulcsa) biztonságáért, mivel a bankokkal ellentétben itt nincs semmiféle harmadik fél, ami vigyázna azokra. Ha az ember elveszti a tárcáját, úgy vele együtt elveszti a pénzét is, és semmilyen módon nem juthat hozzá újra, teljesen függetlenül attól, hogy lopás vagy szimpla adatvesztés miatt vesztette-e el.

Lopás

A Bitcoin árfolyamát egy hackertámadás híre küldte padlóra. Mert bár maga a Bitcoin-hálózat hackelhetetlen, az egyes felhasználók és a különböző szolgáltatók már korántsem azok, így a támadók hozzáférhetnek mások titkos kulcsaihoz.

Adatvesztés

Minden Bitcoin-felhasználónak érdemes biztonsági másolatot készítenie a tárcájáról és a gépétől jól elkülönítve tárolnia azt, biztonságos és védett helyen. Ezt elég csak egyszer elintézni, nem kell minden egyes tranzakció után újra. Sokszor azonban még ez is túl nagy kérés lehet, mivel sokakban még minimális affinitás sincs a számítógépek iránt, és mindenki lehet néha feledékeny.

Nyilvántartás

Gyakran előfordul, hogy az embernek valamilyen oknál fogva bizonyítania kell egy fizetés megtörténének tényét, és erre sokszor csak utólag jön rá. A hagyományos banki tranzakciók nyilvántartása tökéletesen alkalmas erre a célra, ám a Bitcoiné a legkevésbé sem.

Összegzés

A számítógépek kiválóan alkalmasak az ellopott pénz lenyomozására, az elveszett adatok visszaszerzésére és a tranzakciók nyilvántartására – vagyis mindarra, amitől egy pénzrendszer megbízhatóvá válik. Ironikus módon a minden egyéb tekintetben a modern számítástechnikai alkalmazások színét-javát felvonultató Bitcoin pont ezeket a területeket lehetetleníti el a maga hatáskörében. Ennélfogva, bár jelenlegi formájában nem kifejezetten alkalmas a nemzeti pénz szerepére, annak a lehetősége nem zárható ki, hogy egy ezután kifejlesztendő másik digitális pénz már ezekre a problémákra is kínál majd megoldást.

Persze sokan a Bitcoin egyik előnyének tekintik a névtelenséget; akik erre tartanak igényt, azok minden további nélkül használhatják is (a Bitcoint) – vagy más hasonló, a Bitcoin-modellre épülő rendszereket. Elvégre a modell már itt van, és itt is fog maradni, mivel természeténél fogva nincs hatalma fölötte egyetlen központi hatóságnak sem.

Forrás: Financial Sense

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.